Isabella fanfiction oldala

Tűz és jég 9.fejezet

2011-08-27T11:28:00.000-07:00

A helyzet kezdett egyre rosszabb lenni. 3 hónap telt el azóta mióta elment Dorah, hogy visszahozza nekem Charliet. E közben én randizni kezdtem Patrickkel és a lelkiismeretfurdalásom egyre nőtt. Hogy miért? Mert kezdtem megkedvelni...Egyre több időt töltöttünk együtt, mivel egymást érték a kedvező hírek. A vámpírok hullottak mint ősszel a legyek. Csak titokban reméltem, hogy a listán nincs rajta Charles Fox is. És persze iszonyatosan hiányzott. Christina csak annyit vett észre az egészből, hogy néha felrobbantak körülöttem a dolgok, és furcsa dolgokat varázsoltam magamtól. De ő ezt a szerelem jelének tudta be. Én pedig annak, hogyha nem változnak a dolgok hamarosan, akkor bele őrülök.

Az kicsit segített,hogy szabadabban járhattam, kelhettem. Időm nagy részét már nem az erdei kis házban töltöttem, hanem Párizsban, Patrickkal. Mindenhová elvitt, kirándulni, múzeumba, moziba, és egy győzelem esetén még egy amerikai utat is igért. Soha nem jártam még az óceánon túl. Közben pedig emésztett a bűntudat, hogy egy szó nélkül otthagynám Patrickot, ha visszatérne Charlie.

- Julie, Julie hol vagy? - hallottam meg lentről unokatestvérem hangját, ami érezhetően remegett az izgalomtól.

- Mi az? - kiáltottam le a korláton át kihajolva. Christina könnyáztatta arcán először megijedtem, de aztán láttam, hogy mosolyog. Biztos George végre megkérte a kezét. De rosszul tippeltem.

- Győztünk.- csak ennyit mondott és hangos zokogásban tört ki. Nekem pedig le kellett ülnöm a lépcsőre, hogy ezen elgondolkodjak. Amiben nem nagyon segített Christina örömujjongása mellettem.

- Nem is örülsz?

- De, de. Csak még fel kell dolgoznom az információt. - ő csak legyintett és magamra hagyott.

Győztünk. Mivel is jár ez? Majdnem egy év bujkálásnak vége. Pont mikor olyan boszorkány lettem, hogy egy csapat vérszívót is el tudtam volna intézni egyetlen legyintéssel. Sebaj. Viszont szabad vagyok. Ettől a gondolattól hihetetlenül boldog lettem. Szabad vagyok mint a madár! Sikítani tudtam volna örömömben. De hamar is el is múlt a lelkesedésem. Ha szabad vagyok akkor mi lesz Patrickkal? Már nem vagy köteles vele járni, vagy igen? Lesz-e esküvő? És ha győztünk akkor hol van Dorah? Millió és millió kérdés kavargott a fejemben. Sajnos egyikre sem tudtam magamnak válaszolni. Viszont tudtam valakit aki két kérdésemre is megadhatta a választ. Találkoznom kellett Georgeal hiszen még is ő a falka vezetője. Ezért másnapra időpontot kértem tőle a Párizsi irodájába. Utána pedig Patrickkal volt találkozóm.

A bézs színű irodában halványan világított a lámpa, míg odakint zuhogott az eső. Georgeon öltöny volt, és épp gépelt valamit mikor beléptem.

- Gyere be. Kíváncsi vagyok miért kerestél fel itt.- majd hellyel kínált.

- Patrickról szeretnék beszélni veled, illetve, Dorahról. - nem mertem azonnal a szemébe nézni. Erőltetett jókedvvel felelt.

- Mégis mit szeretnél velem megbeszélni az ifjú McCoyról? Már tárgyaltam az édesapjával aki alig várja , hogy megismerhessen. Ha minden jól megy júliusban meg is esküdhettek. - szólni akartam, de egyszerűen nem ment. Ha tiltakoztam volna, jött volna a válasz...de nélkülünk ki véd meg a csúnya rossz gonosz vámpíroktól akik mostmár a bosszúra szomjazva akarnak levadászni? Senki. Hacsak...Hát ki tudna jobban megvédeni a rossz vámpíroktól mint egy másik vámpír. Persze ha az a másik vámpír még életben van, szorult össze a gyomrom.

- Öhhm, örömmel hallom.- egy erőltetett mosoly volt a válaszom.- Dorahról tudsz valamit?

- Igen, képzeld, este akartam elmesélni nektek. Jelentkezett, hogy úton van haza. Valami barátját kellett kisegítenie Alaszkában. De a bajt elhárította és jön vissza hozzánk. Hát nem nagyszerű? - én csak vigyorogva bólogattam. Legalább egy dolgot már biztosan tudtam. Dorah hazafelé tart. Charlieval.

A tervem már készen volt. Mihelyst megérkezik Dorah, megbeszélem vele, hogy hozzon össze egy találkozót nekem és Charlienak és eltűnünk. Hagyok nekik ugyan egy búcsúlevelet. Különös képpen Christinának. Hiszen hosszú hónapokig megvédtek, megtanították használni az erőmet, és a családom voltak a családom helyett. Egy tisztességes búcsút megérdemelnek. Aztán pedig elmenekülünk Charlessal valahová északra. Ennyire pofon egyszerű. Gondoltam én. De persze megint nem lett igazam.

- Megváltoztál mostanában.- méregetett gyanakvóan Chris.

- Ugyan. Képzelődsz. - legyintettem nevetve. De igaza volt. Túlságosan vidám voltam mióta megtudtam Dorah érkezésének a hírét, és már egy sms-t is kaptam tőle, hogy C üzeni hogy mindennél jobban várja, hogy találkozzunk. Már én is alig vártam. Másnapra érkeztek meg. Délután Patrickkal akartam találkozni, hogy töröljem a hétvégi utunkat a szüleihez. Igaz még fogalmam sem volt, hogy mit mondok neki egyáltalán.

Idegesen öltöztem, közben végig magamon éreztem Christina tekintetét. Most először jutott eszembe, hogy mi van ha sejt valamit? Hogy valamit titkolok? Minél előbb kint akartam lenni az ajtón. Patrikkal a az egyik párizsi parkban beszéltünk meg találkozót. Siettem mert már majdnem teljesen sötét volt és szerettem volna ezt minél előbb letudni. Amikor megláttam az egyik padon üldögélni, és az arcát felderülni ahogy meglát, szivem szerint elsüllyedtem volna szégyenemben. Minden lány álma a maga 190 cm-jével ott állt előttem.

- Már vártalak! – ölelt meg. – Mi volt ilyen sürgős?

- Az a helyzet, hogy ..szóval nem tudok most veled elutazni .- az arca elkomorult. Mekkora szemétláda vagyok!

- Dorah holnap jön haza, és segít nekem felkutatni még családtagokat, a biológiai családomból. Talán jövőhétvégén elmehetnénk ha neked az jó. – mikor én már hetedhét határon túl leszek. Tettem hozzá magamban keserűen.

- Nem szivesen mondok le rólad de a szüleim biztos meg fogják érteni. – csak kínos mosolyra futotta tőlem. Minél előbb el akartam jönni onnan. Kezdtem magam nagyon kényelmetlenül érezni.

- Juli baj van?

- őő, semmi. Bocs ne haragudj Patrick, de haza kell mennem. Nem érzem jól magam.

- Haza vigyelek?

- Neem, itt parkolok nem messze. – nyekeregtem. Épp el akartam tőle köszönni, mikor magához húzott és megcsókolt. Most először. És azonnal vége is lett a dolognak, mert felmordult és a levegőbe szimatolt.
Jéggé dermedve álltam. Úgy néz ki a rémálmaim mégis igaznak bizonyosultak. Mégiscsak bosszúhadjárat lesz ellenem?

- Vámpír? – suttogtam halkan. Ő csak bólintott. Pár percig úgy szorított, hogy a csontjaim majd eltörtek, aztán felsóhajtott és elengedett.
- Benézek azért a fák közé. Te addig…

- Megyek veled. - szögeztem le azonnal, mert már egy másik variáció is az eszembe jutott. Patrick csak rosszallóan nézett rám, majd megfogta a kezem és bevitt a fák közé. A park lámpái halványan világítottak így nem kellett teljes sötétségben tapogatóznunk. Patrick leguggolt, majd felállt, és a kezében egy fénykép volt jó alaposan összegyűrve RÓLAM...Azt hittem menten össze esem. Egyik korai találkozónkon kért tőlem egy fotót Charlie, hogy amikor messze jár akkor is vele lehessek…Mit csinált itt? Természetesen pont akkor ért ide mikor Patrick megcsókolt, jutottam a logikus következtetésre. A francba!

Tűz és Jég 8. fejezet

2011-04-18T12:03:00.000-07:00

Azt hittem, hogy rosszul hallok…de Dorah vérfarkas..Charlie meg..vámpír…

- Azt hiszem alaposan meg kell ezt magyaráznod. – szóltam rekedtes hangon. Dorah csak bólintott, majd belekezdett egy igen hosszú történetben..

Ez még nagyon régen történt. Az 1600-as évek második felében. Salem közeli kis faluban éltünk. A boszorkány üldözés már valóságos hisztériává nőtte ki magát. És mint utóbb megtudtam nem alaptalanul. Csak sajnos mindig a rossz embereket fogták el. Éppen betöltöttem a 20-at mikor a szüleim kezdtek egyre idegesebbek lenni. Akkor még nem tudtam miért..Ez volt az a kor amikor általában először átváltoztunk, ők pedig tudták, hogy kicsit feltűnő lenne ha minden teliholdkor eltűnne a lányuk. Merthogy a kezdő vérfarkasok még csak akkor változnak át, minél öregebb vagy annál inkább az akaratodhoz kapcsolódik az átalakulásod és nem a hold változásaihoz. De nekem erről még fogalmam sem volt – húzta el keserűen a száját. – Én még boldog voltam és szerelmes, el sem tudtam képzelni az életemet máshogy, csak és kizárólag Charles Foxal aki szép reményű nemesi család sarja volt és leendő katona. Aztán az események párhuzamosan kezdtek el pörögni. Minél agresszívabbá váltak a boszorkányüldözések, annál agyamentebb mende mondák kezdtek keringeni. Többek között olyan emberekről akik a boszorkányokat segítik, soha nem öregszenek és vért isznak. Már halottam vámpírokról, de ezt is a boszorkányokéhoz hasonlóan bugyuta mesének tartottam. Egyik alkalommal viszont mikor hazamentem, édesanyám sírva fogadott. Először azt hittem mi lettünk a következők a boszorkánysággal vádoltak között. De kiderült tévedtem, akkor még. Charlesról volt szó. Beteg lett, elkapta a hímlőt..és úgy nézett ki, hogy nála gyorsabb lefolyású mint másoknál. Én el akartam menni meglátogatni, de édesanyám hallani sem akart róla. Ekkor jött az első jele, hogy hamarosan meg fog változni valami. Vita közben idegességemben úgy megszorítottam a fából faragott székünket, hogy csak forgács maradt belőle…idegességemben és meglepetésemben hirtelen hagytam el a házat…az ajtó leszakadt. – meg megrándult az arca miközben mesélt. Nem tudom mióta, egyáltalán elmondta-e valakinek a történetét.

A következő akadály Charles édesapja volt. Nem akart beengedni, mint mondta félt mert a feleségét már elvitte a hímlő amit Charlestól kapott el és tudja a fia sem bocsájtaná meg magának ha engem is a halálba vinne. Nem érdekelt. Később tudtam meg, hogy akkor amilyen változások játszódtak le a testemben, nekem még a pestis, vagy a későbbi spanyol nátha se árthatott volna. Addig könyörögtem míg beengedett Mr. Fox. Charles csakugyan haldoklott. Már nem is volt teljesen eszméleténél. Amikor magához tért, könyörgött hogy hagyjam sorsára és vigyázzak magamra. Nem tudtam megtenni, csak sírtam és sírtam. Mikor besötétedett, Mr. Fox gyengéd erőszakkal kitessékelt, hogy márpedig menjek haza. Csakhogy nekem addigra már otthonom sem volt..apám a fűben hevert lelőve mint egy állat, a házunk lángolt, anyámat pedig gondolom boszorkányság vétsége miatt elhurcolták. Tudtam, hogy egyet tehetek, menekülök. Már egészen bent jártam az erdő mélyén mikor nem bírtam tovább. Kimerülten össze estem és elaludtam. Tulajdonképpen nem akartam mást csak Charlieval és a szüleimmel lenni. Egy borzalmas szagra ébredtem, még életemben nem éreztem ilyet. Szúrta az orromat, a légcsövemet, átjárta minden porcikámat. Mikor kinyitottam a szemem, egy csapat férfi állt körül. A bőrük fehéren világított, a szemük pedig furcsán csillogott. Reszkető lábbal álltam fel, körbe hordoztam rajtuk a tekintetemet. Legnagyobb megkönnyebbülésemre az ő arcuk is ugyanolyan undort mutatott mint az enyém. A szemfogukból pedig rögtön rájöttem, hogy micsodák is valójában.

- Most mit csináljunk? – fordult egy kis köpcös férfi egy magas fekete társához mintha én ott sem lennék.

- Nem ember, nem teljesen. –felelt a fekete férfi. Összehúzott szemmel méregetett.

- Megenni nem fogjuk mert bűzlik. – nevetett fel mögöttem egy másik tag.

- Megöljük? – kérdezte megint a kis köpcös. A fekete férfi csak a fejét rázta.

- Nem…nem akarok a nyakunkba szabadítani egy csapat vérfarkast. – először azt hittem rosszul hallok.

- Kérrem széppen..maaguk vámpííírok? – bagadoztam úgy mint egy félős kisgyerek. Harsány kacaj volt a válasz.

- Talált. Te pedig vérfarkas leszel..- homlokon ütött a kijelentés, de nem akartam még ezzel foglalkozni. A fejemben a vámpírokkal kapcsolatos információim peregtek.

- Na menjünk fiúk mert elmegy az étvágyam. – intett a fekete, és már majdnem eltűntek előlem mikor utánuk kiáltottam.

- Segíítsenek, kérem, - kiáltottam elfúló hangon. Érdeklődve fordultak vissza. Csendjüket annak tulajdonítottam, hogy most nekem kell beszélni.

- Van, van a városban egy fiú. Nagyon beteg. Hímlős. Nem akarom, hogy meghaljon.- éreztem ahogy mocskos arcomon peregnek a könnyek. A vezető arca egy pillanatra ellágyult, majd kért, hogy írjam le hol is találom pontosan a fiút. Mindent elmagyaráztam aztán figyeltem ahogy elnyeli őket az erdő. Nem mertem utánuk menni, a város környékére sem. Így folytattam az utamat. Egy tisztáson lett vége, ahol az éhség és kimerültség miatt össze estem. Itt talált rám a telihold, majd a társaim. Véleményük szerint ,életükben nem láttak még sem női, sem ilyen lesoványodott farkast. – itt Dorah végre halványan elmosolyodott. – Falkán kezdetben főleg indiánokból állt, én és még két társam voltunk csak fehérek, később azonban Salem elmúltálval és a vérfarkas családok gyarapodásával egyre többen lettünk. – rám pillantott, látta rajtam, hogy még nem válaszolta meg azt az egyet ami még érdekelt.

Charlieval kétszáz évvel később az amerikai polgárháború idején futottunk össze. Ő éjszaka a haldoklókra vadászott, én pedig a még megmenthető esetekre, ugyanis akkor épp nővérként dolgoztam. Ahogy előlépett a fák közül félre vert a szívem. Sokkal gyönyörűbb és jóképűbb lett mint emberként volt. Azonban mikor 100 méteren belülre értünk, orrom elfacsarodott, és ösztönös morgás hagyta el a torkomat. Hasonlóan reagált ő is, majd egymásra mosolyodtunk mivel már tudtuk, hogy egyikünk számára sem fájdalmas a találkozás, és tudtuk hogy mi már a másik oldalon állunk. Most azért vagyok itt, hogy segítsek a falkatársaimnak és hogy törlesszek Charlienak. Az első világháború idején is hódoltam hobbimnak, ami akkor majdnem az életembe került…de ő akkor megmentett, a lebukást kockáztatva. Így most én jövök…Megkeresett. Azzal, hogy 400 év óta megint szerelmes lett, és ha képes vagyok rá, védjem meg a szerelmét. Ezért vagyok most itt, és biztosan tudom, hogy nem Charlie az aki a kémet küldte.

A bennem működő igazi boszorkány végleg megnyugodott, nem kell hát Dorahban konkurenciát látnom. Viszont ott volt még a kém kérdése, és a leendő és remélhetőleg soha be nem következő házasságom a McCoy klán legifjabb tagjával. Hol járhatsz vajon Charlie? Mikor jössz már vissza?

Tűz és Jég 7. fejezet

2011-04-07T14:36:00.000-07:00

Hogy én miért estem le az érthető. De Dorah? És mindkettőnk döbbent arca pont a másikat nézte.

- Majd később.- motyogta nekem halkan. Ismét a vámpírhoz fordult és szeme most már határozottan őrülten csillgott.

- Hazudsz. Nem Charles Fox volt..-a vámpír erre nem számított. Bedugta a piszkavasat a tűzbe és szépen lassan elindult vele a vámpír felé.

- Jó, jó megmondom. – ijedtében a szemfogait is visszahúzta.Majd részletesen beszámolt a megbízójáról és hogy a vámpíroknál éppen, hogy áll a helyzet. Mikor mondandóját befejezte. Dorah Christina felé fordult.

- Telefonálj Robertnek gyorsan. Hamar ide kell érniük.- majd felém fordult. – July szítsd fel a tüzet. Mi elbeszélgetünk. – majd vadállatias vigyort villantott az ijedt vámpírra. A vámpír már nem könyörgött, nem szólt. Csak összeszorított szájjal várta a végzetét. Dorah székestől kivitte a hátsókijáraton a fák közé. Csak egy reccsenést hallottam. És a következő pillanatban Dorah már vissza is tért a vámpír maradványaival amit egyből tűzre dobott. A gyomrom ekkor rándult csak görcsbe. Honnan tud Dorah Charlieról? Mi van ha meglátta mikor találkoztunk?

- Menjünk a szobámba.- ólomléptekkel mentem utána, majd egyből a legközelebbi fotelba roskadtam.

- Tudok rólad és Charlieról.

- Ezt sejtettem. – suttogtam

- Charlie kért meg, hogy vigyázzak rád.- na ez már új volt.

- Mi? Hogyan? De a másik vámpír miért mondta az ő nevét? Hiszen nekem Charlie azt mondta, hogy…- itt elharaptam a mondtatot, mert féltem, hogy túl sokat árulok el a közös beszélgetéseinkből.

- És honnan ismeritek ti egymást? Nem úgy van, hogy a vámpírok és vérfarkasok ellenségek?- Dorah csak szomorkásan mosolygott.

- Mindent el fogok magyarázni. De szerintem az lesz a legjobb ha az elején kezdjük. Tudom, hogy nehéz lesz hallanod. – nem értettem bocsánatkérő tekintetét.

- Nézd July, nekem valamikor Charles a vőlegényem volt.- közel jártam hozzá, hogy leszédüljek a fotelből.

Tűz és Jég 6. fejezet

2011-02-22T11:21:00.000-08:00

A napok csigalassúsággal múltak el. Ha lett volna naptáram, egyesével x-eltem volna le a napokat. De sajnos fogalmam sem volt, hogy meddig kell még várnom. Dorah visszatérése jelentett egyedül egy kis derűt a hétköznapokban, igaz ő mostanában gyakrabban eltűnt és ő sem volt mindig olyan töretlenül vidám mint eddig.

De nem akartam a nyakára járni, hogy árulja el mi baja van. Úgy voltam vele, hogy majd elmondja, hogyha akarja.

- Juliet nem figyelsz már megint!- kaptam meg a soron következő dorgálást

- Bocsi, bocsi..- szabadkoztam, majd megint az előttem lévő könyvre próbáltam koncentrálni, de nehezen ment.

Mikor Christina látta, hogy nem igazán megy a dolog úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy szünetet tartsunk. Éppen leértünk a földszintre mikor valaki kopogott az ajtón.

- Megyek- kiáltotta Dorah. Legnagyobb meglepetésemre és bánatomra Patrick volt az. Vidáman jött be a házba, és rögtön helyet is foglalt a tűzhellyel szemben.

- Csak gondoltam beugrok. Meg üzenetet is hoztam. A fiúknak dolguk van, szóval azt üzenik, hogy bocsánat. De ne aggódjatok, nem lesztek védelem nélkül. – én mindig csak nagy szemeket meresztettem rá, miközben azon gondolkoztam, hogy mi a francnak van ő itt?

- Ez kedves tőled. És akkor te leszel itt, hogy megvédj minket? – csevegett kedvesen unokatestvérem. Én pedig erőteljesen oldalba böktem, hogyha lehet akkor ne hívja meg ottalvós bulira a farkast.

- Neem, sajnos ez bizalmas információ. De nekem is mennem kell.- azzal már fel is pattant mint aki rugóra ült. Hatalmas termete betöltötte az egész pici konyhánkat. Zavartan beletúrt szőke hajába és rám villantott egy olyan mosolyt amitől minden tisztességes nőnek elállt volna a szíve…akkor ezek szerint én nem vagyok az.

- Öhm, July beszélhetnénk pár szót odakint?- zavaromban majdnem hasra estem mikor elindultam kifelé. De nagyon idegesített ahogy a lányok a hátam mögött kuncogtak. Odakint szorosan összefogtam a kardigánomat mivel csípős északi szél volt, és az ég is úgy nézett ki mintha nemsokára havazna.

- Mit szeretnél?- érzésem szerint kicsit élesebben kérdeztem mint ahogy illett volna, így gyorsan helyesbítettem.

- Bocsi, kicsit ideges vagyok mostanában. – és megpróbálkoztam egy gyenge kis mosollyal.

- Semmi gond. Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy lenne-e kedved valamikor eljönni velem valahová. – szegényt nagyon megsajnáltam. Annyira elesettnek tűnt, és olyan bátortalannak. Mindazonáltal tetszett annak az ötlete is, hogy hónapok óta először kimozdulhatnék végre a világ végéről. De a másik énem szerint pedig ennek sem én sem Charlie nem örült volna. Na most mi legyen?

- Szerintem várjuk meg amíg rendeződnek a dolgok. És utána szívesen.- megint műmosoly. Ha pedig nem ért a testbeszédhez, nem szúrta ki hogy semmi jót nem jelent ha nem nézek a szemébe.

- Rendben. Az nagyon jó lenne. – elképesztő, hogy lelkesedést hallottam a hangjában.- Akkor én most megyek is. – és már el is nyelte az erdő. Mikor beléptem a házba már elkezdett havazni. Bent a lányok szinte macska ugrással vetették rám magukat.

- Mesélj, randira hívott?

- Igent mondtál? Ugye?

- Hagyjatok már békén!- csattantam fel idegesen. Nagyon elegem volt ebből az egész kerítősdiből. A két lány ijedten pislogott rám

- De hát ti nem…

- És nem is tetszik?

- Nem, nem tetszik. Igen randira hívott, de kitérő választ adtam. – ezzel lezártnak akartam tekinteni a témát de kiderült, hogy korántsem úgy van a dolog ahogy én képzeltem. Christina úgy kezdett el beszélni, hogy közben a feje búbjáig is elvörösödött .

- Csak tudod ez egy igen erős kötelék lenne. Mármint ha ti ketten. És ha kapcsolatod is lenne a McCoy klánnal akkor biztosan mi nyernénk..

- De én nem akarok hozzámenni. – nyomtam meg a középső szavakat. Nem tudtam felfogni, hogy jutottunk el egy randi meghívástól a házasságig.

- De ha a falkavezér kötelez rá akkor muszáj leszel.Ha ellenszegülsz akkor pedig nem fogsz védelmünk alatt állni. – úgy éreztem magam mint aki egy rossz filmben szerepel. Kötelezni? Házasságra? Engem? Hol élünk, a középkorban?

- Hol élünk? A középkorban?- nem sikerült olyan hatásosra ahogy szerettem volna mert a hangom a mondat végére elhalt.

- Ezek ősrégi szokások…Ha szükséghelyzet van és egy ilyen ’’üzlet’’ segítene akkor meg kell tenni.

- Nagyszerű. És ki a falkavezér?- már remegtem a dühtől.

- George…- nem kellett sok ész, hogy a folytatást kitaláljam.

- És te a buli után elmondtad neki, hogy Patrick McCoy érdeklődik utánam. Igaz?- a szemem szikrákat szórt.

- Ne haragudj..én azt hittem hogy te is..szóval hogy csak..- dadogott Chris, de engem nem tudott meghatni a

gyengeségével. Iszonyatosan dühös voltam rá is, Georgra is. Naná, hogy az arisztokrata kastéllyal rendelkező falkatag az alfahím és ő az aki utasítgathat mindenkit. Ebben a percben úgy szerettem volna vámpír lenni, vagy farkas vagy valami erős aki fizikailag is szembe tudna szállni vele. De csak az igézeteim voltak és az a pár képesség. Sokra mentem a láthatatlanná vállással, teleportálással vagy a tárgyak mozgatásával. Csak felszáguldottam a lépcsőn és becsaptam magam után az ajtót. Nem akartam senkivel sem beszélni, de erre azt hiszem a lenti jelenet után a többiek is rájöttek. Észre sem vettem hogy megint elaludtam, csak amikor Christina dörömbölt az ajtómon. Először úgy voltam vele, hogy elküldöm a csudába…De aztán eljutott a tudatomig, hogy mit kiabál.

- July gyere azonnal le..szükségem van rád. Dorah vámpírt fogott.- azonnal kipattant a szemem. Vámpírt? Fél perc sem kellett hozzá és az összes kínzó és vallató varázsigét felsorakoztatva a fejemben már lent voltam Chris és Dorah mellett. A vámpír jó helyen volt. Egy székhez kötözve, és közvetlenül a kandalló lobogó tüze mellett. Sejtettem, hogy a köteleket Chris erősíthette meg, mert hagyományos kötél meg sem kottyant volna a vérszívónak.

- Akkor vallasunk.- szólalt meg rekedt hangon Dorah. És olyan fényt láttam meg a szemében amitől még én is megijedtem.

- Ki küldött? Minek jöttél ide? – túl egyszerű lett volna ha azonnal válaszol. Így mi következtünk. Nagyon egyszerre dolgoztunk. Ugyanis én lángok érzetét varázsoltam a lábára, míg Chris elérte hogy azt lássa a vámpír, hogy kel fel a nap. Pedig még messze volt a hajnal. Úgy nézett ki fogjunk nem volt éppen egy jellem, mivel ez a két bűbáj, a farkaslány és az igazi tűz megtette a hatását.

- A, azért jöttem, hogy őt elraboljam..- mekegte szerencsétlenül a férfi.

- Felelj a másik kérdésre is! Ki küldött?- Dorah hangja keményen ütött..Óhh és nemcsak a hangja..

- Ch, Charles Fox..- puff. Én leestem a székről, Dorah kezéből pedig kiesett a piszkavas

Tűz és jég 5. fejezet

2011-02-14T11:32:00.000-08:00

Az ágyban feküdtem és bámultam az ablakon keresztül az újholdat. Az elmúlt hónapon gondolkoztam. Az utóbbi vámpírtámadások óta átmeneti szélcsend honolt. Mi észak-franciaországban voltunk, egy eldugott kis erdei házban Christinával Robertel és Georgeal. A többiek oda voltak mindig valamilyen gyűlésen, vagy éppen járőröztek. Ismét előtérbe került az én képzésem, a fiúk pedig nagyon optimisták voltak a többi dologgal kapcsolatban is. Azt mondták, nagyon valószínű hogy két legkésőbb három hónap múlva sikerül megölni a királyt. Én már korántsem voltam ilyen derűs, de szomorúságom okának a többiek a bezártságnak tudták be. Charlesról pontosan egy hónapja nem hallottam semmit. Az események azonban akkor kezdtek felpörögni, mikor egyik este berobbant közénk Paul egy igen csinos lány társaságában.

- Gyerekek, hadd mutassam be Doraht, ő az új és nagyon értékes csapattagunk.- majd Paul előre tuszkolta szegény lányt, noha sütött róla, hogy utál a figyelem középpontjában lenni. Kreol bőrén át is látszódott, hogy elpirul. Mikor fekete szemeit szégyellősen lehunyta, látszódtak hatalmas szempillái.

Összeségében viszont nem nézte volna ki ebből a pici törékeny lányból, hogy vérfarkas. Roberték is elismerően és abszolút nem tipikus férfiként néztek végig rajta. Ők nyilván tudták amiből minket kihagytak.

- Gyere ide, ne is törődj velük. – invitáltam kedvesen, amit ő egy mosollyal hálált meg.

- És mitől olyan különleges.- intézte a kérdést Chris egyenesen Paulnak, nem nagyon akart tudomást venni az új lányról.

- Tudod, hogy vannak nyomkövető képességgel megáldott vámpírok.- kezdett bele Paul.- Nos, a mi Dorah-nk is hasonló képességgel van megáldva, igaz ez egy kicsit másként működik. – csak ennyit volt hajlandó rejtélyesen megjegyezni. Engem pedig majd megölt a kíváncsiság, hogy mit jelent, hogy kicsit másként. Dorah mintha megérezte volna, hogy mire gondolok, megadta a választ. Arcát elrejtette szénfekete haja mögé és úgy válaszolt.

- Az én nyomkövető képességem inkább a nyomozókutyákéhoz hasonlít. – itt George beleprüszkölt a levesébe, én pedig jó erősen bokán rúgtam. – Ha farkasként meg tudok szagolni, érinteni egy tárgyat az illetőtől, vagy belőle valamit, akkor bárhol is legyen én megtalálom. És nemcsak feltételezhetően mint a kutyáknál hanem 1000%-osan.- fejezte be büszkén.

- Az igen, akkor biztos sok mindenben a segítségünkre lehetsz majd.- jegyezte meg elismerően Christina. Örömmel láttam, hogy az este végére már mindenki kicsit lazított és szó sem esett háborúról vagy vámpírokról. Másnap korán reggel keltem, elláttuk háziasszonyi teendőnket és reggelit csináltunk a fiúknak akik szokás szerint az éjszakai ügyeikből farkas éhesen tértek haza. Ügyködés közben Dorah faggatott, főleg a képességeim érdekelték. Mivel kedves volt és érdeklődő így én gyanútlanul válaszolgattam neki.

- Húú hát tényleg erős boszorkány lehetsz.- nézett rám tágra nyílt szemmel.

- Ááá azért ne túlozzunk.- szabadkoztam, majd sajnos unokatestvérem közbevágott.

- Ne szerénykedj Julie, elmondtad már Dorahnak, hogy hogyan mentettél meg vagy egy tucat vámpírtól?- szinte csillogott a szeme a büszkeségtől. Én pedig még vörösebb lettem, hiszen nekem

semmi közöm nem volt a vámpírok kiirtásához. Még jobban idegesített Dorah röntgen tekintete.

- Igazán? Nem semmi. És melyik erődet használtad?- nézett rám gyanakodva, de honnan a csudából

tudhatná hogy az egész történet nem igaz? Ááá biztos csak képzelődöm.

- Szóval az úgy volt… - de ekkor kivágódott az ajtó és berontottak a fiúk.

- Iszonyú éhesek vagyunk. – én csak magamban mosolyogtam, hogy sikerült megúsznom a beszámolót, de mikor hátra fordultam észrevettem, hogy Dorah továbbra is engem bámul. Gyorsan elkaptam róla a tekintetem és mással kezdtem foglalkozni, hogy eltereljem a figyelmemet.

Ami a figyelem elterelést illeti, alkonyatkor sikerült is az új falkatagról megfeledkeznem. Éppen beléptem a szobámba mikor szemet szúrt, hogy nyitva van az ablak, a függönyömet csak úgy tépázza az északi szél. Odarohantam, kinéztem de nem láttam senkit és csalódottan tapasztaltam, hogy nem éreztem a tarkómon se azt az ismerős bizsergést. Mikor megfordultam akkor láttam csak meg, hogy az ágyneműm bizony igen rendetlen, én pedig nem úgy hagytam ott reggel. Reszkető kézzel láttam hozzá az igazgatáshoz, mikor a párnám alatt találtam egy gyűrött cetlit…

Ejfel utan gyere ki az erdobe, ott varlak.. Charlie

Nagyot dobbant a szívem. A cetlit még egyszer megnéztem majd apró darabokra téptem. Mostmár azon törhettem a fejem, hogy hogyan jutok ki észrevétlenül éjfél után az erdőbe. Hiszen a mellettem lévő két szobában alszik Dorah és Christina. Abbéli örömömben, hogy ismét láthatom őt, már majdnem megfeledkeztem a legfon-

tosabb tulajdonságaimról. Hiszen boszorkány vagyok aki tud teleportálni és mellesleg az utóbbi hónapban az igézetek terén is kiműveltem magam! Hisztérikus kacagás hagyta el a torkomat, mikor rájöttem, hogy mennyire összezavart ez az aprócska kis cetli. Éjfél után, a torkomban dobogó szívvel füleltem. Christina aludt, Dorah aludt. De hogy biztosra menjek elmogyogtam egy igézetet, hogy Chris még véletlenül se érezze meg a közelében lévő vámpírokat. Behunytam a szemem és úgy koncentráltam ahogy eddig még sosem. A szokásos zsibbadás szerű érzés átjárta testemet és a következő pillanatban már az erdő nedves földjét éreztem a talpam alatt. Kinyitottam a szemem, de még nem szokta meg teljesen a sötét. Nem mertem szólni. Úgyis tudtam, hogy meg fogom hallani ha ő azt akarja.

- Régen láttalak. –szólalt meg az ismerős mély hang tőlem jobbra. Megpördültem, és gyakorlatilag a vak sötétbe vetettem magam boldogan, és két hideg kar kapott el.

- Charlie. – sóhajtottam. Még mielőtt tudatosult volna bennem, hogy mit teszek szorosan átöleltem hűvös testét.

- Nocsak, nocsak..ennyire hiányoztam?- kacarászott kedélyesen, de én egy kis kételyt is véltem felfedezni a hangjában.

- El sem tudod képzelni…Hol voltál? – fordultam felé számonkérőn.

- Erre arra…- felelte mosolyogva, de látva hogy nem elégít ki ennyi információ komolyra fordította a szót. – Információt gyűjtöttem és a farkasok mellett én is tettem intézkedéseket, hogy biztonságba legyél. – magyarázott, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy közben egy percre nem engedett el. Úgy szorított, hogy szinte már fájt, de nem érdekelt.

- A fiúk.- jutott az eszembe, és ijedten pislogtam körbe, mintha attól tartanék, hogy bármelyik pillanatban gigászi vérfarkasok rontanak ránk. Charlie ismét csak kuncogott.

- Amiatt sem kell aggódnod..De ne aggódj, nem esett bajuk.- rámosolyogtam, ő énrám. És úgy éreztem, hogy mostmár nincs szükségem semmire. Az éjszakát az erdőben töltöttük. Főleg a ház körül sétáltunk és csak beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk…A sötét égbolton egyre kevesebb lett a csillag. Szomorúan konstatáltam, hogy mindjárt el kell őt engednem…

- Akkor gondolom, most…- miközben beszéltem nem néztem rá csak a földet rugdostam dühösen.- menned kell?- erre ő úgy reagált ahogy a legkevésbé sem vártam. Olyan hangosan kezdett kacagni, hogy a madarak

riadtan szálltak fel a fákról.

- Mi van?- dörmögtem mérgesen.

- Ígérem most nem leszek sokáig olyan távol..- a fekete szemei olyan melegséget sugároztak, hogy azt hittem menten meggyulladok.

- Nem tudom mi ilyenkor a helyes kifejezés, de azt hiszem jó éjt!.- lezserkedtem, pedig szívem szerint nem engedtem volna el. Választ ugyan nem kaptam, de egy gyors csókot a számra azt igen. A pulzusom az egekbe szökött és megszédültem, de a pillanat elmúlt, Charliet pedig elnyelte a hajnali erdő. Mostmár azonban tudtam, hogy hamarabb fogom látni. Kábán mosolyogva sétáltam vissza a még mindig alvó házban, közben pedig fogalmam sem volt, hogy az éjszakai találkozón eggyel többen is voltunk.

Tűz és jég 4. fejezet

2011-01-08T11:49:00.001-08:00

Nem szóltam semmit, hagytam hogy betuszkoljon a kocsiba és még vetettem egy utolsó pillantást a kastélyra, aminek az ajtaja előtt éppen egy körülbelül két méter magas óriás farkas állt. Összeszorult a szivem, ha arra gondoltam, hogy mindezt miattam teszik. Chris teljes gázt adott és már ott sem voltunk. Míg ki nem értünk a főútra, folyamatosan káromkodott és szidta a vámpírokat és azok térítőit. Már lassan kezdett pirkadni, mikor a tegnapi ismerős érzés megint elfogott. Csak most a mellettünk haladó erdőből áradt felém. Úgy éreztem, hogy oda kell mennem, meg kell találnom a vonzás forrását és meg kell érintenem, különben meghalok. Megráztam a fejem, nagyokat lélegeztem, de nem javult a dolog. A nyakamat tekergetve próbáltam felfedezni valamit az erdőben, bármit. De persze nem láttam semmit.

- Mégis mit csinálsz July?- tudakolta Christi.

- Mindjárt kiesel a kocsi ablakon. – nehézkesen visszamásztam. – Olyan fura vagy. Mintha valami megbabonázott volna. – félénken pislogtam Christyre, aki láthatóan még mindig dühöngött a vámpí-

rok miatt. Míg próbáltam lenyugodni, valami szöget ütött a fejembe.

- És mégis most mi lesz? Nem menekíthettek örökké!!Vagy ez a zseniális tervetek?- a hangom egy kicsit agresszívabbra sikeredett, mint gondoltam. Christy sem volt éppen a nyugalom szobra, de most sikerült igazán felhúznom, és ennek az ablak üveg látta kárát.

- A jó életbe is mégis mit gondolsz?? Nem, van rendes tervünk is, csak nem mondtuk el a kisasszonynak, hogy oda tudjon koncentrálni a feladatára.- és ekkor apró szilánkokra tört az üveg.

- Bocs. Állandóan ez van ha nagyon ideges leszek.- szabadkozott mostmár jóval csendesebben. Én is igyekeztem mostmár nyugodtabb hangot megütni. Én pedig nem akartam tovább feszíteni a húrt és inkább befogtam a számat. Egy kisvárosban álltunk meg és egy fogadóban szálltunk meg. A kimerültség és a kialvatlanság miatt hamar ki is dőltem, és csak akkor tértem magamhoz, mikor a nap már nyugovóra tért. Meglepődve és kicsit szégyenkezve vettem észre, hogy a biztonságunk érdekében Cristina le sem feküdt aludni. Így most én parancsoltam őt ágyba és őrködtem felette. Viszont az a furcsa dolog már megint újra kezdődött. Kezdett elegem lenni, mostmár szerettem volna ha vége van.

Még a végén az őrültbe kerget. Rápillantottam Crisre. Nem úgy nézett ki, mint aki hamar felébred, így az ajtóhoz osontam és lementem a lépcsőn. A fogadó ahol megszálltunk, pont a város szélén volt, nem messze az erdőtöl. Igazából nem is nagyon gondolkodtam, csak átengedtem magam az érzésnek, hogy húzzon oda ahova akar. Naná, hogy az erdő volt az! Egyre beljebb haladtam, majd egyszer csak cöveket vertek a lábaim. Próbáltam figyelni, hallgatózni a sötétben de nem történt semmi. Kezdett egyre hűvösebb lenni, szóval úgy gondoltam, hogy visszamegyek. De mikor megfordultam valaki elállta az utam. Egy pillanatra megakadt bennem a levegő.

- Juliett Spencer! Mégis mi a fészkes fenét keresel itt??- Cristine hangja jégként hasította a levegőt. Én pedig nem tehettem mást, ijedten összehúztam magam.

- Ne csináld, nem eszlek meg…Julie hallod?

- Persze hogy hallom..mi van?- nem igazán értettem mit akar

- Nem látlak az van. Láthatatlan lettél.

- Ohh bocs.- hajlamos voltam erről az erőmről elfelejtkezni, pedig nem kellett volna, mivel igencsak érzelmi központúan működött.

- Nyomás a kocsiba. Tovább megyünk!- hangzott az utasítás.

- Tovább? Aludtál te egyáltalán?- sötét karikák adták meg a választ a kérdésemre.

- Nem, de nem ez a lényeg. Arra ébredtem, hogy vérszívót érzek a környéken és erre te eltűntél.- vetett rám egy lesújtó pillantást, én pedig igyekeztem csendben maradni. Jó lett volna valakivel megbeszélni ezt a fura dolgot, de nem volt merszem. Attól tartottam, hogy még inkább elzárás és őrködés lenne a vége. Már mérföldekkel magunk mögött hagytuk a vendéglőt ahol voltunk, mikor hajnalodott.

- Hová is megyünk pontosan?

- Dublinba. Egyelőre még nem akarunk a kontinensre menni. De ha nagyon szükséges lesz akkor megyünk. Jelenleg a nagyvárosi kavalkádra appelálunk.

- Értem..ő és a fiúk mikor adnak magukról valami hírt?- kérdeztem, mivel már nagyon aggódtam értük.

- Nem még nem.- kicsit bántott, hogy nem szólt azonnal Cris, de hát aki éjszaka egyedül az erdőben kóborol, az magára vessen.

Iszonyatos sebességgel hajtottunk, szinte belesimultam a kocsiba. Rá se mertem nézni Christinára, így is éreztem, hogy iszonyatosan dühös. A látóhatáron lassan felbukkant a nap…

- A fene egye meg…- mordult fel, én oda kaptam a fejem és a rémület szinte megbénított. Olyat láttam amit legfeljebb eddig csak horrorfilmekben. A kocsi magától működött. Chris egyszerűen nem tudta irányítani.

A kormány forogni kezdett és szépen lefordultunk a fő útról be az erdőbe. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy vajon természetfeletti dolgok és lények vannak-e az erdőn kívül is. A legfurcsább az volt, hogy egy csepp félelem érzet sem volt bennem. Úgyis kétesélyes volt a dolog. Vagy túlélem vagy nem. De az unokatestvérem kedvéért szerettem volna. A kocsi már annyira bent járt a fák között, hogy szinte látni sem lehetett olyan sötét

volt. Aztán lassan megálltunk. Christinán látszott, hogy halálra van rémülve, de azért biztos lábakon szállt ki

a kocsiból. Én már fel voltam rá készülve, hogy addig küzdök a vérszívókkal amíg lehet, és lehetőleg el kell

érnem, hogy Chris megmeneküljön. Most nem akartam arra a verzióra gondolni, hogy mi van ha az a csapat

kapott el minket aki belőlem is vámpírt akar csinálni. A gondolatától is rosszul voltam. Körbe néztünk de a mi

normál emberi szemünk nem látott semmit.

- Mennyit érzel? – súgtam oda unokatestvéremnek.

- Vagy 15-öt.- jött a válasz. Nagyot ugrott a szivem. Tizenöt vámpír? Nem tudok velük elbánni. Ekkor mintha meghallották, érezték volna a félelmemet, lassan előléptek a fák árnyékából. Körbe vettek minket. Meglepetésemre nem volt mind férfi, voltak köztük nők is. Most láttam először életemben vámpírt, de úgy tűnt a fiúk pontos leírást adtak. Fantasztikusan néztek ki. Egyszerre akartad volna megérinti őket és sikítva elrohanni.

Mindannyian szépek voltak, mit szépek gyönyörűek! Fehér bőrük haloványan csillogott. Szemük színe nem egyezett, mindenkié olyan volt mint ember korában. A közös csak a kieresztett tűhegyes szemfog volt bennük.

- Téged nem bántunk, de a társadnak vesznie kell.- szólalt meg egy magas ősz hajú férfi. Aha, tehát ők a vigyük el Julietet és csináljunk belőle szupervámpírt csapat volt. Hurrá..Legalább nem akartak teljesen megölni. Nagyszerű, gondoltam szarkasztikusan. Nincsenek gondolatolvasó képességeim, de szinte egyszerre ugrottunk egymásnak. Christinának is meg voltak a maga trükkjei így ő is tudta tartani a frontot, de az volt a kérdés, hogy meddig bírjuk? Tulajdonképpen csak kicselezni tudtuk a vámpírokat, elmenekülni előlük nem tudtunk, és megölni őket is csak nagyon nehezen…Éppen egy fekete hajú csaj elől ugrottam félre, mikor a tarkómon megint éreztem az ismerős bizsergést és megint feltámadt bennem a vonzás. De most eddigieknél erősebben tört rám.

Aztán a másodperc tört része alatt vége lett mindennek. Mire kettőt pislogtam mind a 15 vámpír darabokra szaggatva hevert körülöttem…Hogyan történhetett ez?

- Chris?- körbe fordultam és ijedten vettem észre, hogy Christina ájultan fekszik. Odarohantam, hogy megnézzem nem harapták-e meg.

- Rendbe jön.- szólalt meg egy reszelős mély hang közvetlenül a hátam mögül. Meg kellett volna ijednem de nem történt semmi. A szívem lassabban vert és mikor megfordultam a létező leghelyesebb férfival találtam szembe magam. Bármennyire közhelyes is, abban a pillanatban tudtam, hogy elvesztem….Bármi legyen is ezek után nekem vele kell maradnom. Magas volt, széles vállai és erős karjai láttán nem is csodáltam, hogy ilyen könnyen végzett ennyi vámpírral. Fekete haja rövid volt, és fekete szemei csillogtak ahogy rám nézett. Tudtam, hogy vámpír de a szemfogai nem voltak kint.

- Köszönöm.- suttogtam elcsukló hangon. Éreztem, ahogy elpirulok.

- Nem félsz?- nézett rám csodálkozva. Csak némán ráztam a fejem.

- Már megölhettél vagy elrabolhattál volna ha az a célod…- elharaptam a mondatot, nem tudtam folytassam-e-

Te követtél engem.- jött a hirtelen felismerés. Most rajta lett volna a sor az elpirulásban, ha ment volna neki, de csak a lábával rugdosta a kocsit.

- Csak kíváncsi voltam..

- Kíváncsi??- kérdőn felvontam a szemöldököm.

- Te vagy az első boszorkány akit ismerek és látni akartam, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötted.- felelte szégyellősen. Lassan tettem egy lépést felé. Nem hátrált meg.

- Juliett vagyok. – nyújtottam felé a kezem. Őszinte meglepetése láttán elnevettem magam.

- Charles Fox, szolgálatára kisasszony.- biccentett egyet és hűvös kezével megfogta az enyémet és megcsókolta.

Ijedten átnézett a vállam fölött.

- Azt hiszem mennem kell. Az unokatestvéred nemsokára magához tér és azt hiszem ő leginkább egy karóval köszönne.- hatalmasra nyílt szemeimből kiolvasta a kérdésemet.

- Követlek titeket..- előre lépett majd hátra, hezitált. Végül elém libbent, nyomott egy puszit a homlokomra és már el is nyelte az erdő. Most, hogy eltűnt a szívem vadul kalapálni kezdett és azt akartam, hogy azonnal térjen vissza. Úgy tűnt mintha álmodtam volna az egészet, de a körülöttem elterülő vámpírtetemek nem erről tanúskodtak. Meghallottam Chris nyöszörgését. Tudtam, hogy gyorsan kell cselekednem, mert nem akartam, hogy tudjon Charlesról. Nehezen de sikerült betennem őt a hátsó ülésre, majd bepattantam és olyan gyorsan jöttem ki az erdőből ahogy csak tudtam. Viszont most már kezdtem megnyugodni. Éreztem vezetés közben, hogy Charles valahol ott van a közelben és nem kell tartanom semmitől. Christina lassan kinyitotta a szemét.

- Mi, mi történt? – körbe nézett, eltartott neki egy darabig amíg rájött, hogy a kocsiban van.

- Megmenekültünk, az történt. – feleltem vidoran.

- Mégis hogyan?- na ez volt a fogós kérdés. Előadtam egy igen kis érdekes történetet ami egy akció filmben is megállta volna a helyét, arról, hogy hogyan cseleztem ki a vámpírokat és pattantam be a kocsiba az ájult Christinával. Láttam rajta, hogy gyanakszik, de végül is mivel nem emlékezett sokra kénytelen volt az én verziómat elhinni. Aminek nagyon-nagyon örültem. Az út nagy részét csendben tettük meg. Az én eszem még mindig a megmentőm körül járt. Annyi mindent tudtam volna tőle kérdezni. Hogy hol látott először? Hogy végig velem volt-e? Hány éves? Mit csinál…és sorolhatnám. Christinát velem ellentétben úgy tűnt jóval kellemetlenebb gondolatok foglalkoztatták.

- Baj van?- próbálkoztam félszegen.

- Hmm? – idegességében és szórakozottságában addig rágta a száját, hogy már vérzett.

- Ja, semmi semmi..csak régen jelentkeztek a fiúk tudod.

- Biztos minden rendben van!- próbáltam megnyugtatni, de kevés sikerrel. Dublinban átmenetileg egy motelben szálltunk meg, itt vártuk be a fiúkat. Amikor végre megérkeztek, el kellett telnie egy kis időnek mire végre annyira lenyugodtak a kedélyek, hogy meg tudjuk beszélni kivel mi történt.

Tűz és Jég 3. fejezet

2010-12-14T07:13:00.001-08:00

Este lementünk a hatalmas ebédlőbe és a nagy evés ivás közben a fiúk mindent elmeséltek amit csak tudtak.

Hogy mióta farkasok, és hogyan ismerkedtek meg a szüleimmel. Nekik milyen képességeik vannak és a vám-

píroknak milyen. Meglepődve hallgattam, hogy nem ők vannak egyedül vérfarkasok, hanem egész Európa, sőt világ szerte élnek klánok. És a nyugat-európai farkasok is nekünk segítenek. Azt viszont örömmel konstatáltam, hogyha már kellően képzett leszek, akkor tervezik, hogy bevesznek a harcba. Viszont az idegesített egy kicsit, hogy habár én vagyok a kulcsfigura, nem tudhatok semmi belső információt. Legalább Cristine megígérte, hogy már másnap megtanít bánni az erőmmel. Noha még mindig kételkedtem benne, hogy lenne egyáltalán ilyen. Végül is abban állapodtunk meg a fiúkkal, hogy először is alaposan ritkítanunk kellene a vámpír állományon. Legalábbis mindenesetre azokat megölni akik annak a bizonyos vámpír koven vezetőjének akartak elvinni. John megígérte, hogy megtanít rá, hogy miről tudom őket megkülönböztetni. Úgy tűnt, hogy több hetes, akár hónapos kemény gyakorlás vár majd rám, mire végképp mindent meg tudok tanulni erről a teljesen más világról ami eddig körülvett. De örömmel vágtam bele, hiszen egy kicsivel többet megtudtam a szüleimről és nyertem egy élő családtagot Cristine személyében, ami nagyon sokat segített a jelenlegi lelkiállapotomon.

A gyakorlás nehezebb volt, mint vártam. És egyáltalán nem úgy haladtunk mint szerettem volna.

Az ember nem tudja úgy uralni és irányítani a természetfeletti képességeit ahogy akarja ha egyszer 20 évig arról sem volt fogalma, hogy léteznek! A legjobban a tárgyak mozgatását élveztem, mert ha már nagyon rá koncentráltam, akkor kézmozdulat nélkül is ment, pusztán az akaratommal. Ilyenkor Chris-

tina nagyon szokott fanyalogni, mindig bosszankodik, hogy őneki persze nincs ilyen hihetetlenül jó

aktív erője mint nekem. Tulajdonképpen szerettem itt lenni, olyan volt mint egy hosszúra nyúlt vakáció és ilyenkor hajlamos voltam elfelejtkezni arról, hogy mindez miattam van és azért mert isten tudja hány vámpír vadászik rám odakint. De eddig unokatestvérem szenzorai kiválóan működtek, a környékre sem merészkedett egy sem. Hogy ez a jó rejtekhelynek, vagy az engem védelmező farkasoknak volt-e köszönhető azt nem tudom. A varázslat érzése fokozatosan múlni kezdett, szépen lassan kezdtem elfogadni a világot ami körülvett és alkalmazkodni is hozzá.

- Hahó! July! Merre jársz?- lengette meg a kezét előttem Christy.

- Ohh, bocs. Elkalandozott a figyelmem. – szabadkoztam sután.

- Nah. Azért. A teleportálást nem tudod magadtól megtanulni.- zsörtölődött . Ismét koncentráltam és igyekeztem arra koncentrálni, hogy a szoba egyik végéből átkerüljek a másikba. Hirtelen bizseregni kezdett a lábujjam. Először csak egy kicsit, aztán lassan kezdett elterjedni a testemben és végül a fejem tetejétől a lábam ujjáig úgy éreztem, mintha el lennék zsibbadva. Aztán a bizsergés erősödni kezdett és végül elmúlt. Kinyitottam a szemem és legnagyobb örömömre és meglepetésemre a szoba tulsó felén voltam. És végre Christy se az a zsémbes oktatóm volt, hanem vidám és velem örült hogy végre sikerült.

- Ez az ez az!- visítottuk összekapaszkodva, mint valami tizenéves kislányok.

Innentől kezdve minden sokkal gördülékenyebben ment.Mintha ez lett volna a legnagyobb és legne-hezebb akadály. Egyre gyorsabban és ügyesebben tudtam már tárgyakat mozgatni, a teleportálással pedig már úgy közlekedtem ahogy akartam. Én naiv azt hittem, hogy ezzel véget ér a dolog, de korántsem volt így. Miután az erőim használatát elsajátítottam, jött a harc és az önvédelem. Itt a fiúk lettek az oktatóim és korántsem voltak könyörületesek. Minden nap újabb és újabb sérüléseket szereztem és a lehető legdurvábban próbáltak elintézni. Ezekben a napokban alig éltem. Azt hittem ennél már nem lesz rosszabb….

- Ez az..ügyes vagy.- gratulált nekem John egy trükkös csel után, aminek köszönhetően George nyakában kötöttem ki, és könnyű szerrel meg is ölhettem volna. Fújtatva leugrottam a hátáról, épp a felénk közeledő Christyt néztem, mikor bizseregni kezdett a tarkóm. Lassan megfordultam, nem is igazán tudtam hogy mit is keressek, de olyan érzésem volt, mintha valaki engem figyelt volna. Elin-

dultam az erdő felé közben pedig figyelmen kívül hagytam a mögülem ordibáló fiúkat

- Állj már meg. – kapott a karom után George.- Mit akarsz ott?- azzal erővel maga felé fordított, és én úgy éreztem hogy a vonzás ami az erdőbe hívott megszakadt. Olyan kábán álltam előtte mint mikor a hisztériást pofon vágják és magához tér.

- Nem tudom. Csak , csak olyan furcsa volt. Nem tudom. Sajnálom. Menjünk be.- azzal vissza sem nézve az erdőre elindultam befelé a kastélyba. Az este hátralevő részében már szinte eszembe se jutott ami délután törtédt.A vacsora különösen elterelte a figyelmemet, mivel végre úgy döntöttek a fiúk, hogy hajlandóak velem némi információt megosztani.

- Megtalálták a királyt.- magamban kicsit kuncogtam, hogy ezt a megnevezést használják, de igyekeztem komoly maradni.

- Hol van? A legutóbbi jelentések szerint Szentpéterváron volt.- tudakolta Rob.

- Nem, közeledik, mostmár Párizsban van. Egyre több rejtélyes eltűnésről és brutális párizsi gyilkosságról számolnak be a lapok.- fintorgott George.

- Nemrég hívott Max és azt mondta, hogy rajta vannak az ügyön.- szólt közbe John. Én ide oda kapkodtam a fejem és próbáltam a beszélgetésükkel lépést tartani. Tehát akkor ezek szerint a vámpírok elszabadultak Párizsban és az ottani farkasok azon vannak, hogy minél többet megöljenek. Kicsit borsózott a hátam a gondolattól, hogy rajtunk kívül még hány vámpír, farkas, boszorkány és ki tudja még milyen teremtmények rohangálnak a földön.

- És mikor lesz valami végső összecsapás?- tudom kicsit türelmetlen volt tőlem, hogy még csak most csöppentem ebbe bele de már a végét várom. George homloka egyből ráncokba szaladt a kérdésemtől.

- Fogalmunk sincs. Ez a háború már lassan 10 éve tart..de a szüleid halála is a vámpírok miatt volt. A vérszívók alapból nem bírnak titeket, mivel az emberek pártját fogjátok.

- Ne légy már ilyen pesszimista!- csattant fel Cris, aki eddig hozzám hasonlóan csak némán figyelte a beszélgetést. – Igenis van rá esély, hogy nemsokára vége lesz, mert vannak beépített embereink is, és a segítségükkel nemsokára rajta üthetünk a vezérükön.

Mire ágyba kerültem, már régi ismerősként köszöntöttem a fejfájást. Megint annyi mindenen kellett gondolkoznom, hogy alig aludtam..De reggel szokás szerint jöttek hajnalban a fiúk és jött a szokásos edzés is. Futással kezdtünk, aztán jött a bemelegítés és a szokásos harc. Fél órája tartott még csak az edzés, mikor megint bizseregni kezdett a tarkóm. Az az érzésem támadt, hogy valaki figyel. Nem akartam, hogy megint hülyének nézzenek a srácok, így inkább igyekeztem figyelmen kívül hagyni a dolgot. Igaz elég nehéz volt, mert egész végig olyan érzésem volt, mintha valami az erdőbe akarna vonzani.

- Te July, mi lenne ha végre kipróbálnánk úgy az eddig tanultakat, hogy átváltoznánk?- kérdezte hamiskás mosollyal George. Én meglepetésemben csak hápogni tudtam.

- Ő oké..- félve pislogtam, míg a fiúk levetkőztek előttem egy szál alsónadrágra és fél percel később már négy túlméretezett farkas állt előttem. Első pillanatban meg sem bírtam mozdulni, de aztán a testem ösztönösen reagált, mikor először csak Paul kezdett el felém rohanni. Éppen kezdtünk volna belemelegedni a játékos harcunkba. Mikor Paul gyengéden lerázott a hátáról, és mind a négyen hátracsapták a fülüket és az erdő felé fordultak. John kezdett először morogni, majd csatlakoztak hozzá a többiek is, és mire észbe kaptam, már mind eltűntek a fák között. Egyből sejtettem, hogy baj lehet ezért Cristináért akartam indulni, de ő mintha a gondolatomban olvasott volna már meg is jelent az ajtóban. Nem telt el sok idő, a fiúk már vissza is tértek. Legnagyobb megkönnyebbülésünkre épen és egészségesen. Szájukba vették a ruháikat és eltűntek az erdőben. George jött ki legelőször.

- Nem ismertük fel a szagát. De valaki, vagy valami van odakint. Cris? – unokatestvérem csak csalódottan ingatta a fejét.

- Nem éreztem vámpírt a közelben.

- Oké, mi bízunk benned. De azért csak kimegyünk járőrözni éjszaka és te is figyelj jó?- estére a fiúk kimentek járőrözni és Cris bereteszelte az ajtókat. Rám is rámragadt az idegességükből.

- Szerinted baj lesz?- úgy beszéltem, mint egy félős kislány. Cristy megállt és elgondolkodott egy percre.

- Nem szerintem nem..Bármi is legyen az,a fiúk fél pillanat alatt végeznek vele. – próbáltam én is ebben hinni…Valahogy csak sikerült végül elaludnom is. Arra ébredtem fel, hogy valaki a vállamnál fogva ráz.

- July, gyere, öltözz és megyünk.- rángatott ki az ágyamból Cristy. Még nem voltam teljesen magamnál, olyan érzésem volt, mintha csak néhány másodperce nyomott volna el az álom.

- Mi az? Mi ez a rohanás?- kérdeztem két ásítás közepette. Az fel sem tűnt, hogy odakint még mindig éjszaka van.

- Vérszívók, nem kevesen. Sokan. A fiúk még odakint köröznek a kastély körül,de már az erősítés is úton van. Én viszlek el innen.- magyarázta, miközben kongó léptekkel végigfutottunk a sötét folyosókon. Kirázott a hideg. Ez a környezet pont olyan volt, amiben az ember elhiszi, hogy vámpírok igenis élnek.

Tűz és Jég 2. fejezet

2010-10-23T01:45:00.000-07:00

Olyat sikítottam, hogy az ablakok is beleremegtek. De csak John volt az.

- Gyere.- csak ennyit mondott. Átkarolta a vállamat és egy pillantást sem vetve a nyitott ajtón át látható Leilára, levitt, ki a ház elé, ahol George várt ránk kocsival és beültetett és ő is beszállt mellém. Mindkettejük arca furcsa kemény maszkba volt dermedve. Én pedig a sokktól csak lassan fogtam fel hogy barátom egyáltalán nem úgy reagált ahogy egy ilyen brutális gyilkosság esetén reagálni kellett volna. Meg szerettem volna kérdezni őket, hogy mi folyik itt, de még nem találtam a hangomat. Csak tehetetlenül néztem hol az egyikre hol a másikra. Talán kitalálták a fiúk, hogy mire gondolok, mert George adta meg a választ megnyugtató mély baritonján.

- Nemsokára mindent meg fogsz tudni. És igen, mi is nagyon nagyon sajnáljuk Leilát. Hidd el meg akartuk akadályozni.- közben engem figyelt a visszapillantóból. De én csak zombiként meredtem magam elé. Fél füllel hallottam amit mondott és ez meg is nyugtatott, mert tudtam, hogy úgy lesz ahogy mondja. El fogják mondani, hogy mi történt. Viszont még mindig az esemény és a látottak hatása alatt voltam. Csak a vérbefagyott Leila testét láttam magam előtt és a borzalomtól hatalmasra nyílt szemeit. Micsoda undorító elmebeteg aki képes így végezni valakivel.

Út közben nem figyeltem merre haladunk. Nyilván el is aludhattam, mert John vállán ébrettem. Köröskörül már minden teljes sötétségbe burkolózott és sehol sem láttam házakat. Az országúton száguldottunk teljes sebességgel észak felé. Egy elborult pillanatomban az is eszembe jutott, hogy talán a fiúk is benne vannak és elraboltak. De nem engedtem, hogy ennyire eluralkodjon rajtam a pánik.

- Na jó reggelt. – köszöntött George.

- Azt hittük már sosem ébredsz fel. Azt is átaludtad mikor kétszer megálltunk tankolni.- mondta nevetve. Én csak hitetlenkedve dörzsöltem a szememet. Micsoda? Akkor jó régóta lehetünk már úton. Még mielőtt válaszol-

hattam volna bármit is. Az eget keresztül szelte egy hatalmas villám és akkora csattanással ért földet, hogy azt

hittem menten kiugrok a kocsiból.

- Jól van. Nyugi.- simogatta John a vállamat.

- Tudni akarom hová visztek.- böktem ki végül. Úgy voltam vele, hogy a határozottság a legcélravezetőbb dolog.

George arca elkomorult és nem értettem mitől.

- Ha odaértünk eláruljuk. Ígérem.- mindegyikük arca az előbbi derültségből pont olyan komorrá változott, mint az ég odakint. Ismertem már őket jó néhány éve, és mostmár tisztább fejjel tudtam, hogy nekem sosem ártaná-

nak, szóval nem tudtam mit tenni, bele kellett törődnöm abba amit mondtak. Az út további része is néma csend-

ben telt el. Egyikünknek sem volt kedve beszélgetni ami tulajdonképpen teljesen érthető is volt. Nyilván ők is azon a borzalmon gondolkozhattak ami tegnap történt és azon, hogy mi áll még előttünk..amibe ugye engem még nem avattak be. Én pedig csak egyre a tegnapi napon törtem a fejemet. Olyan hihetetlennek és elképzelhetetlen-

nek tűnt, de azon járt a fejem, hogy nincs-e a között kapcsolat, hogy én olyan furcsán éreztem magam egész nap. Meg mikor néhány pillanatig olyan érzésem támadt, mintha követnének a városban. Akármennyire is ebbe akar-

tam kapaszkodni, semmilyen értelmes kapcsolatot nem találtam ezek között így végül maradt a lehető legegyszerűbb magyarázat. Leila egy sima betörés, vagy egy beteg pszihopata áldozata lett, a fiúk elmenekítenek onnan, és én pedig örülhetek neki, hogy nem én voltam barátnőm helyében. Spekulációim annyira lefoglaltak, hogy meglepődve vettem észre mikor kinéztem az ablakon, hogy odakint már kezd felkelni a nap. És mi még mindig nem álltunk meg. Volt egy olyan sejtésem, hogy már messze Észak-Írországban járhatunk. Mert a táj közel sem emlékeztetett a mi környékünkre. A távoli hegyek amiket láttunk a városból, most már szinte karnyúj-

tásnyira voltak, a környék egyre elvadultabb lett. Szántóföldeket sem nagyon lehetett látni, mindenhonnan erdők vettek minket körbe. Már éppen nyitottam volna a számat, hogy megkérdezzem merre is megyünk tulajdonképpen, mikor érünk oda , mikor George vett egy éles kanyart és egyenesen az erdő sűrűjébe vezetett.

De legnagyobb meglepetésemre itt egy kövesútra tértünk rá. Hosszú percekig csak a fákat láttam két oldalról, mikor végre ritkulni kezdett az erdő és George is megszólalt.

- Meg is érkeztünk. – meg akartam kérdezni, hogy hol is vagyunk most, de a torkomra forrott a szó. Ami a szemem elé tárult úgy nézett ki, mint egy tündér vagy épp rémmese egyik helyszíne. A skót erdőségek kellős közepén fákkal körülvéve ott állt egy hatalmas több szintes sötét kastély. Falait befutották a különböző kúszó-

növények, és nagy üvegablakai sötéten és ijesztően meredtek ránk. Csak feltételeztem, hogy a messziről sötét piros csíkok az ablakok mellett a függönyöket jelölik.

- Kiszállás.- mondta John. És George már kint is volt, hogy előzékenyen kinyissa nekem a kocsi ajtaját. Kiszálltam. A reggeli világosság még szokatlan volt a szememnek, és így hunyorogva vettem szemügyre az előttem álló kastélyt.

- Üdvözöllek szerény hajlékomban.- mondta a mellém lépő John.

- Micsoda? Ez a tied? Mióta vagy te királyi leszármazott?- George hangosan nevetett mellettem.

- Mondjuk úgy, hogy családi örökség. És igen vannak nemesek a felmenőim között.- miközben nekem magyarázott, lökött egy nagyot a hatalmas fa ajtón ami fájdalmasan nyikorogva engedelmeskedett neki.

Bent még beletelt néhány percbe mire megszokta a szemem a félhomályt. Arra számítottam, hogy dohos és ódon szag fogja megcsapni az orromat, de tévednem kellett. Hatalmas előcsarnokba értünk aminek a közepén egy óriási lépcső kanyargott a felső emeletekre. Első látásra úgy tűnt, hogy minden márványból van. Tőlem jobbra is egy gigászi méretű terem volt, óriási kandallóval és tele könyvespolcokkal, valamint kényelmes fotelekkel.

Balra pedig egy óriási ebédlő egy akkora kristálycsillárral, mint egy malomkerék. Nem jutottam szóhoz sem.

A fiúk látták, hogy tehetetlen vagyok, így jobb híján igyekeztek felfelé taszigálni a lépcsőn. Az emelet egy óriási folyosóból állt, amiből valószínűleg a lakószobák nyíltak. Még oda sem értünk, de az egyiknek kinyílt az ajtaja, és mi beléptünk. Már a méreten meg sem lepődtem. Hatalmas baldachinos ágy piros drapériával, ugyanolyan szőnyeg és függöny, a kandallóban égett a tűz. És a szobában ott volt Paul, Robert és Cristina. Mostmár végképp össze voltam zavarodva. Mi folyik itt? Mit keresek egy középkori angol kastély hálószobájában? George óvatosan leültetett az ágy szélére, szembe a többiekkel.

- Elmondanátok végre hogy mi van?- a hangom olyan rekedtes volt, mint egy láncdohányosé. Cristina ijedten kapta fel a fejét a hangomra. Egészen addig az ablakon át nézte a felkelő napot.

- Nézd July. Tudjuk, hogy szörnyű sokként ért Leila halála. Minket is, de …

- Akkor mégis miért vagytok ilyen rohadt nyugodtak?- minden átmenet nélkül ordítani kezdtem. Most jött ki belőlem a feszültség ami ideáig egyre csak gyűlt.

- Én láttam vérbe fagyva nem ti! És ti képesek vagytok ilyen nyugodtan itt állni és…

- Hagynád, hogy befejezze?- rivallt rám Robert és védelmezően átölelte Cristint. Kicsit meglepődtem. Egyrészt mert eddig sosem használt senki ilyen hangot velem, másrészt pedig mert nem tuddtam, hogy van köztük valami.

És a jelenpillanatban nagyon úgy tűnt, hogy van.

- Per,persze.- majd visszaültem az ágyra.

- Nos.- folytatta mostmár felbátorodva July.- Ott tartottunk, hogy mindannyian nagyon sajnáljuk Leilát, de mi tudtuk, hogy a célpont nem ő hanem te lettél volna. – egyelőre csak ennyit mondott. De tudtam, hogy van még más is. Mindenesetre ezt még emésztenem kellett. Én? Célpont? De hát miért?

- Miért én? Hiszen nem csináltam semmit.- fakadtam ki. Aztán még valami szöget ütött a fejemben.

- Várjatok csak! Honnan tudtatok ti erről? – most úgy tűnt, hogy George veszi át a szót Cristinetől.

- Nem tudom July, hogy magyarázzam el kíméletesen, így ne haragudj. A tárgyra térek. – nagyot nyeltem és még pislogni is elfelejtettem, annyira érdekelt, hogy mi fog most következni.

- Mi a fiúkkal- mutatott körbe a szobában.- ismertük és szerettük a szüleidet. Ők bíztak meg vele, hogy vigyázzunk rád és legyünk jóban veled. Cristina nemrég csatlakozott a csapatunkhoz. Ő egyszerű ember, de ő az unokatestvéred. És mellesleg boszorkány. Mi pedig vérfarkasok vagyunk. Ami pedig megölte Leilát az egy vámpír volt. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy egy egész vámpír klán található rád vadászik. A mi dolgunk az lesz, hogy megvédjünk és eljuttassunk biztonságban Amerikába. – befejezte, nem volt több mondani valója. Lazán a falnak dőlt John és Paul közé és mind engem figyeltek. Én csak ültem kukán és hogy ne őket kelljen néznem, az ujjaimmal kezdtem el játszani az ölemben. Csengett a fülem és zúgott a fülem. Egyszerűen képtelen-

ség amit ők beszélnek. Megdörzsöltem a szemem és újra kinyitottam annak reményében, hogy hátha csak álmo-

dom. De túl valóságos volt minden. Tényleg Írországban voltam, persze csak sejtéseim szerint, és tényleg a bará-

taim vettek körül és Leila már nem élt. Akkor most mégis mi van? Én sem tagadhattam le, hogy nem a „normál” gyilkolási módszer ha valakinek két szabályos lyuk van a nyaki ütőerén. De, hogy rám vadásszanak vámpírok és a fiúk ismerték a szüleimet? De akkor nekik most körülbelül 40-es, 50-es éveikben járó középkorú férfiaknak kellene lenniük és nem huszonéves kis suhancoknak. Aztán ott van még Cristin. Igaz, hogy neki is olyan árnya-

latú szőke haja volt mint nekem és kicsit hasonlítottunk is. Viszont álmomban sem fordult volna meg a fejem-ben, hogy a rokonom! Az unokatestvérem ráadásul. Az a tény pedig, hogy vámpírok vadásznak rám. Az egy cseppet sem riasztott meg. Hogyan is ijedhettem volna meg, mikor még mindig úgy tűnt az egész, mintha egy rossz vicc lenne? Vámpírok? Ugyan már, hagyjuk! Hanyatt dőltem az ágyon. Behunytam a szemem és nagyokat lélegeztem. Éreztem és hallottam is, hogy a többiek ugyanolyan pózban vannak, mint tíz perccel ezelőtt. Felültem, mert jobbnak láttam ha szembe nézek a problémával. Végül is az ember gondjai olyanok mint a dühös kutyák. Ha megpróbálunk elfutni előlük, utolérnek és fenékbe harapnak. Szóval jobb ha inkább nem hátra hanem szembe futok velük.

- Oké rendben. Még mindig úgy érzem magam, mint aki megbuggyant. De ígérem próbálok alkalmazkodni. A részleteket később kérem. Most csak azt, hogy mi a fenét akarnak tőlem a vámpírok?- hadartam gyorsan. Cris a homlokára csapott és látva, hogy nem csapok patáliát, egyből barátságosabban közeledett hozzám.

- A legfontosabbat kihagytuk. Bocsi. Szóval azért mert te is boszorkány vagy mint én. Az egyik leghatalmasabb mellesleg egész Angliában. És tudod némelyik vérszívónak vannak különleges képességei. Szóval az egyik jövőbe lát és téged látott, hogy ha a vezetőjük átváltoztat, akkor ti ketten ha a világot nem is, de a világon élő vámpírokat uralhatnátok.Illetve te lennél a legerősebb vámpír a világon. Egy ilyen fegyver birtoklását – itt rám mutatott- pedig vétek lenne kihagyni. És most egyes klánok azért vadásznak rád, hogy ez ne valósulhassanak meg, ergo megöljenek. A másik felük meg azért, hogy elvigyenek ahhoz a pasashoz.- magyarázta kellemes kis csilingelő hangján olyan hangsúllyal, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A feszültség megint kiüt-között rajtam. Hisztérikus nevetésben törtem ki, aminek hallattán szegény Cristina hátraugott.

- Méghogy én? Boszorkány? Maximum havonta egy hétig. Ugyanmár. Ez lehetetlen. Semmilyen különleges képességem sincs.- mostmár komolyan kezdtem azt hinni, hogy meg fogok bolondulni. Cristina csak nemlegesen ingatta a fejét.

- De az vagy. És erőd is van. Csak a szüleid elmondtak egy igézetet amivel biztosították, hogy húsz éves korodig ne tudd használni. Mostmár elmúltál 20 szóval használhatod.- csak némán bólintottam. Kedvem lett volna sikítva kiszaladni ebből az őrületből, de az nem az én műfajom. Olyan hülyének éreztem magam, hogy ilyet meg kell kérdeznem.

- És milyen erőm van?- pislogtam félszegen Cristinere.

- Először is tárgyakat tudsz mozgatni az akaratoddal és és szintén az akaratod segítségével helyet is tudsz majd változtatni. Levitálásnak hívják. Nekem amúgy túl sok aktív képességem nincs.- biggyesztette le a száját. Meg tudom érezni több száz méteres körzetben a vámpírokat, meg lebegni tudok és ennyi.- úgy nézett ki mint egy durcás kisgyerek aki mérges, mert ő kevesebb csokoládét kapott. Nem álltam meg mosolygás nélkül.

- És Cris, még valami. Ha te az unokatestvérem vagy akkor…

- Az anyukáink voltak testvérek.

- Értem.- nagyot sóhajtottam és felálltam. Úgy kezdtem el róni a köröket a szobában, mint a bebörtönzött tigris. Ki akartam törni és szembe akartam szállni azzal ami odakint volt. Nem féltem, mert tulajdonképpen nem tudtam, hogy mitől kéne.

Tűz és Jég 1. fejezet

2010-10-04T12:35:00.000-07:00

Lassan ballagtam a sötét utcákon. Éppen most gyulladtak ki a lámpák. Nem volt semmi kedvem hazamenni. És féltem is. Igaz nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy miért is. Ez a nap valahogyan más volt mint a többi. Magamban jót kacagtam ezen a közhelyen. Tegnap múltam 20 éves. De a születésnapom utáni nap más volt. Amióta felkeltem mindent sokkal színesebbnek, és zajosabbnak láttam. Olyan közelinek tűnt minden, élőnek és lüktetőnek. Még a munkahelyemen is meg voltam egy kicsit zavarodva, pedig az újságírásnál nem előnyös ha nincs ott az ember lelkiekben.
Miközben sétáltam a köveket rugdostam amik az utamba kerültem. Tudom butaság, de a korom óhatatlanul is nosztalgiát keltett bennem. Már 20 éve a világon vagyok. És nincsen senkim. Ezt a tény már nem fájt, csak kiskoromban. Volt elég időm hozzászoknom az egyedülléthez, amit végül is sikerült barátokkal feltölteni.
Árva voltam és vagyok. A St. Andrew gyermekotthonban nőttem fel, itt is éltem egészen 18 éves koromig. Ezután vettek fel a helyi újsághoz dolgozni, azóta már tudom finanszírozni a csöpp kis házamat. A szüleim is azon a környéken éltek ahol én most, de már nincs meg semmi a házunkból. Ugyanis még csak néhány hónapos voltam mikor a ház teljesen leégett, benne a szüleimmel. Engem a kiérkező mentők és tűzoltók közül talált meg valaki. A szomszéd kertjében feküdtem takarókba csavarva és ott sivalkodtam. Hogy hogyan kerültem oda, azt a mai napig senki nem tudja. Ahogyan azt sem, hogy hogyan keletkezett a tűz. Ki és miért csinálta? Vagy baleset volt? Talán sosem tudom meg. Az ügyet lezárták és én árvaházba kerültem. Egy szavam sincs, hiszen fantasztikus helyen éltem, családom voltak családom helyett, de azért az nem ugyanaz.
Viszont voltak barátaim. Nem is kevés szerencsére. Ott volt Mary és Cristina az újságnál, aztán George, Paul, John, és Robert. Gyakran ugrattuk is őt hogy Robert helyett lehetne Ringo. És persze lakótársam Leila a csodaszép félig török félig angol doktornő. Szóval sosem unatkoztam. De ma nem vágytam senkinek sem a társaságára. Egész nap csak bolyongtam a városban és próbáltam megérteni, hogy mi okozhatta ezt a változást, de nem ment.
De a zsigereimben éreztem, hogy hamarosan változás fog bekövetkezni. Méghozzá nagyon hamar. Nem tudtam volna megmondani, hogy milyen változás, pozitív vagy negatív, de éreztem, hogy az a valami jön. Megállítha-
tatlanul és nemsokára szembetalálkozok vele.
Már kezdett egyre hűvösebb lenni. Ami nem is volt csoda, hiszen itt, észak-angliában a nyarak is mind általában hűvösek és nem jellemzi kánikula egyiket sem. Lassan elkezdett permetezni az eső. Én hajamat gyorsan kontyba kötöttem, bedugtam a kapucni alá és sietős léptekkel elindultam haza. De egy pillanatra megtorpantam. Mintha a macskaköveken követett volna valaki. Megálltam és hátranéztem. Az utca teljesen néptelen volt. Kirázott a hideg, úgy néz ki kezdek megbuggyani gondoltam és folytattam tovább az utamat. Egyszer sem álltam meg és néztem hátra, de éreztem, tudtam, hogy van ott valaki aki utánam jön. Érdekes módon nem éreztem pánikot, inkább csak kíváncsi lettem. Sosem tartottam magam olyan érdekesnek, hogy bárki is kövessen. Ezen gondol-
Koztam miközben kinyitottam a csikorgós kertkapunkat. A fenti villany égett, gondoltam Leila már biztosan megérkezett. Kicsit furcsálltam, hogy nyitva van a bejárati ajtó, pedig mindig be szokta zárni kulcsra még ha otthon van is.
- Hahó Leila, megjöttem!- kiabáltam, de nem kaptam semmilyen választ. Milyen furcsa. Talán zenét hallgat.
Mindenesetre fent kellett lennie, mert lent nem találtam senkit. Felmentem. Bekopogtattam a szobájába, de semmiféle mozgást nem hallottam, óvatosan benyitottam. És a lábam földbegyökerezett a rémülettől és a borzalomtól. Nem tudom mennyi ideig álltam az ajtóban és néztem azt amit egyszerűen nem lehetett ép ésszel felfogni. A barátnőm. A keleti szépség, ott feküdt a padlón hatalmas vértócsa közepén és szemei élettelenek voltak, de még így is rémületet tükröztek. Nem tudtam mit tegyek. Sikítsak? Szaladjak rendőrért? Mi van ha a gyilkos még mindig a házban van? Csak ilyen kérdések kavarogtak a fejemben, de nem tudtam semmit sem tenni. A lábaim felmondták a szolgálatot és következő percben már a vértócsa és a halott Leila mellett találtam magam. Mikor közelebbről megláttam, akkor tűnt fel ami messziről még nem. A nyakán, pontosan az ütőerénél két szabályos lyuk volt. Milyen pszichopata képes erre? Nem bírtam tovább. Majdnem négykézláb kúsztam át a fürdőszobában és még éppen időben értem a wc-hez. Mikor sikerült az arcomat is megmosni, ami igen nehéz művelet volt, mivel kezem lábam reszketett, egy kéz hátulról megérintette a vállamat.

Moonlight 22. fejezet - Minden megoldódik

2010-09-02T10:25:00.000-07:00

A következő percekben borzalmas kínokat álltam ki, hogy nem tudtam semmit se tenni. A két vámpírnak Edward és Aaron rontott neki ..Ewan is a segítségükre sietett miután kiszabadult a vámpírok szorításából….aztán szinte a semmiből ott termett még egy vámpír és kusza gumbanccá változtak, miközben Aaronnal birkóztak. Amint Edward széttépte azt a vámpírt aki megbénított, már én is tudtam mozogni. Rohantam, hogy a segítségükre legyek…már majdnem odaértem, mikor Ewan felordított…A vámpír belemart…Engem sem kellett biztatni, fél perc alatt miszlikbe tudtam tépni.Mikor végeztem vele, akkor tűnt fel, hogy milyen nagy a csend. Akkor ezek szerint a harc véget ért. A remegés gyorsan végig terjedt a testemen, és fél perccel később már ott guggoltam Ewan mellett, aki zihálva és nagyon lassan tudott vissza változni…
- Vigyük ki a kocsiba..- érintette meg a vállamat óvatosan apa..A fiúk és apa felkapták Ewant és eltűntek vele. Ruha ügyben Alice segített ki amiért nagyon hálás voltam neki..
Nagyon fáradt voltam. Úgy éreztem, hogy minden tagom ólomból van. De addig nem tudtam elaludni amíg nem tudtam, hogy mi van Ewannel. Carlisle vette gondjaiba.
- Ugye..ugye nem?- azt hogy meghalni, képtelen voltam kimondani.
- Nem, szerintem nem. Az ő szervezete teljesen más a tiétekhez képest, úgy látom, hogy csak pár napig tartó gyengeséget fog okozni neki ez a harapás, de semmi többet.- Carlisle mosolyától egy csapásra megnyugodtam…Még a kis társaság elténfergett egy darabig a vár udvarán. Nekünk, farkasoknak elég nehéz volt látni, mivel a napsütésben minden vámpír szikrázott. Meglepődtem az olasz küldöttség számbeli nagyságán, mivel korábban arról értesültem, hogy nagy veszteségeik voltak és többet is elvesztettek különleges képességű tagjaik közül. Edward és Jasper tárgyaltak velük, majd miután a beszélgetésnek vége lett, az olaszok amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is hagyták a helyszínt.
- Velük már nem lesz több gondunk- közölte nyugodtan Jasper.
- Hogyhogy?- kíváncsiskodtunk többen is.
- Látogatóba mennek Romániába.
- De kik az új tagok?- úgy nézett ki, hogy Bellát is meglepte a nagylétszámú küldöttség.
- Ohh, hosszú lenne felsorolni. De tény, hogy Aro megint kitett magáért. Igazán érdekes és impozáns új kollekciót hozott össze. – még nem találkoztam, reméltem, hogy soha nem is fogok találkozni a Volturi tagjaival. Ezek után pedig főleg, hogy úgy nézett ki, számára a különleges képességgel bíró vámpírok csak trófeák, semmi más. Nem is akartam többet tudni róluk..

A hazafelé út hosszú volt és kimerítő, én igyekeztem apa és Ewan között elbújni. Próbáltam az elmúlt 48, vagy Isten tudja hány óra történéseit megemészteni, de még nem nagyon ment. Olyan hihetetlen volt az egész, de abban biztos voltam, hogy lesznek még rémálmaim az esetről.
- Apa?!- kérdeztem halkan, hogy nehogy felébresszem azokat akik aludtak.
- Igen kicsim?- ahhoz képest, hogy min ment át az utóbbi néhány napban, nagyon is éber és élénk volt.
- Mi lesz most velük?
- Kikkel?
- Azokkal akik ezt az egészet szervezték…- tudom, hogy butaság volt pont ilyet és erről kérdezni, de érdekelt. Apa gondterhelten ráncolta a homlokát.
- Edward is elég szűkszavú volt az ügyben. Csak annyit mondott, hogy majd a románok megkapják a büntetésüket.- kirázott a hideg. Voltak sejtéseim róla, hogy miket tervezhetett velük a Volturi. Nehezen aludtam el hazafelé a gépen, folyton Ewant néztem aki mélyen aludt és látszólag semmi jele nem volt komoly sérülésnek. A lelkem mélyén nagyon boldog voltam, mert egymásra találtunk, de tudtam, hogy vár még rám egy kellemetlen feladat, és nem tudtam, hogy hogyan tudom ezt elintézni. Nem bírtam még Nate szemébe nézni…annyira sajnáltam és nem akartam megbántani, hiszen egy nagyon nagyon jó ember. De muszáj volt szemtől szembe is közölnöm vele, hogy megtörtént a bevésődés nálam is.
Hogy mikor érkeztünk meg La Pushba, arról fogalmam sem volt, mivel már az ágyamban tértem magamhoz.
- Ewan, hol van Ewan?- motyogtam álmosan, mikor még ki sem nyitottam a szemem. Egy az enyémnél hűvösebb kéz fogta meg a kezem.
- Itt vagyok. – azonnal kipattant a szemem, ott ült ő és semmi baja nem volt a világon. Néztem a nyakát, de hegnek már nyoma sem volt. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Aztán eszembe jutottak egyéb kötelességeim a falkám és Nate felé. Csigalassúsággal öltözni kezdtem. Közben elmondtam mindent Ewannek Nateről. Ő végig csendben figyelt, tudtam, hogyha képes lenne rá akkor segítene, de nem tudott. Ezt nekem kellett megtennem. Teljesen egyedül…

Clearwateréknél üres volt a ház. Csak Nate volt otthon. Vajon sejtette, hogy ilyen hamar eljövök?
- Szia.- köszöntem csendesen. Ő csak biccentett a fejével…miért kell ilyen nehéznek lennie?
- Ne fáraszd magad, tudom miért jöttél..Már két napja tudom, tudjuk..bocs.- végre megfordult és láthattam az arcát. A szeme alatt mély karikák húzódtak, látszott, hogy nem sokat alhatott.
- Személyesen akartam.- kicsit megbicsaklott a hangom.
- Nézd Nate, én ezt nem akartam. Tudod, hogy csak úgy megtörtén…nem tudom mivel tehetném könnyebbé neked.- éreztem ahogy lassan folyni kezdenek a könnyeim. Én nem akartam őt megbántani, de már egyszerűen nem tudtam rá ÚGY nézni.
- Tudom Lily, tudom..és ne ismételd meg amit a fiúk, hogy majd egyszer majd én is. bla bla bla…mert most még piszok rossz…egyszer biztos elmúlik.- nem nézett rám, leszegte a fejét. Tétován felé nyúltam és megsimítottam a hátát. Nem tudtam még mit mondani, így felálltam és eljöttem.Pedig tudtam, hogy tényleg jobb lesz neki és hittem benne, hogy vagy előbb vagy utóbb, de mindenképpen megtalálja ő is azt aki neki, hozzá való. Nem volt türelmem sétálni így átváltoztam és úgy indultam haza.

- Üdv újra itthon Lily!

- Örülünk neked.!

- És a bátyám is jól lesz nyugi!

- Tudom, és köszi srácok!

Nem tudom pontosan miért, talán a hatodik érzék…de mostmár biztos voltam benne, hogy nyugodt és békés lesz az életü

Moonlight 21. fejezet - A rossz elnyeri méltó büntetését..

2010-08-15T12:06:00.000-07:00

Miután megtörtént a bevésődés, rosszullétre hivatkozva vissza akartam menni a szobámba és persze és Ewan volt aki visszakísért..Még szerencse, hogy senki sem gyanított semmit. Menet közben azonnal belekezdtem halk magyarázkodásba, mert tudtam nincs sok időm, hogy kieszközöljem kisza-
badításomat, és most úgy gondoltam, hogy a romantikus felhangja még várathat magára a bevésődés-
nek. Szerencsére Ewan nem szólt közbe és ő is minél előbb szabadulni vágyott jelenlegi lakhelyéről.
Elárulta, hogy az apját a Romániában élő vámpírok pénzelik és látják el, többek között testőrökkel is.
Mert az az a céljuk, hogy akár egy sereg vérfarkassal, igazi vérfarkassal leigázzák a Volturit. Ennek a hadműveletnek lettem volna én a megkoronázása.
- Szóval szerintem, olyan hamar értesíteni kéne a családodat amilyen hamar csak lehet. Én segítek..
Idegesen toporogtam és rágtam a szám szélét, hogy mégis hogyan, de aztán eszembe jutott. Most nem voltak velem őrök, csak Ewan és így mostmár átváltozhattam farkassá.
- Nem zavarna ha..?
- Csak csináld…-sürgetett és ő kiment az ajtó elé, hogy őrt álljon. Még soha nem ment ilyen könnyen, hogy egyik formámból a másikba alakuljak. Szinte azonnal zűrzavar támadt a fejemben.
- Fiúk!! Hallotok? Én vagyok az Lili..- mintha 20-an kezdtek volna kiabálni.
- Csend- dörrent rájuk Aaron.
- Itt vagyok…
- Skóciában, tudjuk…itt már mindenki itt van, holnap indulunk..- kis szünet következett.- És mennek az olaszok is.- Puff. Mintha fejbe vágtak volna egy kővel. Nem tudtam, hogy sírjak vagy örüljek-e a
hírnek, hogy közbe lép a Volturi, de erre most nem volt idő.
- És mégis honnan?
- Néhány perccel azután, hogy elvittek, befutott Cullenékhoz a társuk, a szőke vérszívó aki lát minket és a társa. Ő mondta meg hová visznek, csak azt nem tudta pontosan miért.
- Mennyien vagytok?- szakítottam félbe, mert most nem volt idő a részletek ecsetelésére.
- A vámpírok majdnem 30-an, de mivel az olasz klán is érintett az ügyben a doki szólt nekik és jönnek. Vagyis csak a seregük.
- És ti is?
- Ez csak természetes.
- Azonnal szólj apáéknak, hogy nem ér rá a dolog most azonnal induljatok!!!
- Meg lesz. Vigyázz magadra.
- Te is.- és a kapcsolat megszakadt, visszaváltoztam. Biztos megérezte Ewan, mert azonnal bejött a szobába. Azonnal beszámoltam neki a történtekről, és közben pedig magamban számoltam. Majdnem harminc vámpír, plusz két falkánnyi vérfarkas, és még a Volturi serege. Ez egyrészről megnyugtatha-
tott volna, másrészről viszont nagyon is ideges lettem, hogy ennyi nomád vámpír plusz a mieink hogyan tudnak együtt működni. Bár bíztam a minket övező állítólagos bűzben, hogy az elég visszataszító erő lesz a Volturinál is , hogy bárkit megtámadjon közülünk. Úgy tűnt, hogy a 21. század legnagyobb természetfeletti harcát készültünk megvívni. És mindezt miattam, még a hideg is kirázott.
- Megoldjuk valahogy.- simogatta meg a kezemet Ewan. Ránéztem és valahogy nem tudtam kételked-
ni abban amit mondott.
- És te nem aggódsz a testvéredért, vagy az apádért? Nem fogod sajnálni őket?- kérdeztem reszkető hangon. Ő csak megrázta a fejét.
- Te nem tudod, hogyan éltünk itt. Ők nem is emberek, legalábbis emberségnek egy kis szikrája sem mutatkozik meg bennük. Majd egyszer mindent elmesélek.- nem is akartam tovább firtatni a dolgot, úgy voltam vele, hogy jobb ha most békén hagyom. Némán mellé bújtam és átölelt. Annyira természetes és magától értetődő volt az egész, mintha már évezredek óta ismertük volna egymást.
Abban a néhány órában amíg nem jött a reggel, boldog voltam..csak arra koncentráltam, hogy végre én is megtaláltam a másik felem, és igyekeztem kirekeszteni a rám leselkedő pánikot, nehogy elkapjon és
leteperjen. Mikor már hajnalodni kezdett, izgatottan felpattantam..de fogalmam sem volt, hogy mit is akarok valójában…Azt pedig végképp nem tudtam, hogy a családom mikor ér ide.
- Hidd el, meghalljuk ha elkezdődik.- szólalt meg a hátam mögött Ewan, és én már kezdtem azt hinni, hogy nemcsak Edward, hanem ő is képes olvasni a gondolataimban. Kopogtak az ajtón. A magas macska szerű nő lépett be rajta.
- Ewan, kérlek távozz, fel kell öltöztetnem a lányt.- mondta szigorúan, de miközbe kiment, a háta mögül jelezte nekem Ewan, hogy nem lesz messze. Miután becsukódott mögötte az ajtó, akkor vettem szemügyre a nő kezében lévő fehér ruhát. Meg kell hagyni szép volt, de undorodtam tőle, hogy felve-
gyem. Némán öltözni kezdtem, miközben a nő kifelé bámult az ablakon. Éppen készen lettem mikor ő megmerevedett, és szimatolni kezdett. Tudtam, hogy elérkezett az idő…már reccsent is millió apró darabra a menyasszonyi ruha és csoki barna farkas állt szemben egy olyan teremtménnyel, amilyet még életemben nem láttam. Magas volt, görnyedt, egész testét dús piszkos szürke szőr borította, feje nagy volt és torz, füleit hátracsapta...aranyszínű szemei szinte világítottak. De nem négy lábon állt, mint én, hanem két lábon, akárcsak az emberek..Ami , jutott eszembe igencsak meg fogja nehezíteni a dolgomat. Amikor morogva egymásnak rontottunk, odalent is felharsantak az első üvöltések…tehát megérkeztek a vámpírok és a farkasok..Már nem volt más dolgom csak életben maradni, megölni mindet amelyik az utamba kerül..
Próbált rajtam fogást keresni az ellenfelem, de sehogy sem tudott, mivel túl fürge voltam hozzá képest. Az ajtó tokostól kiszakadt, és ott volt Ewan is…tudtam, hogy ő az, láttam a tekintetén. Hátulról elkapta a nőt, vagyis a farkast, így már gyerekjáték volt darabokra szaggatnom. Kirohantam, a szobából, végig a folyosón, hogy megtaláljam a családomat. Ewan jött mellettem, közben erősen koncentráltam, hogy lássák a fiúk a fejemben a képét, őt nem bánthatják, őt semmiképpen sem.
De nem kellett keresni őket sokáig, hamar rájuk találtunk. Bármennyire is gyorsak voltunk, ők még gyorsabbak. Mindenfelé vad morgást, hörgést, majd reccsenéseket lehetett hallani. A vámpírok, quileut farkasok mind keveredtek ezekkel a furcsa szerzetekkel. Én is igyekeztem annyival végezni amennyivel lehetett…
Csalódnom kellett…Úgy tűnt, hogy a nagy küzdelem, amit történelmi jelentőségűnek hittem, igen rövid idő alatt bevégeztett. Hiszen a hatalmas túlerővel szemben, fogva tartóimnak semmi de semmi esélye sem volt. Örömmel láttam, hogy mind vámpír, mind emberi családom eddig teljes mértékben
ép bőrrel megúszta..Szépen lassan fogyni kezdett a harcoló tömeg és egyre inkább szaporodni a holttestek száma. Az udvarról csípős szag kúszott befelé ami jelezte, hogy a vámpírok elvégezték a dolgukat az árulókkal és most kint égetik el a darabjaikat. Én körbe fordultam, hogy megkeressem merre van Ewan, mikor dühös ordítás tört fel a torkomból. Ewan volt az utolsók között aki leteríteni készült egy magafajtát, ekkor a semmiből ott termett néhány vámpír a Volturiból, előbb Ewan ellenfelét tép-
ték miszlikbe, majd lefogták őt is. Oda akartam rohanni, mikor a vámpírok közül az egyik rám nézett és úgy éreztem, mintha a tulajdon képességemet alkalmazták volna rajtam. Csak a szememet bírtam mozgatni, de semmi mást nem.
- Segítsetek, Aaron..hallotok? Kérlek….- ennyi volt még amit meg bírtam tenni…

Moonlight 20. fejezet - Más világ

2010-08-01T06:17:00.000-07:00

Egy merőben nevetséges kis figura állt előttem. Kicsi volt, szakállas és köpcös..
- Szervusz Lily!- majd még mielőtt a torkának ugorhattam volna, egy ütést éreztem a tarkómon és minden elsötétült. A következő amit éreztem, az az volt, hogy ágyban fekszem. Éreztem a matra-
cot a derekam alatt. Azt is tudtam, hogy nincs komolyabb sérülésem, mert semmim sem fájt és a végtagjaim sem voltak lekötözve. Óvatosan kinyitottam a szemem. Azt hittem rosszul látok. A szoba ahol voltam, úgy nézett ki mintha valamilyen kastélyban lettem volna. Vastag tömör, kopár kőfalak.
Kis mélyedés szerű ablakok, ódivatú szekrény és fésülködő asztal. Úgy éreztem magam, mintha a 18. századba csöppentem volna. És a ruhám! Atya ég..megszeppenve vettem észre, hogy valaki átöltöztetett egy merőben giccses csipkés hálóingbe. De nekem ez volt most a legkisebb problémám.
Felálltam, de a lábam alig érintette a földet, az ajtó már ki is nyílt és egy magas, macska szerű nő lépett be rajta. Akkor lábai voltak, hogy a nyakamnál kezdődött és nyúlánk testét csak még jobban meghosszabbította az egyenes szabású fekete ruha amit viselt. A szemei pedig borostyán sárgák voltak, de nem volt vámpír, mert hallottam a szívverését ami pont olyan volt mint az enyém.
- Itt a ruhád.- majd a szekrénybe nyúlt és rezzenéstelen arccal átnyújtott egy farmert és egy kockás inget. Őszintén szólva legalább egy fűzős ruhára számítottam. És hogy miért nem tomboltam, vagy próbáltam meg menekülni? Mert tudtam, hogy egyedül vagyok és bármit is tennék..olyan hamar darabokra szednének mielőtt még azt mondhatnám, hogy Volturi. Gyorsan felöltöztem és még mielőtt felvilágosítást kérhettem volna, hogy mégis hol vagyok és kiknél már el is tűnt a nő. Így próbáltam a hallásom alapján tájékozódni. De elég nehezen ment a vastag kőfalak miatt. Annyit hallottam, hogy alattam és felettem is sok ember van és nem mindegyik élő ember. Bármennyire is kutakodtam a fejemben, egyszer sem jutott eszembe olyan helyzet ahol ilyen kevés vámpír lett volna ennyi ember között, ráadásul odakint ragyogott a nap! Nem hallottak ezek még a Volturiról? Mikor kifelé kémleltem, egyszercsak kivágódott szobám súlyos fa ajtaja és egy széles vállú, izmos, mosolygós fiú állt előttem.
- Jöttem a fogolyért!- mosolygott rám és olyan vidámság áradt belőle ami rám is rám ragadt volna ha éppenséggel nem lettem volna életveszélyben…sejtéseim szerint.
- Bocs, de ki vagy? És elárulná végre valaki hogy mi folyik itt?- ő úgy bámult rám, mintha kínaiul beszéltem volna. Belőlem meg váratlanul, egyik pillanatról a másikra előtört a kisgyerek és nem akartam mást, csak apukámhoz bújni, hogy megvédjen azoktól akik bántottak. De azok az idők már elmúltak. Nekem kellett boldogulnom.
- Ohh akkor ezek szerint Hilda nem mondott semmit. Európában vagy..egészen pontosan Észak-Skóciában. Az itteni vérfarkas klánok háborújának fogsz elméletileg véget vetni..mármint a jósaink szerint.- darálta komolyan és bennem megfagyott a vér, mert nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. De az előbbi felé hajlottam.
- Én??Én?? És mégis hogy?- hápogtam szerencsétlen módon.
- Az apánk második felesége leszel és te szülöd meg a két eltérő faj keresztezésével azt aki véget vet ennek a háborúnak.- közel jártam hozzá, hogy elájuljak..Ennél még az is ezerszer jobb lett volna ha a Volturi ízekre szaggatja az embert valamiért. Ez egy agyrém! Mi vagyok én Szűz Mária vagy Darth Vader exneje , hogy tőlem várják a megváltó születését? És vannak más fajta vérfarkasok? Meg alakváltók is, ugrott be az emlékezetembe az a kis férfi akivel még otthon találkoztam. Mostmár minden porcikámban éreztem, hogy vagy elszököm innen valahogyan, vagy pedig meghalok..De hogy itt egy óceánnal messzebb az otthonomtól, biztos nem maradok.

Őröm óvatosan,de biztosan fogta meg a karomat, hogy ne szökjek el. Ódon folyosókon vezetett keresztül, itt ott felcsillant egy egy borostyán színű szempár a sötét alkóvokban, de nem volt sem erőm, sem energiám arra figyelni. A fiú megállt egy hatalmas két szárnyú fa ajtó előtt és bekopogott.
Az ajtó nyikorogva kinyílt. Első látásra feltűnt, hogy ahová tartunk az korábban trónterem lehetett. De most korántsem hasonlított arra. Inkább egy irodába oltott éjszakai bárra emlékeztett a hely. Balra egy bárpult volt, ahol négy, öt férfi állt. A bárpult mellett itt is ott is asztalok, és egy hatalmas tévé. A bárpulttal szemben egy biliárd asztal állt. Viszont a terem közepén ahol valaha egy trón állhatott, ott egy nagyon is modern íróasztal állt, számítógépekkel, és hatalmas monitorokkal. Ahogy elindultunk befelé a teremben, magamon éreztem a fürkésző tekinteteket,de nem tudtam oda nézni. Az íróasztal mögött ülő férfit bámultam és nőttön nőtt bennem a pánik. Öreg volt, és összeaszott akár egy szilva…forgott a gyomrom. Nem akartam ezt az egészet, nagyon nem.
- Üdvözöllek drágám! Gregor vagyok – köszöntött erős akcentussal a férfi. Én csak bólintottam, mert a torkomban lévő gombóc nem engedte. De utána a férfi tudomást sem vett rólam..Lassan kezdett bennem körvonalazódni a kép. Én nem feleség leszek én leszek a tenyészló…aki ha elvégzi a dolgát nagy valószínűséggel megölik vagy élete végéig egy toronyba zárják. Fogalmam sem volt, hogy mégis mit tudnék tenni.
- Hilda lesz a segéded, bármire szükséged van neki szólj.- felelte negédes hangon és próbált egy mosolyt kicsikarni magából. De én közben a fiára néztem, ő is pont ugyanúgy viselkedett mint a többi szolga. Lehajtott fejjel hallgatta apja szavait, és fel sem tekintett.
- Köszönöm.- suttogtam halkan. Nem akartam, hogy félkegyelműnek vagy ennyire gyávának nézzenek.
- Gyere.- suttogta halkan börtönőröm. Én készségesen felálltam, magam sem tudtam, hogy miért, de szívesebben vettem volna az ő kíséretét mint a magas macskanőét.
- Adam te itt maradsz.- hangzott az atyai parancs. Azonnal elengedte a karomat és a szőke Hilda pirosra festett karmai kulcsulódtak a karomra. Finomnak nem nevezhető mozdulattal indított el kifelé a teremből. És egészen a szobámig csendben voltunk. Aztán már nem bírtam tovább.
- Mikor lesz a …- nem bírtam az esküvő szót kimondani.- ..ceremónia?- haragosan rám villant a szeme.
- Amilyen hamar csak lehet. Holnap este lesz megtartva. – ennél többet nem tudtam kiszedni belőle, pedig jól jött volna némi információ. A fa ajtó megint becsapódott és egyedül maradtam. Mostmár nem bírtam tovább játszani a szupernőt. Elsírtam magam. Mikor már elfogytak a könnyeim, megint gondolkozni kezdtem, mást nem nagyon tudtam tenni. Mégis mi tévő legyek? Nem voltak olyan különleges képességeim, mint anno anyának. Fogvatartóimat sem tudtam megfagyasztani, hiszen nem vámpírok voltak. A kastélyban akárhol is voltak a vámpírok, egyelőre még nem mutatkoztak meg.
Megpróbálkozhattam volna azzal, hogy farkassá változom, de mivel már megtudtam, hogy elrablóim is azok, gyanítottam, hogy azonnal kiszúrnák valahogy ha átváltoznék. Így tanácstalanul hanyatt –
dőltem az ágyon és csak vártam. Míg aludtam borzalmas álmaim voltak, hatalmas és ijesztő farkasokról és a mi vámpírjainkról akik összecsaptak. Hogy mi lett az ütközet vége, azt nem tudtam meg, mert felébresztettek. Adam volt az ajtóban. Tekintetéből sütött az alázat és a szörnyülködés.
- Le kell ,hogy kísérjelek. Nemsokára vacsora. Apám azt akarja, hogy ott légy.- pár percig fürkésztem az arcát.
- Te nem örülsz ennek az egésznek. Normális akarsz lenni.- mondtam ki azonnal. És sejtettem, hogy rátapintottam a lényegre, mert azonnal elfordította a tekintetét.
- És ha igen? Úgysem tudok változtatni a dolgon. Én már így születtem, így is kell meghalnom.- annyira szomorú volt a hangja, hogy szívem szerint megöleltem volna, pedig tudtam, hogy nem tanácsos vele rokonszenveznem. Némán készülődtem és ugyanolyan csendben hagytuk el a szobát is.
Most is ugyanabba a terembe mentünk ahol először voltunk, csak most csináltak helyet egy hatalmas asztalnak ami roskadásig volt étellel. De nem kerülte el a figyelmemet, hogy az ajtóban álló testőrök vámpírok. Mi a fenének kell vérfarkasoknak vámpír testőrség? Nem értettem, de továbbra sem tart-
tottam jó ötletnek a cserfességet. Engem az asztalfő mellé ültettek, Gregor és Adam közé. Már mindenki enni kezdett, kivéve engem, mikor kicsapódott az ajtó és lendületes léptekkel elindult az asztal felé egy fiú. Majd Gregornál lefékezett, mélyen meghajolt.
- Hadd mutassam be a fiatalabbik fiamat, Ewant.- szólalt meg az öreg. Ahogy találkozott a tekintetem a barna szempárral, úgy éreztem mintha áramot vezettek volna a testembe. A külvilág megszűnt, csak én voltam és ő. Olyan vonzást kezdtem érezni minden porcikámban Ewan felé mintha ő lenne a mágnes másik pólusa. És láttam a szemében, hogy ha nem is tudja mi történik vele, ő is ugyanezen megy keresztül.

Tehát megtörtént, én is bevésődtem.

Moonlight 19. fejezet - Sikoly

2010-07-16T02:24:00.000-07:00

És elérkezett a január. Hihetetlen mennyiségű hóval ami úgy tűnt, márciusig soha nem fog megállni. De ezzel együtt járt a borús időjárás, ami kifejezetten kedvezett a vámpír rokonok érkezésének. Rachel,Luke és a kis Charlie átmenetileg nálunk laktak. Így az összes Cullen el tudta foglalni a kúriát. Csak Kathy és Gerald küldött egy bocsánatkérő levelet nászajándék kíséretében, egyéb nem publikus elfoglaltságra hivatkozva. Amikor Alicenél érdeklődtem, ő sem tudott bővebb felvilágosítást adni.
- Fogalmam sincs..Amióta férjhez ment ritkábban találkozunk…Amúgy is mi mostanában Chicagoban ők meg Helsinkiben vannak. – így aztán maradt a teljes tudatlanság. Az esküvő helye természetesen a Cullen ház, mivel ennyi ember feltűnés nélkül máshol nem is nagyon tudna elférni. A quileutok közül persze csak a falka tagok és azok családjai jöhetnek, azok akik tudják az igazat Cullenékról. Fő az elővigyázatosság. Természetesen erről fogalma sem volt Rachel mamájának aki kicsit értetlenkedve ugyan, de teljesítette a kérésünket, hogy lehetőleg Seattleből szerezzen papot és ne Port Angelesből vagy Forksból. Így aztán az év első hete nem állt ki nálunk másból ,csak rohangálásból. Cassie nagyon élvezte, bár egy időben zárt térben farkasokkal maradnia még nehezére esett. De legalább, csak köhögnie kellett tőlünk és nem érzett kényszert, hogy megöljön minket.
- Lily Black! Ne álmodozz, hanem menj és segíts a mennyasszonynak felöltözni!- támadt nekem harciasan Alice. Kirázott a gondolat mikor belegondoltam, hogy ez hanyadik esküvő lehet amit meg- szervezett. De tagadhatatlan volt, hogy csodát művelt. A kinti fehérséget ellensúlyozva bent minden díszítés az elmúlt karácsonyt idézte. Piros és arany volt minden. A csuda tudja honnan sikerült neki január közepén piros virágokat szereznie. Arany girlandok és gyertyák tették a képet még varázslato-
sabbá. Természetesen a koszorúslányok ruhája is ezt követte és zavarba ejtően piros és habos ruhát kellett viselnünk. Rachel az emeleten készülődött Alice régi szobája volt neki erre a célra kirendelve.
- Jöhetek?
- Persze, gyere csak be! – Rachel mamája, Cassie, és anya voltak bent. Meg kellett hagyni, hogy a barátnőm elképesztően festett, így nekem már munka nem is akadt. Rachel egy egyszerű fehér ruhát viselt, ami lágyan omlott le a lábaira. Az ujjainál és a vállánál csipke volt. A haja egyszerű kontyba volt fésülve és apró piros virágdíszes csatok díszették. De nem nagyon kellett rá dísz, mert amúgy is ragyogott.
- Jajj Lily, annyira izgulok!- szorította meg a kezem ami tényleg ezt mutatta, mert jéghideg volt.
- Ugyan, minden rendben lesz!- simítottam meg az arcát. Körbenéztem a szobában, de láttam, hogy Charlie sehol sincs.
- Esmével van.- felelte anya, mert láthatta, hogy kit keresek.- Annyi dolgunk volt és ő szivesen elvállalta az unokaöcsédet.
- Rachel, minden rendben lesz. Luke annyira imád!- szólalt most meg Cassie, és annyira lelkesnek tűntünk mind a ketten, hogy Rachel végre megnyugodott. De ideje is volt, ugyanis lent felhangzott ahogy Edward elkezdett játszani a zongorán és a mi szobánkba pedig apa dugta be a fejét.
- Készen álltok? Mehetünk?- mi csak bólintottunk, anya elment apával, mi pedig Cassievel elindultunk le a lépcsőn, mögöttünk jött Rachel az anyukájával. Jót mosolyogtam mikor meghallottam a csodálkozó felkiáltását a díszítés láttán. És a széksor végén pedig ott várta az öcsém öltönyben. Mi tagadás el kellett ismernem, hogy jól nézett ki. A szertartás egyszerű volt, és a végén pedig hatalmas ováció tört ki. Szegény pap majd megsüketült, mikor a szobában lévő összes vámpír és vérfarkas egyszerre kezdett el tapsolni. A szertartás után persze a szerencsekívánatok sora következett, és én csak távolról láttam ahogy családunk Cullen részével találkozik Rachel. Mi tagadás, igyekezett ő, de nem mentesült a hatásuk alól. Az esküvő után ünnepség/parti is a házban volt megtartva, de ez inkább utó karácsonyi partira emlékeztetett, mint valami hatalmas lakodalomra. Mindenki nagyon jól szórakozott, a háttérben halk zene szólt. Aki akart táncolhatott, de mivel igen szűk körű esküvő volt, így jobbára csak beszélgetés lett belőle. Cullenek a régi falka tagokkal beszélgettek. Nálunk is a fiúk külön bandába verődve pusmogtak. Természetesen az ifjú pár egymásba volt feledkezve. Mi pedig Nateel, Hugoval és Cassievel alkottunk egy négyest és örömmel tapasztaltam, hogy Nate igyekszik Cassiet megismerni.
- És mik a terveid?- tudakolta, igaz kicsit távolságtartón de igyekezett azért kedves lenni. De sejtettem, hogy előbb vagy utóbb, úgyis megkedveli, hiszen Cassie nagyon aranyos lány volt.
- Szeretném majd befejezni a középiskolát, mert otthon még 1 év hiányzott belőle.- felelte könnyedén, de azért láttam az arcán a pillanatnyi szomorúságot, és látta ezt Hugo is aki megcirógatta a kezét.
- Ohh értem. Hmm izé, sok sikert..- mi összenéztünk Cassievel és elmosolyodtunk. Tudtuk, hogy ez is nagyon nagyon jó dolog már Nate részéről. A parti tovább is jó hangulatban folytatódott. Lassan közeledett az idő amikor is az ifjú pár elhajt a nászútra. Egyszer csak, szinte a semmiből előbukkant Edward. Igazából nem is nagyon láttam, hogy merre vannak, mivel egészen jól elbeszélgettünk végül így négyen.
- Bocsássatok meg a zavarásért! De beszélhetnék veled egy kicsit Lily?- kábán néztem rá, kicsit túlzásba vittem a puncsok fogyasztását, ezzel magyaráztam azt is, hogy valahogy más volt most a szaga.
- Persze, menjünk. – és a fejemmel a konyha felé böktem. De ő nem állt meg ott, hanem kiment a hátsó ajtón. Követtem, hiszen nekem meg se kottyant, hogy odakint hóesés volt.
- Nos? Mit szeretnél mondani?- néztem rá kérdőn, és nem nagyon értettem, hogy mégis miről lehet szó amit nem beszélhetünk meg bent. Azonban Edward csak nézett rám meredten, majd gonosz mosolyra húzódott a szája. A körvonalai elmosódtak és egy idegen vámpír állt előttem.

18. fejezet - Moonlight - Tökéletes

2010-07-04T13:07:00.000-07:00

A kocsi csikorogva fékezett a kórház parkolójában. Mint az őrült úgy rontottam be Nate szobájába. Már ült, és úgy nézett ki mint akinek a világon semmi baja sincs. Örömömben elsírtam magam.

- Héé, kislány semmi bajom! Miért bőgsz?- én szó nélkül öleltem és csókoltam meg.

- Miért hívtál?- kérdeztem miközben a szememet törölgettem. Azért látszólagos nyugalmam ellenére volt bennem egy kis félsz, hogy mit akarhat.

- Nem is tudom hol kezdjem…Mikor ugye mi harcoltunk én láttam valamit, de nem vagyok biztos benne, hogy jól.- fogalmam sem volt, hogy mire akart kilyukadni.

- Szóval az öcsém, Hugo…olyan furcsa volt, mikor meglátta azt a vérszívót…- a száját harapdálta zavarában, és kerülte a tekintetemet, de engem elöntött a megkönnyebbülés. Ennél sokkal komolyabb dologra gondoltam.

- Igen, jól láttad. Sajnálom drágám, de igen az öcséd bevésődött.- Nate számításaim szerint teljes 5 percen keresztül csak maga elé bámult míg emésztette a dolgot, végül csak annyit mondott, hogy:

- Hihetetlen.

- Na még a te családod részéről ez a legjobb reakció amiről eddig hallottam.- majd elmeséltem neki mindent ami azután történt, hogy kórházba került. Nate csalódottan konstatálta, hogy mennyi mindenről lemarad az ember ha kómában van, de mostmár mind a ketten borzasztóan örültünk neki, hogy visszatért hozzánk. Legalább tőlem pedig megtudta, hogy mire számíthat ha értesítik a családját.

Mikor beállított az egész Ateara família jobbnak láttam ha én inkább haza megyek. De Hugo csillogó tekintete láttán máshogy döntöttem, és úgy gondoltam itt az ideje, hogy jobban megismerkedjek az új rokonommal. Végül is olyan unokatestvér félém a lány. Szerencsémre, mire hazaértem nem volt otthon senki, így nem kellett senkinek elárulnom, hogy hová is készülök. Nem változtam át, szerettem volna ha látja, hogy ki akarja meglátogatni, meg aztán az újszülötteknél soha nem lehet tudni. Így most ember alakban kezdtem futni. Futás közben élveztem a szelet és az illatokat, annyira isteni volt nyáron az erdő. Elbűvölt minden illat és hang amit érezni lehetett ilyenkor. Tudtam merre találom a kis házat amiben régen Edwardék laktak anyával. Mikor a tisztás szélére értem lassítottam és füleltem egy kicsit, hogy tényleg itt van-e, de mivel a szagok és a hangok a ház felé vezettek így halkan beko-

pogtam.

- Gyere be!- trillázta egy nagyon vidám hang bentről. A szobában már nem az a Cassie Cullen állt akit olyan két hete láttam. Ragyogott. De nemcsak szó szerinti értelemben, aranyszínű szeme árulta el a legjobban, hogy mennyire boldog.

- Szia Lily! – majd Alice közvetlenségét megszégyenítő módon jött oda és csókolt arcon, én pedig nem tudtam nem viszonozni.

- Minek köszönhetem a látogatásodat?- mosolygott rám. Egyáltalán nem láttam őt vámpírnak, sokkal inkább tűnt egy nagyon boldog és szerelmes lánynak.

- Csak kíváncsiskodni jöttem. Tudod milyenek vagyunk mi kamaszok. Komolyra fordítva a szót, Hugo érdekelne, hogy mi újság van vele és a fiúkkal.- a mondat végén láttam egy sötét árnyékot átsuhanni az arcán, tehát Aaronék még mindig gorombák. Gondolatban feljegyeztem, hogy az Uley fivérekkel majd el fogok beszélgetni.

- Hugo rettentő aranyos, igaz még kicsit esetlenek vagyunk és nem tudjuk hogyan viselkedjünk a másikkal. De imádjuk egymást és …- hirtelen abbahagyta a mondatot, mikor valaki rájön, hogy túl sokat mondott. Szerintem ha képes lett volna rá, akkor el is pirult volna.

- Ezt örömmel hallom. És szerintem nem is lesz semmi gond. Hugo rendes fiú. Ami pedig az Ateara családot illeti, előbb vagy utóbb ők is bele fognak nyugodni.- paskoltam meg a kezét.- Hiszen nincs más választásuk.

- Köszi.- suttogta.- Tudod most igazán nagy szükségem van valakire aki mellettem áll. Jó lett volna ha Rosalie és Emmett tudtak volna maradni, de hát így egyedül maradtam.

- Hiányoznak?

- Igen. Annyira jó, hogy magukkal hoztak és befogadtak. Hálás vagyok nekik..nem is tudom mi lett volna velem, ha nem..- engem kirázott a hideg, én tudtam mit tettek volna.

- De hát mostmár te is az igen terjedelmes Cullen família tagja vagy.- rám mosolygott, örültem neki, hogy mostmár jobban érzi magát. Mikor először láttam szegény lány annyira elveszettnek tűnt.

- Megkínálnálak valamivel, de hát tudod.- tárta szét a karját nevetve. Annyira könnyű volt Cassievel jóban lenni. Kedves volt, közvetlen és látszott rajta, hogy nagyon szeretné ha szeretnék és elfogadnák

mások. Én pedig eldöntöttem, hogy azon leszek, hogy minél jobban érezze magát és hogy a falkánk is kedvesebb legyen vele. Ezeken gondolkoztam, mikor mentem haza. De aztán az a kép ami otthon fogadott, rögtön kiűzte az előbbi gondolatokat a fejemből. Anya a nagy fehér kanapén ült és a fejét fogta, apa Daisyvel játszott a szőnyegen de látszott, hogy nincs lélekben ott. Megan pedig a konyhában csücsült és ha lehetett volna eltűnt volna a házi feladatai között. Anyával szemben pedig az öcsém ült, mint akit leforráztak. Mindig is gyors volt a felfogásom, így azonnal kapcsoltam, hogy mi szülte ezt a légkört. Tehát Luke öcsém elmondta itthon, hogy gyerek áll a házhoz, meg persze Rachel, mint újdonsült Black, gondolom.

- Hello.- léptem beljebb tettet könnyedséggel. Anya csak rámemelte a tekintetét és csak legyintett, de Luke egy lépéssel mellettem termett és a fülembe súgta

- Segííts. Kérlek!

- Mi újság?- próbáltam továbbra is vidámkodni. Apa sóhajtott egy nagyot.

- Úgy néz ki, hogy januárban esküvőt tartunk…de szerintem te már úgy is tudtál mindent.

- Ő, aha. – ennél értelmesebbre per pillanat nem futotta. – És hol fogtok lakni?- valamivel csak el kell kezdeni a beszélgetést nem?

- Itt. Tekintve, hogyha elkészül a ház ,az már kicsi lenne mindannyiunknak.- felelte anya. Közben végig Lukeot néztem aki felváltva volt ideges, és még idegesebb. Mindent megadtam volna, hogy most a fejébe láthassak mi történt és mit szól a dologhoz.

- Ohh értem. És anya…

- Igen?

- Nem örülsz? – muszáj volt a tárgyra térnem, mert nem akartam, hogy tovább is ilyen hangulatban maradjon a család.

- Fogok..csak ez, sok most így. Ne haragudjatok.- majd felment az emeletre Carlisleék szobájába. Most azt használták átmenetileg.

- Minden rendben lesz, nyugi. Én például kifejezetten imádom a gyerekeket.- szólalt meg mély dörmögő hangján apa. Láttam Lukeon, hogy ebben a pillanatban össze vissza ölelgette volna.

- Köszönöm.- mondta csendesen. Én nem bírtam tűrtőztetni magam és szegény öcsémet csak kivallattam. Megtudtam, hogy kisfiuk lesz aminek mind a ketten nagyon örülnek. Már nevet is választottak neki, anya nagypapája után Charlie Blacknek fogják majd hívni. Rachel anyukája már alig várja, hogy megszülessen az unokája és kifejezetten örül neki, hogy Luke lesz a veje. Már csak a mi részünkről kellett, hogy mindenki lenyugodjon. De tudtuk mi is, hogy minden rendben lesz, csak annyi minden történt most, hogy emészteni kell anyának a dolgot.

A napok szépen lassan teltek. Vissza költöztünk a régi/új házunkba. Kiélveztük a nyári szünetet. Rachel és Luke is állandóan együtt voltak akárcsak Hugo és Cassie. Aaron ahogy várni lehetett megenyhült és nyár végére már azt is megengedte, hogy egy-egy falka bulira eljöhessen Cassie.

Mi is sokat voltunk együtt, én pedig egy furcsa baráti háromszög tagja lettem. Mi hárman lettünk a természetfeletti Charlie angyalai. A farkas, a vámpír és a halandó lány. Ősszel teljes gőzerővel vetettem bele magam ismételten a tanulásba. Hiszen olyan példaképhez kellett felnőnöm, mint Carlisle Cullen. És azt akartam, hogy mindenki büszke legyen rám. E mellett pedig úgy voltam vele, hogy jól jöhet még ha lesz egy orvos is a csapatunkban. Az ősszel együtt megérkezett Forksba és La Pushba a rengeteg eső is. És november elején pedig az első hó is. Minden a legnagyobb rendben volt, mi már csak két vagy három hetente találkoztunk és csak havonta futottunk ellenőrző köröket.

A szüleim, főleg anyukám lelkesen készült már a januárban tartandó esküvőre, és nem kis riadalmunkra a hír hallattára nálunk táborozó Alice és Bella is segítettek neki. Mind e közben gyakorlatilag a Föld túloldalán Kathy Cullennek furcsa, ijesztő és nagyon brutális látomásai

kezdődtek…de ezt én is csak majd egy fél évvel később tudtam meg…

Moonlight 17. rész - Minden rendben

2010-06-25T04:30:00.000-07:00

Még mindig visszhangoztak fejemben a szavai. Két teljesen különálló dolog, ami teljes mértékben a földhöz vágott.

- Hogy mégis mit mondtál?- tettem fel a kérdést, mintha nem hallottam volna rendesen. Pedig nagyon is jó volt a fülem.

- Jól hallottad. Nagyon is.- nézett rám dacosan. Kék szemei csak úgy szikráztak.

- Terhes vagyok. Ráadásul a negyedik hónapban. Anyukám már tudja, és nem probléma.- naná, hogy nem hiszen felvet titeket a pénz, dörmögtem magamban.

- De hiszen még alig vagy 19…-kezdtem óvatosan..de a szemében látott szikra már lángra kapott.

- Az Istenért Lily! Szeretem Lukeot és nem látom be, hogy miért probléma ha kisbabánk lesz…- jó, jó az ember ne kezdjen bevésődött emberekkel vitatkozni vontam le a következtetést.

- Akkor mi lesz? Mikor mondod meg neki?- néztem rá, mivel vékonyka testalka már kezdett eltűnni és egyre kerekdedebb formák vették át a helyüket.

- Na ez az, hogy nem tudom.- idegesen dörzsölgette a halántékát. – Most, hogy történt ez az egész..huuh. Hát nem épp a legmegfelelőbb az idő.

- Jó, de hamarosan úgyis meg kell mondanod neki.- vontam fel a szemöldökömet.- Nem szeretném, ha sokként érné az öcsémet hogy megtudja apa lesz…- aztán eszembe jutottak a szüleim. Ők sem lesznek éppen a korai gyermekvállalástól elragadtatva..Nesze neked, vámpírok jöttek, kinyírtuk őket és az em-

beri problémák is pont olyan súlyosnak tűnnek.

- Szerintem úgyis lesz valami házavató akármicsoda…- mondtam töprengve. – Szerintem akkor kéne szólnod neki. Aztán jöhetnek a szülök.- ő csak nézett rám és helyeslően bólintott. Nem tudtam eldön-

teni, hogy miért ilyen ideges. Talán minden egyszerre, hogy annyit kellett Luke miatt aggódnia, és most ez, hogy még gyerek is lesz. Én meg nagynéni…jesszus. Nevetni tudtam volna a gondolatra, hogy megint pesztrálhatok gyerekeket.

- Minden rendben lesz. – bátorítóan simogattam a vállát. – Nem lesz semmi baj.

- Biztos?- jajj, hogy mindig olyan magabiztos volt!

- Igen. Hidd el! Anyáék már is nagyon szeretnek, és hát Lukeról ne is beszéljünk.- mosolyogtam rá. És ő kezdett megnyugodni. Na végre. A közeljövőben nem akartam több drámát magam körül..Érthető ha azon vagyok, hogy mindent el is simítsak.

- Ha jól emlékszem mást is akartál mondani…- majd meghaltam, hogy megtudjam mi a hír az új Cullenről. Reméltem semmi rossz, mert ha keveset is találkoztunk, de szimpatikus lány volt.

- Hmm? Jah igen. Szóval..Apukádék azért nem tudtak neked segíteni, menni mert más vámpírok is megtámadták őket.

- Igen ezt tudom. Ugorhatunk.

- És Cassie odament nekik segíteni, merthogy újszülött és gyorsabb és erősebb..blablabla.. szóval odament és hát olyannal találkozott akivel nem kellett volna…- itt következett a briliáns hatászünet.

- Igeeeen????

- Hugo Ateara.- nekem ennél a pontnál szó szerint leesett az állam. Megkérdezhettem volna, hogy akkor most esetleg megtámadta vagy valami..de nem most jöttem le a falvédőről. Tudtam mit jelent.

Az első ilyen tulajdonképpen a családban és a törzsben. Egy vámpír és egy vérfarkas? Huhh, nekem kicsit morbidnak tűnt. Na nem mintha én nem egy hibrid és egy farkas házasságából születtem volna.

De ez akkor is más.

- Hahó Lily! Itt vagy?- lengette barátnőm a kezét előttem.

- Aha. Azt hiszem…És most mi van? Mármint tudják mások?- ő úgy nézett rám, mintha valami alapvető dologról nem tudnék..Ahhoz képest, hogy nincs férjnél és nem is indián csak jár eggyel, egyre inkább úgy viselkedik mintha a kezdetektől quileut lenne.

- Mindenki farkas alakban volt ott..- nyomta meg a szavakat.

- Jah..persze..hiszen apa is és ..huhh akkor Quil bácsi is egyenes adásban látta a dolgot.- Rachel úgy bólogatott, hogy ide oda repdestek szőke fürtjei. Én még mindig az elsődleges hírnél tartottam. Hogy Hugo és Cassie? Atya ég! Mi lesz ebből? Azt már sejtettem, hogy ez a szerelem sok konfliktusnak és vicces helyzetnek lesz majd gyökere. Kíváncsian vártam mi sül ki majd belőle.

- Akkor gondolom most egész La Push fel van bojdulva.- hogy ebből a lányból mindent harapófogóval kell kiszedni..Így rokkantan nem voltam éppen a türelem királynője.

- Nem egészen. Na jó a farkasok piszkosul dühösek és fogalmuk sincs, hogy eshetett ez meg. Ben még azt is a bátyja fejéhez vágta, hogy biztos azért mert ő a genetika nagyon rossz vicce a családnak, na erre képzelheted mi lett.- mind a ketten egyszerre fintorodtunk el. Ismertük az Ateara fiúk vérmérsékletét.

- A nagy esemény óta a fiatalok nem találkoztak, bár úgysem csinálhatják sokáig.- erre olyan, na én ezt már csak tudom arcot vágott, amitől én megint kivülállónak éreztem magam. Hülye bevésődés, csak a baj van belőle!

- Szóval ennyi mindent rámzúdítottál.- jegyeztem meg félig viccesen, félig komolyan. Ő is rám mosolygott, majd szinte öntudatlanul végigsimította a hasát.

- Igen..és lehet, hogy nem a legjobb időpontban. Na megyek is. Emésztd a dolgot.- majd nyomott egy puszit a homlokomra és már kint is volt az ajtón. Én hanyatt dőltem az ágyon és a tanácsát megfogad-va igyekeztem emészteni a hallottakat. A Luke-Rachel ügy kevésbé sem aggasztott annyira mint ez a másik. Tudtam, hogyha egy picit nehézkesen is, de az ő gondjuk megoldódik…De Hugo? A 16 éves nyakigláb kamasz? Na ez durva. Sehogy sem tudtam elképzelni őt és vékony fehérbőrű és vöröses szemű Cassiet. Tagadhatatlan, hogy szép lány volt,de hát istenkém akkor is vámpír!!!!!! A nagy gondolkodásnak végül alvás lett a vége, de álmomban valami undorító mutáns farkasok üldöztek vámpírokkal karöltve, így arra ébredtem, hogy puffantam egy nagyot a padlón. Öcsémtől használt szókészlet egy részét felhasználva tápászkodtam fel, és lassú léptekkel megindultam lefelé a földszint-

re. Anya, apa volt lent Edward és Bella társaságában. Akkor ezek szerint már csak ők ketten maradtak itt.

- Sziasztok!- köszöntem erőtlenül. Mindenki meglepetten, de megkönnyebbülve nézett fel. Bella egy pillanat alatt mellettem volt és hideg karjaiba kapva hozott le a lépcsőn.

- Hogy vagy kicsim?- kérdezte gyengéden anya.

- Jobban..Egészen jól.- füllentettem, noha bizonyos testrészeim még határozottan sajogtak.

- Mi újság?- néztem körbe lelkesen, mintha csak az érdekelne, hogy ki nyerte a baseball meccset.

- Belláék most jöttek szólni, hogy nemsokára a házunk és hamarosan beköltözhetünk. Igaz még úgy egy két hét de az alatt a fiúkkal mi se perc alatt befejezzük. És, elbúcsúzni jöttek..csak téged nem akartunk eddig zavarni.- magyarázta apa. Nekem egy pillanatra bevillant a délután emléke, és ijedten Edwardra néztem. Ő is rámnézett, és először a meglepetés, az öröm, majd a riadalom és végül az érdeklődés jelent meg az arcán. Ezek szerint akkor Rosaliék nem avatták be a véres részletekbe a testvérüket. De úgy nézett ki, hogy Edward nagyon is érdeklődő az ügy iránt.

- Ohh értem.- reagáltam fél percnyi szünet után. – Mikor látunk titeket legközelebb?- fordultam Bellához, de a kérdést igazából Edwardhoz intéztem.

- Szerintem elég hamar.- majd rám kacsintott, úgy hogy senki ne vegye észre. Hiányozni fognak, gondoltam, de hát nem maradhatnak a végtelenségig Forksban. Miután elmentek apa és Luke neki láttak, hogy kiszellőztessenek, mert nagy családi szeretet ide vagy oda, eléggé bántotta a mi orrunkat a tömény vámpírszag. Én pedig csak másnap mertem előhozakodni a kívánságommal. Éppen a konyhában ültünk, mikor elérkezettnek láttam az időt.

- Anya én meg akarom látogatni Lukeot.- böktem ki, miközben a márvány asztallapon kopogtam a körmömmel. Anya éppen a holmiainkat dobozolta amit újonnan vásároltak Alice nénivel. Egy pillanatra megállt, majd folytatta a pakolást.

- Rendben. Délután az apád bevisz hozzá a kórházba.- de nem nézett rám. Mindenki kerülte körülöttem ezt a témát, és jogosan is, hiszen nagyon hiányzott Nate és aggódtam érte, hogy fel épül-e. Bár még elutazás előtt Edward mégegyszer biztosított felőle, hogy nem lesz gond. Így aztán délután óvatosan bemásztam a hatalmas terepjáróba, és pár perccel később a torkomban dobogó szívvel lép-

tem be a kórházba. Amikor bevezettek Nate szobájába, egy pillanatig elöntött a megkönnyebbülés.

Azt hittem sokkal rosszabb állapotban találom, de úgy nézett ki, mintha csak aludna. Leültem az ágya mellé és óvatosan megsimogattam az arcát. Sírni lett volna kedvem annyira aggódtam érte, de kimerült voltam az utóbbi napok történéseitől, hogy még arra sem volt időm. Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott, de mikor már elzsibbadtak a lábaim a mozdulatlanságtól, finoman megcsókoltam.

- Gyógyulj meg különben ellátom a bajod!- megsimítottam az arcát és nagyot sóhajtottam. Másnap is vissza akartam menni, és közben azon gondolkoztam, hogy nem kéne-e felhívni Carlisle-t, hogy biztosan minden rendben van-e? Ezeken töprengtem mikor apához visszamentem a kocsiba.

- Délután gyűlésetek lesz, most szólt Aaron.- nagyokat pislogtam..Még csak körülbelül négy, öt nap telt el a harc óta, mi a fenének akar ő gyűlést rendezni megint? Aztán bevillant. Hajaj ez nem lesz kellemes.

- Ti nem jöttök?- kérdeztem reménykedve. Nem tudtam mi a szabály az exvérfarkasokra.

- Nem..minek? A múltkori csak egy kivételes eset volt. A falkát továbbra is ti alkotjátok. – fújtam egy nagyot. Örültem volna neki ha legalább az apukák ott lettek volna. De így..szét fogják szedni szegény Hugot. Na nem mintha ő olyan tipus lenne aki hagyja magát, de azért mégis.

A szívem a torkomban dobott mikor az Uley ház mögötti tisztásra mentem. Meglepődve láttam, hogy a többiek nem emberi alakban vannak.

- Kösz, szólhattatok volna.- mordultam rá Aaronra és eltűntem a fák között. Fél perccel később, a ruhám és a papucsom a hátsó lábamhoz volt kötve.

- Szóval. Az új helyzetről lenne szó.- kezdett bele Aaron, és kihallottam a hangjából a felháborodást.

- Azért gyűltünk össze, hogy megvitassuk, mi legyen a helyzet Hugoval és bevésődésének tárgyával.- a szememmel Hugot kerestem. Ő kívül állt a többiekhez képest, vagyis feküdt és fejét a mancsain pihentette. Borzalmasan érezte magát, és tehetetlennek.Szeretett volna Cassiehez menni és Nate miatt is nagyon aggódott. Ezt érezték a többiek is, de nem voltak hajlan-dóak megbocsájtani neki. Nagyon dühös lettem. És olyat tettem amire eddig még nem volt példa. A vezérünk szavába vágtam.

- Mégis mit kéne megbeszélni? Cassie Cullen szabadon járhat kelhet egész Forks és mostmár La Push területén is. Hiszen mi NEM BÁNTHATJUK a társaink bevésődésének a tárgyát. Vagy tévednék Aaron? – kihúztam magam így egy magasságba kerültünk Aaronnal. Hallottam a többiek gondolatait. Annak az esélyét latolgatták, hogy vajon nekem rontana-e Aaron Uley ha felbosszantanám. Dan fejéből kiolvastam a választ. Soha. Aaron mintha kezdett volna összemenni.

- Nem, igazad van. De az a csaj akkor is egy …- most Hugon volt a sor a felháborodásban. Vadul morogni kezdett és Aaron előtt termett.

- Vérszívó? Pióca? NE HASZNÁLD RÁ EZT TÖBBET!!!A NEVE CASSIE!!!- mi csak némán figyeltük a jelenetet. Aaron kezdett felpaprikázódni. Hogyne, hiszen ő majdnem 20 és többek között az is bosszantotta, hogy egy 16 éves pattog vele szemben.

- Ide figyelj Hugo Ateara. Azt csinálsz a barátnőddel amit akarsz világos? Úgyse tehetünk ellene semmit. Testvérünkként szeretünk, de a csajt mi ne lássuk. Értve vagyok? – Hugo bólintott. Nem tehetett mást. De azért az jól esett neki, hogyha dühösen is, de közölte vele Aaron, hogy szeretik a fiúk. Most kivételesen rövid gyűlés volt, mivel csak erről volt szó így miután mi hárman kiordibáltuk magunkat és a többiek asszisztáltak hozzá, mindenki szélnek eredt. Mi hárman Forks felé vettük az irányt. Én Luke és Hugo között ballagtam. Most egyikünknek sem volt kedve futni.

- Mész Cassiehez?- kérdeztem Hugot, aki úgy lógatta az orrát, hogy a földet söpörte volna vele.

- Azt hiszem…fura ez az egész, még nem tudom, hogy kezeljem.- bátorítóan megböktem az orrommal. – Ne aggódj. Minden ki fog alakulni szép lassan.Aaronék is be fogják fogadni őt csak idő kell nekik. És le merném fogadni, hogy Cassie pedig nagyon fog örülni neked.

- Gondolod?- egyszerre tükröződött boldogság és félelem a tekintetében.

- Igen, gondolom. Ha majd kicsit lenyugszanak a kedélyek, akkor pedig meg látogatom az új rokonomat.

- Akkor azt hiszem én most…- egyből izgatottabb lett mikor megcsapta az orrunkat a Cullenek félreismerhetetlen szaga. Bólintottunk és már Hugo hatalmas alakja el is tűnt a fák között. Én idegesen harapdáltam a számat, hallottam az öcsém gondolatait és tudtam, hogy aggódik amiért az utóbbi időben kerüli Rachel.

- Figyelj öcsi!

- Hmm??

- Szerintem menj Rachelhez és beszélj vele.

- És mégis miről? Te tudsz valamit?- ideges lett.

- Igen. Amiért kerül Rach, hmm nos az az egészségével van kapcsolatban. És nem tudja, hogyan közölje veled?- Lukenek hirtelen a leglehetetlenebb és legborzalmasabb dolgok pörögtek végig a fejében.

- Nem, nem halálos beteg. Csak ennyit mondhatok. Menj és beszélj vele.- Luke bólintott és őt is elnyelte az erdő. Reméltem, hogy minél hamarabb rendezni fogják az ügyet. Van még rá 5 hónapjuk. Mostmár nem vesztegethettem az időt, futásnak eredtem és pár perccel később már emberként léptem ki a fák közül. Kezdtem megnyugodni, Hugoék és Lukeék is rendben lesznek és Nate meg fog gyógyulni. Vámpírokkal most jó darabig nem kell foglalkozni, mehet úgy az élet, mint eddig.

Ahogy beléptem a házba, anya fogadott és szinte ragyogott a boldogságtól.

- Na végre, hazaértél!

- Mi történt anya? Lemaradtam valamiről? – kérdeztem nevetve.

- Nate magához tért, előbb telefonáltak a kórházból. Még a szülei sem tudják. Veled akar beszélni. Azt üzeni menj azonnal, mert nagyon fontos.- csak pár másodpercre dermedtem le, de utána a vállam fölött kiabáltam anyának egy köszönömöt és már a kocsiban is voltam. Egyre jobb és jobb lett a napom, bár fogalmam sem volt, hogy miről akar Nate beszélni.

16. rész Moonlight- Minden rosszban van valami jó..vagy mégsem?

2010-06-14T02:39:00.000-07:00

Azt hittem meghalok…Mintha minden csontomat egyesével összetörték volna. Annyira fájt mindenem. Nem tudom meddig lehettem öntudatlan állapotban, de egyszer csak szűnni kez-
dett a sötétség és már hallottam a körülöttem lévőket. Egy hűvös kéz megérintette a fejemet.

Aha..tehát vámpírok.

- Mióta nincs eszméleténél?- hallottam meg anya aggódó hangját.

- Úgy két, három órája…- meglepődve hallottam, hogy Carlisle is itt van.

- De nem lesz semmi baja. Nem bírtam ki és felhívtam Kathyt..ő mondta, hogy látta még a mai nap magához fog térni.- próbálta Bella nyugtatni anyát. Gondolom Alicenek ez nem esett valami jól. De
hát ha ő nem képes engem látni. Még mindig elég ramatyul éreztem magam, de próbáltam a fülemre és az orromra hagyatkozni, hogy felderítsem végül is mi lett a többiekkel. Először is azt éreztem meg, hogy bárhol is vagyok , a helyiség vámpírokkal van tele. Mégpedig…kilenccel. Nagyot sóhajtottam.

Akkor minden rendben van. Viszont szívverést csak kettőt hallottam az enyémen kívül, anyáét és Daisyét. Mi van apával? Hol vannak a többiek? Az emlékek szépen lassan kezdtek előtörni, és már eszembe jutott, hogy mikor Edwardékkal harcoltam, apáék nem voltak sehol..valamiért nem jöttek. De miért nem? Mocorogni kezdtem.

- Lil, Lily hallasz minket?- kérdezte alig hallhatóan Carlisle. Kinyitottam a szemem és fájdalmasan felnyögtem. Mindenkit láttam magam körül. Épek és egészségesek voltak…én meg farkas. A francba!

Hogyan lehetséges ez?

- Túl sok és túl súlyos sérüléseid vannak. Eltart egy darabig míg visszaváltozol.- adta meg a választ Edward. Most, hogy jobban körbe néztem, láttam , hogy a Cullen ház nappalijának padlóján fekszem egy hatalmas pokrócon. Nyilván nem fértem volna el a kanapén.

- Hol van apa? És a többiek?- néztem kérdőn Edwardra. A válasza mellé megkaptam a többi farkas emlékképeit is és kirázott a hideg.

- Őket egy másik csapat támadta meg. Elég felkészültek voltak. Megvárták míg eléggé le leszek foglalva ahhoz, hogy ne halljam meg őket és aztán rontottak rá a többiekre.- újabb borzongás futott végig rajtam, hiszen ahogy beszélt láttam párhuzamosan a fejében az eseményeket. A rengeteg farkas és legalább ugyanannyi vámpír. Őrület.

- Jól vannak?- Edward arca fájdalmasan megrándult mielőtt válaszolhatott volna nekem. A gyomrom akkorára ugrott össze, mint egy mogyoró.

- Igen. Mindannyian…ha úgy vesszük.

- Ha úgy vesszük?- akartam rá kiáltani, de csak morgás lett belőle.

- Nézd Lily..történt egy kis baleset- kezdte óvatosan Carlisle. Baleset? Milyen baleset?

- Nathaniel Ateara kómában van.- éreztem ahogy a hatalmas könnycseppek kibuggyannak a szememből és végig futnak a bundámon. Istenem Nate!

- Megharapta egy vámpír.- mondta Carlisle szemlesütve. Azonnal fel akartam pattanni és hozzá rohanni, de a lábaim túl gyengének bizonyultak és fél pillanat múlva hatalmas robaj kíséretében visszahanyatlottam. Egy pillanatra bevillant, hogy vajon hogyan hoztak be a házba egyáltalán?

- Él, hála Carlislenak.- felelt gyorsan Edward, hogy megnyugtasson.

- Beadtam neki egy szérumot, ami meggátolja, hogy hasson a vérére a vámpírméreg. Így nem halt meg, de átmenetileg kómában van. – a tekintetemből kiolvasta Carlisle a kérdésemet, nem volt szükség Edwardra, hogy tolmácsoljon.

- Magához fog térni. Erős fiú. De a kóma most szükséges is, mivel így gyorsabban fog regenerálódni. Hamarabb meggyógyult volna..de túl sok harapás érte.- behunytam a szemem, mintha ezzel ki tudnám védeni a hangokat. Nagyokat lélegeztem, hogy lenyugtassam magam. Végül is senki sem halt meg. Most egy meleg kéz túrt a bundámba, majd még kettő. Anya ült le és Daisy pedig elfészkelte magát a bundám mellett. Éreztem a légzésén, hogy ő sem nyugodt. Hogyan lenne? 1 éves de tudta, hogy mi zajlik körülötte.

- Apád jól van. Uleyéknál töltötte az éjszakát, és Luke is szólt, hogy Rachéléknél lesz míg kitaláljuk, hogy mi legyen.- jó volt hallgatni anya megnyugtató hangját. És nagyon örültem neki, hogy minden rendben van a többiekkel. Nate pedig…Nate pedig fel fog épülni. Kezdtem érezni ahogy a légzésem egyre egyenletesebb lesz és mintha nyugalom áradt volna szét bennem. Nem tudtam eldönteni, hogy Jasper hatása vagy csak nyugtatót kaptam, de engedtem neki és mély álomba szenderültem. Azonban az álom nem volt teljesen nyugodt, vámpírokkal álmodtam…ahogy egymásra támadnak és acsarog-
nak, és mindenfelé vér és pusztulás. Talán még kimerültebben ébredtem, mint ahogy elaludtam.

De örömmel konstatáltam, hogy legalább már ágyban vagyok és megszokott emberi testemet láthatom viszont. Ahogy ellenőrzést tartottam a paplan alatt, láttam, hogy egyik lábam gipszben van, kezeimen és derekamon kötés. Összességében elég jól éreztem magam, pláne, hogy nem voltam már hatalmas farkas. Próbáltam felállni, de abban a pillanatban Bella jelent meg a szobámban és hideg kezei vissza nyomtak az ágyban.

- Látom magadhoz tértél. Jól nézel ki.- felelte mosolyogva. Én még kicsit bambán vigyorogtam rá, lehet a gyógyszerek utóhatása ként.

- Viszont Carlisle szigorú utasítása, hogy maradj fekve. És pihenj. Nemsokára hozok föl neked ennivalót .

- Khmm Bella..

- Igen?- kérdezte szórakozottan miközben a takarómat igazgatta.

- Elmondanád végre, hogy mégis mi történt?- rámemelte aranyszínű szemeit és nagyot sóhajtott. Gondolom nem ő akarta elvállalni ezt a posztot.

- Jobban szerettem volna ha Edward..de hát jó.- Elsimította szoknyáját és leült mellém az ágyra.

Részletes beszámolót tartott, hogy ki hogyan és kivel küzdött meg. De végül is a végeredmény számított, hogy az ellenség közül egytől egyik mindenki meghalt. Még Mark is, akivel legnagyobb bánatomra Emmett végzett helyettem. Túlélő nem maradt egy szál se, Edward és Jasper úgy döntöttek, hogy nem érdemlik meg a kegyelmet, merthogy volt olyan aki fehérzászlót lengetett. Illetve a Volturival sem akartak ujjat húzni. Örültem neki, hogy minden rendben volt..vagyis lesz már ezután.

- És Nessie akarom mondani anyukád nemrég ment el Aliceel és Rosalieval új ruhákat és berendezési tárgyakat beszerezni az új házatokba.- csak nagyokat pislogtam..új házunk?

- Igen..A fiúk jelenleg azon dolgoznak. Minél előbb fel szeretnék építeni a házatokat. A quileutok is segítenek.- Nem is értem, hogy miért lepődök meg azon, hogy vámpírok és vérfarkasok minél előbb házat építenek, ami normál embereknek akár hónapokba is telne.

- Addig pedig itt fogtok lakni nálunk. Mi úgyis tovább állunk, hogy a veszély elhárult és biztonságban tudunk titeket.- fejezte be a mesélést Bella. Kicsit elszomorodtam, mert már úgy hozzájuk szoktam és már az orromat sem zavarta a vámpír szag.

- Mindannyian elmentek?- Bella arcán valami egészen érdekes és furcsa kifejezés jelent meg ami azután rögtön el is tűnt.

- Hmm hát Cassie úgy tűnik átmenetileg maradni fog.De a mi régi házunkban fog lakni,nem messze innen. – én csak bólintottam, bár furcsálltam, hogy Rosalie és Emmett első gyermeküket ilyen rövid idő után szélnek eresztik. De most nem volt időm a Culleneken gondolkodni, minél előbb gyógyulni akartam és meglátogatni Nateet. Nem mertem Bellától rákérdezni, hogy mi van vele. Előbb anyával akartam beszélni. Nem tudtam sokáig fentmaradni, mivel még elég gyenge voltam és sokat aludtam.

Már nem aludtam át napokat, mivel megtudtam Bellától, hogy mire ember lett belőlem addig három nap telt el és végig nem voltam magamnál. Egyik nap azonban váratlan látogatóm akadt. Már tudtam lassan sétálni, így épp az ablaknál ülve néztem a kilátást, mikor hallottam, hogy kinyílik mögöttem az ajtó. Megfordultam és mosolyogva vettem észre, hogy Rachel az. De ő már korántsem tűnt olyan bol-
dognak. Inkább ijedt volt.

- Szia Rach!- üdvözöltem ő pedig igyekezett egy mosolyt magára erőltetni.

- Szia Lily. Úgy örülök, hogy jól vagy.- azzal odarohant, és megölelt. Nyilván ezért volt olyan aggódó az arca.

- Luke is itt van?- kérdeztem, noha fölösleges volt hiszen hallottam, hogy rajtunk kívül éppen nincs halandó a házban.

- Nem nincs.- a szája szélét harapdálta és a tekintete idegesen röpködött ide oda.- Nem tudja, hogy itt vagyok.

- Rachel ne ijesztgess..baj van?- utáltam ha kerülgetik az emberek a mondanivalójukat.

- Hmm hát igen is meg nem is. Nézőpont kérdése, hogy kinek mi a baj…

- Rachel…- kezdtem kijönni a béketűrésből.

- Na jó…mivel rám nem vonatkoznak a quileut törvények..vagyis még nem, el kell mondanom valamit. Mert ha nem teszem akkor kipukkadok esküszöm. – mély levegőt vett.

- Először is…terhes vagyok. A másik mondanivalóm pedig Cassie Cullennel kapcsolatos…

Moonlight 15.fejezet - Teljes holdfogyatkozás

2010-06-04T12:10:00.000-07:00

Lélekszakadva rohantunk, úgy hogy a lábunk nem érte a földet. A tüdőm már majd kiszakadt a helyéből. És minnél közelebb értünk La Pushoz, annál erősebb lett a füst szag. Akkor megláttuk..Ahol a házunkat lehetett sejteni, magasan és vastag oszlopban gomolygott fel a füst. Mégjobbangyorsítottunk és mire odaértünk a teljes pusztulás fogadott minket. A házunk, az a gyönyörű fa házunk helyén már csak egy halom égő roncs volt. A ház körül pedig maga a káosz. Cullenék azonnal eltűntek, gondolom megkeresni anyáékat és mi is kétségbeesetten szimatoltunk, hogy hátha megérezzük őket, de a füst szinte teljesen eltompította a szaglásunkat. A fiúkat már nem kellett hívni, mert egy részük ott volt a ház körül farkas alakban, hallottam a gondolataikat, Aaronék pedig irányították az oltást. Futni kezdtem én is arra amerre Edwardékat láttam eltűnni. Még nem értem be az erdő legmélyébe mikor olyannal találkoztam, hogy a szavam is elállt. Nem mindennap lát az ember ilyet. Egy nálam jóval nagyobb és gigászibb farkas bicegett elő, kicsit húzta a hátsó lábát, a bundája

Meg volt tépázva, itt ott megsebesült. De ezt leszámítva komolyabb sérülés nem volt rajta. És a hátán

Ott ült a bundájába csimpaszkodva a hugom, Daisy. A szám is leesett meglepetesémben.

- Apa?- mondtam ki magamban hangosan. A hatalmas farkas bólintott egyet.

- Hol van anya?

- Sam elvitte Emilyhez. A többiek a ház körül járőröznek.- felelt azonnal. Hatalmasat sóhajtottam, hogy nekik nem lett semmi bajuk, és csak utána gondoltam bele, hogy mit is mondott apa pontosan.

Többiek…hiszen a fiúk mind itt vannak.

- Akkor Embry bácsiék is?- mostmár teljes volt a meglepetésem.

- Igen. Sam, Embry, Quil, Jared, Colin és még páran.

- Apa mennyien voltak?

- Majd később.- azzal felfelé nézett a sírástól maszatos arcú hugomra aki már majdnem teljesen elaludt. Egyetértettem vele. Most az volt az első, hogy eloltsuk a tüzet, aztán mindenkit biztonságba helyezzünk és beszéljünk Edwardékkal. Visszasiettünk a házhoz, ahol már csak parázslott a ház romja. Nem maradt semmink. Mindenünk odaveszett. Aki ezt tette az ölni akart, és nemcsak rám korlátozó-
dott a dühe, hanem az egész családomat ki akarta írtani. Fortyogtam a dühtől. Saját magam akartam miszlikbe szaggatni őket. Már mindenki ott volt. Edwardék, és annyi farkas, amennyit még életemben nem láttam egy helyen. Már Aaronék is átváltoztak, így közel 20 nagyranőtt farkas cirkált a romok között, mindenki idegesen és az izgalomtól megfeszült végtagokkal, hátha védekezni kell. Daisyt átvette Bella, most az ő karjában bóbiskolt álmosan. Apa, Sam, Aaron és én mind kérdőn fordultunk Edward felé, hátha ő valami olyan hírrel tud szolgálni amit mi még nem tudunk vagy fedeztünk fel.

- Még itt vannak. Már a quileut határon kívül a mi részünkön, de itt vannak és nem nagyon akarnak elmenni.- a falkám dühös morgásba és vonyításba kezdett, csak Aaron tudta lecsendesíteni őket. Ezzel szemben a régi falka némán állt és várták, hogy folytassa Edward.

- A házat az egyik újszülött gyújtotta fel. A vezetők nem akarták, hogy más is megsérüljön.- itt lopva Bellára nézett, aki csak egy fintort vágott. Én pedig már értettem a lényeget.

- Tehát rajtam kívül ugye?- nem kellett Edwardnak válaszolnia, úgyis tudtam, hogy rám vonatkozik.

Edward csak gyorsan bólintott.

- Akkor most mit tegyünk? Hányan vannak? Megtámadjuk őket?- sorjáztak a kérdések Aaron fejében.

- Nem. Még ne. Megpróbálunk átjutni a határon és utána szólunk, hogy hányan vannak. Ha szükséges akkor persze mi is hozunk segítséget. –azzal elköszöntek tőlünk és már ott sem voltak. Naggyűlést tartottunk ahol eldöntöttük, hogy a ház körül marad mindenki amíg hírt nem adnak az ellenségről. De addig nem mozdul senki. A percek pedig csak fájdalmas lassúsággal teltek. Én kicsit hátrébb húzódtam a többiektől, az erdő fái között kerestem menedéket. Nem bírtam hallani a gondolataikat.

Nem mind volt barátságos. Többen közülük dühösek voltak rám, úgy gondolták, hogy én tehetek arról, hogy most egy csapat vámpír La Pushban garázdálkodik. És én igazat adtam nekik. Gyorsan felvontam magam köré a pajzsomat, nehogy meghallják amin gondolkoztam. Illetve az ő gondolataikat is ki akartam zárni. Idegesített és bosszantott, hogy nem történik semmi. Cselekedni akartam és azonnal. De fáradt voltam és kimerült. Így letettem a fejem a mellső mancsaimra és szépen lassan elnyomott az álom. Egy hatalmas robajra ébredtem fel. Olyan hangos volt, hogy az erdő fái is bele remegtek. Felkaptam a fejem, éreztem ahogy a mentális pajzsom kifeszített majd elengedett gumihoz hasonlóan visszapattan. A fejemben is óriási zűrzavar támadt.

- Mi az? Mi volt ez?- kérdeztem Luketól.

- Nem tudjuk. Lehet összecsaptak a vámpírok.

- Edwardék még nem jelentkeztek?- ő csak a fejét ingatta. Újabb robaj rázta meg az erdőt. Gyorsan oldalra pillantottam. Láttam, hogy Aaron éppen az édesapjával beszél. Csak másodperceim voltak acselekvésre. Azonnal rohanni kezdtem, mint akit puskából lőttek ki. Hallottam a fejemben a többieket, mind utánam kiabáltak, de én ügyet sem vetettem rájuk. Pláne mivel ismét kiterjesztettem a pajzsomat.Tudtam, hogy így lehetetlen, hogy Aaron parancsa megállítson. Ha rövid időre is, de a magam ura lettem. A hangokra és a szagokra hagyatkoztam. Az összecsapás hangjai egyre erősebbek lettek, és én tudtam, hogy velük küzdenek. Ott akartam lenni. Nem akartam öngyilkos akciót, nagyon is élni akartam, de meg akartam bosszulni ezt az egész. A saját fogaimmal akartam darabokra szaggatni Markot, bármibe is kerüljön. Mikor odaértem, majdnem földbegyökerezett a lábam. Az erőviszonyok nem voltak éppen kiegyenlítettek és nem kellett, találgatnom, hogy ki támadt kire. Edwardékkal nem voltak az alaszkai rokonok. Csak Alice és Jasper voltak még velük. Nem is gondolkoztam tovább, én is sűrűjébe vetettem magam. A másik csapatban voltak vagy 20-an ami enyhén szólva is túlerőnek mi-nősült. Azonnal kiszúrtam Markot, éppen Edwardal harcolt és eddig az erőviszonyok döntetlennek tűntek. Vele szerettem volna harcolni, de annyian voltak, hogy semmi esélyem se volt rá. Én egy nyurga kis kamasszal találtam szemben magam. A szemei dühösen parázslottak és nekem sem jutott eszembe, hogy azon keseregjek, milyen szörnyűség ezt tenni egy kisfiúval. Ezek már nem emberek, azonnal meg kell őket ölni. Gyakorlatlan volt a fiú, és nem tudta , hogy hogyan támadjon így viszony-lag könnyű célpontnak tűnt. Velem szemben helyezkedett el, és mindig szemből vagy oldalról támadt volna. Néhány perc kellett csak és előbb az egyik karjától, majd a lábától fosztottam meg, amiket el is rúgtam olyan messzire amilyenre csak tudtam. Fájdalmában csak üvöltve fetrengett a földön, így hamar be is végeztem a dolgot rajta. Csináltam egy gyors helyzet felmérést, és mivel láttam, hogy még mindig bőven vannak, csak a hallásomra hagyatkozva állapítottam meg, hogy családom vámpír tagjai még mindig életben vannak és jól.

Újabb áldozatot akartam keresni magamnak és sikerült is. A harc tovább folytatódott..egyre elkeseredettebb küzdelmet vívtunk, és nem akart vége lenni. Fogalmam sem volt, hogy hol késleked-hetnek apáék, hiszen nekik is hallaniuk kell ezt a zajt és ezt a rengeteg üvöltést. De nem volt rá elég időm, hogy velük foglalkozzam, segítenem kellett a többieknek, Emmett medve módjára felüvöltött, mikor az egyik vámpír megharapta, Rosalie és én azonnal ott termettünk és miszlikbe szaggatuk a bűnöst, de még így is többen voltak, mint elegen. A Cullenek töretlenül harcoltak és eddig még egyiküknek sem esett komolyabb baja. Annál inkább az ellenfélnek. Még mindig sokan voltak, de mostmár nem reménytelenül sokan. Én viszont kezdtem fáradni. Tulajdonképpen ez volt életem első komolyabb harca és csúcs erő ide vagy oda, még a fagyasztással is lassan haladtam, hogy végre eléjek Markhoz. De mintha csak meghallgatásra talált volna a kívánságom, Edwardot új vámpír támad-ta meg, és Bella is segített neki így én végre szabadon megtámadhattam Markot.

- Hello- köszönt udvariasan, mikor vicsorogva szembe fordultam vele. Mikor belenéztem a szemébe, láttam rajta, hogy komolyan megijed. A tekintetünk összekapcsolódott, és ő megmerevedett akár egy kőszobor. Elégedetten mordultam fel, készültem a támadásra, mikor egy éles szúrást éreztem a hátam-

ban és minden elsötétült. Az utolsó amit magam előtt láttam, az Mark köszoborrá fagyott teste volt.

Moonlight 14. fejezet- Segítség

2010-05-24T10:57:00.000-07:00

Mindannyian a kórházban ültünk ami már így 7 nagyra nőtt quileut gyerekkel ,Quil és Claire nénivel már enyhén szűkösnek hatott. Én a körmeimet már egytől egyig lerágtam, és nem nagyon érdekelt, hogy megbámulnak az ott dolgozók mert egy térdemig érő kék férfi ingben ültem csak ott március közepén. Senki sem szólt. Tudtuk, hogy túléli, de azért aggódtunk. Végül a néma várakozás megtört, mikor a kisimult arcú Ateara szülők kijöttek Nate szobájából. Mikor megláttuk rajtuk, hogy annyira nyugodtak amennyire lehetséges, mi is felsóhajtottunk.

- Téged akar látni?- fordult felém Quil bácsi. Én már ott sem voltam. Nate iszonyúan sápadt volt. A fejét egy nagy fehér kötés takarta és a jobb karja is be volt gipszelve. Félénken rámosolyogtam.

- Jó látni.- mondta lassan. Óvatosan megsimítottam az arcát.

- Annyira, annyira örülök.- küszködtem a könnyeimmel. Hihetetlen jó érzés volt őt egyben látni és tudni, hogy semmi komoly baja sincs.

- Szóval akkor mégiscsak harcolni fogunk.- megkeményedett az arcom erre a kijelentésre. Hogy a férfiakat még akkor is a tesztoszteronjuk hajtja mikor ágyhoz vannak kötve?

- Honnan veszed?- kérdeztem komolyan. De kerültem a tekintetét.

- Lil, öten vagy hatan voltak. Nem szokványos nomádokról van szó.- ijedten összerezzentem. Szóval emlékszik a támadóira.
- De hogyhogy nem öltek meg? Túl büdös voltam nekik?- töprengett félig komolyan félig humorizálva.

- Ami azt illeti egy másik vámpírnak köszönhetően.- és most az én arcomon is átsuhant egy futó mosoly mikor eszembe jutott a félelemtől reszkető Cassie Cullen. Mi tagadás élveztem, hogy annyira meg volt ijedve. Nate értetlen tekintetét látva gyorsan elmagyaráztam neki, hogy a vegetáriánus életmódra készülő unokahugom jöttére menekültek el a nomádok, de aztán őt még ott tartotta egy darabig a vérszag. Nate érdeklődve hallgatta a történetet és már spekulációkba is kezdett, hogy milyen hasznos lenne ha egy újszülött is segítene nekünk elpusztítani a többi nomádot. De a főnővér érkezése és a vizit vége belefagyasztotta a szót. Én pedig azzal búcsúztam el tőle, hogy majd mire meggyógyul a következő gyűlésen mindent megtárgyalunk. Ami feltehetőleg még a héten bekövetkezett, mivel Nateet másnap már hazavitték, hiszen hihetetlen iramban gyógyult.

Így hamarosan újabb gyűlést kellett összehívni, hogy megtárgyaljuk az eddig történteket. Nem kellett se Alice, se Kathy jövőbe látó képessége, hogy tudjam mit fog akarni Aaron. És milyen igazam lett..

- Nézd Lily. Nem kertelek. Jól jönne most nekünk, hogy jóban vagy a vér…akarom mondani Cullenékkel. Légyszives menj el és faggasd ki az új tagot, hogy mit látott. Üzenem Edwardnak, hogy holnap este 11kor a főútnál akarok vele találkozni. Tárgyalnunk kell. – adta ki az utasításokat Aaron. Nate már mellettem ült és ahogy megszorította a vállamat, éreztem, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Én csak némán tudomásul vettem Aarontól, hogy mit akar, végül is teljesen jogosnak tűntek a kívánságai, vagyis a parancsai. Nem volt túl sok kedvem megint az újszülött közelébe mennem, a szaga hihetetlenül irritálta az orromat. Első találkozásunkkor csak annak köszönhette az életét, hogy a Nate iránti aggodalmam minden figyelmemet lekötötte. De más nem volt alkalmas erre a feladatra, csak én hiszen én töltöm a legtöbb időt a vámpírok között ha úgy vesszük.

- Nézd..nem akarom, hogy egyedül menj oda.- szólalt meg a hazafelé úton először Nate. Én csak elképedve meredtem rá. Elképzelésem sem volt, hogy hogyan gondolja ezt az egészet.

- Nem jöhetsz velem.- jelentettem ki egyszerűen. Semmi kedvem nem volt döntőbíró szerepét játszani egy kamasz vérfarkas és egy zöldfülű vámpír bunyójában.

- De veled megyek. A barátod vagyok, ha nem tudnád és és ott akarok lenni.- láttam rajta, hogy mondhatok én bármit, úgysem tudom meggyőzni. Veszekedni viszont nem akartam, így inkább csendben maradtam. Abban maradtunk, hogy másnap reggel nyolckor találkozunk a határvonalon farkasként és együtt megyünk Cullenékhez.

Otthon bármennyire is jó lett volna, nem tudtam kikerülni a figyelő és mindent látó anyai tekintetet.

- Lily Black..gyere csak ide..- szólt utánam anya mikor megpróbáltam volna felszökni a szobámba. A konyhában volt és éppen több kevesebb sikerrel a hugomba próbált babaételt belediktálni.

- Szia anya.- mosolyogtam a tőlem telhető legártatlanabb képpel.

- Mi volt a gyűlésen?- szegezte nekem a kérdést egyből.

- Honnan veszed,hogy mi gyűlése…

- Tudom és kész.Szóval?- hajaj. Innen senki nem tudna kiszabadulni, se kiszabadítani.

- Holnap beszélnem kell Emmették lányával. És ki kell derítenem kik voltak.- adtam meg a választ. Anya végre felém fordult Daisy felől. És a szemében aggodalom volt. Jajj csak ezt ne! Nyögtem fel magamban.

- És ha meg van hogy kik voltak akkor megölitek őket ugye?- a mondat végén kicsit megremegett a hangja. Azt kívántam bárcsak fiú lennék akkor kevésbé féltene, vagy bárcsak született halandó anyával lenne dolgom aki semmit sem tudna ebből. De végülis mindegy a többiek anyukái is tudnak mindent.

- Igen. Azt hiszem az lesz.- anya felsóhajtott. És aggodalmasan pislogott felém miközben kiszedte Daisyt az etetőszékből, aki a hirtelen jött szabadságnak megörülve elkotort a lábam mellett ki a nappaliba.

- Nem lehetne hogy Aaron kihagyjon ebből benneteket?- úgy nézett rám a saját anyám, mintha valami rosszaságot bevalló gyerek lenne.

- Na nee…- hördültem fel mikor rájöttem, hogy mit akar.

- Miről maradtam le?- szólalt meg apa mély dörmögő hangja a hátam mögül. Ebben a pillanatban már tudtam, hogy én nyertem. Apa mindig a mi, illetve a farkasok pártját fogta ilyen témában.

- Csak épp azt pedzegettem Lilynek, ha ők kimaradnának a vámpírvadászatból. – felelte anya még szégyellősebben.

- Ugyaaaan..Nessie, drágám.- kezdett neki apa duruzsolni.- Tudod, hogy meg tudják ők védeni magukat. Én még ráadásul fiatalabb voltam mikor farkas lettem mint ők.- és ezzel elkezdődött a szüleim végeérhetetlen vitája arról, hogy mit szabad és mit nem az ember gyerekének ha vérfarkas. Én felhasználva a lehetőséget, gyorsan megszöktem a szobámba.

Reggel még köd volt mindenhol és még a fű is vizes volt a mancsom alatt, mikor a nagy szürke farkas szoborszerű alakját kiszúrtam a távolban. Jót mosolyogtam rajta. Nate semmi esetre sem hagyná, hogy lerázzam. Nem szóltunk egymáshoz, csak összeérintettük az orrunkat köszönésképpen. Majd lendületes tempóban elindultunk az erdőn át Forks felé. Mikor már érezhetően megcsapta az orrunkat Edwardék szaga, és megtaláltuk az ösvényt is, lassítottunk és visszaváltottunk emberi formánkba. Nyilván tudták, hogy jövünk mert a ház előtt egy kisebb fogadóbizottság várt minket. Bella és Rosalie álltak hozzánk közelebb, féloldalasan mögöttük Edward és Emmett fogta közre a fekete hajú, vörös szemű Cassiet.

- Sziasztok.- köszöntünk Nateel egyszerre. Én az ő kezét fogtam, hogy veszély esetén megpróbáljam feltartóztatni. De egyelőre semmi jelét nem mutatta, hogy zavarná a családom.

- Már úgy vártalak titeket.- mondta Bella odajött és kétoldalról megpuszilt de Natenek óvatosságból gondolom, csak biccentett.

- Gondolom tudjátok miért jöttünk.- kezdtem bele, miközben végig Edward aranyszínű szemét néztem. Komoly volt. Túlságosan is.

- Igen. Már elmondtam mindenkinek.

- Cassie. Szeretném megköszönni, hogy megmentetted a barátom életét.- majd tettem óvatosan egy lépést felé. De ő a tekintetemet is állta és meg sem rezzent. Szép egy újszülöttől.

- Igen. Hálás vagyok.- mondta torkát köszörülve Nate.

- Ugyanmár. Semmiség. Ami azt illeti én is meg voltam eléggé ijedve.- szólalt meg csillingelő hangján az új Cullen.

- Most azt szeretném kérni tőled, hogy beszámolnál nekem arról a néhány pillanatról?- Kicsi fintor jelent meg az arcán, majd nagyot sóhajtott és belekezdett a beszámolóba.

- Én a vérszagra értem oda. – nyelt egyet, nyilván eszébe jutott az emlék ami most kínozta.- Már ott voltak. Négyen. Mind férfiak.

- Hogy néztek?- vágtam mohón a szavába.

- Hát úgy ahogy a vámpírok. Fehér bőr, vörös szem. Kettőnek fekete haja volt a másik kettőjére nem emlékszem. És azt mondták mikor odaértem, hogy itt lesz ő is mindjárt. Nem tudom kire gondolhat-

tak. Aztán mikor megjelentem akkor feléjük rohantam mintha meg akarnám támadni őket, ők meg megijedtek és elfutottak. Ennyi.- olyan bocsánatkérő tekintete volt, mintha legalábbis ő tehetne róla, hogy csak ennyi történt. CSAK. Nyeltem egy nagyot. Féltem Edwardra nézni, mert tudtam, hogy most azon áll vagy bukik minden. Nagy nehezen csak arra fordítottam a fejem. A tekintete minden eddiginél sötétebb volt és a fejemre föltett kérdésre csak egy bólintásával válaszolt. Forogni kezdett velem a vi-

lág. Gyengének éreztem magam, és azt hittem mindjárt elájulok..de most nem engedhettem meg ma-

gamnak ezt a luxust. Behunytam a szemem, visszamentem Nate mellé és próbáltam mélyeket lélegezni. Mikor kissé lenyugodtam elérkezettnek láttam az időt, hogy menjünk erről Aaronnak minél előbb be kell számolni.

- Mond meg neki, hogy ott leszek.- szólalt meg Edward. Először nem értettem mire gondol, aztán jutott eszembe Aaron kérése.

- Rendben van. Akkor mi most mennénk is. Köszönjük a segítséget. Majd még jelentkezünk.- rá sem ismertem a saját hangomra. Olyan tárgyilagos volt amilyen Aaroné szokott lenni. A Cullen család még ott állt mögöttünk nyilván az elmenetelünkre várva, hogy szabadon engedhessék Cassiet. Azonban mikor megfordultunk egy rozsdabarna farkassal találtuk szemben magunkat. És az öcsém félre nem téveszthetően füstszagot árasztott, a tekintetéből teljes kétségbeesés sütött. Még mielőtt reagáltam volna, Edward már elkiáltotta magát.

- Nyomás, gyerünk mindenki..- azzal mi lettünk a sereghajtók a La Push felé rohanó öt vámpír mögött. És mikor farkassá változtam sikítani tudtam volna rémülettől amit Luke fejében megláttam…

Moonlight 13.fejezet- Első találkozás

2010-05-08T05:37:00.000-07:00

Reggel már kipihenten korántsem tűnt olyan jó ötletnek ami hajnalban jutott az eszembe. Mégis mi a fenét gondoltam? Egy újszülöttel találkozni? Elment az eszem? Könnyen harc lehetne belőle bármilyen jó szándékkal is mennék oda. Így aztán hamar elszállt az éjszakai lelkesedésem és igyekeztem olyan dologra koncentrálni, mint a közelgő nagy esemény, ami nem volt más, mint Ivy Clearwater és Aaron Uley eljegyzési bulija.
A hírre egész La Push felbojdult és még Alice is kijelentette, hogy szivesen megszervezné az eseményt, ha jobban bírná a quileut farkasok szagát, de azért rajtam keresztül csak el akar jutattni egy ajándékot.
- Szia kicsim! Egyél valamit. Én rohanok még ki kell vasalnom a csajok ruháit.- köszöntött mosolyogva anya. És már viharzott is fel, hogy kellően ünnepi ruhákat válogasson. Csak tudnám minek tengerpartra. Tekintve, hogy a rezervátumban senkinek nem volt akkora kertje, hogy mindenki elférjen, így a tengerpartra szervezték Sam bácsiék a dolgot. És ahogy ismertem a húgaimat, nem maradnak sokáig tiszták.
- Apa merre van?
- Segít Samnek pakolni. Nem kis dolog ennyi meghívottal megtartani egy ünnepséget. Utoljára Alice által szervezett babapartidon voltak ennyien.
- Ohh tényleg.- jó hogy eszembe jutatta Alicet.- Miután végeztem átszaladok Cullenékhez kocsival. Alice azt mondta, hogy Belláéknál hagyta az ajándékokat..Pfhh bele se merek gondolni, hogy mennyi minden. De egyáltalán minek strapálja magát? Hiszen nem is kedveli túlzottan a farkasokat.
- Szerintem csak igyekszik kedves lenni- magyarázta anya- Meg amúgy is. Tudod milyen Alice. Neki mindegy, hogy milyen ünnepség, egyszerűen odáig van minden ilyenért.- közben lepakolta a vasaló mellé egy halom rózsaszín dolgot, ami sejtésem szerint húgaim délutáni ruhái voltak. Már épp nekikezdett volna, de megállt a kezében a vasaló.
- Várj!- szólt utánam. Én még az ajtóból fordultam vissza.
- Nem kéne oda menned tekintve, hogy ott van az új lány.
- Jah, hogy az . Tegnap este beszéltem Aliceel. Roseék délelőtt elviszik vadászni, szóval semmi gond nem lesz.- adta meg a megnyugtató választ. Úgy láttam ez tökéletesen meg is felel neki, így útnak indultam. De most az egyszer igyekeztem legyűrni a kíváncsiságomat és nem remélni, hogy megláthatom a Cullen klán legújabb tagját. Tudtam mennyire veszélyes lenne, éppen ezért úgy gondoltam, hogy éppencsak kiszállok a kocsiból, átveszem Bellától az ajándékokat és már ott sem vagyok.. Jobb ha nem kísértem a sorsom. Mert a végén még csúnya dolgok is történhetnek.
Már éppen Forksban haladtam a kocsimmal, mikor megcsörrent a telefonom. Bella volt az.
- Szia Lily. Ha nem gond a ház előtt várlak a csomagokkal amiket Alice itt hagyott. Jó? Tudod most a jelenlegi helyzetben…
- Semmi gond Bella- vágtam közbe, mert hallatszódott a hangján, hogy mentegetőzik.- Én is pont erre gondoltam. Akkor minden rendben, nemsokára ott leszek.- azzal leraktam a telefont és gyorsabb sebességre kapcsoltam. A zöld fal Forks után lassan ritkulni kezdett és én már láttam a napfényben ezernyi szikrát szóró Bellát, ahogy a ház előtt ácsorogva engem vár, kezében tömérdek csomag. Mosolyogva integettem neki, noha hunyorognom kellett, hogy rá tudjak nézni. De azért szép látvány volt.
- Hello. Igen tudom, kicsit túlzásba vitte Alice, de hát ő már csak ilyen.- válaszolt Bella az elborzadó arckifejezésemre.
- Add át Uleyéknak, hogy gratulálunk. Mennénk mi is, de hát tudod..Bár Seth annyira hívott minket.- éppen beültem a kocsiba, de ennek az információnak a hallattán tátva maradt a szám.
- Micsoda? Seth bácsi itt járt?- nem hittem a fülemnek. Tudtam róla, hogy ő és Edward mindig is jóban voltak és számtalan költözésük alatt is tartották a kapcsolatot, de azért meglepett a hír.
- Dehogyis. Most még egy vámpírnak is igen veszélyes a házunk. Edward volt nála egyik este és meglátogatta. Most pedig ne haragudj, de jobb ha mész. Bármelyik pillanatban befuthatnak.
- Hogyne. Már itt sem vagyok.- azzal gázt adtam és igyekeztem hamar kiérni a főútra. Annyira jó érzés volt arra gondolni, hogy most átmenetileg semmiféle zűrzavar nincs a környékünkön. Délutántól hajnalig bulizunk, gondtalanul és az életünk egészen rendben van. Otthon aztán felpakolt az egész család mintha legalábbis utazni készülnénk és kimentünk a tengerpartra. Én csak egy egyszerű szürke ruhát vettem föl és mezítláb voltam. Naten pedig csak egy short volt, hosszú haját pedig lófarokba kötötte. Mi tagadás, észbontóan jól nézett ki.
- Hűha.- mondta mikor összetalálkoztunk.
- Mi az?- néztem rá bambán
- Gyönyörű vagy.- majd megsimította az arcomat amitől éreztem, hogy azonnal elpirulok.
- Na gratulálunk nekik?- kérdezte, majd megfogta a kezem és a lampionok alatt odavezetett az asztalfőn ülő leendő ifjú párhoz, hogy gratuláljunk nekik. Utána elvegyültünk a tömegben és csak élveztük a partit.
A parton mindenhol asztalok voltak roskadásig étellel. Valaki megoldotta, hogy legyen zene is ami itt ott hangfalakból szűrödött. A fiatalok távolabb az asztaloktól tábortüzeket raktak. Az idősebbek pedig az asztalnál ücsörögtek és beszélgettek. Mi persze külön kis csoportot képeztünk a fiúkkal és hát néhány üveg ital is elő került, szóval a hangulat kezdett a tetőfokára hágni. Már javában benne jártunk az estében és a buliban is, az emberek lassan fogyatkoztak a tengerpartról, végül már csak ketten maradtunk Nateel és szokás szerint beszélgettünk, habár a tűz is kezdett pislákolni.
- Hová mész? – néztem rá riadtan, mert még a fejemben voltak azok a rémtörténetek amikkel korábban a fiúk szórakoztattak minket.
- Csak néhány lépést be az erdőbe. Semmi gond nyugi.- villantotta rám széles mosolyát és hatalmas léptekkel elindult a fák közé. Ott maradtam egyedül és bámultam a lassan csökkenő tüzet, a következő pillanatban azonban már talpon voltam. Onnan ahol Nate eltűnt az erdőben, hatalmas ordítást hallottam. Az ő ordítását.
Abban pillanatban hallottam ahogy recsegve megadja magát a ruhám, és most az sem nagyon érdekelt, hogy meglát-e valaki. Azonnal rohanni kezdtem. A szívem vadul dobogott, és közben magamban imádkoztam, hogy nehogy az legyen amitől a legjobban rettegek. Azt nem élném túl.
A fák között, közel a parti szakaszhoz Nate feküdt eszméletlenül, feje alatt vértócsa. Mellette pedig egy picike fekete hajú porcelán arcú lány állt. Pont úgy festett mint Hófehérke a Disney-s kiadásban, csak neki éppen sötétvörös volt a szeme.
- Teee…- akartam mondani, de csak dühös morgás tört fel a torkomból és készen álltam rá, hogy miszlikbe szaggassam. De a lány fürgébb volt mint én és mire már észre vettem, a velem szemben lévő fenyő tetején ült.
- Fél..félreérted..Én nem..én igazán..a vérszagra jöttem ide, és aztán itt voltak..és én megpróbáltam elküldeni őket..- most megálltam és hátrálni kezdtem, hogy jobban lássam a lányt. Ijedt volt az arca, és minden ízében reszketett. Még sosem láttam vámpírt aki ennyire félt volna. Még sosem láttam vámpírt aki félt. Pontosítottam magamban. Odafutottam Natehez. Megszaglásztam. Éreztem rajta a vámpírbűzt, de mérget nem. Akkor minden rendben.
- Gyere le. – A francba! Már megint elfelejtettem, hogy nem érti amit mondok. Így csak egy éles ugatás lett belőle. Tudtam, itt most nincs idő a szégyenkezésre, így azonnal visszaváltoztam.
- Gyere le. Nem eszlek meg. – mondtam nyugodtan, miközben alaposabban megvizsgáltam Natet. Úgy nézett ki, hogy a vérzés már magától elállt, csak jól beütötte a fejét és feltehetőleg eléggé megijedt mielőtt ez történt vele.
Ez azért nagy könnyebség volt, hogy tudtam nincs életveszélyben. A lány kecsesen lehuppant mellém a földre. Nem jött közel csak tisztes távolból szemlélt.
- Te akkor quileut vagy ugye?- kérdezte halkan. Még mindig ijedt volt.
- Igen. Lily Black.
- A francba. Légyszi ne árulj be. Azt hiszem rossz területre tévedtem. – harapdálta idegesen a szája szélét és akkor az én fejemben meggyulladt a villanykörte.
- Csak nem te vagy az új Cullen? – kérdeztem kíváncsian.
- De. Rosalie és Emmett fogadott gyereke. Jah amúgy Cassienek hívnak.
- Örülök, hogy megismerhettelek Cassie, de most azt hiszem jobb ha…- céloztam finoman a távozására, mert igazán nem akartam bántani, de tekintete nem volt teljesen tiszta és ha nem is vette észre, de egyre közelebb ara-
szolt hozzánk.
- Hmm? Jah, persze. Oké, hát akkor majd gondolom találkozunk.- azzal elfutott az ellenkező irányba, befelé az erdőbe. Nem volt túl sok kedvem próbára tenni egy újszülött türelmét, de tudtam, hogy ezek után muszáj lesz kihallgatnom, hogy kiket látott. Visszaváltoztam farkas alakba és próbáltam utolérni valakit. Szerencsém volt, mert még isten tudja miért farkas alakban volt.
- Dan, itt Lil! Merre vagy?
- Szia Lily. Itt vagyok nem messze tőletek. Baj van?
- Igen. Nate nincs eszméleténél, kórházba kéne vinni, vámpírok.- csak ennyit mondtam,illetve gondoltam.
- Bemegyek hozzátok, apukáddal értetek megyünk.
- Dan, valami ruhát is hozzatok és siessetek. – azzal megszakadt a kapcsolat.
Amíg nem érkeztek meg, én farkas alakban hűségesen őrködtem Nate eszméletlen teste mellett és számoltam a pulzusát, hogy lenyugtassam magam és biztos legyek benne, hogy minden rendben van.

Moonlight 12. fejezet - Nyugalom

2010-04-28T12:58:00.000-07:00

- Mit mondtak pontosan Belláék?- szegeztem neki egyből a kérdést apának. Még mielőtt hazaértünk volna, tisztázni akartam mindent.
- Azt, hogy Alicenak látomásai támadtak amiben egy csapat újszülötett látott egy hegyes vidéken, a mi környékünkön, valamint villanásszerű képeket Markról. De a két látomás más más helyszínen játszódott, tehát lehet, hogy nem is arról van szó, hogy….- nem bírtam tovább, a szavába kellett vágnom.
- A lényeget apa! Vámpírnak látta Alice Markot? Vagyis milyen vámpírnak?- apa összeszorított szája megadta a választ. Mostmár túl voltam az első sokkon így tényszerűen és nyugodtan kezeltem a helyzetet. Rendben. Szembe szállok vele. Elkapom.
- Igen, de az nem jelenti azt, hogy…
- De igen azt jelenti. Sam bácsi is azt mondta, hogy nem lényeg hová tartanak a vámpírok, ha nem is itt akarnak vadászni, a mi dolgunk az, hogy végezzünk velük. Téma lezárva, remélem anyának nem szóltál erről.
- Dehogy is. Halálra rémült volna.- ezzel befejeztük a beszélgetést, pont mikor a házhoz értünk. Kiszálltunk a kocsiból és mind a ketten jókedvet magunkra erőltetve mentünk be a házba.

Másnap reggel gyűlést hívtam össze lent a parton. Úgy gondoltam, hogyha bárki is figyelne minket, nyílt terepen a többi ember között nem kockáztatná lebukását. Annyira sok megbeszélésre nem volt szükségünk, hiszen a part felé menet már mindenki látta a fejemben, hogy minek voltam fültanúja. Luke kicsit mérges is volt rám, hogy kihagytam az elején.
- Szóval Lily, azt állítod, hogy Alice Cullen látomása alapján és a Cullenek szerint.- préselte ki a száján nagy nehezen a nevüket.- nemsokára több újszülött vámpír, élükön a te volt barátoddal La Pushba akar jönni és téged valamint a családodat megtámadni.
- Igen. Így van. Alice egyelőre csak 5 embert, akarom mondani újszülöttet lát, szóval elméletileg ha ők is beszállnak, akkor sima ügy lesz.- a fiúk körülöttem bólogattak, és úgy tűnt roppantul fel vannak dobva a gondo-
lattól, hogy nemsokára harcolhatunk. Nem akartam igazán beismerni, de egy kis izgatottság még az én félel –
membe is vegyült. És viszketett a tenyerem, hogy jól odasózzak Marknak. Aki ilyesmire készül az már nem ember. Így azt sem érdemli meg, hogy akárcsak egy kicsit is sajnáljam.
- Azt nem mondta véletlenül a jövőbelátó vérszívó, hogy mikor várhatóak? – vetettem egy sötét pillantást Danre de azért válaszoltam neki.
- Nem. Egyelőre még nem tud semmi biztosat. Amint lát megint valamit, azonnal szól nekem.
- Akkor ez most az jelenti, hogy Cullenék mégis maradnak?- kérdezte Hugo.
- Igen azt. Persze nem igazán mutatkoznak a városban, hiszen még vannak emberek akik felismerhetik őket.- felelt a kérdésére Luke.
- Ezt megbeszéltük. – csapta össze a tenyerét Aaron.- Akkor ezentúl Lily, Dan ,Nate és én minden este a Cullen határ mentén futunk ellenőrző köröket. Luke te a házatok környékén maradsz és arra vigyázol, Hugo és Ben pedig a belső körön belül lesznek. Világos?- mindenki bólintott és tudomásul vettük az utasítást. Úgyse tudtunk volna mást csinálni.
Lukeal most úgy döntöttünk, hogy emberi formában ballagunk haza és megtárgyaljuk alaposan a dolgokat. Jó idő volt, Washington megyéhez képest persze. Az ég felhős volt, permetezett az eső de nem volt hideg. Jött a tavasz és vele az erdő illata is. Jó volt érezni a zöldellő fáknak és a tömérdek nyíló virágnak az illatát, ami keveredett a tenger sós illatával. Igaz az a kevés ember aki a parton sétált igencsak megbámult minket, mert Lukeon csak egy sort volt, rajtam meg a régi gyűrött nyári ruhám. Míg ők nyakik felöltözve és kapucnit a fejükre húzva mászkáltak.
- Félsz?- kérdezte öcsém. Láttam rajta, hogy aggódik értem ami azért nagyon jól esett.
- Egy kicsit. De szerintem győzni fogunk.- próbáltam annyi nyugalmat mutatni amennyit csak tudtam. Tudtam, hogy hülyeség, hogy ilyen helyzetben akarom gyámolítani a 17 éves öcsémet, de nem akartam, hogy jobban megijedjen mint amennyire szükséges.
- Elmondod Rachelnek mi lesz?- kíváncsi voltam, hogy beavatja-e barátnőmet. De nem örültem volna neki, mert ha valakinek itt igazán joga volt pánikba esni akkor szerintem ő az. Luke viszont igen savanyú arcot vágott.
- Muszáj lesz.
- Hogyhogy muszáj?- nem értettem mit akar. Luke teátrálisan az ég felé emelte a szemét, én pedig végre felfogtam.
- Aha. Szóval ez is olyan bevésődéses dolog, hogy nem hallgathatod el előle.- mondtam savanyúan.
- Ühüm. – zavartan rúgta arrébb a köveket amik az útjába kerültek menet közben. – Megpróbálok azért kíméletes lenni. – lassan felbukkant a házunk az erdőből. Oldalba böktem Lukeot.
- Nem lesz semmi gond öcsi. Csak egy kis tapasztalatszerzés lesz vámpír ölésből. – majd rámosolyogtam, ő pedig vissza rám, lassan kezdett felengedni ő is.- Most pedig vigyort fel, és anya előtt síri csend és hulla szag. Világos?- bólintott és elindultunk haza.

Heteknek tűnő napok teltek el a várakozás jegyében. Azt hittem megőrülök. Semmi hír nem volt. Cullenék sem sűrűn jöttek én meg nem mentem sűrűn feléjük. Ha valami van, Alice úgyis tudja a telefonszámomat. Minden este elindultunk ellenőrző köröket futni, és Aaron addig nem hagyott nekünk nyugtot amíg mindent alaposan körbe nem jártunk. Néha még a tengerbe is be kellett mennünk bizonyos szintig. A fiúk már a háta mögött azt találgatták, hogy az agyára ment-e vajon a vámpír vadászati mánia? De én tudtam, hogy csak óvatos. Mi kis közösség vagyunk és mindannyian úgy szeretjük a többiek családját is, mintha a sajátjunk lenne, tehát úgyis védjük őket.
- Jaaj Aaron, hazamehetek már? Hulla vagyok és holnap iskola?- nyavajgott éppen Hugo aki valamerre délen teljesített szolgálatot. Aaron beleszimatolt a levegőbe és bólintott.
- Ma este szerintem már nem várható semmi. Menjetek. Mi is megyünk nemsokára.- adta meg a fiúknak a feloldozást. Mi hárman elindultunk a Cullen/Quileut határvonalon, hogy haza vegyük az irányt és átadjuk magunkat a megérdemelt pihenésnek. De persze, hogy nem úgy történt.
- Ez mi volt?- kapta fel a fejét Nate. Megfordultunk és mi is arra a pontjára néztünk az erdőnek amelyre ő. Még nem hallottunk semmit, de a jövevényt megelőzte az illata.
- Alice mi történ?- akartam kérdezni, de csak egy reszketős vonyítás tört fel a torkomból. Legnagyobb megkönnyebbülésemre nem egyedül jött, hanem elkísérte Edward is. Hiszen nélküle nem nagyon tudott volna kommunikálni velünk.
- Látomásom volt. A vámpírokról..másokkal fognak összecsapni nem velünk.- hatalmasat sóhajtóttunk a fiúkkal.
De Edwardék gondterhelt arca láttán még nem tudtunk teljesen megnyugodni.
- Mi van?- gondoltam dühösen.
- Alicenek már Markot sem látja. Amint meglátta, hogy mások küzdenek meg az újszülötekkel, Mark is teljes sötétségbe borult. – magyarázta csendesen Edward.
- De hiszen ez jó nem?- érdeklődött Aaron.
- Ha úgy vesszük. De úgy gondolja a húgom, hogy talán összefüggés van a kettő között.- válaszolt neki Edward.
- Megkérdezhetem, hogy mégis kik jönnek pontosan, mármint, hogy kik számolnak le az újszülöttekkel?- rettentően érdekelt a válasz, mert nem tudtam elképzelni, hogy még ki más akarna ilyenbe belefolyni rajtunk kívül.
- Carlisle ezért ment Alaszkába. Hogy támogatást nyújtson Tanjáéknak amikor megérkezik a Volturi. Ugyanis nekik is volt már korábban konfliktusuk velük és most nem szeretnének ebbe túlságosan belebonyolódni. Alice látta, hogy őket keresik meg először aztán a testőrök végeznek azzal a néhány szerencsétlennel.- Alice erre undorodó grimaszt vágott. Meg tudtam érteni. Nem sokat tudtam a Volturiról, csak amennyit apa és anya mesélt. Igyekeztek minimálisan horrorisztikusakat mesélni róluk, de nem igazán sikerült.
- Akkor van még valami dolgunk? Jön ide egyáltalán valaki?- dúlt fúlt mérgesen Nate.
- Mit kérdezett? Ne hagyjatok ki belőle.- panaszkodott Alice amin csak mosolyogni tudtam. Amilyen kíváncsi, szörnyű érzés lehet neki, hogy ő nem tud velünk ilyenkor úgy kapcsolatba lépni, mint Edward.
- Azt kérdezte Nate, hogy a közeljövőben számíthat-e Forks extrémebb vámpírlátogatásra vagy sem.- elégítette ki a kíváncsiságát mosolyogva Edward.Alice megkönnyebbülten sóhajtott.
- Na ez könnyű kérdés. Természetesen nem. De azért jó lenne ha még a közeljövőben néha ellenőriznétek a területeteket. Mi is azt fogjuk majd tenni. Aztán ha semmi sem lesz, tovább állunk. Így is tovább maradtunk mint kellett volna.
- Köszönjük.- mondta ünnepélyesen Aaron. Majd fekete fejét meghajtotta Edward és Alice előtt.
- Szívesen. Akkor további jó utat, vagy ilyesmi.- mondta Edward, majd tétován megsimította a bundámat, amit én egy mély morgó hanggal honoráltam. Felkuncogtak Aliceel, majd elnyelte őket a sötétség.Mi pedig végre hazafelé vettük az irányt.
- A francba. Pedig már azt hittem, valami jó kis bunyóban is lesz végre részünk.- mérgelődött Nate, de én figyelmen kívül hagytam. Én a legkevésbé sem voltam csalódott, hogy nem kell vámpírokkal megküzdenünk.
Talán Mark mégiscsak meggondolta magát, talán csak az én képzeletemben lett vérszomjas fenevad.
- Khmm.- krákogott Aaron.
- Mi van?
- Most nem zártad le az elmédet.- emlékeztetett óvatosan , hogy ők is fültanúi lettek a spekulációimnak.
- Öhmm, bocsi. Legközelebb odafigyelek. Na mindenkinek jó éjt. – köszöntem el tőlük La Push határában. Még Natehez odamentem és barátságosan megbökdöstem a fejemmel.
- Holnap hívlak.
- Oké. Szeretlek.- majd egy nagy lendülettel végignyalta a képemet.
- Fúj, disznó!- ugrottam hátra.- Amúgy én is téged!- gondoltam miközben hazafelé vettem az irányt.

A következő napok nem voltak valami nyugodtak még annak ellenére sem, hogy tudtam már semmilyen veszély nem fenyeget. Rosszul aludtam. Álmaimban folyton vörös szemű vámpírok seregét láttam élükön Markkal akinek a leginkább vérben forgott a szeme. Máskor pedig hatalmas tüzekkel álmodtam. Amikben a vámpírok maradványai égtek el füstölögve. Általában ilyenkor csapzottan és zihálva ébredtem fel. Fogalmam sem volt, hogy mikor is ér ez végre véget, de reméltem, hogy hamarosan, mert már eléggé fárasztó volt, hogy nem tudtam napok óta normálisan aludni. Viszont azért más is volt aki velem örült annak, hogy mégsem lesz összecsapás.
Az öcsém repesett az örömtől, hogy nem kell ebbe bevonnia Rachelt, és őszintén szólva engem is megnyugtatott a gondolat. Így aztán kezdett minden a normális kerékvágásba visszazökkeni, de azért néha még mindig ellenőriztük a határvonalat. Edwardék még nem mutattak semmi hajlandóságot, hogy elköltözzenek, pedig hozzánk is csak az erdőn keresztül jöhettek és azt is csak este, de ez nem is igazán zavarta őket. Én is egészen megszoktam a társaságukat és megszerettem. Többek között azzal a pozitív változással is járt a gyakori látogatásuk, hogy megszoktam a szagukat és már majdnem teljesen immunis voltam rá, valamint meg tudtam őket különböztetni szag alapján. Este éppen anya és én készülődtünk most a változatosság kedvéért, hogy átmenjünk kocsival Forksba, mikor csörgött anya telefonja.
- Igen? Ma? Huhh. Sajnálom. Persze rendben van. Megértem én. Akkor viszont legyetek óvatosak. Én is téged anya. Persze átadom. Szia.- én kíváncsian toporogtam mögötte. Érdekelt, hogy mi történhetett, ami miatt nem tudunk találkozni. Csak egy valami jutott az eszembe. Rögtön az izgatottságot a félelem váltotta fel. Alice tévedett, vámpírok mégiscsak ide jönnek, végünk van. Aztán kényszerítettem magam, hogy lenyugodjak és logikusan átgondoljam a dolgot. Végül is anya nem is tud a dologról tehát nyilván nem azért hívta fel Bella.
Akkor egészen másnak kell a háttérben állnia.
- Mi történt? Mi történt?
- Húú hát híreim vannak. –mondta anya sejtelmes mosollyal.- Úgy néz ki, hogy lassan szétszakad a Cullen család.
- És te ennek ennyire örülsz?- néztem rá értetlenül.
- Ha úgy vesszük. Ma éjszaka érkezik Rosalie néném és Emmett bácsikám. A gyerekükkel. Ha mondhatjuk így.- tátva maradt a szám. Mi van?
- Carlisle, Esme, Alice és Jasper elutaznak. Csak Edward és Bella marad még. Kíváncsiak az új tagra és szeretnének segíteni Roséknak. – nem hittem a fülemnek. Hogy Rosalie és Emmett adoptáljanak? Még hogy Rosalie mint anya rendben. De hogy Emmett? Bár talán a lassan 200 év elég éretté tette az apaságra.
- Azt nem mondta Bella, hogy mégis hol és hogyan tettek szert a gyerekre?- tudakoltam.
- De igen. Skóciába valami rejtélyes vámpír szedi az áldozatait, és hagyja hátra az ártatlan újszülötteket. Úgy tudják, hogy Alaszka után oda készül a Volturi és hát volt már tapasztalatuk, hogy a Volturi senkit sem kímél.
Úgyhogy elhozták a lányt amilyen hamar csak tudták.
- Szóval lány?
- Igen. Csak ennyit mondott Bella, meg hogy körülbelül annyi idős lehet mint te. De még elég vad ha úgy vesszük, szóval legyetek óvatosak ha járőröztök. Rendben?- vonta fel a szemöldökét amúgy anyukás aggódós stílusban.
- Persze anya. Átadom az információt Aidennek, ő pedig továbbítja a fiúknak.
- Köszönöm. Na akkor viszont szabad este van. Nem megyünk este sehova. Tudod mit? Én most kihasználom, hogy apa a lányokkal van. Pihenek egyet.
- Szerintem rád is fér.- majd óvatosan megsimogattam anya fáradtságtól karikás szemeit. – Aludj egyet. Apa elboldogul velük.- böktem fejemmel a fenti gyerekszoba felé. Anya hálásan rámmosolygott, majd elment lepihenni. Megan és Daisy mostanában úgyis annyi erejét elszívták. Megérdemel egy hosszú és kiadós alvást.
Én beszóltam apához, hogy mi a helyzet, majd a szobám felé vettem az irányt. Nem volt túl sok kedvem most nekem sem semmihez. Küldtem Aaronnak egy üzenetet, hogy mi az új felállás, majd gyorsan ágyba bújtam.

Már hajnalodott odakint, mikor felébredtem. Megint rémálmom volt. De most álmomban egy magas és szőke hajú vámpírlányt láttam magam előtt akinek tűzvörös volt a szeme és éppen az én Natemmel akart megküzdeni.
A hideg is kirázott. De tudtam mitől volt ez. Az új családtag felkeltette az érdeklődésemet. Talán meg kéne látogatni, vagy legalábbis meglesni….Elvégre is nem lehet belőle nagy baj nem igaz?

Moonlight 11. fejezet A múlt kísértete

2010-04-21T08:13:00.001-07:00

Reggel aztán meglett a következménye a túlzásba vitt spekulálásnak. Rachel telefonja ébresztett fel, hogy miért nem mentem be az első két órára. Megkérdeztem, hogy tudna-e tollat és papírokat adni, utána bevettem magam az erdőbe és meg sem álltam Seattleig. Farkasként sokkal gyorsabb volt, mintha kocsival mentem volna.
- Szia, na végre itt vagy.- suttogta, mikor fáradtan és csapzottan beestem az órára.
- Hello.- de többet nem is tudtam mondani neki. És óra után is inkább a kimaradt órákról kérdeztem. És igyekeztem jókedvet színlelni. De nem volt nyugtom iskola után sem. Suli után Natehez vettem az irányt, beszélni akartam vele.
- Szia.- köszönt meglepetten Quil bácsi az ajtóban. Ahogy ránéztem azonnal tudtam, hogy ő még nem tud róla, bármit is beszéltek tegnap apáék.
- Hello Nate itthon van?- próbáltam olyan fesztelen lenni amilyen csak tudtam.
- Hogyne. Hátul van a garázsban az öccseivel.- gyorsan beköszöntem Claire néninek, és már mentem is ki a hátsó kijáraton. Atearáék háza olyan volt, mint a többi indiáné itt a rezervátumban, egyszerű kis faház néhány szobával és hatalmas udvarral amit az erdő ölelt körül. A garázs itt is a kert vége felé helyezkedett el, Billy nagyapám házára emlékeztett, ott laktunk kiskoromban míg Edward nászajándékaként el nem készült a mostani hatalmas ház. Már messziről hallottam, hogy szokás szerint civakodnak valamin, és épp Ben az áldozat. Mosolyt
erőltetve az arcomra, léptem be hozzájuk.
- Nem tudom mi a vita tárgya de hagyjátok Bent.- Hugo és Nate bosszús arccal fordultak felém.
- Az ember azt hinné, hogy az én pártomat fogod, ha már velem jársz. – morgott Nate, majd kaptam tőle egy gyors csókot amit a fiúk öklendezős hangokkal honoráltak. Lazán leültem az egyik széknek használt farönkre és érdeklődve néztem ahogy a fiúk éppen a motorbiciklijüket bütykölték. Még nem igazán tudtam, hogy hogyan kezdjek bele, és ha belekezdek akkor azt hallhatja-e Ben és Hugo. Végül is csak 1 és 2 évvel fiatalabbak nálam.
De olyan hirtelen természetűek.- vívódtam magamban. Végül is maga Ben döntötte el a kérdést mikor felém fordult:
- Te Lil, nem úgy volt, hogy csak három napra jönnek Cullenék? Személyszerint nekem semmi bajom velük, de
ha jól számolom lassan már egy hét is eltelt nem?- nagy fekete szemei várakozón néztek rám és én tényleg most
jöttem csak rá, hogy már jóval tovább maradtak így is. Csak hát az iskola és a Rachel okozta probléma miatt még nem értem rá számolgatni a napokat.
- Ühm, hát igen..csakhogy úgy néz ki, hogy támadt némi probléma.- Nate színpadiasan ledobta a csavarkulcsot és járkálni kezdett a garázsban. Viszont öccsei a probléma említésére szinte lázba jöttek.
- Miről beszélsz Lili? Történt valami? Ugye nem újabb vámpírok?- kérdezte Hugo, de az utolsó kérdésnél úgy hangzott ,mintha az a nem csak véletlenül került volna oda.
- Hát pontosan még én sem tudom….- majd részletesen beszámoltam, hogy apa mit beszélt Edwarddal és Bellával. Mire a beszámolóm végére értem, néma csönd honolt a garázsban és mind a három fiú magaelé meredt.
- Gondolom akkor ezt el kell mondanunk Aaronnak.- törte meg a csendet először Nate. Én nem néztem rá csak bólintottam. Közben már láttam magam előtt a jelenetet, ahogy nekem kell már megint mindenről beszámolni neki és aztán jön az agyalás és az éjszakákon át tartó futkosás, szimatolás járőrözés. Meg sejtettem még valamit, de bíztam benne, hogy nem lesz benne igazam. Volt egy olyan érzésem , hogy azt fogja akarni, hogy szedjek ki mindent a Cullenekből amit tudok.
- Megyünk?- Ben már a garázs ajtajában volt és onnan nézett vissza. Lassan felálttam, Nate látta rajtam, hogy nem tetszik valami, de nem szólt semmit. Már majdnem követtem az erdőbe bent, mikor meggondoltam magam.
- Várjatok! Szerintem nem mehetünk csak így Aaronhoz, hogy ezt és azt hallottam. Kellene valami bizonyíték is nem?- úgy hangzott, mintha alapos tényekkel alátámasztva az állításomat akartam volna Alphánk elé állni, de az volt az igazság, hogy csak féltem Aarontól. Hogy megint kiújul az ellenségeskedés.
- Hmm. Végülis van benne valami nem?- morfondírozott Hugo. Nate még mindig nem szólt semmit, csak megfogta a kezemet, és hüvelykujjával simogatta a kézfejemet, amitől egy kicsit jobban éreztem magam.
- És mégis mi a terved?- na erre nem tudtam válaszolni. Ha odaállok Edward elé, egészen biztosan nem fog mondani semmit sem.
- Egyből gondoltam. Hadd menjek veled!- kérlelt aggódva, és igazat adtam neki, hogy hajlamos voltam bajba keveredni vagy én magam előidézni azt. Tehát jól jönne a segítség ha úgy vesszük.
- Rendben. De először Cullenékkal kell beszélnem.- hoztam végül a döntést. Egy ártatlan látogatás végül is nem árthat. Alice pedig úgysem fogja tudni, hogy mit tervezek, Edward meg azt nem, hogy mit gondolok. Gyakorlatilag mentálisan felfegyverkezve indultam Cullenékhez, ami igencsak megnyugtatott. A nap hátralevő részét Nateékkel töltöttem, és csak este döntöttem úgy hogy ideje lenne indulni. Még a kocsiból hazatelefonáltam anyának, hogy ne aggódjon és ne várjon. Anya kicsit furcsállta, hogy csak úgy kedvem támadt Forksba kiruccanni, de végülis nem ellenezte, neki amúgyis otthon kellett maradnia, mert Daisy beteg lett és most rá ott volt szükség.

A kocsiban hangosan bönböltettem a rádiót, reméltem jó lesz a rockzene egy kis feszültségoldásnak. Sosem voltam jó színésznő így az összes tehetségemet ezen az egy estén akartam elhasználni és azon voltam, hogy sikerrel. Bella és Alice vártak a teraszon, látszólag elmélyülten beszélgettek, de tudtam, hogy engem vártak kint.
- Sziasztok.- köszöntem oda mikor kiszálltam a kocsiból.
- Szia Lily, jajj most csak mi vagyunk..Jas és Edward elmentek Esmével vadászni Carlisle pedig átugrott Alaszkába Tanjáékhoz.- csicseregte Alice miközben hideg kezével megragadta az én tűzforró kezemet és már vonszolt is befelé a nappaliba.
- Szia Bella- kiabáltam át a vállam fölött, mert ha nem figyel oda az ember, Aliceel lehetetlenség lépést tartani.
- Szia, jó újra itt látni.- mondta csendesen Bella, de karamell szemei csak úgy csillogtak az örömtől..vagy talán a félelemtől? Nem, biztosan nem, csak túlzásba viszem a kombinálást. Bent Alice tapsolt kettőt, és az elektromos redőnyök leereszkedtek az üvegfalakra és bent kigyulladt a világítás.
- Nos mi szél hozott erre?- trillázta magas hangján.
- A múltkor olyan zsúfoltan voltunk nálunk, gondoltam beugrok. Itt úgysincs nagy tumultus.- huuh hát ez eléggé sántít. Láttam Alicen és Bellán is, hogy egy fél pillanatra összetalálkozik a szemük és mindketten ugyanazt gon-
dolják. Tudok valamit.
- Oh, értem. Hát sajnos most csak mi ketten vagyunk ahogy Alice is mondta. De remélem megelégszel velünk.- mondta csevegő hangon Bella. És én is igyekeztem hasonló hangot megütni velük. Ezután semmit mondó társal-
gás következett mindenféle témáról. Csak pont arra nem tudtam terelni a témát amerre akartam. Én igyekeztem, de konkrétan nem mertem rákérdezni, ők meg az istennek sem vették a lapot. Így telt el a csuda tudja, hogy hány óra, mikor apa telefonált rám, hogy mostmár ideje lenne hazajönni és induljak. Ő várni fog a quileut határvonal-nál.
- Annyira örülök neki, hogy eljöttél.- megszorította Bella a kezem, és látszott rajta, hogy tényleg örül. Mi tagadás én is nagyon élveztem a velük töltött estét. Alice színpadiasan felsóhajtott.
- Bárcsak tudnám, hogy mikor jössz legközelebb! De remélem minél előbb.- a szeme vidáman csilloggott. Bólogattam és fogadkoztam, majd lassan elindultam kifelé az erdőből. Forksban mintha itt ott fehér foltokat láttam volna elsuhanni a fák között. Talán Edwardék, gondoltam. Túl nagy volt a csend és túl messze volt még La Push, így bekapcsoltam a rádiót, hogy azt hallgassam amíg össze nem találkozom apával. Már majdnem elér-
tem a határvonalat, mikor a hírek között valami megragadta a figyelmemet.
- Néhány évtizeddel ezelőtt Seattle lakosságát tizedelte meg egy rejtélyes pszichopata, most pedig úgy tűnik, hogy a hiedelmekkel ellentétben, nem veszett nyoma, nem halt meg. Ugyanis a seattle-ihez hasonló gyilkosságsorozat kezdődött Alaszkában. Igaz itt még jóval kevesebb áldozatról beszélünk,5 embert halála hasonlít egy az egyben a seattle-i gyilkosságokra, de a gyilkosnak eddig semmi nyo…- kikapcsoltam a rádiót és csikorogva lefékeztem az útpadkán. Zihálva szedtem a levegőt, kezemből lábamból kifutott a vér és úgy reszkettem mint a kocsonya. Közel voltam hozzá, hogy elájuljak, mikor oldalt egy halk kattanással kinyílt az ajtó. Nem sikítottam, csak riadt őz módjára ugrottam egyet a vezető ülésen. Észre sem vettem, hogy már elértem La Pusht, apa állt a kocsi mellett.
- Lily, kicsim mi baj van?- ijedten felugrott. Kikapcsolta a biztonsági övemet, és gyorsan helyet cserélt velem. Beindította a motort és már száguldottunk is a ház felé. Én még mindig némán meredtem ki a szélvédőn, de tudtam, hogy még azelőtt beszélnünk kell mielőtt hazaérünk. Anyát és Meget ebbe nem vonhatjuk bele. Elég majd ha Luke is a gyűlésen megtudja.
- Ő az? – csak ennyit kérdeztem, reméltem ennyiből is megérti. Nem úgy tűnt. Értetlenül ráncolta a homlokát.
- Kicsoda? Elárulnád mi ez az egész? Miért vagy ennyire halálra ijedve?- dörmögött apa.
- Szerintem te jobban tudod mint én. Alaszka, ugye köze van Markhoz?- behunytam a szemem és hagytam, hogy a hideg levegő az arcomba vágjon. Nem kellett, hogy lássam apát. Tudtam úgyis, hogy mit fog válaszolni.
Hiszen azóta sejtettem, hogy ez lesz mióta megtaláltuk a vámpír lábnyomait.
- Nem tudjuk pontosan. Lehet, hogy elvadult újszülöttek.- én csak némán ráztam a fejem. Nem hittem benne, nem voltam képes ezt elhinni. Minden porcikám érezte, hogy Mark az és azért jön, hogy engem és a családomat tönkre tegyen, megöljön és kiirtson. Csak abban reménykedtem, hogy bosszúvágya rám fog korlátozódni és nem akarja bántani a családomat. Azt sejtettem, hogy a többi falka tagra is fájni fog a foga, hiszen engem leginkább, de a többieket feltehetőleg szintén vétkesnek tartotta vámpírrá válásában. Kinyitottam a szemem és kinéztem az ablakon. Egy csillag sem volt fent az égen, csak a holdat lehetett látni ami hatalmas volt, szinte kétszer akkora mint máskor és sejtelmes sárgán csillogott. Nem tudom miért, de olyan érzésem volt, hogy ez nem jelent jót.
Adja az ég, hogy ne legyen igazam!

Moonlight- 10.fejezet Rokonok

2010-04-14T12:59:00.000-07:00

Úgy szerettem volna segíteni az öcsémnek de nem ment..Csak annyiban tudtam könnyíteni a dolgán, hogy az ő gondolatait is igyekeztem blokkolni a többiek előtt, ne lássák mennyire szenved. Aaron persze megértő volt és beleegyezett a dologba, de nem sikerült sokáig titokban tartanom a dolgot. Így megtalálták Lukeot a sajnálkozó
falkatagok. De nekem most a tanulmányaimra is oda kellett figyelni. Rachel nem jött iskolába egy hétig. Én nem kerestem vele a kapcsolatot, mert tudtam, hogy Luke megteszi a nevemben is. Titokban szorongtam, hogy mi lesz ha mégsem tér vissza, vagyha mégis minden kapcsolatot megszakít velünk. De szerencsére erre nem került sor. Egyik nap mikor hazaértem a lehető legkellemesebb meglepetés várt otthon. A kanapén Luke és Rachel beszélgetett meghitten, bár barátnőm arcából ítélve nemrég sírhatott is egy kiadósat.
- Nahát sziasztok!- köszöntem vidáman.
- Úgy látom sikerült megemésztened a dolgot Rach. Annyira örülök neki.- majd jól megölelgettem.
- Hát elmeséltem mindent Lukenak. Ő is nekem.- mondta szemlesütve.- És teljesen egyetértettünk abban, hogy egy farkasnál jobban senki nem tudna vigyázni rám. – én csak helyeslően bólogattam és csak úgy sütött rólam a boldogság.
- De ugye mostanában nem fenyeget vámpírveszély?- kérdezte derűsen, de azért kihallottam mögüle a félelmet. De mind a ketten csak a fejünket ingattuk. Aztán eszembe jutottak Carlisleék. Vajon mesélt róluk neki Luke?
- Vagyis, szilveszter után egy időre visszatér egy család.- kezdtem óvatosan. De látva, hogy meg sem rezdül Rachel arca, tudtam hogy a történetnek már abba a részébe is be lett avatva.
- Igen, erről is mesélt Luke. Bár…- a szája szélét rágta, miközben gondolkozott.- még mindig úgy érzem, mintha egy filmbe csöppentem volna. Igaz sejtettem már akkor is, mikor az az eset történt. De nem akartam tudomásul venni. Annyival könnyebb volt elhinni, hogy csak egy elmebeteg pszichopata támadt ránk, minthogy…Szóval ezt. De azt hiszem majd egyszer szeretnék megismerkedni a családotok többi részével is.- Luke ijedt arca láttán mind a ketten felkacagtunk.
- Mondom idővel…Ennyire azért én sem vagyok valami vagány csaj.- mosolygott Rachel. Utána egészen addig folytattuk a beszélgetést amíg meg nem jelentek az első csillagok az égen, így jobbnak látta Rachel ha hazaindul, Luke pedig az újraegyesülés örömére, és mert majd szétvetette azért a lányért az aggodalom, vele tartott farkasként.

- Egyedül?- kérdezte anya mikor lejött este Daisy szobájából.
- Aha. Luke Rachellel van, apa meg Meganért ment, mert Clearwateréknél ragadt. Tudod milyen anyáskodó Ivy.- vonta meg a vállam. És elterültem teljes hosszában a kanapén. Élveztem az előttem álló hétvégét. És nem igazán akartam az előttem álló házi feladat és tanulni való halomra gondolni. Csak élveztem a békességet és az örömöt, hogy öcsém és szerelme között rendeződtek a dolgok. Bár amennyire Rachelt ismertem még jónéhány tényfeltáró interjúnak az alanya leszek, ezt valahogy éreztem, de egy cseppet sem bántam. Anya leült mellém a fotelba és engem nézett.
- Daisy elaludt?- kérdeztem már én is igen laposakat pislogva.
- Igen, végre. Mostanában olyan nehezen alszik el.- mormolta anya. Nekem pedig hirtelen fordulatot vettek a gondolataim és nem hagytak az istennek sem nyugodni.
- Anya?!
- Igen Lily?
- Milyen volt, milyen volt félig vámpírnak lenni?- anya arcán először meglepetés, majd pedig a szomorúság suhant át. De végül mégiscsak nyugodt maradt.
- Hogy jutott ez eszedbe?- kérdezte gyanakvóan. Okkal, ugyanis sosem kérdeztem erről, sőt egyik Cullent sem, hogy mégis milyen érzés. Csak elfogadtam a dolgot úgy ahogy van.
- Gyakran az eszembe jut Mark. És hogy mi lehet vele. – anya csak bólintott, de láttam rajta, hogy válaszolni fog. De még gondolkozik rajta, hogy hogyan.
- Hmm. Jó kérdést tettél fel. Jó érzés volt. Több szempontból. Élveztem a gyorsaságot, a sebességet. Az erőt, hogy semmi sem fogott ki rajtam, és néha azt hiszem még a vámpíroknál is erősebb voltam. Szerettem, hogy mindenkinek belelátok a fejébe. És hogy meg tudtam mutatni az emlékeimet másoknak. Ezeket határozottan szerettem.- sóhajtott egy nagyot, egy pillanatra elgondolkozva kibámult a hóesésbe.- De Jacobot jobban szerettem. És utáltam azt, hogy bármennyi emberi ételt megettem, mégsem volt soha teljes választási lehetőségem.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy az emberi lényem bármennyire is tele volt, és nem voltam képes többet enni, akkor a testemnek még szüksége volt vérre. Ha nem is annyira mint egy vámpírnak, de kellett. És ha ezt nem adtam meg neki, ha próbáltam elnyomni, akkor jött elő belőlem a vámpír.- megborzongtam. Nem tudtam elképzelni egyszerűen az én anyukámat egy vérszomjas szörnyetegként.
- És..történt már ilyen?- kérdeztem akaratlanul is halkabban. Anya homlokán apró ráncok jelentek meg, és én féltem a választól.
- Igen. Egyszer majdnem megöltem valakit.- mondta bűnbánóan. – De szerencsére ott volt nagyapám és Carlisle akik megfékeztek. Milyen szerencse, hogy Seth nem volt akkor magánál.- mondta erőltetett mosollyal az arcán.
Bennem megfagyott a vér. Seth bácsi olyan volt nekem, mint valami nagybácsi. Végül is távolian is,de azért rokonok voltunk nem?
- És Carlisleék és a többiek? Ők….?- nem fejeztem be a kérdést, de anya gondolatolvasás nélkül is tudta, hogy mire gondolok.
- Jasper, Edward, és Emmett. Igen, ők kóstoltak már embervért. De még mielőtt elítélnéd őket. Meg kell mondjam, ez több száz évvel ezelőtt volt, és még önuralmuk kezdetén. Ilyenkor hajlamosak erre a vámpírok. Még az is amelyik egyáltalán nem akar embert ölni.- én csak hallgattam és közben emésztettem az új információkat. Most, hogy belegondoltam szinte sosem kérdeztem meg senkit, hogy mégis milyen lehet vámpírnak lenni. Nem igazán érdekelt. Vagyis nem mertem konkrétan rákérdezni, ez volt az igazság. De amióta Mark eltűnt és tudtuk mindannyian, hogy egy pióca vitte magával. Azóta többször eszembe jutott, hogy mi lett vajon belőle. Piros szemű pusztító szörnyeteg lett, vagy próbál jóútra térni. És a legfőbb, mennyire érez engem felelősnek ezért? Vajon visszatér-e még Forksba? Persze ezeken nem tudtam állandóan gondolkozni, hiszen ott volt a suli, Nate, Rachel és a falka. És jelenleg még szélcsend volt. De nem tudhattuk meddig. Különösen most nem, hogy Carlisleék készülnek visszatérni. Igaz rövid időre és akkor is zártkörű látogásra. Bár ez bármilyen láncreakciót beindíthat mindkét oldalon. Tudtuk jól. Már azt is tudtuk, hogy mihelyst megérkeznek a Cullenék Dan feladata lesz figyelni a fiatalabb indiánokat La Pushban, mi pedig őszintén reméltük, hogy hat vámpír jelenléte nem fog újabbakat idevonzani a környékre.
- Ne agyalj ezen annyit drágám. Nem lesz semmi gond. – nyugtatott anya, én pedig őszintén hinni akartam neki.

A szokatlanul nyugalmas időszakunk azonban a végéhez látszott közeledni. Elérkezett január harmadika amikor is majdnem az egész Cullen klán megérkezett Forksba. Természetesen az éj leple alatt, hiszen három méregdrága sportkocsi igencsak feltűnést keltett volna a városban, amit most legkevésbé sem akartunk. Másnap szokás szerint igen hűvös és esős időnk volt, így semmi akadálya nem volt, hogy mindannyian nappal látogassanak meg minket. A ház enyhénszólva is zsúfolt volt. Mindenki mindenkit ölelgetett, Alice, Esme és Carlisle éppen Daisy babának és Megannek szentelték minden figyelmüket. Anya és Bella elmélyülten beszélgettek, míg apa, Edward és Jasper alkották a harmadik csoportot. Mi Lukekal a biztonság kedvéért az ajtónak vetett háttal álltunk. Mert ugye sosem lehet tudni.
- Jajj gyertek már beljebb!- trillázta Alice, és kézen ragadott minket és berángatott minket a nappali kellős közepébe. Én nagyot nyeltem. Igyekeztem rájuk koncentrálni és nem a torkomat, orromat, szinte mindenemet maró édes szagra koncentrálni. Luke keze viszont végig ökölben volt.
- Milyen az iskola? Carlisle mesélte múlt hónapban, hogy te is orvosi pályára adtad a fejed. Bírod a strapát?- kérdezte trillázva Alice.
- Hmm, egyelőre igen. Olyan nehéz amilyenre számítottam. De hát valamit valamiért. – feleltem komolyan.
- Bárcsak meg tudnám mondani, hogy milyen jó orvos leszel. Mert, hogy kiváló az biztos.- mosolygott Alice, de azért még mindig bosszantotta, hogy nem látja a mi jövőnket. Erről eszembe is jutott valami, amivel sikeresen eltereltem a figyelmét, mert nem volt hozzá sok kedvem, hogy a jövendő karrieremről beszéljünk. A szemem sarkából közben pedig láttam, hogy Carlisle Lukeot bírta nagy nehezen szóra. Ettől egy kicsit az én tartásom is engedett. Nyugodtabb lettem, most hogy láttam ő is jobban viseli a dolgot.
- Mondcsak Alice, és kibékültetek már Kathyvel?- igyekeztem teljesen ártatlan arcot vágni.
- Jah, hogy arra a múltkori esetre célzol a Volturival- múltkori, már akinek a múltkori 20 évet jelent, dörmögtem magamban - . Aha, igen. Hát végül is felnőtt emberek, akarom mondani vámpírok lennénk vagy mi.- mondta közömbösen. Reméltem, hogy tényleg úgyis van a dolog ahogy gondolja, nem szerettem soha ha a távoli családi körben is veszekedett valaki. De legalább elértem a célomat, és nem faggatott többet az orvosiról, sem a farkasságról, mert Alice esetében ez kikerülhetetlennek tartottam. Vele született volt a kíváncsisága. És most nagyon nem volt kedvem sem holmi bevésődésekről, és sem feltehetőleg már vámpír exbarátokról beszélni.
Amúgyis már valószínűleg úgyis tudott másodkézből mindent anyától.

Néhány napig maradtak csak, de ennyi elég volt, hogy mindent felborítson. Mármint a quileutok között. Sokat voltam Bellával, Esmevel és Aliceel és örömmel tapasztaltam, hogy minnél többet vagyok velük, annál jobban tudom kontrollálni az ösztöneimet és a reakciójaimat is. Luke is nagyon igyekezett, de neki már nem ment ennyire fényesen. Neki maximum néhány óra sikerült csak, és aztán el kellett mennie. Tekintve, hogy anya szülei most egy darabig visszatértek, így főleg én voltam a családfő, illetve az anyuka. Én irányítottam Lukeot, Megant, és viseltem Daisy gondját, mikor nem volt otthon anya. Mondhatni 24 órás elfoglaltság volt, ha azt is belevesszük, hogy iskolába is jártam közben. Így időm nem volt élni. De amikor csak lehetett, találkoztunk Natetel és habár húzták a többiek az orrukat a szagunk miatt, de továbbra is részt vettünk az esti ellenőrző kö-
rökön. Itt időnként a határvonal mentén összefutottunk a rokonokkal, de csak egy fejbólintással jeleztük, hogy észrevettük a másikat, és mentünk is tovább. Az egyik ilyen kimerítő és hihetetlen hosszú éjszaka után, alatt, a csuda tudja már mikor, felébredtem álmomból. Először még nem tudtam, hogy mi ébresztett fel, aztán ahogy
szimatoltam és hallgatóztam, akkor éreztem meg pontosabban, hogy ki hol van. A testvéreim a szobájukban aludtak, akárcsak anya. Egyedül a bejárati ajtónál volt mozgolódás. Még így is éreztem két vámpír édeskés,szúrós szagát..Bella volt és Edward. Apához jöttek, ehhez kétség sem fért. De miért pont hozzá? Tudtam, persze hogy jóban vannak vele is, de végül is anya a lányuk nem? Először még félálomban nem értettem pontosan miről beszélnek. Csak a deszka nyikorgásáról jöttem rá, hogy apa ideges, folyamatosan váltogatja a testsúlyát egyik lábáról a másikra. Mostmár jobban hegyeztem a fülemet. Csodáltam is, hogy Lukeot nem ébresztették föl a zajok.
- Mikor?- dörmögte apa.
- Körülbelül 10 perce.- hadarta válaszul Bella.
- De mégis miért? Hogyan?
- Mi is szeretnénk megtudni.- Edward hangja éles volt, és ő is ideges. Mostmár felültem az ágyban és próbáltam egyenletesen lélegezni. Tudtam, hogy most nem mehetek az ajtóhoz, mert azonnal meghallanák és véget érne a beszélgetés.
- Nem tudtok valami pontosat?- folytatta kicsit hangosabban apa.
- Nem. Nagyon ügyes. Még a hatóságok se figyeltek fel rá.
- A francba…de hiszen még gyerekek.
- Igen Jake tudjuk. És mindent megteszünk amit tudunk.- hallatszódott Bella dallamos hangja és óvatosan megsimította apa karját.
- Amint megtudjátok mi a vezető szándéka szóljatok rendben?- kérlelte őket apu.- Ne nekik. Isten ments. Én is olyan szeleburdi voltam akkor mint most ők. Az hiányzik, hogy ők is megneszeljenek ebből valamit.
- Ez csak természetes.- ígérte Edward.- De ugye tudod, ha többet is megtudunk, mármint konkrétumokat, akkor őket is be kell avatni? – apa nem válaszolt, de gondolom jelezte beleegyezését. És a beszélgetésnek vége szakadt. Nyirkos januári levegő áramlott be a szobába, a vámpírszag eltűnt és apa halk léptekkel visszaindult a hálóba.

Én hanyatt vágtam magam, és úgy pörögtek az agyamban a kerekek, hogy szinte füstöltek. Valami baj van. Vagyis még nincs, de lesz. Ezt vettem ki a beszélgetésből. És mi az ami még nem történt meg, de nekik tudomásuk van róla? Pontosabban ki lehet az? Ahogy közeledtem a megoldáshoz lassult a szivverésem is.
A dolgok összefüggtek, de még a legfontosabbat a lényeget nem tudtam.

Ha 10perce tudomást szereztek valamiről amit nekünk is tudnunk kell, vagyis apának ,akkor az valami veszedelmes.
Hogyan szerezhetnek erről tudomást ilyen hamar?
Alicetől.
És ki vagy mi lehet a veszedelem?
Farkasok semmi képp, hiszen azokat csak Kathy látja. Ami maradt: emberek, vámpírok.
Kitől kell félnünk?
Vámpíroktól.
Azonbelül is kikre lehet gondolni?
És itt akadtam meg. Amióta létrejött a falkánk semmi törvénybeütközőt nem csináltunk, tehát nem lenne benne semmi logika ha a Volturi jönne. De hát kinek állna még érdekében hogy ránktámadjon?

Moonlight 9.fejezet- Meri vagy nem meri?

2010-03-30T08:33:00.000-07:00

Lassan közeledtek az ünnepek. Már megvolt a hálaadás is, ami azt jelentette, hogy nyakunkon a karácsony. Most különösen szép idő volt Forksban. Rengeteg hó esett december elején és állandóan sütött a nap, ami meggyőződésem szerint távol tartó erő a vámpíroknál. És ebben még Aaronnak az az optimizmus romboló hozzászólása se tudott letörni amiben kifejtette, hogyha nappal nem ,akkor jönnek azok éjszaka akár a csótányok.

Határtalanul boldog voltam. Natetel már lassan három hónapja együtt voltunk, és a lehető legboldogabbak voltunk mind a ketten. Egyikünk sem foglalkozott aggódó szüleinkkel illetve a csapat többi tagjával akik féltettek minket, és kifejtették többször is, hogy gondoljunk már bele mi lesz ha valamelyikünkkel megtörténik a bevésődés, és közben a másikkal nem. Ugyanmár! Mennyi ennek az esélye? Nagyon kevés. Így aztán csak éltük mindennapjainkat és nem törődtünk senkivel. Istenien éreztem magam Natetel, kedves volt, jó humorú, meg lehetett vele beszélni minden farkasos illetve vámpíros dolgot, és persze nem utolsó sorban iszonyúan helyes srác. Ami ugye azért nyom valamennyit a latban.

Persze azért Aaron rendszeresen össze hívta a csapatot és futottunk is jó párszor ellenőrző köröket, hogy ne jöjjünk ki a gyakorlatból, ami azért hasznos volt. Ilyen pillanatokban örültem neki igazán, hogy képes vagyok elzárni a gondolataimat a többiek előtt, ugyanis Natettel nem örültünk volna ha
a többiek tanúi lesznek a mi romantikus pillanatainknak. Minden normális volt, már amennyire egy vérfarkas falka élete normálisnak mondható. Tudtuk mindannyian, hogy az év elejére a Cullenek igen nagy része visszatér egy rövid látogatásra. Én nem voltam különösebben izgatott, nem úgy mind a többiek akik másról sem tudtak beszélni, csak arról hogy karácsony után Carlisle, Esme, Alice, Jasper, Edward és Bella visszatérnek Forksba. Aaron is többször tett említést a családomra, mint úgy általában, és elrendelte hogy a ránk való tekintettel senki ne hívja Cullenéket vérszívónak, pedig tud-tam hogy így éreznek és nem is haragudtam rájuk. Mindenesetre előttem is igen nagy rejtély volt, hogy hat vámpírral hogy fogunk mi kijönni öcsémmel, de végszükség esetén még mindig elfuthatunk valamelyik falkataghoz ha túl erős lenne a hatás. Így aztán ezek a kis semmiségek töltötték ki a mindennapjainkat.

Éppen karácsony után voltunk egy nappal. Mindenki a házunkban terpeszkedett, na jó nem mindenki, csak Nate volt a plusz vendég. De így is sokan voltunk hogy most mindenki otthon lebzselt. Odakint zuhogott a hó, bent begyújtottunk a kandallóba. Igazán idilli kép volt. Mi éppen társasjátékkal ütöttük el az időt, amikor Luke,Nate és én felkaptuk a fejünket. A többiek még nem hallhatták, de mi igen, ahogy a főútról egy kocsi veszi az irányt mi felénk. Nate nem szólt semmit már kint is volt a hóesés-
ben majd vissza is tért a fejét ingatva. Ezzel jelezve, hogy bárki is jöjjön nem falka tag és nem is vámpír. Mi kíváncsian kukucskáltunk ki az üvegen, hogy lássuk kik is jönnek ide ilyenkor. Egy ismeretlen fekete Ford parkolt le előttünk. Kiszállt belőle egy fiatalos szőke nő. Haja kontyban volt összetűzve. Ő fekete farmert viselt, és fölötte egy szürke dzsekit. A hátsóülésről pedig kiszállt az én
Rachel barátnőm. Ennél nagyobb nem is lehetett volna a meglepetésem. Hiszen annyiszor beszéltük már, hogy meglátogatjuk a másikat, de sosem jutott rá időnk, és a karácsonyi ajándékokat is orvosi fizika és anatómia előadás között adtuk át egymásnak. És most itt volt. Az édesanyja megállt és csengetett. Anya egyből szélesre tárta az ajtót és kedvesen mosolygott.
- Jó napot kívánok!
- Jó napot, nyilván ön Mrs. Black.- mondta kedvesen a nő és kezet nyújtott, anya pedig betessékelte.
- Judy McPherson vagyok, Rachel édesanyja. Annyit mesélt már a lányom, hogy milyen jóban van az önök lányával és annyiszor meghiúsult már a látogatásuk. Úgy döntöttem hogyha már szünet van akkor igazán tető alá kell ezt hoznunk. Remélem nem zavarunk- anya biztosította, hogy semmi esetre sem zavarnak és ő is szerette volna már Rachelt megismerni. Apa közben eltette a kabátjaikat. Rachel pedig engem keresett a tekintetével. És akkor bamm, csiri bí, csiri bú, isteni szikrák, csiripelő madár- kák, Rachel tekintete először az öcsémével találkozott. Nateel mi csak tátott szájjal figyeltük az eseményeket, és még apa is elfelejtkezett róla, hogy kishúgom erőteljesen püföli az ökleivel a cumisüvegért. Rachel arca azonnal lángba borult, Luke meg egyenesen olyan képet vágott mint egy idióta. Én felálltam és Rachelt kézenfogva magunk közé vezettem.
- Rachel, ő itt az öcsém Luke, ő a barátom Nate.- Luke arcáról még mindig nem tűnt el az az idegesítően bárgyú tekintet. Rachel pedig már kezdett pirosból cékla vörösre váltani. Míg az ő arcukat figyeltem meghallottam ahogy Nate fájdalmasan felszisszen.
- Mi az ? Mi történt?- ő pedig csak nemlegesen megrázta a fejét hogy semmi.
- Annyira örülök, hogy végre itt lehetek.- nyögte ki az első mondatot .Erre megszólalt Luke…
- És mondcsak Rachel, hogy állsz a háziállatokkal?- mi hatalmas szemeket meresztettünk rá.
- Hmm, nem tudom még nem igazán akartam. Valahogy nekem ez kimaradt mint más gyerekeknél. De azért persze szeretem az állatokat.- felelte ő teljesen ártatlanul.
- És a kutyákkal hogy állsz?- kérdezte Luke reszkető hangon. Mi nem bírtuk tovább Natetel és hanyat fekve a szőnyegen hatalmas hatotázásba kezdtünk. A választ már nem hallottuk, csak láttuk ahogy Luke és Rach különvonulnak a konyhába és ott folytatják a beszélgetést. A nevetést én hagytam abba legkésőbb, de már a könnyem is kicsordult közben. Olyan jól esett. Mikor felültem akkor vettem észre, hogy Nate a kanapén ül és felváltva pislog Lukera és Rachelra, a tekintete pedig nem épp békés volt. Valahogy zavartnak, még inkább idegesnek tűnt. Egy pillanatra kósza ötlet futott át a fejemen, ugye olyan nincs, hogy egyvalakibe két ember is bevésődjön? De aztán azonnal el is szégyelltem magam ilyen badarság miatt. Ami az új párost illette, én örültem neki, hogy egymásra találtak, mert legalább Lukenak is lesz végre valakije, és nekem sem kell többet Rachel előtt titkolóznom és sza-badon mindent elmondhatok neki. Odaültem Nate mellé és óvatosan megfogtam a kezét.
- Nate baj van?- kérdeztem halkan. Nem akartam, hogy a többieknek feltűnjön, hogy mi felénk nincs teljesen minden rendben. Rachel édesanyja a szüleimmel beszélgetett, Mag pedig nyilván a szobájában volt.
- Ühmm..nincs.- próbálta leplezni előttem az igazságot vajmi kevés sikerrel.
- Nate, kérlek..tudod úgyis, hogy meg fogom tudni mihelyst megint őrködni kell.- nagyot sóhajtott. Tudta, hogy igazam van, és fölösleges titkolóznia előttem. Mi úgysem tudtuk megtartani a titkainkat bármennyire is akartuk. Vagyis persze mostmár engem kivéve. Nate hatalmas fekete szemei tele voltak aggodalommal. Mostmár én is kezdtem félni.
- Emlékszel mikor a volt barátodat megtámadta a vámpír?- bólintottam. Életem első harcát nem fogom soha elfelejteni.
- Arra is emlékszel, hogy volt vele egy lány?- megint csak bólintottam. Majd hirtelen kiszáradt a szám, és a torkom is ahogy követtem Nate pillantását. Azok ketten a konyhában úgy ültek és dumáltak, mintha rajtuk kívül nem létezne senki a világon. Még mindig nem akartam felfogni amire Nate akart rávezetni. Próbáltam előkeresni az emlékeimben annak a napnak a képeit, de a lány pontos arcát nem láttam magam előtt. Arra emlékeztem, hogy nagyon jól öltözött volt, minden ruhájáról ordított, hogy méregdrága. Csinos kis tűsarkúban tipegett Mark mellett és gyönyörű hosszú mézszőke haja volt. De az arca, az nem akart az eszembe jutni. De hát Rachel nem is így nézett ki. Oké, igen mézszőke haja volt neki is, de a ruhái, a viselkedése.
- Biztos vagy benne?- kérdeztem Natet, pedig teljesen biztos voltam a válaszban.
- Igen Lily. Én szeretném a legjobban ha nem, de igen, ő az a lány. – úgy éreztem, hogy a fejem menten szétszakad a sok gondolattól ami hirtelen megrohant. A legelső amiben teljesen biztos voltam, az az hogy beszélnem kell Lukekal. Tudnia kell, hogy kicsoda is Rachel, hiszen ő azon az éjszakán nem látta. A második pedig az volt, hogy ott akarok lenni mikor Rachelnek mindent elmond. Hallottam már elég történetet a bevésődésről, tudtam, hogyha először meg is lesz ijedve utána úgyis mindent elfogad mert mostmár Lukehoz köti minden természeti és a fölötti erő. Azonnal cselekedni akartam. Felpattantam, és odamentem Lukehoz.
- Bocs Rachel, de elrabolhatnám egy pillanatra az öcsémet?- Rachel rámemelte álmatag tekintetét, hatalmas kék szemeiből csak úgy sütött a káprázat és a boldogság. És ekkor bevillant….ahogy a sötét erdőben kuporog a riadt szőke lány. És ijedten mered a nagy barna farkasra és a vámpírra.
Luke kelletlenül felállt és követett a szobájába. Látszott rajta, hogy nagyon nem akarja otthagyni Rachelt.
- Mi az?- reccsentett rám. Kicsit meg voltam szeppenve, mert nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele.
- Nézd. Beszélgettünk Nateel. És ő úgy gondolja, vagyis biztosan tudja- a francba de nehéz az ilyen- hogy Rachel az a lány aki hónapokkal ezelőtt Markkal volt a vámpírtámadás idején.- Luke reakcióit figyeltem. Először teljesen megfagyott, aztán hihetetlen düh csillant a szemében, kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, de aztán mégsem tette. Aztán le föl kezdett rohangálni a szobájában.
- Most mit tegyek?- fordult felém teljesen tanácstalanul. Tudtam, vagyis sejtettem, hogy mit érezhet.
Nem tudta, hogy hogyan mondja meg a dolgot Rachelnek, akinek nyilván rossz sőt borzalmas emlékek fognak erről eszébe jutnia.
- Segítek és veled leszek.- majd bátorítóan megsimogattam a vállát. – De egyelőre még ne csinálj semmit jó? – annyira utáltam magam, hogy elrontottam ezt a fantasztikus pillanatát, de muszáj volt. Nem akartam, hogy minden előzetes információ nélkül mondja el a dolgot Rachelnek, mert tudtam, hogy úgy nem lenne jó vége. Mind a ketten jókedvet erőltetve az arcunkra tértünk vissza. Rachel úgy festett mint egy naiv és tündérien boldog kiskamasz mikor visszakapta az öcsémet.

Talán én voltam a legboldogabb mikor vége lett a látogatásnak. Utána Nate is elbúcsúzott, és megígérte, hogy a megváltozott körülményekről nem értesíti Aaront, meghagyja a feladatot Lukenak.
Azon az éjszakán nem sokat aludtunk, egymás után gyártottuk az elméleteket , hogy mégis hogyan lenne a legjobb elmesélni az egészet Rachelnek. Hogyan érné a legkisebb megrázkódtatás, mikor mindenbe beavatjuk. Végül is úgy döntöttünk, hogy Lukekal nálunk mondunk el neki mindent. Csak úgy hogy hármasban maradjunk. Ez lesz a legjobb, és ha sokként éri a dolog innen még mindig szabadon elrohanhat. Abban is megegyeztünk, hogy nem lenne tanácsos sokáig halogatni a dolgot, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor kerül sor újabb vámpír támadásra, másrészről pedig nem akartuk, hogy tartós titkolózással vádolhasson meg minket. Abban állapodtunk meg, hogy még Carlisleék érkezése előtt sort fogunk erre keríteni. Megkértem Lukeot, hogyha lehet akkor még iskolakezdés előtt essünk túl ezen. Igaz Nate próbált nyugtatni, de ezekután már éjjelem és nappalom ez volt. Pokolian féltem, hogy mi lesz ebből.. Egyrészt Rachel miatt is aggódtam, másrészről pedig az öcsémet is féltettem. Még sosem volt szerelmes. Amikor csak tudtam, az öcsémmel voltam és a dolgon rágódtunk, hogy vajon hogyan tundán ezt elintézni, de sehogysem jöttünk ki belőle. Aztán egyik nap úgy tűnt, hogy megoldódik a problémánk. Mindketten fent voltunk a szobámban, mikor anya kiabált lentről.
- Luke itt van Rachel.- az öcsém úgy pattant fel mint akit megcsíptek.
- Veled leszek, segítek.- duruzsoltam a fülébe, miközben lementünk a lépcsőn, és éreztem ahogy lazul a tartása. Rachel szegény ott állt lent, teljesen gyanútlanul és sugárzó arccal ahogy meglátott minket.
- Sziasztok.- majd azonnal megcsókolta Lukeot és nekem is adott két nagy puszit. Mi meg úgy álltunk ott mint akik szellemet láttak.
- Ühmm, Rach, beszélhetnénk?- nem lettem volna most semmi pénzért Luke helyében. Anya arca teljesen értetlen volt. Neki nem mondtuk el, hogy miről van szó. Miközben követtem őket Luke szobá-
ja felé én csak megráztam a fejem, jelezve anyának, hogy tudja, majd később mindenről beszámolunk neki. Amint becsuktam magunk mögött az ajtót, már Rachel sem volt olyan vidám. Érezte a bennünk lévő feszültséget. Most jutott először eszembe, hogy mit nem adnék azért, ha tudnék olvasni mások gondolataiban, mint Edward. Igazán nagy segítség lenne, ha tudnám, hogy mire gondol Rachel. Ők ketten felkuporodtak az ágyra, én pedig velük szembe Luke íróasztalának dőltem.
- Mondjátok már mi van!- éles hangja hallattán kicsit összerezzentünk. Luke nagy levegőt vett és belevágott.
- Nézd Rachel. Szeretlek. Ugye tudod mennyire?- szegény lány teljesen meg volt zavarodva, de a hallottaktól ellágyult az arca.
- Persze, hogy tudom. – majd kezét rátette Lukéra.
- De mi nem vagyunk normális emberek.- én zavartan csavargattam az egyik hajfürtömet, annyira gyáva voltam, hogy először nem mertem Rachelre nézni.
- Hogy érted ezt?- a hangja már inkább riadalmat tükrözött, mint kiváncsiságot.
- Rachel biztos észrevetted, hogy mi melegebbek vagyunk mint más emberek.- szóltam közbe csendesen.
- Hát, de én azt hittem, hogy az valami betegség, vagy ilyesmi.- próbálta magának magyarázni a megmagyarázhatatlant.
- Én jelenleg 42C-os vagyok, de Luke már lassan 48. Ez azzal jár amik vagyunk.- nem akartam hirtelen túl sok információt rázúdítani, először hadd eméssze a hallottakat. A szemei lassan könnybe lábadtak. De az arca nem árult el semmilyen érzelmet. Csak ült percekig némán, és nézett maga elé.
Mi Lukeal értetlenül néztünk össze. Fogalmunk sem volt mi jön ezután. Nekem már óráknak tűnt az a néhány perc mikor végre felemelte a fejét, és a tekintete olyan elszántságot tükrözött amilyet még sosem láttam rajta.
- Szóval? Várom a folytatást. – Luke megköszörülte a torkát. Láttam rajta, hogy kicsit tart tőle, hogy talán Rachelnél ezután következik a sikítva elrohanós rész.
- Mi félig indiánok vagyunk ugye. És az őseinktől egy nem mindennapi ajándékot kaptunk. Mi vagyunk a törzsünk védelmezői.- szünetett tartott, hátha akarna valamit kérdezni Rachel, de ő csak intett, hogy folytassa- Szóval a mi törzsünknek csak egyetlenegy ellensége van. A hidegek.
- Hidegek?- elmosolyodtam, sejtettem, hogy ez a rész neki sem lesz világos.
- Igen. Akik olyanok mint az emberek, de jóval erősebbek és gyorsabbak. Ők veszélyeztették a mi vadászterületeinket, és a törzsünket elsősorban, mivel a legtöbb hideg emberekből él. A vérüket isszák.- vettem át a szót öcsémtől, aki roppant hálás volt ezért. Ahogy Rachelt néztük szinte mindketten hallottuk ahogy kattognak az agyában a fogaskerekek. Hidegek, hasonlítanak az emberekre, vért isznak, emberek vérét…
- Vámpírok.- lehelte olyan halkan hogy normál ember meg sem hallotta volna. Mi csak bólintottunk. Ő pedig csak nyelt egy nagyot, majd letörölte az izzadságcseppet a homlokáról.
- Kicsim jól vagy? Egészen elfehéredtél.- aggodalmaskodott Luke. Rachel a fejét rázta.
- Persze. Minden rendben. Vagyis azt hiszem. Folytassátok légyszives. Szóval ha léteznek vámpírok, akkor ti mik vagytok?- most Luke volt a soros, hogy folytassa.
- Vérfarkasok. Csak mi vagyunk képesek végezni a vámpírokkal, mármint sajátmagukat leszámítva.
Rachel felállt és le föl sétálni kezdett. Majd egy pillanatra megtorpant és megkérdezte a legkézenfek-
vőbbet, ami eszébe juthatott.
- Miért nem kérdeztétek meg, hogy hogy nem vagyok megijedve a vámpírok létezésén?- fordult felénk. Én szégyellősen lesütöttem a szemem és úgy válaszoltam neki.
- Mert tudjuk, hogy néhány hónapja téged és a barátodat megtámadott egy. Nem emlékszel egy sötétbarna farkasra amelyik szembeszállt a támadótokkal? – Rachel elnémult. Percekig állt akár egy viaszszobor, én már a felől is kezdtem aggódni, hogy vesz-e egyáltalán levegőt. Lassan Luke felé fordította a fejét.
- Nem, nem én voltam hanem Lily.- adta meg a választ ki nem mondott kérdésére. Rachel erőtlenül leroskadt az ágyra. További némaság következett, mi pedig türelmesen vártunk. Végül is ez jobb, mint a hiszti vagy a pánik nem igaz? Rengeteg mindent kellett feldolgoznia. Neki korántsem volt olyan egyszerű mint nekünk akik ebbe születtek bele. Ráadásul nekünk Blackeknek aki a legfurcsább családban éltek ami valaha is létezhetett.
- Vérfarkasok? De ti..hogy és mennyien és teliholdkor? Vagy tudjátok szabályozni?- buktak ki belőle az első kérdések amik így hirtelen az eszébe jutottak.
- Csak a korábbi törzsfők leszármazottai azok, jelenleg 8-an vagyunk. A telihold az csak mese.- itt nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon.- Amúgy tudjuk szabályozni. Bár ha nagyon dühösek leszünk akkor néha nem. Ja és persze mi nem ártunk embereknek. Nekünk csak az egyetlen célunk, hogyha a környékre vérszívó téved akkor megöljük, persze ezalól kivételek a Cullenek, de hát…- egy pillantásommal sikerült elhallgattatnom. Nem gondoltam, hogy szerencsés most mindent a nyakába zúdítani szerencsétlennek, mikor így is akkora sokk hatás érte.
- Mennem kell. Nekem most…-nem fejezte be a mondatot, kiviharzott az ajtón. Mi pedig tanácstalanul néztünk egymásta, hogy akkor most mi lesz…

Moonlight 8 fejezet Új helyek, új arcok

2010-03-25T11:59:00.000-07:00

Reggel két kávé után tudtam csak bemászni a kocsiba és elvezetni az egyetemig. Az egész egy hatalmas területen feküdt. Újszerű épületek voltak mindenhol. A hemzsegő tömeg és a – Köszöntjük a gólyákat!- felirat elárulta, hogy jó helyen járok. Kiszálltam a kocsiból és nagy levegőt vettem, majd
elindultam a regisztrációs pult felé. A sor hatalmas volt. Idegesen topogtam a lábammal. Nagyon lassan haladtunk, a nap kibukkant a felhők mögül és pont ránk tűzött. Kezdtem közeledni a pult felé, így elő kotortam a táskámból a szükséges papírokat, mikor hirtelen bumm. Hátulról nekem esett valaki, én pedig elterültem a földön a papírjaimmal egyetemben, amik szétszórodtak a földön. Éppen
föltápászkodtam mikor egy hebegős szőke lány segített összeszedni a cuccaimat.
- Jaaj én annyira sajnálom! Csak épp a térképet néztem, hogy merre kell, amúgy itt a beiratkozás és hát én..
- Semmi baj.- szóltam közbe, mert láttam, hogy annyira zavarban, hogy egy értelmes mondatot nem igazán tud kinyögni. Felálltam és mosolyogva átvettem tőle a papirokat. Kedvesnek tűnt. Ovális szép arca volt, hatalmas kék szemei, és búzaszőke haja. Igaz ezt az összképet elcsúfította a hatalmas fekete keretes szemüveg amit viselt. És hát a ruhái sem voltak éppen a legjobban összeválogatva. Első ránézésre úgy festett, mint egy fiú. Szakadt farmert és egy elhasznált sportcipőt viselt, hosszú kockás inge majdnem a térdéig lógott, hátán pedig ódivatú hátizsák volt. A kezében még mindig az egyetem térképét szorongatta görcsösen. Megsajnáltam szegényt, és egyszerre a szimpátiámat is fölkeltette.
Olyan elesettnek tűnt. Kezet nyújtottam neki.
- Szia, Lily Black vagyok!
- Hello, én meg Rachel McKenzie. Örülök, hogy megismerhetlek. Tudod kicsit elveszettnek érzem magam, mert két hónapja költöztünk ide.- mondta mosolyogva. Láttam, hogy lassan kezd felengedni.
- Értem. Én is új vagyok itt mindenesetre, amúgy La Pushban lakom Forks mellett.
- Tényleg? Ismerem azt a környéket, nemrég jártam arra. Mi Port Angelesbe költöztünk.- mondta zavartan, és a hajával kezdett babrálni. Nem tudtam miért ,de olyan érzésem támadt, mintha megint vissza akarna bújni a csigaházába, igy gyorsan valami más témára akartam terelni a szót, nehogy megint olyan szótlan legyen.
- És te melyik karon fogsz tanulni?
- Ó engem az orvosira vettek fel. Alig várom! Persze tudom, hogy boncolni most még nem fogunk, csak latinul tanulni de azt nagyon sokat….- és csak mondta mondta mondta, én pedig mosolyogva hallgattam és a megfelelő pillanatban hozzászóltam és helyeseltem. Rachel különösen akkor lett lelkes mikor elárultam, hogy csoporttársak leszünk, én pedig örültem neki, hogy rögtön sikerült egy lehetséges barátra szert tennem. Nagyon szimpatikusnak tűnt, és habár nekem is nevetségesnek hatott, felkeltette bennem a védelmező ösztönömet. Szerettem volna jobban megismerni és segíteni neki, hogy ne legyen olyan kis ügyefogyott. Hazafelé a kocsiban sokat mosolyogtam magamban még Rachel csetlésein, botlásain és szilárd elhatározásommá vált, hogy segíteni fogom ahol csak tudom. Ahogy magam előtt láttam az arcát, valami furcsa érzésem támadt, de én se tudtam, hogy pontosan mitől. Olyan Alice érzésem támadt. Mintha már láttam volna Rachelt. De lehetetlenségnek tartottam.
Hiszen nem is ismerek senkit Port Angelesből. Őt meg különösen nem ismerhettem ha még csak most költözhettek ide.- Ugyan már Lil, mással is megesett már ilyen, hagyd a csudába.- szóltam magamra.
Befordultam a ház elé, majd leállítottam a motort. Kiszálltam a kocsiból és bementem. Tele voltam brossúrákkal és papírokkal. Le kellett pakolnom, és át akartam öltözni a gyűlésre. Kevés ruha kellett, mert nem terveztem, hogy kocsival megyek a partra. Csak apát és anyát találtam bent.
- Sziasztok!- anya rám emelte barna szemeit. Láttam, hogy majd meghal a kíváncsiságtól. Nem kerülhettem el a beszámolót.- Kathyék voltak itt?- kérdeztem, mivel nem éreztem sehol vámpír szagot.
- Igen, de Forksban búcsúztunk el tőlük. Nem sokat mesélt amúgy Kathy a tegnapi napról.- jegyezte meg anya. Én kényelmesen elhelyezkedtem az egyik fotelban.
- Sok minden történt. Igen, igazatok volt. Ugyanolyan képességem van, mint Bellának.- anya diadalmasan felnevetett.
- Tudtam. Úgy tudtam, pedig Alice váltig állította, hogy semmi képességed sincs.
- De van más is.- szóltam közbe. Apa is elfordította végre a tekintetét a baseball meccsről.
- Micsoda?- kérdezték kórusban.
- Úgy néz ki képes vagyok blokkolni a vérszívókat.- bejelentésemet néma csend követte. Apa felváltva nézett rám és anyára. Nem igazán fogták fel, hogy mit mondtam.
- Mégis hogyan?- csak ennyit tudott kérdezni anya. Én pedig elmeséltem sikertelen csúszásomat a Cullen házban, és hogy egy aprócska balesettel végződött a dolog. Mikor a történet végére értem és elmeséltem, hogy Gerald mennyire bosszús volt, hogy nem tudta miattam használni az erejét, apa úgy ugrott fel a székből mint akit megcsíptek.
- Olyan büszke vagyok rád! Az első és egyetlen quileut farkas akinek ilyen képességei vannak. Valami hihetetlen. Na ezek után vetődjön erre egyetlen vérszívó is. Úgy elbántok vele, hogy csak na.- mondta diadalmasan. Én pedig csak csendben hallgattam, mert nem akartam a tudomására hozni, hogy van egy vérszívó akivel valószínűleg még dolgom lesz. Igaz fogalmam sem volt, hogy mikor, de azt éreztem, hogy előbb vagy utóbb Mark megint fel fog bukkani. Az ő gondolatára, úgy éreztem mintha egy kő húzná le a gyomromat. Megráztam magam, elnézést kértem a szüleimtől és mondtam, hogy mennem kell a gyűlésre. A szobámban gyorsan magamra kaptam egy farmershortot, meg spagettipántos felsőt és kiszaladtam az erdőbe. A ruháimat lekaptam, a bal bokámon lévő bőrszalagba beledugdostam őket aztán már éreztem is a gerincemen végig hullámzó remegést. Mire abbamaradt már négy lábon álltam és rohantam a tengerpart felé. Közben persze éreztem és hallottam magam körül az erdőt ami fantasz-
tikus volt, mert korábban még sosem láttam így La Pusht. Éreztem a tenger sós illatát, de ott volt mellette még a vizes füvek és fák illata is. Láttam az erdő lakóit ahogy rohanásomtól riadtan visszahú-
zódtak. Igaz is, hiszen most én voltam a ragadazó. Az ellenség. Beleszimatoltam a levegőbe. Éreztem
a többieket. Mielőtt még kiértem volna a fák közül megálltam és gyorsan felöltöztem miután visszaváltoztam. Mikor kiléptem a fák közül a többiek már körül ülték a tüzet.
- Már hallottuk, hogy jössz. Senki nem veri fel így az erdőt mint te. – incselkedett velem Nate, én pedig hozzávágtam az első dolgot ami a kezemügyébe akadt, történetesen egy hatalmas kavicsot. Persze abban a percben elkapta, én csak nyelvet öltöttem rá akár egy óvodás, és leültem Luke mellé.
Innen figyeltem a tüzet aminek lángjai itt ott kékbe csaptak át a sóval bevont fa miatt. Gyönyörű volt.
Igyekeztem erre koncentrálni, és kizárni a fejemből ahogy Tom, és Aaron barátnője olyan odaadó tekintettel bámulják a fiúkat. Röhejes!Gondoltam magamban. Ennyire nem lehet imádni valakit. Aztán eszembe jutott ahogy apa szokott anyára nézni. Bosszúsan megráztam a fejem és elbújtam a hajam mögé. Vártam, hogy Aaron mikor tér rá a lényegre. Nem kellett túl sokat. Krákogott egyet, nem túl hangosan, de ez is elég volt, hogy elhallgattassa a többieket.
- Nos, mindannyian tudjátok, hogy miért jöttünk ide. Nemcsak szimpla esti sütögetésre. – ezen nevetnem kellett, mert Luke éppen akkor ette az ötödik hotdogját, míg a túl oldalon a többiek már végeztek annyi pillecukor és chips elfogyasztásával ami egy kisebb iskolát jól tudott volna lakatni.
- Néhány nappal ezelőtt, vámpírtámadást akadályoztunk meg, khmm, félig. És majdnem elvesztettük
Lillyt, mivel nem tudtunk kapcsolatba lépni vele. Sikerült már magyarázatot találnod rá?- fordította felém nagy fekete szemeit Aaron. Én csak bólintottam, közben éreztem, hogy kigyúl az arcom mert mindenki engem figyelt. Utáltam.
- Olyan mentális védőpajzssal rendelkezem, mint Bella Cullen. Neki már ember életében is megvolt, tehát elképzelhető, hogy örököltem.- elismerő moraj zúgott végig a srácok között. Mostmár én is bátrabban folytattam.
- Ez azt jelenti, hogy képes vagyok a különleges elmére kiható képességekkel rendelkező vámpíroktól megvédeni a falkát. Persze ehhez elég sok idő kell, mire megtanulom kiterjeszteni a pajzsomat. Néhány hét vagy akár egy hónap is.
- Értem. Nagyon köszönjük. Nem gondoltam volna, hogy ez sül ki belőle, de úgy néz ki, hogy nagyon is hasznos képességed van. És gondoskodni fogok róla, hogy gyakorold, mert nem tudhatjuk, hogy mikor jönnek vissza a ..- elharapta a mondatot és vetett felém egy aggódó pillantást, de én csak megvontam a vállamat. Azóta az eset óta már nem is egy rémálmom volt a vérvörös szemű és vérszomjas Markkal, tehát nem zavart, ha emlegették előttem. Sejtettem, hogy lesz még közünk egymáshoz, csak azt nem tudtam, hogy pontosan mikor. Már majdnem visszasüppedtem a gondola-
taimba mikor eszembe jutott, hogy Aaron nem tud még mindent.
- Öhmm, izé, szóval lenne még valami.- mindenki csendben várta a folytatást.
- Mikor Kathyéknél voltam, kiderült hogy van más képességem is.- Ben Ateara örömében kurjantott egy nagyot, de Aaron tekintete elnémította.
- Úgy néz ki, hogy tudom blokkolni a vámpírokat. Pár percre mozdulatlanok lesznek ha létrejön köztünk a szemkontaktus miközben ők az erejüket próbálják használni.- az utolsó szavaim belevesztek az egyszerre kitörö örömujjongásba és az óceán felől érkező mennydörgésbe.
- Eléééég, cseeeennnd- üvöltötte el magát Aaron. – Na végre! Örömmel hallom Lil, hogy milyen képességeid vannak, Isten adja hogy ne kelljen használnod.- mondta méltóságteljesen. Bár a fiúk többségének az arckifejezése elárulta, hogy egyáltalán nem ért egyet a főnökkel. A gyűlésnek végül is a közelgő vihar vetett véget, Aaron pedig még a kocsi felé futva odakiabálta, hogy majd küldjem el neki e-mailben az órarendemet, és majd a szerint gyakoroljuk a védőpajzsom használatát. Én nem tudtam mit tenni, beleegyeztem, és már fel voltam rá készülve lélekben, hogy amíg nem tudom megvédelmezni az egész falkát, addig nem sok időm lesz tanulás és edzés mellett bármi másra. Otthon Lukera bíztam a hírnök szerepét, én túl fáradt voltam, hogy most még bájcsevegjek is. Így egyenesen
tusolni mentem utána pedig aludni. Annyi kép kavargott a fejemben még lefekvés után, hogy nehéz volt rendet rakni közöttük. De valamiért mindig felbukkant Rachel arca. Nem tudtam rá egyszerűen magyarázatot találni, de ismerős volt valahonnan. Bár tudtam, hogy hülyeség, hiszen még csak most
költöztek ide. Honnan is ismerhetném? A Port Angeleseiket amúgy se ismertem soha csak a Forksban élőket. Nem tudtam egyszerűen az okára bukkani így nem tudtam mást tenni, figyelmen kívül hagytam és inkább a pihenésre koncentráltam.
Még előttem állt egy tökéletesen szabad hétvége, amit sikerült a családommal töltenem. De utána…

Igazam lett már megint. Lassan kezdem unni. Az iskola megkezdődött. Egyenes imádom és nekem találták ki. Azt az apróságot leszámítva, hogy mindannyian majd meghaltunk ugyanis annyi a munka.
Sajnos Rachellel nem tudtam beváltani a terveimet. Pedig sok helyre meg akartam hívni, és olyan ti-
pikus barátnős programokat szervezni, de nem igazán sikerült mivel, a latin anatómián, orvosi kémián és fizikán kívül túl sokat sajnos nem tudtunk beszélgetni, de azért így is állandóan együtt voltunk.

Na és persze ott volt Aaron. Akivel állandóan gyakorolnom kellett új képességemet.

Az edzések kimerítőek voltak. Általában én próbáltam Aaronnal szemben kiterjeszteni a pajzsomat a srácokra, hogy ne lásson bele az ő fejükbe, de ők persze úgy játszottak körülöttem, mint az idétlen kölyök kutyák. Minden egyes ilyen alkalom után kegyetlenül elfáradtam, persze Aaron nem ismert könyörületet.

- A francba Aaron, már harmadik hete csinálom! Hagyjuk már abba! Most majdnem egy óráig sikerült blokkolnom őket.- gondoltam a fejemben. De a fekete farkas csak megrázta a fejét.

- Nem érdekel. A vámpír nem fogja stopperral mérni az időt ha támadni akar.- dühösen felmordultam és toppantottam egyet a mancsommal.

- Elegem van. Fáradt vagyok. Ma állandóan csak tanultam, és ezt csináltam. Hónapok óta egy vámpír sincs a környéken.- fakadtam ki, majd sarkon fordultam elfelejtkezve róla, hogy kivel is beszélek és már indultam volna haza amikor meghallottam Aaront.

- Nem mész.- ez kőkemény kijelentés volt, és parancs tőle. A lábaim abban a pillanatban cöveket vertek a földbe. Én pedig olyat tettem amit még sosem a srácok előtt. Olyan fáradt voltam, hogy elsírtam magam. Nem vágytam másra, csak hosszú, mély pihentető alvásra, és egy kis semmitevésre.

Úgy éreztem, hogy ez a hetek óta tartó kemény hajszolást már nem bírom. Sírni még nem sírtam farkasként. Megtudtam hát hogy könnyezni így is tudok, elég rendesen, de csak halk nyüszögésre futotta. Ebben a pillanatban a fák közül előbukkant a hatalmas szürke fekete foltos farkas és vadul vicsorogva Aaronra vetette magát. De Aaron sem hagyta magát, azonnal visszatámadt. Én annyira meglepődtem, hogy el is felejtettem sírni és csak a két gombóccá összeálló dühös farkast néztem akik igyekeztek belekapni a másikba. Csakhamar előbukkantak a fák mögül a többiek is, és hallottam hogy milyen lelkesen biztatják a két fiút. Csak Daniel és én voltunk csendben. Gyorsan befutottam a fák közé, még farkas létem óta ilyen hamar nem változtam vissza emberré. A zajok után mentem, hogy vajon hol lehet ez a két ökör. Meg is találtam őket hamar, most egymással szemben álltak támadásra készen, de én most gyorsabb voltam és közéjük álltam, és kinyújtottam a karomat.

- Álljatok már meg! Mi ütött belétek! Azonnal hagyjátok abba!- üvöltöttem ahogy a torkomon kifért.

És láss csodát, megtörtént. A két farkas légzése fokozatosan lelassult, és két különböző irányban elnyelte őket az erdő. Pár pillanat múlva elő is jött Nate meg Aaron. Én értetlenül bámultam rájuk, mert minden olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam végül is mi volt ez az egész.

- Sajnálom Lily, ezentúl csak kéthetente lesz edzés.- mondta Aaron. Elkerekedett szemmel néztem rá, és csak bólintottam, hogy lássa, tudomásul vettem. Aaron elcammogott nehéz léptekkel, és hallottam ahogy odakiáltja a fiúknak hogy lehet menni, mára végeztünk.

- Öhm, bocs ha rád ijesztettem.- szabadkozott Nate.

- Semmi gond. Csak nem igazán értettem mi volt ez a verekedés vagy mi.- mondtam sután.

- Meghallottam, hogy mennyire elkeseredett és fáradt vagy, és felment bennem a pumpa. Nagyon dühös lettem Aaronra. Aztán ha szép szóval nem lehet, meg ugye a meglepetés ereje és a többi.- majd cinkosan elmosolyodott. Én sem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak vissza rá. Lassan elindultunk a fák között. Az eső lassan cseperegni kezdett és a szél is feltámadt. Ehhez képest Nate csak egy rövid nadrágot viselt, én pedig az egyik nyári ruhámat, de már nem zavartattuk magunkat. Észre sem vettük, hogy milyen lassan haladunk, csak akkor tűnt fel, hogy már este van, mikor a házunk előtt már a csillagok ragyogtak le ránk.

- Azt hiszem én most megyek, rám fér egy kis alvás.- mondtam laposakat pislogva. Nate csak zavartan vigyorgott.

- Ő, Lil, kérdezhetek valamit?

- Persze.- mondtam teljesen nyugodtan.

- Lenne kedved egyszer eljönni velem valahová? Mondjuk Port Angelesbe sétálni vagy ilyesmi.- motyogta megilletődve. Én először nem hittem a fülemnek. Jól hallottam? Nate randira hívott? De végül is tetszett az ötlet. Már csak azért is mert mindig is bírtam, és azért mert van ez a hülye bevésődés, mi miért ne randizhatnánk? Nem igaz? Éreztem ahogy elönti a pír az arcomat. Annyira nem szerettem, olyan árulkodó volt.

- Nagyon szívesen. Majd hívj vagy írj egy üzenetet.- azzal elé léptem nyomtam egy puszit egy arcára, és mosolyogva otthagytam. Vissza se kellett néznem, de úgyis tudtam, hogy most sikerült meglepnem és nagy örömöt okoznom neki. De most valahogy én is máshogy éreztem magam, felvillanyozva és olyan könnyűnek mintha én magam egy tollpihe lennék. Nagyon is elképzelhetőnek tartottam, hogy bele tudok szeretni Natebe.

Moonlight 7. fejezet- Az újdonság varázsa

2010-03-10T11:07:00.000-08:00

La Push határában megálltunk, innen mindenki hazafelé vette az irányt. Még utoljára Alphánk szólt hozzánk.
- Holnapután nálunk gyűlés lesz. Megtárgyaljuk a mait, meg ,hogy mi lehet Lil-el. – újabb gombóc nőtt a gyomromba. Hát még ez is. Erről teljesen el is felejtkeztem. A rejtélyes eset, az első a quileutok történetében, hogy a farkasok nem tudtak minden taggal kommunikálni. Hurrá. Másnap csak a déli napsütés ébresztett fel. Mikor lementem a nappaliba, még mindig nem tértem teljesen magamhoz. Aztán megrohantak a tegnap este emlékei és szédülni kezdtem. Vajon mi lehet a lánnyal? Majd meg kell kérdeznem a fiúkat.
- Drágám jól vagy?
- Ühüm.- motyogtam, majd erőtlenül elterültem az egyik fotelben.- Hol van Luke?- néztem körbe laposakat pislogva.
- Elment Tomékkal motorozni.- felelt apa az e havi autósmagazinja mögül.
- Hmm, mesélte, hogy mi történt tegnap.- kezdte óvatosan anya. Én csak fáradtan nyögtem egyet.
- Azt hiszem én tudom mi történhetett veled. Miért nem tudtál szólni a többieknek.- folytatta. Erre már érdeklődőbb lettem.
- Igen? Micsoda?
- Azt hiszem örökölted anyám képességét.- apa letette az újságot, és rámnézett én meg ő rájuk. Lassan fogott ma reggel az agyam.
- De az meg hogy lehet? Hiszen én ember vagyok. És annak is születtem.
- Igen, de mikor terhes lettem veled, még nem voltam ember. És miután te úton voltál elvesztettem a képességemet. Nem tudtam olvasni mások gondolataiban, sem megmutatni nekik az enyémeket. Ergo szerintem, már akkor is te blokkoltál.- magyarázta sugárzó arccal anya. Én még mindig úgy tátogtam mint egy partra vetett hal.De nemcsak én, hanem apa is.
- Akkor ez azt jelenti, hogy ezentúl nem hallanak majd a fiúk?- örültem meg az új lehetőségnek.
- De igen, persze csak ha te is akarod.
- Hát ez oltári!- újult erővel felpattantam és már indultam is.
- Hová mész?- fordultak felém szüleim.
- Gondolom Kathyékhez. Végül is csak vámpírokon tudom tesztelni, hogy igaz-e a dolog nem?- jött ki a számon gondolkodás nélkül a logikus válasz. Mind a ketten elképedtek meglepetésükben.
- Biztos vagy benne, hogy ez egészen jó ötlet?- kérdezte apa, érthető aggodalommal a hangjában.
Én csak megrántottam a vállamat. Bíztam magamban, hogy farkasként is ura leszek magamnak és nem bántom a szeretteimet. Nekem ennyi elég volt.
- Minden rendben lesz. Ne aggódj.- mondta anya. Most rajtam volt a sor meglepődésben, de rettenetesen hálás voltam neki ezért. Lelkesen pattantam be a kocsiban, és száguldottam Forks felé. Közben pedig letekertem az ablakokat és élveztem a kellemes meleg időt és napsütést. Ami ritkaság volt, de szép volt így nyár végén. Minden aranybarna volt, ami ugyan nem szokásos augusztusban de most úgy nézett ki, hogy hamarabb köszöntött be az ősz. Azért is örültem még a napsütésnek, mert így egészen biztos voltam benne, hogy Kathyék otthon lesznek. Nem is tévedtem. A Cullen ház üvegfalai már mesterséges sötétségbe borultak. Hallottam hogy mind a ketten otthon vannak, a tv is halkan szólt. Kicsit reszkető kézzel bekopogtattam.
- Gyere be.- Kathy éppen gőzerővel takarított. Szóval csak egy elmosódott csíkot és egy porongyot láttam röpülni ide oda, míg Gerald a tv előtt ült és filozofikus nyugalommal nézte a híreket. Kedvesen elmosolyodott mikor meglátott, de nem jött közelebb. Nyilván a szagom zavarta. Hülye vámpírok. Nekik persze semmit nem jelent, hogy mindennap fürdök. Miután becsuktam magam mögött az ajtót, Kathy végre lelassult, vagyis pontosabban lefékezett előttem és adott két puszit, amit sajnos én egy hatalmas tüsszentéssel háláltam meg. Nem tehettem róla. Még mindig nem szoktam meg az ő szagukat. Bár a Cullenek illata nem irritált annyira mint a többi vámpíré.
- Miben segíthetek?- kérdezte mosolyogva.
- Mintha nem tudnád.- igazán fölösleges ez, hiszen már úgyis tudja miért vagyok itt, mióta eldöntöttem.
- Persze, csak gondoltam hátha meggondoltad magad.- aggódva pislogtam rá. Eddig teljesen biztos voltam benne, hogy segíteni fognak, de mostmár korántsem. Végül is érthető lenne, ha nem akarja magát kitenni ennek.
- Nyugii. Fogok segíteni, és Gerald is. Ne vágj már ijedt fejet.- nevetett csillingelően. Én egy kicsit megkönnyebbültem. – Akkor, hogy gondoltad? Mert nekem ötletem sincs.- mondta Kathy. Na ettől tartottam én is.
- Hmm, talán én eldöntöm, hogy véghez viszek valamit, közben pedig koncentrálok rá, hogy csak én tudjam?- vetettem fel az ötletemet. Kathy egy pillanatig elgondolkozott, majd felragyogott az arca.
- Fogalmam sincs mi fog kisülni belőle, szóval lássuk.- ezt biztató jelnek vettem, és pár percig eltöprengtem rajta, hogy mit lehetne csinálni. Végül is a tekintetem megállapodott a hatalmas lépcsőn és a széles korláton. Príma! Egy elegáns lecsusszanás és egy tökéletes landolás. Erősen koncentráltam, próbáltam odaképzelni valamiféle pajzsot magam köré, ami csak engem vesz körül és senki mást. Úgy láttam működik a dolog, mivel Kathy engem figyelt igen komor arccal és a homlokán apró ráncok jelentek meg koncentrálás közben. Én nem teketóriáztam, felpattantam felszaladtam az emeletre. Majd féloldalasan felültem a fa korlátra és meglöktem magam. Iszonyatos sebességgel száguldottam lefelé, és az érkezésem nem pont olyanra sikeredett amilyenre elterveztem. Próbáltam valahogy lassítani a tempót, de fékezhetetlenül száguldottam lefelé. Nem tudtam mást tenni, behunytam a szemem, és teljes erőből neki csapódtam az üvegfalnak ami hangos recsegés közepette szét repedt és pici szilánkok záporát éreztem magamon. Próbáltam volna felnyomni magam, de szúró fájdalmat éreztem a bordámban. Biztosan eltört. Ez nem is aggasztott, de a számban érzett sós íz annál inkább.Nem tudtam odanyúlni, hogy megnézzem kívül is véres-e a szám. Két hűvös kéz gyengéden a hónom alá nyúlt és a hátamra fordított. Kathy aggódva nézett.
- Azt hiszem sikerült amit akartál mert ha tudom, hogy ilyen hülyeségre készülsz azonnal elkaplak- mormogta. Én éppen bocsánatot akartam volna kérni, mikor eltűnt, majd egy vizes ronggyal a kezében tért vissza. Még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy hol vérzek, azonnal választ kaptam rá. Ugyanis éreztem ahogy a meleg vér lassan végig folyik a halántékomon. Ezt törölte le Kathy. Körbenéztem, hogy hol lehet Gerald, de nem volt a tv előtt. A szemem sarkából láttam, hogy már a másik oldalamon áll, az ajtóhoz közel. És nem vett levegőt. Hirtelen elfogott a bűntudat, hogy mit tettem. Láttam ahogy Gerald lassan becsukja a szemét, de nem értettem miért teszi. Úgy nézett ki mint aki erősen koncentrál valamire. Végig őt figyeltem miközben Kathy letörölte rólam a vért. Csak akkor vettem le róla a szemem amikor óvatosan megtapogattam a homlokomat meg az oldalamat. Vettem egy mély levegőt és már jobban is éreztem magam leszámítva azt az eszeveszett csípős vámpír szagot de már ügyet sem vetettem rá. Kathy segítségével lassan felálltam, lesöpörtem magamról az üvegszilánkokat, majd mind a ketten Geraldra néztünk aki még mindig az ajtónál állt, és elkáromkodta magát.
- Mi történt?- kérdezte Kathy.
- Ki akartam osonni- szűrte a szavakat a fogai között. A szeme sötétbarna volt, nem fekete, de így is tükröződött benne a kín amit néhány másodperces vérzésem okozott neki.
- De azt hiszem valaki megakadályozta az átalakulásomat.- bökött felém a fejével.- Úgy éreztem mintha a két lábamat leszegezték volna ide és moccani sem bírtam, nemhogy láthatatlanná válni.- nekem tátva maradt a szám.
- Igen, Gerald láthatatlanná tud válni, de nem szereti reklámozni a képességeit. Felelt nekem Kathy.
Ez eddig rendben is volt, de a többi? Eddig arról volt szó, hogy csak képes vagyok valami féle védő burkot vonni magam köré. Arról nem volt szó, hogy másokat le tudok fagyasztani, vagy bármi is az amit csináltam.
- Ha nem bánjátok…én most..- kezdte Gerald, de Kathy csak intett a fejével, hogy menjen nyugodtan.
- Na most mit csináljak veled te lány?- fordult felém mosolyogva, pedig szent meggyőződésem volt, hogy eléggé mérges lesz.
- Hát, először is bocsi az ablakért.- feleltem sután, majd a cipőmre szegeztem a tekintetemet, mert túlságosan ordító volt az a hatalmas lyuk az üvegfalon amit én ütöttem.
- Ugyan. Az legyen a legkisebb bajunk.- rántotta meg a vállát.- Viszont úgy néz ki, hogy te tehetségesebb vagy,mint gondoltuk. Ez az új képesség nem tudom honnan lehet, de úgy néz ki, hogy elég hasznos lesz majd neked a későbbiekben.- magyarázta mosolyogva, amit csodáltam is, mert tulajdonképpen arról csevegett velem könnyed hangnemben, hogy milyen hasznos lesz ez az új képességem ha majd az ő fajtáját ölöm. Én még mindig nem tértem magamhoz a kábult állapotból. Még mindig csak azt dolgoztam fel, hogy különleges képességekkel bírok. Aztán megszületett az első kérdés.
- És mégis hogyan fogom ezt uralni? Vagy gyakorolni? Vagy bármi?- hoppá ez több volt mint egy.Kathy ezen is csak mosolygott.
- Természetesen sok, sok gyakorlással. A pajzs használatában legjobban a társaid tudnak segíteni, hogy a második képességeddel mi a helyzet az már megint egy másik kérdés. Nem tudom, hogy ez most csak vámpírokra vonatkozik-e vagy halandókra is.- ekkor nekem beugrott egy kép. Az erdőben a vörös szemű vámpír, aki egy pillanatra lefagyott és ijedt tekintettel nézett rám. Tehát már akkor is.
- Nem, csak vámpírokon működik.- feleltem Kathynek.
Ezután még hosszas beszélgetést folytattunk a természetfeletti erőkről és esetleges teóriákat tárgyaltunk. Mostmár nagyobb odafigyeléssel hallgattam a különleges erővel bíró vámpírok történeteit. Elképedve hallgattam, hogy hányan vannak akiknek a legkülönfélébb képességei vannak. És közben nagyon reméltem, hogy egyikükkel sem kell harcba keverednem a jövőben. Olyan erőkkel szemben, mint Kate-é a Denali klánból, vagy Benjaminé aki egyiptomban lakik…hát őszintén szólva ezekhez képest az én fagyasztási képességem, és a mentális védőpajzsom semminek tűnt. De azért igyekeztem odafigyelni és minden lényegeset megjegyezni amit később még felhasználhatunk más vámpírok ellen. Nagyon belemelegedtünk a beszélgetésbe, csak apa telefonja húzott vissza a földre, hogy már ideje lenne otthon lennem. Sietve elköszöntem Kathytől, jó utat kívántam nekik. Ugyanis másnap készültek továbbutazni Forksból. Ők még készültek ellátogatni hozzánk, de engem másnap elszólított a kötelesség, ugyanis be kellett iratkoznom az egyetemre. Zúgott a fejem mikor hazaértem, nem is igen volt kedvem beszélgetni senkivel. Annyi mindent kellett még átgondolnom. De tudtam másnap tartalmas és hosszú beszámolóval kell szolgálnom.
Igyekeztem hamar elaludni mert tudtam, hosszú nap vár rám holnap. Korán reggel Seattlebe kellett mennem, beiratkozni. Aztán délelőtt tantárgyfelvétel, tájékoztatók sora várt rám. Este pedig a falka tartott a First Beachen gyűlést, ami gyakorlatilag tengerparti bulinak lesz álcázva. Magamban még jót mosolyogtam a gondolaton, hogy vajon hogy teremt majd Aaron rendet a srácok között. Hiszen most mindenki meg lesz bolondulva, ugyanis többen jönnek, nemcsak falka tagok. A farkas léttel megkezdődött a rejtélyek és mítoszok sora amiről már korábban hallottam, de valahogy még is annyira elképzelhetetlennek tűnt. Igen, a bevésődésre gondolok. Tisztában voltam vele, hogy a saját szüleim és a barátaim szülei mind így találtak egymásra. De magát a misztikus részét és sosem tapasztaltam meg, sőt senki a többiek közül sem. Mi csak azt a mérhetetlen szeretet láttuk amivel a szüleink egymás iránt és irántunk viseltettek. De most úgy tűnt habár az utolsó vámpírok is elmennek, a dolgok teljesen megváltoztak. Aaron magával hozza Ivy Clearwatert, és Tom pedig az egyik osztálytársát. De ezzel még nem ért véget a dolog. Daniel is bevésődött nemcsak a bátyja, csak ő Embry bácsiék kislányába. Csakhogy Emma Callal egy baj volt..idén júliusban született. Ez volt a legfurcsább része az egésznek. Kívülálló voltam és nem tudtam átérezni a dolog varázsát és fontosságát. Így úgy határoztam, hogy nem is foglalkozom vele. Az lesz a legjobb. Csakhogy ezt most nem tudtam kikerülni a gyűléssel.
De hát annyi baj legyen.

Moonlight 6. fejezet - Ösztönök

2010-03-02T08:57:00.000-08:00

Mi a fészkes fenét keres egy vámpír ilyenkor Port Angelesben? És ilyen szomjasan? Hogy engem miért nem érzett meg, azt nem tudtam kitalálni. Talán még nem volt dolga vérfarkasokkal. Nekem viszont a szaga marta az orromat, a torkomat. Borzalmas volt. De nem akartam elmenni. Az a vérszívó Markéktól akart valamit és ezt vi-lágosan láttam, ha ők nem is. Próbáltam evés közben Ivyre koncentrálni, de fél szememet végig a vámpíron tartottam és azon gondolkoztam, hogy mégis mit tehetnék? Szólni szólhatnék Aaronéknak, de mégsem változhatunk át Port Angeles kellős közepén bazi nagy farkasokká hiszen az egyenlő egy
öngyilkossággal. Végül arra jutottam, hogy Ivyt hazaküldöm, hogy szóljon Aaronéknak én pedig követni fogom őket. Markék befejezték az evést, menni készülődtek akárcsak a követőjük, én odahajoltam Ivyhez.
- Figyelj..nekem most le kell lépnem..baj van. Csak menj haza és szólj Aaronéknak hogy jöjjenek Port Angelesbe amilyen hamar tudnak.- szándékosan nem mondtam ki a vámpír szót, mert tudtam, hogyha meghallja akkor lőttek a meglepetés erejének és bottal üthetem a nyomát. Ha most nem akkor majd máskor végezni fog velük. Undorító piócák a nomádok, mindig visszatérnek. Igazi ragadozók. Ivy szemei hatalmasra nyíltak, szerencsére azonnal kapcsolt, hogy miről van szó. Elment fizetni én pedig hevesen dobogó szívvel Mark, a barátnője és a vámpír nyomába indultam. Ami igen nehéz volt, mert
rengetegen voltak az utcákon. Most jól jött, hogy farkasságom óta jóval élesebb lett a hallásom és a szaglásom is. Markék kocsija egészen közel parkolt az étteremhez. Én majdnem beléjük futottam így még mielőtt észrevehettek volna beugrottam az egyik utcai elágazásba és próbáltam kihallgatni a be-
szélgetésüket.
- Elnézést.- szólalt meg a vámpír negédes behízelgő hangon. A hányinger kerülgetett. De nem is csodálkoztam rajta, hogy Markék először megszólalni sem mertek.
- A közelben lerobbant a kocsim, defektem volt. És gondoltam megkérdezem nincs-e véletlenül emelőtök. – lélegzet visszafolytva vártam a választ. De nem voltam naiv. Tudtam, hogyha a válasz nem lenne, akkor is kitalálna valamit, hogy elcsábítsa őket.
- Hoogyne. Mindjárt ki is veszem.- mondta készségesen a lány. Nyilván az ő kocsija volt. Engem már folytogatott a vámpír bűze, de vissza kellett fognom magam. A szívem egyre hevesebben vert, úgy éreztem kiugrik a helyéből. Tudtam, hogy amire most készülök az igen veszélyes húzás. De nem hagy-
hattam egyszerűen, hogy Mark és a lány egy vérszívó áldozatai legyenek.
- Merre van a kocsija?- kérdezte Mark. Szinte magam előtt láttam a férfi felcsillanó feketei szemeit.
- Néhány utcányira innen, sajnos már a városba nem jutottam be a kocsival. Így félreálltam egy mellékúton. Remélem nem gond az a kis séta.- A rohadék!Szitkozódtam magamban. Hallottam ahogy elindultak. Én követtem őket, de fogalmam sem volt, hogy meddig tehetem még ezt feltűnés nélkül.
Nemsokára az út a város határában folytatódik és akkor észrevesznek. De ha bemegyek a fák közé és átváltozom akkor meg a vámpír fog szagot fogni. Nem tudtam mit csinálni, a harmadik megoldást választottam. Valamivel gyorsabb sebességre kapcsoltam és kapucnis pulcsimat az arcomba húzva elsiettem mellettük. Pont kapóra jött a hazafelé tartó ittas munkások egy csoportja. Bíztam benne, hogy bűzük elfedi az én szagomat. Mikor már kiértem a városból, körbenéztem, hogy van-e a környéken valaki. De ők még nem értek ide. Csak egy mellékutat találtam és azt kezdtem követni.
Befelé vitt az erdőbe. Kocsi sehol sem volt. Már kezdtem csodálkozni, hogy ennyire amatőr lenne? De végül csak szembetaláltam magam egy lepusztult furgonnal. Okosabbnak láttam, ha Markéknak halló-
távolgáson kívül bújok el, nehogy lebukjak. Hogy a vérszívónak mennyire jó a hallása arról csak sej-
téseim voltak, de akkor sem akartam farkassá változni. Óráknak tűntek a percek míg mire odaértek.
Addigra már az eső is rákezdte csendesen.
- Nos, ez lenne az.- mondta a férfi. A hangjától borsózni kezdett a hátam, és nemcsak a hidegtől. A bennem lévő farkas mocorogni kezdett, és minden vágya volt, hogy véghez vigye ami a feladata.
- De…hiszen, ennek nincs is kilyukadva egyik kereke sem.- hallottam meg a lány hangját. Igen aggo-dalmasan csengett.
- Pontosan.- csak ennyit mondott. A következő pillanatban pedig éreztem, hogy késő. Mark ordítátását hallottam, majd a lány sikítását, és egy hatalmas csattanást. Nyílván beugrott a kocsiba. Nekem sem
kellett több biztatás, már futottam…négy lábon. Ezzel egyidőben erősen próbáltam koncentrálni rá, hogy hol vagyok, hogy megkapják a fiúk a képet. Bár nem tudtam mennyi ideig tart nekik ideérni, de biztos voltam benne, hogy már a Port Angelesi erdőben vannak, vagy közel hozzá.
Mivel hangokat nem hallottam. Egy hatalmas ugrással már ott is voltam az úton. A lány a kocsi orrának dőlve nyöszörgött. El volt törve a lába. Nyílt törés. Kilátszódott a sípcsontja, és dőlt belőle a vér. De ő még sértetlen volt. Úgy nézett ki, hogy biztosra ment a férfi, hogy ne szökjön el egyik vacsorája se. Marknak is több helyen el volt törve a keze és a lába is. A vérszívó pedig a nyakára volt tapadva akár egy pióca. Vad morgással neki rontottam, ő pedig meglepetésében neki esett a kocsinak és elengedte Markot. A szíve alig hallhatóan még de vert. Örömmel láttam, hogy a mocskos vérszívónak nem sok tapasztalata lehetett még vérfarkasokkal, mivel meg volt ijedve. Majd pedig magabiztos mosolya arról tanúskodott, hogy nem tart másnak egy nagyra nőtt mutáns farkason kívül.
Akkor csalódást kell okoznom neki. Átugrott a fejem fölött. Megfordultam és így pont szemben voltunk.
- Na mi az kutyus? Ennyire bátor vagy?- incselkedett velem. Kutyuuus? Ezt igazán nem kellett volna mondania. Vicsorogtam, majd teljes erőmből elrugaszkodtam. Még nem volt dolgom vámpírral, de most igazán nagy hasznát vettem Aaron tanításainak. Ugyanis kitért előlem és megpróbált oldalról el-kapni, de én megelőztem. Még nála is sikerült gyorsabbnak lennem. És a helyett, hogy ő harapott volna meg, én haraptam félig a kezét. Azonnal ki is köptem a darabot jó messzire. Olyan íze volt, mintha olvadt műanyagot nyalogattam volna.Undorító. De közben egy percre sem tévesztettem szem elől azt a rohadékot. Bár egy pillanatra bevillant, hogy hol késlekednek a fiúk.
Mostmár kezdett kétségbeesni az ellenfelem. Inkább menekülőre fogta volna a dolgot. Futásnak eredt. Szégyen a futás de hasznos, szokták mondani. De nem igaz ez a vámpírok és farkasok esetében. Elég hamar sikerült utolérnem, és azon voltam, hogy elé kerüljek. Mindent beleadtam, majd egy hatalmas ugrás után lefékeztem előtte. Először úgy tűnt, mintha támadni akarna, aztán egy pillanatra lefagyott és döbbent arcot vágott. Nem értettem mi ütött bele, de több se kellett nekem. Kihasználtam, és most a lábából téptem ki egy darabot. Fájdalmasan felüvöltött, de arra még volt ereje, hogy leszedjen magáról. Mire megint körbe néztem már nem volt Hova a pokolba a tűnt? Arról nem volt szó, hogy ezek láthatatlanná is tudnak válni. De aztán rájöttem hová tűnt, mikor megéreztem a gránit kemény testet puffani a hátamon. Fájdalmasan felnyögtem, de azért nem estem el. Tudtam, hogy most mi fog következni és semmi esetre sem akartam az első vámpírtámadásom áldozatául esni..ahhoz túlságosan is élveztem a dolgot. De nem tudtam magamról lerázni. Úgy tapadt rám mint valami undorító kis féreg. Aztán valahogy mégiscsak talált fogást rajtam. Oldalt a földön elterültem. Míg ő diadalmasan rátérdelt a lábaimra, kezeivel hátrafeszítette a fejemet.
- A pokolba fiúk nem hagyhatjátok, hogy megegyen.
Nem tudom honnan jött ennyi magabiztosság, de egy percig sem féltem, hogy belém mar. Tudtam, hogy jönni fog a segítség. Előbb vagy utóbb. Aztán utóbb jött. Pont az utolsó pillanatban, mikor már éreztem azt a hányingerkeltően édes lehelletét az arcomon, akkor hallottam meg a rengeteg mancs dobogását. És mire megint négylábon voltam, a vámpírnak már annyi volt. A fiúk nagy lelkesedéssel
tépték a testét darabokra. Mögöttem megzizzentek a fák, mire ijedten hátrakaptam a fejemet. Luke öcsém volt, emberi alakban..a kezében hatalmas faágakat hozott.
- De ijedős vagy hugi.- vigyorgott rám. Majd elsétált mellettem ahol a fiúk végezték a piszkos munkát.
Odatrappoltam hozzájuk. A tűz már égett és hatalmas sűrű szürke füstfelhő csapott fel belőle ahogy lángra kaptak a vámpír maradványai. Aggódva pislogtam az ellenkező irányba, ahol a kocsi állt. Nem tudtam mi lehet a lánnyal és Markkal.
- Mi az?- kérdezte Alphám.
- Arra van a kocsi, és Mark meg a barátnője. De valakinek oda kéne menni én nem mehetek.
- Nate.- szólt a parancs
- Igen is főnök.- majd a szürke farkas eltűnt a fák között és Nate sietős léptekkel megindult arra amerre látta a fejemben. Fél pillanat sem kellett mire megint visszatért.
- A lány még ott van. Él, de eszméletét vesztette. Mark viszont nincs ott.- nagyot nyeltem.
- Milyen volt mikor utoljára láttad?- kérdezte Aaron.
- De hiszen láttátok nem?- kérdeztem hitetlenkedve.- Nektek is látni kellett volna amit nekem nem?
- Egy frászt láttuk- csattant fel Dan.- Azért értünk ide ilyen későn, mert csak a szagokat követtük. Egyszerűen nem tudtunk veled kapcsolatba lépni. Ha sikerül még a támadás előtt ideérünk és nem kellett volna egyedül vakmerősködnöd.- én csak mérgesen dobbantottam egyet. Nem akartam most vitába keveredni.
- Nos? Lil?
- A vámpír már megmarta, de még élt mikor megtámadtam a vérszívót.- adtam meg a felelet. A négy farkas komor tekintettel összenézett. Én csak csendben meghunyászkodtam. Nagyon jól tudtam mit jelentett ez az egész. Vagyis annyira nem is. Át kellett változnom. Én akartam beszélni Natetel.
- Hugo, Dan..ti fogjátok a lányt és vigyétek a forksi kórházba.- adta ki Aaron az utasítást. A fiúk engedelmesen eltűntek a fák között. Már csak öten maradtunk. Sebesen berohantam a fák közé, hogy átváltozzak.
- Hogy azt a …- szaladt ki a számon.
- Mi az? Baj van Lily?- hallottam meg Natet aki a fák között közeledett.
- Nathaniel Ateara egy lépést se közelebb, meztelen vagyok. És elfelejtettem, hogy a ruháim tropára mentek.- Nate csendesen kuncogott. De az öcsém volt a megmentőm.
- Lil, anya sejtette, hogy gáz lesz, szóval a sortodat és a pólódat elküldte velem. Oda mehetek? – kérdezte nevetve ő is.
- Igen. – morogtam bosszúsan, de közben irtó hálás voltam anyának. A fák közül előbukkant Luke kezében az egyik gatyámmal, és a pólómmal, igaz csak résnyire volt nyitva a szeme. Majd miután kikaptam a kezéből a ruhákat rögtön el is fordult.
- Hálás kösz.- veregettem hátba miután felöltöztem. Ő csak felhorkant.
- Többet nem leszek a málhás szamarad. Legközelebb az egész falka pucéran fog látni ha nem vigyázol. Szóval majd tegyél meg nekem egy szivességet.- nézett rám kérlelve.
- Hogyne. – bólintottam. De már Nateet kerestem a szememmel. Az egyik fának támaszkodva állt és figyelte a tömör felszálló füstöt. Megjelent mellette Aaron sziluettje is.
- Mit éreztél?- kérdeztem reszkető hangon. De Aaron sötét tekintete megadta a választ.
- Egy darabig követtem a nyomokat. Kétségtelen, hogy egy vámpír és egy halandó távozott együtt.
Mindannyian a tűzbe bámultunk. Tudtam, hogy szörnyű volt Mark halálát kívánni, de az még ennél is jobb volt. Akkor az ismeretlen vámpír magával vitte. És ki tudja milyen okból nem végzett vele, hanem életben hagyta. A gondolatától is rosszul voltam, hogy talán nem is hónapok, de napok múlva a vörös szemű és vérszomjas Markkal találom szemben magam. És nekem kell darabokra szaggatnom.
Nem akartam. De tudtam, hogy egyszer be fog következni. Mert négy nap múlva ő már nem lesz más csak egy gyilkolásra éhes szörny.
- Menjünk. – mondta csendesen Aaron. Mindannyian beleegyezően bólintottunk. Elvégeztük a feladatunkat, megöltünk egy vámpírt .Az egyik áldozat megmenekült. A másikkal pedig a jövőben fogunk végezni.

Moonlight- 5.fejezet A falka

2010-02-24T12:43:00.000-08:00

Én pedig körbe néztem, hogy honnan jött az a vad morgás amit az előbb hallottam. De a közelben nem volt egyetlen élőlény sem. Megint Mark után akartam kiáltani és kiáltottam is. De ehelyett egy morgás tört fel a torkomból. Pánikba estem. Mi történt velem? Miért nem tudok beszélni? Mi ez az egész? Amikor lenéztem a lábamra, felsikítottam, de csak egy ijedt nyüszítés hagyta el a torkomat. Már nem két lábam volt, hanem négy. Négy vékony barna bundával borított láb, amik hatalmas mancsokban értek véget. Azt hittem ez egy rémálom. De mégsem, nem lehet az. Hiszen itt vagyok. És mi is vagyok? Az óceán felé kezdtem rohanni, mancsaim ütemes trappolása vízhangot vert az erdőben. Óvatosan, egy még fákkal szegélyezett résznél közelítettem meg a vizet, nehogy bárki is meglásson. Az kéne még, hogy hívják a rendészeket és lelőjenek. Hevesen dobogó szívvel néztem bele a vízbe. Majd ugrottam egy hatalmasat. A tükörképem egy szép szabályos fejű hegyes fülű, okos és világos zöld szemű barna farkas volt. FARKAS! De mégis hogy lehetséges ez? Nyüszítve lefeküdtem és két mellső mancsomat a szememre tettem abban bízva ha leveszem akkor megint ember leszek. De nem történt semmi. Az agyam közben pedig folyamatosan pörgött. Hiszen tudtam, hogy létezik ilyesmi, hiszen apa is az volt valamikor, meg Sam, mag Embry meg Quil..és ekkor minden összeállt. Az Uley fiúk kezdtek először hiányozni, aztán Tom Clearwater, végül az Ateara fiúk. Aztán egyik reggel nem jött haza az öcsém a megfigyelésből és anyáék mentek érte. Mindent tudtak! Akkor ezért nem árulták el. Megint létrejött a falka! És mostmár én is a tagja vagyok? Ezek szerint igen. Mostmár megkaptam a magyarázatot minden tünetemre, amiről azt hittem, hogy betegség. Fájdalmasan felnyüszítettem. A következő pillanatban pedig úgy pattantam fel, mintha megcsíptek volna, hirtelen hangzavar támadt. Pár pillanat kellett míg rájöttem, hogy a hangzavar nem körülöttem van, hanem a fejemben.
-Ne aggódj semmit hugi megyünk hozzád és elmagyarázunk mindent.- hallottam meg öcsémet.
-Üdv a csapatban- mondták többen is egyszerre.
-Isten hozott.- vettem ki a zűrzavarból Tom hangját is.
-Tudjuk, hogy kicsit fura, de előbb utóbb beleszoksz. Az embert meg majd mi elintézzük.-
hallottam meg Aaron Uley tiszteletet parancsoló mély hangját. Ettől még én is megnyugodtam valamelyest. Nem kellett sok, már hallottam is őket közeledni a fák között. A szemem hatalmasra kerekedett amikor megpillantottam őket. Hét farkas volt velem szemben pontosan. Mindegyik akkora volt, mint egy medve. Elképesztően nagyok voltak és ijesztőek.
- Ja tényleg bocs, hogy néhány hete rádhoztam a szívbajt az erdőben.- hallottam meg Daniel hangját majd felé fordultam. Tehát akkor mégsem tévedtem túl sokat akkor éljel. És mostmár azt is tudtam, hogy miért nem voltak otthon az Uley fiúk. Ő volt a sötétszürke farkas, képén egy hatalmas vicsorral, amit én mosolygásnak tudtam be. Lassan körbehordoztam a tekintetemet rajtuk. Próbáltam megfejteni, hogy melyik farkas ki lehet, de ők megkönnyítették a dolgomat.
- Hugi, itt vagyok.- pont velem szemben állt az öcsém, bundája rozsdavörös volt. Tőle jobbra üdvözölt engem Tom Clearwater, neki piszkos fehér színű bundája volt. Nate szürke farkas volt, fekete foltokkal, öccse Hugo sivatagi homok színű volt, Ben világosbarna volt. Aaron pedig olyan fekete volt akár az éjszaka. És én voltam a csokolodé színű farkas, az új csapattag.
- Én vagyok a falka vezér.- fogott bele Aaron. Én csak bólintottam. Túl nagy felvilágosításra egyikünknek sem volt szüksége, hiszen a lehető legtöbbet tudtuk már a farkasokról a szüleink által.
Kiskorunkban is gyakran meséltek nekünk rémtörténet gyanánt velük megesett dolgokról, mint mikor újszülött vámpírok ellen küzdöttek. Mindannyian tudtuk, hogy ezentúl farkas formában hallani fogjuk egymás gondolatait, és hogy ezután sok edzésre lesz szükségem, hogy jó legyek a harcban illetve a vámpírok levadászásában. Álljon meg a menet vámpírok! Hirtelen beugrott elém Kathy arca és a tanév végének eseményei, mikor is a szüleink vittek minket iskolába.
- Jól gondolod. – szólalt meg Aaron.- Azért vittek minket iskolába, mert féltettek minket a vámpíroktól. Nem Kathyék indították be a folyamatot. Két hónapos itt tartózkodás nem okozott volna nagy problémát nekünk. Csakhogy a nagyszüleid és a családjuk..- nézett rám. Majd abbahagyta a magyarázatot és mindent láthattam a fején keresztül. Ahogy az összes fiú Clearwateréknél ül, vének hiányában Sam, apa, Quil, Embry és Seth vállalták magukra a feladatot, hogy elmondják a fiúknak mi történik velük. A láncreakciót egy szerencsétlen véletlen indította el. Ugyanis ide látogatott a Denali klán egy rövid időre, néhány napra hogy Kathyékkel találkozzanak és Carlisleék felől érdeklődjenek.
De velük egyidőben egy szokatlanul nagyobb nomád vámpír csapat, 5 főből álló horda vetődött erre.
Hallottak már hírből Cullenékről és meg akarták őket ismerni, de arról fogalmuk nem volt, hogy már nem fognak itt találni mindenkit és, hogy a szomszédban pedig vérfarkasok laknak. Ez tartott egy hétig a Denalik látogatásával együtt. Azt pedig már a fiúk sem tudták befolyásolni, hogy mikor robban ki ez az egész. Egyelőre úgy tűnt mind hiábavaló mert a nomádok elmentek Forksból és ősszel Kathyék is tovább állnak, de őket amúgyse lehetne bántani az egyezmény miatt. Mindezt apáék mondták el a fiúknak. Láttam a kis nappalit, szinte zsúfolt volt a sok nagyra nőtt kamaszfiúval akik a hallottak után morgolódni kezdtek és szüleik csillapítására nyugodtak csak le. Mindenkin kitört a vámpír ellenesség.
- Mostmár mindent tudsz- szólalt meg Daniel.
- Akkor ezután mi lesz a dolgunk?- kérdeztem reszketeg hangon.- Néha átváltozunk és a Cullen határvonalig kiterjedve járőrözünk?
- Igen, körülbelül ennyi.- hagyta rám testvérem. Bosszús voltam, dühös és hirtelen már az én agyamban sem járt más, csak legalább egyet széttépni a vámpírok közül akik ezt tették velem. Harcolni akartam, használni akartam a képességeimet amiket kéretlenül kaptam.
- Mi teljesen egyetértünk veled. Mi is így éreztünk az elején.- felelt a gondolataimra Nate. Én csak hálásan rápillantottam, bár nem volt benne túl sok vigaszom jelenleg. A következő ami eszembe jutott, hogy akkor most mi lesz Markkal?
- Vele te ne foglalkozz. – mondta komoran Aaron. – Ő az én dolgom lesz. Viszont bele kell törődnöd abba amit már gondolom eleve sejtesz. Soha többet nem láthatod. Nem mintha valószínűleg ő akarna veled a látottak után kapcsolatba lépni. De valahogy megoldjuk.
- Értem. – többre nem futotta. Nagyon fáradtnak éreztem magam, és még mindig annyira valószerűtlennek tűnt ez az egész, hogy farkasok vannak már megint La Pushban.
- Még két kérdésem lenne és utána szeretnék hazamenni.- fordultam Alphám felé. Ő türelmesen várt.
- Ugye nem leszünk többen?
- Nem, ha a Cullen lány ősszel elmegy a férjével. Akkor nem.- bólintottam.
- A következő pedig az lenne, hogy mégis, hogy a csudába leszek megint ember?- Aaron bólintott és jogosnak tartotta a kérdésemet, mivel ezt az apróságot kifelejtették a felvilágosításomból. Én pedig vetettem egy rosszalló pillantást Hugora aki idétlenül felvihogott.
- Ez mindenkinél máshogy megy. De generációról generációra könnyebben megy a visszaalakulás.
Amikor vissza akarsz változni emberré, akkor csak arra kell erősen összpontosítanod, hogy megint ember akarsz lenni, és onnantól kezdve magától menni fog majd a dolog.- adta meg a választ a vezetőnk. Én igyekeztem mindent elraktározni a fejemben, de az már úgy zsongott akár egy méhkas. Ezután már nem volt több megbeszélni való. A csapat szétvált. Daniel gondolataiból még hallottam, hogy ők egyből Markot mennek megkeresni. Kicsit féltem tőle, hogy mit akarnak vele csinálni, de bíztam bennük.
- Nyugi, nem nyírják ki vagy ilyesmi.- mondta az öcsém. Én fújtam egyet. Még szokatlan, de már zavaró volt, hogy mindenki hallja a gondolataimat. Lassú lépkedésből futásra váltottunk, hogy hamarabb hazaérjünk. Ezt tagadhatatlanul szerettem. A szél a bundámba csapott, és én olya gyorsnak éreztem magam mint még sose, olyan gyorsnak, mint egy vámpír. Aztán hirtelen lefékeztem mielőtt
még kibukkanhattunk volna a házunk előtti területre. Luke már kidugta a fejét és visszanézett.
- Mi van?
- Te Luke nekünk most vissza kéne változni nem?
- Persze.- még mindig nem értette a lényeget. Én vetettem egy jelentősségteljes pillantást a jobbhátsó lábára kötözött farmerra.
- Ohh tényleg. Ne haragudj. Elfelejtettem. Maradj itt, mindjárt ideküldöm anyát néhány cuccal.- az előttem lévő vörösesbarna hatalmas farkason egy gyenge remegés futott végig, és már ott volt előttem az öcsém teljesen meztelenül. Jesszus! Az egyik mancsommal befogtam a szemem, nem akartam többet őt igy látni. És gondoltam Nateéket is megmentem néhány kellemettlen képtől. Megvártam míg Luke bemegy a házba, aztán kipróbáltam működik-e amit Aaron mondott. Behunytam a szemem és arra gondoltam, hogy megint ember akarok lenni, megint Lily Black. Éreztem a gerincemen végighullámzó remegést majd megint én voltam. Két lábon, és teljesen mesztelenül. Semmi okom nem volt rá hogy fázzak, hiszen július vége volt és ugyebár én is 41 fokos lettem. Anya sietős léptekkel közeledett a ház felől, kezében a farmerom és az egyik régi pólóm. Mikor odaért, bágyadtan rámosolyogtam.
- Tessék drágám. Annyira sajnálom.- mondta szomorkásan.
- Ugyan anya. Tudtunk volna ellene védekezni? Nem. Na ugye. Akkor meg? Ne sajnáljatok semmit.- mondtam neki válaszul, majd megfogtam kezét és együtt elindultunk vissza.
- Igen, de mikor terhes lettem veled Alice nénéd és Kathy úgy látták, hogy nem lesztek farkasok.- próbált mentegetőzni.
- Anya, kérlek. Fogalmuk sem lehetett róla, hogy 18 év múlva majd jön egy halom idegen vámpír ide. Tehát logikus hogy akkor még nem láttak minket annak. – közben beértünk a házba ahol már apa fogadott minket karjában Daisyvel. Nem volt erőm most senkivel sem tovább beszélgetni róla, hogy milyen érzés és hogy viselem. Egyszerűen csak egyedül akartam lenni. Felmentem a szobámba és hanyatt vágódtam az ágyon. Azon töprengtem, hogy mit csinálhattak Aaronék Markal. Hogyan ve-
hették rá, hogy ne szóljon senkinek. Most mikor egyedül maradtam telepedett rám teljes súllyal az elvesztése. Szerettem. Ő volt az első szerelmem és hiányzott. De annyira mégsem volt szörnyű mint amennyire képzeltem, hogy az lesz. Hiszen már egy sokkal erősebb kötelék fűzött ide. Még magamnak sem tudtam megmagyarázni, de valahogy úgy éreztem magam mint egy kirakós darabja ami végre most került a helyére. Nyugodt voltam, csak szomorú. Ha pedig arra gondoltam, hogy esetleg vámpírokat kell ölnöm, hmm a gondolatra összerándult a gyomrom. Őszintén szólva nagyon féltem a dologtól.
A következő napok szinte összefolytak. Keveset aludtam, Aaron egy szadista módjára edzett engem mint a legújabb tagot, és gyakran voltunk járőrözni is.Hogy mi történt Mark és Aaron között, azt már átváltozásom utáni következő nap megtudtam. Nem kellett sok mindent tennie, mivel Mark annyira halálra volt rémülve, hogy tudta, bárkinek is beszélne farkassá változó emberekről senki nem hinne neki. Így megfogadta, hogy engem és La Pusht ezután nagy ívben elkerüli. Nem is számítottam másra.
Kathyéket nem láttam többet. Nem mintha nem akartam volna, csak az új helyzet miatt nem lett volna tanácsos a kölcsönös látogatás.Az edzések szakadatlanul folytatódtak, azonban az egyik nem úgy végződött ahogy vártuk. A több napos kimerültségemben egy kis felüdülést jelentett Ivy meghívása, aki megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem egyik nap elmenni vele Port Angelesbe vásárolgatni.
Örömmel mondtam igent és Alphám is áldását adta a dologra. Ivy értem jött kocsival, én pedig vidáman rohantam elé.
- Sziasztok!- kiabáltam vissza a hátam mögül. Széles mosollyal az arcomon pattantam be Ivy mellé.
Ivy Clearwater sem tagadhatta volna le gyökereit. Fekete hosszú fényes haj, rézvörös bőr, és okosan csillogó fekete szemek. Alig vártam vele a csajos délutánt, mert nemcsak mint lányok lehettünk együtt, hanem volt valaki akivel megbeszélhettem ezt a farkasos dolgot, mivel ő mindent tudott rólunk és valami rejtélyes módon vele nem történt semmi. Ezért néha irigyeltem, néha pedig nem..még én is csak emésztettem a dolgot. Szerettem Ivyvel lenni, annyira beszédes volt és olyan könnyen jól tudtam magam érezni vele.
Miután már minden lányos témát és városi pletykát kitárgyaltunk, ő óvatosan kérdezősködni kezdett a felőlem.
- Fáradtnak tűnsz.- mondta miközben visszatettem a sokadik boltban az egyik ruhát a helyére.
- Ha téged hajtana Aaron estétől hajnalig te se néznél ki jobban.- mondtam fanyaran. Bátorítóan megsimogatta a vállamat.
- Ugyan már. Csak jót akar neked, azt szeretné hogyha szükség lesz rá meg tudd magad védeni.Hiszen te vagy az egyetlen lány köztük. Mellesleg nagyon elégedett veled, azt mondta sokkal jobb vagy mint az öcséd.- elkerekedett szemmel bámultam rá.
- Micsoda? Ezt mikor mondta?- Ivy halkan kuncogott
- Múlt héten mikor náluk jártam. Akkor kérdeztem rólad és ő mondta. De vissza ne mond neki, mert leszedi a fejemet!- én lelkesen bólogattam. Ez igazán sokat dobott a hangulatomon. Viszont a következő kérdésére már számítottam egy kicsit.
- És mi lesz a Harvarddal? Mégiscsak elmész?- kérdezte kiváncsian. Én csak némán megráztam a fejem.
- Nem. Seattlebe fogok járni fősulira. Ott is ugyanúgy van orvosi mint a Harvardon.És persze Cullenék és értik, hogy a jelen körülmények között nem lenne tanácsos most máshová költöznöm egyedül. Különösen nem egy vámpírok által használt házba. – mondtam, majd önkéntelenül is vágtam egy fintort. Miután mind a ketten bevásároltunk úgy döntöttünk, hogy beülünk egy étteremben. Jó idő volt, kellemes meleg, igaz a nap nem sütött, vastag felhők takarták, de ezen senki nem lepödött meg.Mindenki a teraszokon ivott, evett. Mi is éppen leadtuk a rendelésünket, mikor Ivy belecsípett a karomba.
- Khmm Lil, a túl oldalon az ott nem a volt barátod?- óvatosan oldalra fordítottam a fejemet és tényleg ő volt az. Mark közeledett az étterem felé egy ismeretlen, nyakigláb magas szőke lánnyal. És egyenesen ahhoz az étteremhez jöttek ahol mi ettünk. A gyomrom egy pillanatra összeszorult. Aztán
köhögési roham tört rám. Először fogalmam sem volt, hogy mitől hiszen még egy falatot sem ettem és ittam. Amikor Markék beértek az étterembe valamennyire már sikerült magamon erőt vennem, nagyokat lélegeztem, és ittam is egy keveset. Majd körbenéztem, hogy meglátom-e merre van a rohamom kiváltója. Ha a gyomrom az előbb csak összeszorult, mostmár görcsbe is rándult. Egy férfi követte Markékat. Ő is leült az étterembe, nem messze tőlük és étlapja mögül az egymásba felejtkező
párocskát figyelte. Alaposan végigmértem. Jól öltözött volt, de viszonylag átlagos. Átlagos magasság, barna haj, fehér bőr, és itt nyeltem egy nagyot…fekete szemek

Moonlight-4. fejezet- Változások

2010-02-16T07:28:00.000-08:00

Már bőven délután volt mire anya, apa és Luke megérkeztek. Luke borzalmasan nézett ki. Nyúzott volt. Apa csak bólintott, Luke ránk se nézett. A felől is voltak kétségeim, hogy egyáltalán tisztában van vele, hogy hol van. Ők el is tűntek. Csak anya maradt velünk és kimerülten az egyik karosszékbe lerogyott.
- Anya mi történt?- óvatosan megsimogattam a karját. Ő rám nézett, barna szemeiben aggodalom csillogott.
- Reggel mikor felébredtünk Clearwateréktől telefonáltak, hogy ott van Luke és megsérült.
- De hát mi történt?-
- Nem történt semmi komoly csak tudod milyenek a srácok. Elmentek biciklizni és hát valami történhetett, Luke pedig leröpült a bicikliről és megrepedt egy bordája.- nem tudtam mit csináljak, vagy mondjak.,csak ültem ott csendben. Arra kaptam fel a fejem amikor apa kijött Luke szobájából. Hihetetlenül kimerültnek látszott. Szemei alatt hatalmas karikák éktelenkedtek akárcsak anyának. Megint elfogott a paranoia, de el is altattam magamban azonnal amint az öcsém jutott az eszembe.
- Hogy van?
- Végre elaludt. Sok pihenésre lesz szüksége. Szóval ha lehet most egy darabig ne háborgasd.- mondta apa. Megütközve néztem rá. Ez rosszul esett. Hiszen a tulajdon öcsémről beszél, akinek a gyógyulása most az első nekem. Persze ahelyett, hogy ezt elmondtam volna, csak annyi volt a válaszom.
- Oké rendben. Azt hiszem felmegyek. Felhívom Markot, régen beszéltünk.- majd cammogva megindultam felfelé a lépcsőn. Fél órán keresztül beszélgettünk Markkal ami egy kicsit dobott az amúgy eléggé nyomott hangulatomon. Utána csak feküdtem az ágyon és bámultam a plafont. Elegem volt. Annyi furcsaság történt mostanában, és mi is próbáltunk a végére járni, de akkor most meg ez. Belefáradtam. Úgy döntöttem, hogy hivatalosan is kivonom magam ebből az egészből és csak hagyom hogy sodorjon az ár. Aztán tényleg így lett.
A következő hetekben nem történt semmi a világon. Gyakrabban lógtam Kathyéknél és Clearwateréknél miután hazajött a nyári szünetre Ivy, illetve ha tehettem Markkal csavarogtunk, akkor is főleg a tengerparton. Az öcsémet viszont alig láttam. Egész napokat átaludt és csak délben találkoztam vele ha hazaugrott enni valamit. Velem pont ugyanolyan kedves volt mint korábban, érdeklődött még Mark felől is, de tagadhatatlanul szűkszavúbb lett ami aggasztott ugyan, de nem járhattam a nyomában. Majd megkeres ha úgy érzi, hogy szüksége van rám. Amúgy sem volt időm Luke után nyomoznom, mert végre megjöttek a felvételi eredmények és hivatalosan is örülhettem neki, hogy a Harvardra megyek. Onnantól kezdve kicsit önző módon lefoglalt az egyetemi csoporttársakkal való ismerkedés és a sok tervezgetés ugyanis Mark is egy egyetemre készült velem, igaz ő a jogi nem az orvosi karra. De Luke miatt túlságosan nem aggódtam azok után, hogy a sok iskolai hiányzás után ismét elkezdtek társaságba járni a quileut fiúk és mostmár elválaszthatatlanabbak voltak mint korábban. Kicsit azért rosszul esett, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól Lukeal, de nem tudtam ellene tenni. Nem láttam más megoldást, beletörődtem a helyzetbe. Így teltek a hetek eléggé lassan és unalmasan hiszen Forksban sosem történt semmi.
Aztán elérkezett a várva várt nap. Július.4ét írtunk pontosan mikor reggel felkiabált apa, hogyha én is szeretnék ott lenni mikor megszületik a hugom akkor siessek. Persze én értem utolsónak a kocsihoz, és szegény anya már nagyban fújtatott. Szinte megszólalnom is lehetetlenség volt, mivel Magen állandóan csiripelt. A végén már feladtam és csak mosolyogtam. A Forksi kórháznál apa olyan kanyarral és fékezéssel állt be a kocsival, hogy megboldogult Charlie nagyapám akarommondani dédapám menten szívinfarktust kapott volna. Apa és anya villámsebességgel eltűntek a szülészeti
részlegen, mi pedig lemaradva követtük őket. Kint kellett várakoznunk, mert apa bement, apásszülés volt. Elérkezettnek láttam az alkalmat, hogy beszélgethessek Lukekal. Most nem tudott elszaladni.
- És mi újság van öcskös? Mostanában régen beszéltünk.- megpróbáltam lazára venni a figurát.
- Semmi a világon. A srácokkal lógunk mostanában. Tudom, hogy kicsit néha soknak tűnik de nem csinálunk semmi törvénybe ütközőt. Ígérem.- felelte mosolyogva.
- Éértem.- nyögtem ki. Nem nagyon tudtam, hogy erre mit reagáljak.- És mit szoktatok csinálni?
Gondolom nem ültök egész nap valamelyikőtök szobájában és nézitek a tv-t. Mellesleg nálunk igencsak keveset vagytok. – Luke olyan elgyötört tekintettel nézett rám, hogy nem tudtam mire vélni. De mire megint jobban megvizsgálhattam volna, hogy milyen arcot vág, már nyoma sem volt az előbbi komorságnak.
- Hmm, semmi extrát. Szoktunk lógni lent a parton, meg kocsikat és motorokat bütykölünk. Tudod Aaronnak nagyobb tapasztalata van ebben és segít nekem.
- Tényleg?Na ez klassz.- majd megint közénk telepedett a csend, és a várakozás. Nem nagyon tudtam már mit mondani vagy kérdezni tőle. Látszódott rajta, hogy nem akar beszélni. Ami pedig nem megy azt ne erőltessük. Amíg várakoztunk adott így is elég elfoglaltságot Magen aki mindent meg akart tudni, és rám hárult az a megtiszteltető feladat, hogy nagy körvonalaiban vázoljam neki, hogy hogyan lesz a kisbaba, közben pedig Lukekal majd megszakadtunk a nevetéstől, de szegény hugomat azzal ráztam le, hogyha megszületik a kistestvérünk, majd apa vagy anya biztos szivesen elmondják neki, hogy honnan jött Daisy baba.
Odakint már sötétedett és az eső is hangosan verte a kórház ablakait. Vihar volt. Az ég mennydörgött és mindenhol villámlott. Meg már az én ölembe hajtotta fejét és igen laposakatt pislogott, Luke viszont egyre feszültebb lett. Nem sokkal este hat után apa jött ki sugárzó arccal.
- Olyan gyönyörű- csak ennyit mondott és mi mind tudtuk, hogy minden rendben van. Anya és a hugunk is.
- Láthatjuk?- nyafogott Megan.
- Persze.- azzal apa már ott sem volt.Fél perccel később egy rózsaszín szuszogó kis hájgombócot hozott ki a karjában aki békésen nézelődött a nagyvilágba. Mindannyian megcsodáltuk, majd apával üdvözletünket küldtük anyának. Apa elbúcsúzott anyától, majd mindannyian fáradtan de boldogan hazaindultunk. Noha alig töltöttünk valamicskét a szabadban, bőrigázva léptünk be a házba. Apa el is ment egyből aludni ahogy Luke. Én lefektettem Megant, és meséltem neki ahogy anya szokta, majd én is aludni mentem. Frissen szárított hajamat copfba fontam, majd lefeküdtem és vártam, hogy jöjjön az álom. De nem jött. Olyan éber voltam, hogy alig bírtam megmaradni a helyemen. Így nem tudtam mást csinálni, leültem internetezni, zenét hallgattam. Hajnali három körül lehetett, mikor újra kezdődött a vihar. Az ablakom nyitva volt és jobbnak láttam ha becsukom. De mikor az ablakhoz léptem egy pillanatra megállt a szívverésem is. Az egész olyan volt, mint valami horrorfilmben csak én elfelejtettem el sikítani. Egy hihetetlen nagyott villámlott és ekkor a házunktól nem messze húzódó erdősávnál megpillantottam egy farkast. Nem lehetett eltéveszteni. A villám fénye pont ráesett.
Gigantikus volt, gyönyörű és ijesztő. Messziről nem tudtam pontosan megnézni, de mire jobban kihajoltam az ablakon már nem volt sehol. Akkor már abban is kételkedtem, hogy tényleg ott volt-e.
Végül meggyőztem magam, hogy csak a képzeletem játszik velem, hiszen nagyon kimerült lehettem.
Jót nevettem magamon, mikor lentről meghallottam Luke horkolását, mivel én ijedtemben egy hatalmasat ugrottam. Becsuktam az ablakot, és ágybabújtam. Még elalvás előtt mosolyogtam magamon, hogy már újabban megijedek az öcsémtől és fáradtságomban gigászi méretű farkasokat vizionálok az erdőbe.
Másnap már a hajnali riadalmam csak egy jó viccnek tűnt. Délelőtt anyáért mentünk a kórházba.
Apa azonnal ágyba parancsolta anyát, én pedig befektettem mellé a kiságyba Daisyt. Elbűvölő kisbaba volt. Mostmár négyünk közül ő volt a harmadik féle Black-Cullen variáció. Míg én sápadt voltam mindig is akárcsak anya, Luke és Meg pedig le sem tagadhatták volna, hogy indiánok addig Daisy egésszéges rózsaszínű volt, igaz kicsit kreolabb bőre volt, de közel sem volt réz színű mint testvéreimé. Csokibarna haja volt és hihetetlen módon olyan világos zöld élénk és csillogó szeme volt mint az enyém.. Amikor megemlítettem anyának, ő csak mosolygott és mondta, hogy ők is meglepődtek apával, de nem csoda a dolog, mivel Edwardnak is zöld szeme volt halandó korában.
Kicsit meg is sértődtem rajta, hogy ezt nekem korábban nem említették. De a húgom elbűvölő kis teremtés volt. Állandóan ébren volt és mindent nagy érdeklődéssel nézett, de volt egy olyan jó tulajdonsága amit a következő hetekben megtapasztaltunk, hogy átaludta az éjszakákat. Ezzel nagy örömet okozva a szüleinek és az összes testvérének. Innentől kezdve már vége volt a Markkal vagy Ivyvel való csavargásoknak, főleg otthon segédkeztem anyának. Minden úgy ment mint a karikacsapás. Egy valamit leszámítva. De arról senkinek sem mertem beszélni.A szokásos női problémám időszerű lett volna de nem történt semmi. Ezután pedig egyre fáradékonyabb lettem, rengeteget aludtam és annyit ettem mint három másik. Marknak nem bírtam szólni, anyáéknak pedig nem mertem. Pedig a napok csak múltak, egyik a másik után és nekem állandóan az járt a fejemben, hogy mi van ha terhes vagyok? Hiszen még csak 18 éves vagyok és most mennék egyetemre. De tudtam nagyon jól, hogy nem halogathattam tovább a dolgokat. El kellett mennem orvoshoz. Forksban nem mehettem, mert itt mindenki ismert mindenkit így megkértem Ivyt hogy jöjjön el velem Port Angelesbe. Teljesen megértő volt és teljes diszkréciót fogadott. Az orvos le is vette a vért és következő hétre ígérte az eredményt. Akkor már egyedül mentem. Kicsit nyomasztó volt úgy ülni a váróban, hogy körben mindenhol plakátok voltak kirakva mosolygós kismamákról és gyermekeikről. Mintha az ember csak azért mehetne nőgyógyászhoz mert terhes. Idegesen toporogtam a lábammal a kis helyiségben, miközben mellettem vidám kismamák tárgyalták meg az ügyes bajos dolgaikat. Végre kidugta a fejét az ajtón az asszisztens nő.
- Lily Black!-majd körbepillantott.
- Megyek.- majd egyből berohantam az ajtón. Amikor megláttam a mosolygós orvost valamelyest megnyugodtam. De mi van ha azt tartja ilyen jó hírnek ha terhes vagyok? Leültem vele szemben és
vártam, hogy végre mondjon valamit.
- Nos Ms. Black megjöttek a vérvizsgálat eredményei. Ön olyan egészséges akár a makk.- mosolygott rám szelíden.
- És akkor most terhes vagyok?- nyeltem egy nagyot, nem volt könnyű kinyögni.
- Ez az érdekes látja.- mondta töprengve. – Önnek késik a havi vérzése, de nem , nem terhes. Viszont semmilyen nőgyógyászati betegsége sincs. Egyedül csak arra tudok gondolni, hogy ön még fejlődő szervezet, és előfordulhat ilyesmi. De ha következő hónapban sem lenne javulás kérem jelentkezzen.
Bólintottam és már ott sem volt. Úgy éreztem lebegek. Az utóbbi napokban annyira idegeskedtem miatta, hogy terhes vagyok, hogy hihetetlenül megkönnyebbültem. Mikor ez az eufórikus állapot elmúlt, akkor jöttem rá, hogy azért mégiscsak van min aggódni, hiszen valami akkor sincs rendben velem, de mi? Otthon is csak ezen járt a fejem, ezért egy csöppet szétszórt voltam. Mikor már a szendvicsemet a mosogatógépbe raktam megmelegedni akkor úgy döntöttem, hogy jobb lesz ha megyek aludni. Előző nap is tíz órát aludtam, de amint ledőltem most is szörnyen kimerültnek éreztem magam. Nincs ez rendjén, morfondíroztam. De többre már nem futotta, mert aludtam. A telefon csörgés ébresztett fel. Odakint még világos volt..tehát nem alhattam sokat. Mark keresett.
- Szia, van kedved sétálni egy kicsit?
- Persze. Mikor találkozzunk és hol?- kérdeztem felvidámodva.
- Történetesen most kanyarodok be hozzátok. Gondoltam lemehetnénk a partra.- kinéztem az ablakon, és már hallottam a fekete BMW-nek halk dorombolását és nemsokára meg is pillantottam a ház előtt.
Futva szaladtam hozzá. És a nyakába ugrottam. Mark felszisszenve hátrált. Megkövülten meredtem rá. Valami baj van?
- Atya Isten Lily, nem vagy beteg?- kérdezte ijedt arccal.
- Hát történetesen, nem vagyok a topon mostanában de nem gondoltam, hogy ennyire látszik.- mondtam félszegen.
- Az is egy dolog, elég nyúzottnak látszol, de én nem arra gondoltam. Tüzel a homlokod is. Olyan forró vagy, hogy tojást lehetne sütni rajtad.Nem méred meg a lázad?- csendben bólintottam és egyből a szobámba cipeltem.
- Mi ez a nagy titkolózás?- nézett rám nagy barna szemeivel.
- Semmi semmi- motyogtam halkan miközben bekapcsoltam lázmérőt.- Csak nem akarom nagydobra verni a dolgot, tekintve hogy itt van már Daisy is. Majd én kikezelem magam ha baj van.- azzal bekaptam a lázmérő végét. Fél pillanat sem volt, pittyegett, kivettem és azt hittem ijedtemben eldobom. A kijelzőn kereken 41 fok szerepelt. Hiszen ekkor nekem már félig halottnak kéne lennem vagy legalábbis öntudatlan állapotban és nem tudnék így pattogni.
- Na mennyi?- kérdezte Mark
- Ááá tévedtél, nem láz csak magas hőemelkedés, 38.6- azzal azonnal ki is kapcsoltam és bedobtam az íróasztalom egyik fiókjában.
- Biztosan?- vonta fel szemöldökét.
- Ha mondom.- mondtam nevetve- Amúgy is, ha nagyon lázas lennék szerinted így rohangálnék?- kérdeztem kacagva. Ez meggyőzte. Elmentünk sétálni. First Beachen sétálgattunk és beszélgettünk ahogy annyiszor már ezen a nyáron. Éppen a szokásos témánkra tértünk az iskolára, és hogy ki mikor akar hazajárni szünetben.
- Na hogy én nem fogok az biztos- mondta magabiztosan Mark. – Szerintem jobb lenne, ha te is maradnál Bostonban. Jó kis hely, és közel sem olyan unalmas porfészek mint Forks.
- Én szerintem amint lehet hazajövök.- feleltem csendesen. Erre ő gúnyosan felnevetett.
- Ha gondolod…-csak ennyit mondott. Bennem nem is tudom miért, kezdett felmenni a pumpa. Ekkor értünk a part végére és folytattuk utunkat be az erdős szakaszba.
- Elhiszem, hogy nehéz lehet neked, mert korábban New Yorkban laktál, de én szeretek itt lakni. Itt van mindenkim, a családom a barátaim.
- Barátaiid?- horkant fel.- Mégis kire gondolsz? Csak nem az öcséd bünőző külsejű barátaira?
- Mégis hogy képzeled, hogy ilyet mondasz rájuk, hiszen mi összetartozunk, egy nép vagyunk!- éreztem, hogy valami elpattant bennem. Olyan dühöt éreztem magamban amit még korábban sosem.
Úgy éreztem mintha minden porcikámat vadul rázná a remegés, a körülöttem lévő dolgok körvonalai összemosódtak. Meg voltam ijedve Mark arcáról nem tudtam olvasni, egyszerre tükrözött félelmet és megdöbbenést. Nekem pedig kezdett úgy tűnni, hogy nem tudom uralni a testemet. Szólni akartam Marknak, meg akartam kérdezni, hogy mi a baj? A következő viszont amit éreztem az az volt, hogy megint ura vagyok magamnak, a remegésnek vége és a látásom is megint kiélesedett. De mikor mo-
solyogva el akartam indulni Mark felé, aki mellesleg eddig úgy bámult rám, mintha szellemet látna, ő hatalmas ordítás közepette rohanásnak eredt.

Moonlight- 3.fejezet Újabb bonyoldalmak

2010-02-08T10:22:00.000-08:00

A következő napokban is maradt a gyönyörű napos idő. De nekem már semmi kedvem nem volt ezzel foglalkozni. Akadt bajom így is bőven. Az Uley fiúk továbbra sem jöttek iskolába. És őket követte még Tom Clearwater, majd következtek az Ateara fiúk. Nate, Hugo és Ben se jártak már suliba. Luke pedig egyre mogorvább volt. Ő maga mesélte el nekem egyik nap, hogy hiába próbálta keresni barátait, egyiket se tudta utolérni, de még a szüleikkel sem tudott beszélni. Az egyetlen akit utol tudott érni az Ivy Clearwater volt, de ő is csak annyit tudott, hogy Tom nagyon beteg és elvitték a szülei kórházba. Ami már csak azért is volt különös mert egyik nap éppen bevásárlás közben láttam az anyukájukat és igencsak jó kedve volt. Akinek pedig a gyereke kórházban fekszik valami súlyos betegséggel az nem szokott a boltban kacarászni. Nagyon nem tetszett nekem a dolog és adott is gondolkodni valót bőven.Hiszen ha mégiscsak jó volt a feltételezésem és tényleg idegen vámpírok miatt fuvaroztak minket egy hétig a szüleink akkor is annak már vége van. De őszintén szólva a logikát se láttam a között, hogy mi köze lehet a már Forksból elment vámpíroknak a quileut fiúkhoz. Mark előtt igyekeztem vidámnak mutatkozni, de szerettem az öcsémet és minél rosszabbul festett én is annál rosszabbul éreztem magam és annál jobban aggódtam érte. Otthon is megváltozott a légkör. Mindenki feszültebb lett. Egyik nap már nem bírtam tovább. Kibukott belőlem a kérdés egyik este.
- Mondjátok csak..nem tudjátok milyen betegség lehet La Pushban? Mert ha valami fertőző nem szeretném ha mi is elkapnánk.- jelentettem ki élesen. Anyának elkerekedett a szeme, és a hasára szorította a kezét, mintha attól félne, hogy meghallotta a baba amit mondtam. Apa csak összepréselte a száját és sokáig úgy tűnt nem is fog válaszolni.
- Mire gondolsz pontosan?- adta az ártatlant. Én pedig már kezdtem kijönni a béketűrésből.
- Na most már elég. Mindannyian tudjátok, hogy mire gondolok! Először az Uley fiúk, aztán Tom Clearwater és mostmár az Ateara testvérek is. Ne adjátok nekem az ártatlant!- kiabáltam dühösen.
Annyira dühített, hogy ők pontosan tudták, hogy mi folyik itt és úgy tesznek , mintha minden rendben lenne. Ők is látták, hogy hogyan lesz Luke napról napra életuntabb és hallgatagabb. Ez nem az én öcsém volt.
- Kisasszony vigyázz a szádra!- szólt rám anya, ami egy kicsit magamhoz is térített.
- Bocs apa.- motyogtam az orrom alatt.
- Semmi gond.- dörmögte vissza.- Az Uley fiúknak amúgy bármennyire nevetséges is bárányhímlője van, és tudod milyen sokat járnak össze a quileut srácok. Elkapták egymástól és hát már kamaszkorban is lassabban múlik el, mint a kicsiknél és jóval tovább tart. Ennyi az egész. Néhány hét és mind jól lesznek- mondta, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy az utolsó szónál zavartan köszörülte a torkát.
- Aha.Szóval tényleg csak ennyi az egész?- kérdeztem. Apa szemrebbenés nélkül nézett vissza rám és bólintott. Sarkon fordultam és bementem a szobámban. Szemenszedett hazugság. Nem tudtam miért nem hiszek a tulajdon szüleimnek, hiszen mindig őszinték voltak velem. De most valami azt súgta, hogy itt nincs rendjén. És ismertem magam, tudtam, hogy addig nem fogok nyugodni amíg a végére nem járok. Mérgesen cibálni kezdtem le magamról a ruhát, már éppen kész voltam a pizsamába öltö-
zéssel, mikor valaki erőtlenül kopogtatott az ajtón.
- Gyere be.- mondtam autómatikusan és felültem az ágyamra. Luke volt az. Ha nem lett volna az a nyurga 17 éves, kedvem lett volna odarohanni és megölelgetni, megsimogatni és megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. De ezt már 10évesen zokon vette tőlem, pedig már akkor is előszeretettel istápoltam őt.
- Nem zavarok?- kérdezte elhaló hangon. Válaszként csak megráztam a fejem. Szörnyen nézett ki. Már majdnem 1m80cm volt, izmai olyanok voltak, mintha gyúrni járt volna pedig csak suli után néha úszott és apának segített a műhelyben. De nem is ez volt a szörnyű benne, mostanra már egész helyes srác lett és ahogy hallottam ki is használta a gimis lányok körében adottságait. De most rézbőre olyan sápadt volt amilyen lehetett, szeme alatt olyan fekete karikák húzodtak, mint a Cullenek mielőtt vadászni mentek. A szemeiben sem csillogott már a megszokott vidámság.
- Mondtak anyáék valamit?
- Semmit amiből kiindulhatunk. Csak azzal jöttek, hogy Aaronék bárányhimlősek.- mondtam puffogva.- Te ezt beveszed?
- Nem.- jött a válasz. – De tudunk mást csinálni?
- Igen is tudunk. Luke én nem tudom nézni ahogy így kínlódsz már napok óta. Igenis meg fog tudni, hogy mégis mi a nyavaja folyik itt. A végére járunk.- végre megjelent egy halvány mosoly az arcán.
- Még sosem láttalak ilyennek- mondta halkan.
- Eddig nem volt alkalmam megmutatni a harciasabb énemet. De most majd meglátod. Na mikor kezdjük és hol és kivel?- tisztára fel voltam lelkesedve az ötlettől, hogy Lukekal ketten csinálunk valamit aminek remélhetőleg eredménye is lesz.
- Jó kérdés. Nem tudom. Talán megpróbálhatnánk megfigyelni őket. Vagy valami. Szerintem mindannyian nagyon is otthon vannak és jól.- én csak buzgón bólogattam és gondolkoztam. Egyelőre csak egyetlen lehetséges mód jutott az eszembe, hogy ezt végre hajtsuk. Ezentúl éjszakánként én is Lukekal együtt szököm meg. El is mondtam az elképzelésemet, amit nagyon is díjazott. Így megegyeztünk benne, hogy várunk egy napot és ha holnaputánig sem rendeződik a dolog, akkor neki indulunk az éjszakának. De valahogy nem lepett meg, hogy minden változatlan maradt. A ruháimat már előre otthagytam Luke szobájában. Éjszaka éjfél után indultunk útnak. Még sosem járkáltam ilyenkor La Pushban.
Vagyishogy La Pushnak az erdős részén. Mert erről közelítettük meg a házakat. Kicsit ijesztő volt, bevallom, még Luke is kicsúfolt, hogy milyen nyuszi vagyok, mivel minden ágreccsenésre összerezzentem. Úgy döntöttünk, hogy ma az Uleykat fogjuk megfigyelni. Ehhez jócskán be kellett mennünk az erdőbe, mert tudtuk, hogy nem egészen La Pushban laknak. Amikor már kibontakozott előttünk a ház oldalra húzódtunk egy bokor takarásába. Onnan pont láttuk az oldalsó ablakot ami a konyhával egybenyitott nappaliba nyílt. Emily és Sam az asztalnál ültek, háttal nekünk és beszélgettek. Bármennyire is nyújtogattuk a nyakunkat, és hegyeztük a fülünket. Semmi érdemleges nem történt és a fiúknak nyoma sem volt. Egy idő után feltámadt a szél ami igencsak csípős volt. Nekem már fájt minden tagom, szúrt az oldalam, és tiszta kosz voltam. Elég hamar nyűgösködni kezdtem.
- Luke menjünk már! Látod, hogy nincsenek itt. Lehet, hogy mégiscsak anyáéknak volt igaza.- azzal felegyenesedtem és megragadtam a karját. De mostmár úgy tűnt, hogy kettőnk közül ő lett az elszántabb.
- Ne csináld Lil. Csak még egy kicsit! Szerintem igenis fogunk találni valamit. – mormogta testvérem.
- Jó rendben. Kapsz még 15 percet,de aztán nyomás haza. – ő csendben figyelt tovább, de én már meguntam a várakozást és mögötte járkáltam le föl az erdőben, persze néha Lukera pillantva, mert igazából nem éreztem magam nyugodtnak az erdőben.
- Na jól van. Letelt. Gyerünk.- megragadtam a kezét, ő kelletlenül felállt és követni akart, de én megtorpantam.
- Nem hallottad?- fordultam Lukehoz.
- Mégis mit? És miért suttogsz?- kérdezte tőlem normál hangerővel, de én csendre intettem. Meg mertem volna esküdni, hogy valaki vagy valami a közelben járt. Luke már megint szólni akart volna, de mutattam neki, hogy maradjon csendben. Megint hallottam, és mostmár nemcsak én, hanem az öcsém is. Mind a ketten a zaj irányába fordultunk, de túl sötét volt és túl sűrű volt az erdő ahhoz, hogy bármit is láthattunk volna. Aztán…
- Atya Isten- sikítottam fel, és szinte meglepődött öcsém nyakába vetettem magam.
- Menjünk innen Luke. Most azonnal.
- Mi van?- kérdezte érthetetlenül, de feladta miután futásnak eredtem. Tudta, hogy később várhat tőlem csak magyarázatot. Mikor kiértünk a kövesútra a megnyugtató utcai lámpák fénye alá, erőtlenül lerogytam az útpadkára.
- Elmondanád mégis mitől kaptál szívbajt? A reccsenést, azt én is hallottam. Valószínűleg valami állat volt. De miért sikítottál?
- Mert, mert..- kapkodva szedtem még mindig a levegőt.- Pont az ellenkező irányból, szóval mögöttem, úgy éreztem mintha valami megszagolta volna a lábamat és még a szuszogását is hallottam.
- Lily, képzelődsz. A vadállatok nem jönnek olyan közel és szerintem neked mostmár tényleg fürdésre és alvásra van szükséged.
- Jól van. Nézz hülyének- pattantam fel durcásan.- De én még egyszer nem megyek veled éjszakai túrára Lucas Bill Black vedd tudomásul.- öcsém ezt csak hatalmas öblös hahotával reagálta le.
- És te még nevetsz?- a hangom egy oktávval feljebb csúszott az ijedségtől.- Mi van ha farkas volt? Vagy .. ne addj isten egy medve.
- Látszik milyen sűrűn jársz te is az erdőben. Pedig az ember azt hinné, hogy indián lány létedre ismered valamennyire.- válaszolta vidoran öcsém. De engem most semmi nem tudott jobb kedvre deríteni, még mindig reszkettem. Ő nem érezte amit én. A meleg levegőt a lábamnál, és az egyenletes mély szuszogást. Meg voltam róla győződve, hogy medve volt, de semmi esetre sem kisebb egy farkasnál. Luke kijelentette, hogy akkor ő ezentúl egyedül megy kémkedni amibe én kézségesen bele is egyeztem, mivel a többi célpontunk is az erdő szélén vagy közelében lakott. De a magam megnyugtatása érdekében a lelkére kötöttem, hogyha sokáig lesz oda óránkénti telefonos értesítést várok, mire ő kijelentette, hogy rosszabb vagyok, mint anya.
Ami viszont a szerencsénket illette, nagyon is mellettünk állt, mivel hála drága szüleink jó alvóképességének, semmit a világon nem vettek észre megint. Nekem első dolgom volt fürödni, majd aludni menni, de még elalvás előtt az eszembe véstem, hogy beszélnem kell Kathyval, hogy lehetőleg Luke további ténykedéseit se árulja be a szüleinknél, mert nyilván a mairól is tudomása volt, hiszen látott minket. De utána már édesdeden aludtam, volna ha nem álmodom azt, hogy felváltva kergetnek medvék, farkasok és vámpírok az erdőben. Ennek következtében többször le is estem az ágyról. Még szerencse volt, hogy másnap hétvége volt így addig alhattam ameddig akartam. De nem felejtkeztem meg a tegnapi, vagyis a hajnali gondolatomról. Ártatlan képpel anya elé álltam.
- Anya elvihetem a kocsit?- értetlenül néztem rá. Miért hát nem kérheti el egy kamasz csak úgy az autót?
- Hová szeretnél menni?
- Gondoltam meglátogatom Kathyéket, úgyis olyan régen voltunk náluk. Nem igaz?
- De lehet, hogy..nincsenek is otthon, elmentek vadászni. Hiszen napok óta most borult be először az ég.- próbált volna lebeszélni anya. De hasztalan volt.
- Egy próbát megér nem? Amúgy is. Már eldöntöttem, hogy megyek szóval látta Kathy. Akkor meg illene otthon maradnia.- láttam anyát, hogy nem tetszik neki az érvelésem, de megadta magát.
- Jó, de sötétedés előtt itthon légy.- gyorsan megpusziltam az arcát és már ott sem voltam. Úgy száguldottam az úton ahogyan csak lehetett. A kocsi kerekei csikorogva fékeztek a ház előtti kavicsos úton. Az ég borús volt, esni nem esett, csak a köd szemerkélt. Jól sejtettem. Kathy már várt rám. Szeme aranyszínű volt és szélesen mosolygott.
- Már vártalak.- most valamiért nem is tudom,de vidámság lett úrrá rajtam. Én is visszamosolyogtam rá.
- És gondolom tudod is, hogy miért .
- Óó hát igen. Már hajnalban tudtam mikor hazamentetek. Én akkor mentem vadászni mikor megtudtam, hogy egyedül mászkáltok kint.- nekem leesett az állam.
- Akkor az te voltál?- kérdeztem álmélkodva.
- Micsoda?- most ő sem értette, hogy miről van szó.
- Mikor az erdőben voltunk Lukekal, hallottuk, hogy valaki, vagy valami járkált körülöttünk. Nem te voltál?- erre ő csilingelően felkacagott.
- Az egyezményre nem emlékszel? Cullen lány vagyok. Nem vadászhatok quileut területen. Nem nem én voltam. De biztonság kedvéért a határ környékén portyáztam, hogyha netán mégis baj lenne tudjak segíteni. És úgy látom nem jártam messze az igazságtól.- vonta össze a szemöldökét. Már bántam, hogy elkottyantottam magam.
- Akkor most végül is mi lesz? Beárulsz minket vagyis mostmár Lukeot anyánál?- kérdeztem rá arra ami miatt eredetileg jöttem.Kathy csak egy pillanatig töprengő arckifejezést vett fel, majd elkomorult a tekintete, de ismét derűsen nézett fel rám. Mindezt olyan rövid idő alatt, hogy alig tudtam követni.
- Nem, persze hogy nem szólok. Nem lesz baja Lukenak.- mondta mosolyogva, amitől most én is megkönnyebültem egy kicsit, hiszen ha Kathy mondja, hogy nem lesz baj, akkor az úgyis van. Innentől már valamelyest felszabadultabban tudtunk beszélgetni, és ha már itt voltam akkor kellő alibit akartam szolgáltatni magamnak, és tényleg sötétedésig maradtam Kathyvel, akivel közben rengeteg mindenről beszélgettünk. Vámpírokról, farkasokról, a férjéről, világkörüli útjaikról. Más különös képességű vámpírokról. Amiket én elképedve hallgattam. Tisztában voltam vele, hogy a Culleneknek milyenek a képességei, de arról soha nem mesélt senki, hogy mások is vannak akik rendelkeznek ilyen és az övéknél számomra sokkal ijesztőbb erővel. Nekem különösen annak a nomád vámpírnak tetszett az ereje, aki képes volt az ellenfelét az általa kreált illúzióba zárni és ezzel a teljes tébolyba kergetni.
Még tovább is hallgattam volna ha Gerald érkezése nem hívja fel rá a figyelmemet, hogy már milyen későre is jár. Nesztelenül lépett be a házba, egyszerű kék inget és egy sötét farmert viselt edzőcipővel. Külseje tökéletesen makulátlan volt, semmi nem árulkodott róla a szeme színét kivéve, hogy merre járt. A fantáziám egyből messzire kalandozott, érdekelt volna, hogy milyenek a vámpírok amikor vadásznak, persze tudtam, hogy ezt soha nem láthatom. De érthető volt, hogy foglalkoztatott, hiszen csak azt láttam mindig, hogy a szemük egyre sötétebb lesz, majd eltűnnek egy időre és aranybarna szemmel térnek vissza.
- Azt hiszem ideje lenne menned. Ha még sokáig itt maradsz mindjárt telefonál Nessie.- jegyezte meg kedvesen Kathy.
- Ó persze.- tértem észhez és már fel is pattantam.- Hello Gerald!- ő udvariasan biccentett én pedig már szaladtam is a kocsim felé. Hazafelé is úgy vezettem, mint egy őrült, de La Pushnál már lassítottam. Volt egy olyan megérzésem, hogy anyáék csak azért nem hívtak fel, mert Kathy már tájékoztatta őket, hogy egyben haza érek. Otthon nem kerülte el a figyelmemet, hogy anya és apa is feszülten néznek engem, mintha várnának valamire. Mikor vidáman rájuk mosolyogtam, anyából felszakadt egy sóhaj.
- Milyen volt Kathynél?- kérdezte óvatosan apa.
- Jó. Sokat beszélgettünk, és a végén már megérkezett Gerald is, szóval jó kis délután volt.- anyáék összemosolyogtak. Körbe néztem a szobában, de csak a hugom volt ott aki tátott szájjal bámult valami
gyerekeknek szóló maszlagot a tévében.
- Luke hol van?
- A szobájában van. Azt hiszem tanul- jött apa válasza az újság mögül. Elindultam Lukehoz, mert még beszélni akartam vele, mielőtt elmegy éjszaka. Tudatni akartam róla, hogy Kathy támogat minket és minden eshetőségre a cullen-quileut határon fog ma éjszaka is portyázni. Luke szobája közvetlenül az enyém alatt volt. A nappaliból egy egyszerű fa borításos folyosó vezetett oda, onnan nyílt amúgy a lenti fürdőszoba is. Bár mi nem volt fából a mi házunkban? Ahogy belépett az ember egyből egy hatalmas helyiségben találta magát. Balra volt a hatalmas konyha, anya felségterülete, jobbra pedig a nappali. Egy kandallóval, a tv és sok sok kanapé és fotel. Amire szükség is volt, hogyha a quileutok nálunk gyűltek össze, hiszen kellett a hely. A konyha mögött indult felfelé a lépcső, a lépcső mellett volt a folyosó, ahol anyáék szobája volt a legvégén és a legelején Luke. Én laktam Magennel odafent és ott volt még a vendégszoba ami majd Daisyé lesz ha felnő. De összességében szerettem a házunkat, főleg a meleg barna színek miatt.
Mikor Luke szobájához értem, halkan kopogtam. Nem jött válasz. Halkan benyitottam. Nagyon békésen aludt. De meglepődve konstatáltam, hogy már lelóg az ágyról, holott nemrég vették neki anyuék. Nem volt szivem felébreszteni, így leültem az íróasztalához és a gondolataimba merülve vártam, hogy felébredjen. Éppen Kathyn járt az eszem, hogy mennyire jó, hogy ilyen segítőkész és még hajlandó éjszaka is vigyázni Lukera, bár igaz ez neki semmilyen fáradtságot nem jelentett.
A következő pillanatban pedig felébredt Luke..ugyanis fordult egyet és hatalmas puffanással leesett az ágyról. Még nem volt teljesen magánál.
- Mi az? Mi van? Megyek..- nézett zavartan össze vissza
- Luke..aludtál, nem történt semmi. – csítitottam, ő álmosan megdörzsölte a szemét, majd felpattant az ágyra. Én beszámoltam neki mindenről amit Kathytől hallottam, és ő megigérte, hogy nagyon óvatos lesz. Vonakodva ugyan de abba is belement, hogy engem értesítsen végig mindenről. Hogy ne legyen nagyon feltűnő a párosunk, kimentünk a nappaliba és az estét anyáékkal töltöttük. Amikor anya is elment aludni, Luke is fáradságra hivatkozott és bement a szobájába. Én még kint igyekeztem apát szóval tartani amíg lehetett. Aztán mikor ő is a végkimerülés szélén állt és elment aludni, én felrohantam a szobámba. Már várt az első üzenet:
Itt vagyok Clearwateréknél, minden rendben van. Luke
Megkönnyebbülve felsóhajtottam. Tisztában voltam vele, hogy innentől kezdve folyamatosan ír, ha tovább megy, vagy ha történik valami. Nem állt szándékomban elaludni amíg haza nem ér, de a 10. sms után elaludtam.
Reggel mikor felébredtem elfogott a páni félelem. Luke utolsó sms-e akkor érkezett mikor még Atearáék házához indult, onnantól kezdve semmi. Gombóc nőtt a torkomban. Felültem és füleltem.
Csak a tv ment, valami reggeli gyerekműsör amin a hugom hangosan kacagott. Feltéptem az ajtót és lerohantam.
- Meg! Hol vannak anyáék? És hol van Luke?- a hugom rámemelte hatalmas fekete szemeit.
- Anyáék azt mondták, hogy Clearwaterékhez kellett menniük, és hogy ma te fogsz rám vigyázni, bár nem tudom minek mellém babysitter.- fintorgott- Amúgy Luket ma még nem láttam.
Azonnal az asztalhoz rohantam ahol is anya gyöngybetűi vártak azzal az üzenettel, hogy sürgősen Clearwaterékhoz kellett menniük, és Luke is ott van, majd jönnek. Addig is legyek jó és vigyázzak Megre. Tehetetlenül roskadtam le a fotelba és a fejemet püföltem. Mégis mi a nyavalya folyik itt amiben mostmár nemcsak a szüleim hanem Luke is benne van?

Moonlight 2.fejezet- Kérdések

2010-02-02T08:50:00.000-08:00

A gyanúm minden nappal egyre növekedett, de egyszerűen nem mertem rákérdezni a szüleimnél.
Főleg azért, mert Sam után Quilék és Sethék voltak a következők akik újfent gyerekfuvarozásba kezdtek. Annyira akartam tudni, hogy mi lehet az oka. Tudtam, hogy azzal kapcsolatos aki éjszaka járt nálunk. Ő hozott valami féle hírt. Egyik reggel végre elszántam magam.
- Hmm, azon gondolkoztam apa, mintha néhány nappal ezelőtt valaki járt volna itt este. Nem ismertem fel a hangját. Ki volt az?- apa nem nézett rám, csak kapargatta az égett részt a pirítósán.
- Ó, biztos Quilre gondolsz. Múlt héten tudott visszahozott eeegy..könyvet amit még anyád kért kölcsön Clairtől.
- Arra emlékszem, én éjszakára gondoltam. Éjszaka felébredtem, és hallottam hogy lent beszélgetsz egy férfival.- anya kezéből kiesett a kanál.
- Jah hogy aaaz.- mondta tettetett könnyedséggel.- Csak egy turista volt. Eltévedt és tőlem kérdezte meg merre találhatja Forksot.
- Aha. Éjszaka- mormogtam. Hihető. De nem volt merszem többet kérdezősködni. Mivel azonban örököltem édesanyám kiváncsiságát és nyughatatlanságát, úgy döntöttem, hogy éjszaka követni fogom öcsém példáját és megszököm. Kathyvel akartam beszélni, hátha ő pontosabb felvilágosítást ad, hogy mi folyik itt. Hiszen ő is ismeri a quileutokat és anya biztos őt is tájékoztatta. Fel voltam öltözve és hallgatóztam. Apa horkolt, az öcsém szintén, a hugom álmában beszélt, anya is nyilván alszik. Minden készen állt. Lábujjhegyen leosontam a lépcsőn, mint egy szellem úgy surrantam ki az ajtón. Bepattantam a kocsimba és indítottam. Nem érdekelt ha meghallják, majd a büntetéssel foglalkozom
ha hazaértem. Minden sötét volt és kihalt. Kicsit dobogó szívvel hajtottam le a páfránnyal benőtt útra, féltem hogy nem találok el a házhoz. Már már ott tartottam, hogy vissza kéne fordulni, mikor felbukkant előttem teljes fényében. Kathy már kint ült a lépcsőn. Hogyne. Hiszen ő akkor tudta már, hogy jönni fogok, amikor eldöntöttem. Kiszálltam a kocsiból.
- Szia.- köszöntem félszegen.
- Csak azért nem szóltam Renesmeenek, mert láttam azt is, hogy nem fognak rájönni a szökésedre.- felpattant és míg pisloghattam volna már mellettem volt és hűvös kezével belém karolt.
- Gyere be. Gery elment vadászni. Kettesben vagyunk.- erre nem is tudom miért, de gombóc nőtt a torkomban, bár tudtam Kathy nem öl embereket.
- Szóval, hadd ne lőjem le a poént. Mond nyugodtan mit szeretnél.- aranyszínű szemeibe néztem, és egyből kibukott belőlem ami az oldalamat fúrta.
- Valami nincs rendben. 5 nappal ezelőtt járt nálunk valaki éjszaka, és azóta apa hoz, visz minket a suliba, ugyanúgy, mint a többi quileut a gyerekeit. És tudom azt is, hogy őket sem engedik ki sötétedés után. Tudni szeretném, hogy mi folyik. Te vagy anyu legjobb barátnője, nyilván elmondta neked.
Kathy csak mosolygott, de közben halántékát dörzsölte.
- A férjem járt apádnál. Mert láttam valamit. – megnyaltam a kiszáradt számat, feszülten figyeltem. Tudtam, hogy ez nem minden, még kell lennie valaminek.
- Okos lány vagy Lily. Pont olyan kíváncsi mint Renesmee és pont olyan jó megfigyelő mint Bella.
De sajnos többet nem mondhatok. Megigértem a szüleidnek. Neked pedig legyen elég annyi, hogy azért játszák a szüleitek a sofőrt, mert biztonságban akarnak tudni titeket. Kérlek ne kíváncsiskodj, még 7 nap és vége lesz ígérem.- mondta lágy hangján, majd megsimította az arcomat, amitől akaratom ellenére kirázott a hideg. Erre ő hahotázva felnevetett.
- Ne félj nem eszlek meg. Igazság szerint soha nem is ettem. Most pedig irány haza! Aludj, hiszen holnap iskola.- én automatikusan felálltam, igaza volt Kathynek, álmos voltam. De ekkor végre kattant egyet a fogaskerék az agyamban. Már a kocsim felé tartottunk mikor megálltam és Kathyre néztem.
- Vámpírok! Ugye? Azokat láttad, és most addig vigyáznak ránk amíg el nem mennek.- Kathy ismét csak sejtelmesen mosolygott és betessékelt a kocsimba.
- Jó éjt Lily!- dühös voltam. Hogyis hihettem, hogy Kathy őszinte lesz hozzám? Rettentően idegesített, hogy mindenki gyereknek nézett. Hiszen most múltam 18 az istenért! Mire hazaértem már lenyugod-
tam valamelyest, és igyekeztem halkan visszalopózni, nehogy megváltozzon Kathy látomása. De szerencsére nem úgy lett. Reggel úgy ébredtem, mintha nem aludtam volna semmit. Keserű csalódás-
sal vettem tudomásul, hogy még egy hétig kisiskolásnak vagyunk nyilvánítva. Legalább Meg örült neki. Annyira szerettek együtt lenni apával, most még egy kicsit több is jutott nekik.
A suli udvaron ücsörögtem egyedül mikor nagy vidoran lehuppant mellém az öcsém.
- Hát neked meg mi bajod?
- Jéé, te nem a wc-ben vered a kicsiket?
- Nana, nagylány nem kell így felkapni a vizet. Ma éppen jó hangulatomban vagyok ha már kérded.
Csak láttam, hogy olyan búskomor vagy. Csak nem Marki cica az oka? Csak hogy örülj őt most láttam a folyosón bolyongani mint egy kísértet.
- Fogd be. És igen, ő is a bajom. De nem lenne, ha te megtanulnál rendesen viselkedni és nem zaklatnád folyton. Mellesleg már rég kellett volna szólnom anyáéknak a stiklieidről.- Luke keze reszketni kezdett, álkapcsa megfeszült. Úgy, szóval dühös. Nagyon helyes. Élvezettel folytattam a cukkolását.
- De persze idő kérdése az egész. Aztán lesheted magad, hogy mikor szemétkedtek legközelebb az Uley fiúkkal. Tényleg, hogy hogy elengedtek a főnökök? Nem kerülsz büntibe?- mondtam tovább negédes hangon. A következő pillanatban azonban olyat tett az öcsém amit nem vártam. Felpattant és a köztünk lévő fából faragott kerti asztalt egy kézzel úgy elhajította az udvaron hogy pozdorjává tört.
A félelemtől összerándult a gyomrom, de azért hősiesen álltam Luke dühös tekintetét. Én is felálltam.
És nem tudom mi ütött belém ,de tovább folytattam a cukkolását.
- Na mi az? Csak nem meg akarod verni a nővéredet?- Luke nem szólt egy szót sem, csak tett egy lépést felém. Ekkor szinte a semmiből köztünk termett Mark. Kezét Luke mellkasának támasztotta, másik kezével maga mögé tolt de nem eresztett el.
- Luke! – szólt nyugodt mély hangján- Ezt te sem akarod. Nyugodj le kérlek.- A szivem a torkomban dobogott. Egy hete ez volt Mark első cselekedete irányomban. De közben az öcsémért is aggódtam.
Luke mélyeket szippantott majd lerázta Mark kezét.
- Nehogy azt hidd te ficsúr hogy vagyok olyan vadállat, hogy képes lennék ártani a húgomnak.- majd ott hagyott minket. Én még mindig szótlanul ám hevesen dobogó szívvel meredtem szerelmemre. Most méginkább daliás hercegnek tűnt a szememben. Magas volt, izmos, olyan fehér bőre volt mint egy vámpírnak, barna szeme és sűrű sötét barna haja.
- Köszönöm.- dadogtam halkan. Mire legnagyobb megkönnyebülésemre elmosolyodott.
- Beszélhetnénk Lil?- én csak bólintottam, majd követtem az épületbe. Egy félreeső folyosó szakaszon áltunk meg.
- Annyira hülye voltam. Úgy sajnálom. Nem kellett volna arra kérni téged, hogy áruld be az öcsédet.
Azt hittem rosszul hallok. Csendben vártam a folytatást.
- Nem mintha eddig bármikor is el tudott volna verni, de tudod bosszantó volt, hogy rámszálltak. És az Uley fiúk. Huuh..van bennük valami rémisztő. Na mindegy, nem is ez a lényeg. Hiányzol Lily! Meg tudsz bocsájtani?- erre már nem válaszoltam semmit ,csak megcsókoltam. Innentől kezdve egész nap úgy éreztem, hogy a fellegekben járok. Egész nap egymás kezét fogtuk és szünetekben szétválasztha-
tatlanok voltunk. Mostmár az sem tűnt bosszantónak, hogy még majd egy hétig apa fog minket suliba hozni. Otthon is első dolgom az volt, hogy elmeséltem anyának, hogy kibékültünk, amit ő örömmel fogadott. Jó volt, hogy mindent elmondhattam neki. Lehet, hogy ezért sem volt sose barátnőm, ott volt anya, haveroknak pedig a quileut fiúk. A következő napok szinte röpültek. Mindent csodásnak találtam, és még Luke is jól viselkedett, mostanában még az Uley fiúkkal is egyre többet beszélgettem.
Egyik nap mikor hazaértünk a suliból, nagy meglepetés várt minket. Anyával ott ült az asztalnál Bella és Edward. Amikor megláttak minket mind a ketten elmosolyodtak. A szemük színe topáz volt, tehát voltak vadászni, állapítottam meg.
- Mennyit nőttetek, Különösen te Luke. Már akkora vagy mint Jacob!-felpattant a székből Bella, majd minden további nélkül megölelt és megpuszilt mindnyájunkat. Edward és Luke azonnal lefoglalták egymást, hiszen közös szenvedélyükről az autókról beszélgettek. Közben apa is köszönt Bellának, de fordult is vissza, mert még Meget el kellett hoznia suliból. Én mosolyogva figyeltem anyámat és nagyanyámat ahogy önfeledten beszélgetnek, noha furcsa látványt nyújtottak. Anya augusztusban tölti a 36-ot, már voltak nevető és mimika ráncai, és a kezén látszott, hogy nem fiatal. És fiatalkori karcsúsága is oda volt már. Ezzel szemben ott ült mellette Bella, akinek arca majd szétcsattant a fiatalságtól, sehol egy ránc, olyan vékony és törékeny volt mint egy porcelán baba és ránézésre elment volna 16 évesnek is.
- Mi szél hozott titeket La Pushba? Akarom mondani Forksba?- kérdeztem érdeklődve.
- Régen láttuk Nessiet, és mostanában utazgatni támadt kedvünk Edwardal. Ez minden.- felelte mosolyogva Bella. Hmm, hát hogyne. Jó azoknak akiknek annyi pénze, van hogy azt sem tudják mihez kezdjenek vele és annyi idejük, hogy fogalmuk nincs róla.
- Meg persze meg akartuk látogatni a Harvardra készülő unokánkat.- erre én elpirultam. Még mindig zavarba hozott, ha ez került szóba. Nem nagy érdem. Megfeleltem a felvételin.
- Szerintem igenis érdem.- szólalt meg dallamos hangján Edward. Én riadtan felkaptam a fejem. Persze, ha sokáig nem látom őket elfejtkezek róla, hogy vigyázzak a gondolataimra. Régen anya is tudott mások gondolataiban olvasni, sőt még az emlékeit is megmutatni vagy nézni valakinek. De már hosszú ideje nem képes rá. Elmondása szerint nem hiányzik neki, de én néha azért örültem volna valami természetfeletti erőnek. De sebaj, ezentúl ügyelek rá, hogy mit gondolok és mikor.
Edwardék Kathyékkel együtt laktak a Cullen házban, de a következő napokban gyakran meglátogattak minket. Az egyik ilyen alkalom teljesen váratlanul történt, pont mikor nálunk volt Mark. Ekkor egy igen érdekes megismerkedésnek lehettem tanúja. Mind lent voltunk a nappaliban, tévéztünk, mikor Edwardék beállítottak.
- Ohh, ap..Edward.- szólalt meg anya. Én csak behunytam a szemem és hálát adtam, hogy nem csúszott ki az apa szó a száján. Mark idegesen mocorogni kezdett mellettem, mire apa felkuncogott.
Vetettem rá egy sötét pillantást, hogy tudja hallottam ám, hogy kárörvend.
- Mark, ők itt anya unokahuga és öccse. Edward és Bella- vettem rögtön kezembe az irányítást. Végülis testvérnek már túl fiatalok voltak.
- Hello- mondták mind ketten. Nem is erőltetve tovább az ismerkedést, mert látták, hogy Mark mennyire ideges. Szokványos,mondták nekem. A halandóknak valami hatodikérzéke megsúgja kikkel állnak szemben és jobbnak látják a távolságtartást.
- Ő Lil nem azt mondtad, hogy valami baj van a számítógépeddel?- fordult felém Mark, és láttam, hogy gyöngyözik a homloka az idegességtől.
- Jaa, de. Menjünk föl- kapcsoltam, majd karon ragattam és elindultunk a lépcső felé. A szemem sarkából még láttam ahogy Edward elmosolyodik.
Mark egészen addig nem is mert előbújni a szobámból amig Edwardék ott voltak. Sajnáltam szegényt.
Viszont többször már nem volt szerencséjük egymáshoz. Minden a rendes kerékvágásban folyt, néha már sajnáltam, hogy lejár az egy hét és nem apa lesz a sofőrünk. De hát egyszercsak ez is elérkezett. Nemcsak nálam az összes quileut gyereknél is ahogy Tom informált. A hét leteltével Edwardék is tovább utaztak, Kathyék úgy tűnt maradnak még egy darabig. Aztán lejárt apa sofőrségének ideje is, és én meglepően nagy örömmel vettem ismét birtokba a volánt. Szép napos idő volt, már csak néhány hét volt hátra a suliból. Miután kitettük a suliban Meget feltekertem a rádiót és vidáman dudorásztam, nem törődve a mellettem hallgatagon és komoran gubbasztó öcsémmel. A parkolóban kiugrottam a kocsiból.
- Szép napot öcsi!- trilláztam neki vidáman. Most még az sem tudott nagyon letörni, hogy vissza se szólt csak fejét a nyakaközé behúzva elsietett órára. Én most mindennek örültem, hiszen kibékültem a barátommal, egészséges a családom és nem utolsó sorban sütött a nap Forksban. Érezhetően és melegen. Feltett szándékom volt kiélvezni. Éppen angol órán ültem és ábrándosan bámultam kifelé a napsütésbe éppen azt tervezgetve, hogy elmehetnénk suli után Markkal a partra, mikor Mrs. Turner hangját hallottam meg magam mellett.
- Ms. Black, ha volna oly szives válaszolni a kérdésemre amit már másodjára teszek fel.- igen ingerültnek tűnt.
- Ő hogyne. Mi is volt az? Elnézést Mrs.Turner.
- Mivel maga is La Pushban lakik és osztálytársa Aaron és Daniel Uleynak, nem tudja véletlenül miért hiányoznak?- bambán néztem körbe a teremben, és csak ekkor tűnt fel, hogy tényleg nincsenek ott.
- Nem tudom tanár nő.
- Na látja, csak ennyit akartam. Furcsa, pedig ők az osztályelsők és az elmúlt három év alatt sosem hiányoztak.- már csak ennyit hallottam Mrs. Turner hangjából, majd tovább folytattam a mosolygós ábrándozást, pedig igazán elgondolkozhattam volna én is, hogy hol lehetnek a mindig makkegészséges és szorgalmas ikrek.

1.fejezet Talány vagy tévedés?

2010-01-23T09:34:00.000-08:00

A szobámban ültem és kifelé bámultam az ablakon. Zuhogott és köd volt. Május középen.
Annyira utáltam Forksot mint életemben soha. Ez a legelátkozottabb hely ahol éltem. Szívem
szerint Los Angelesig vagy Floridáig szaladtam volna de nem tehettem. Túl sok minden kötött ide. Először is a szüleim. És bármennyire is utáltam ebben a pillanatban az én idióta öcsémet,de ő is. Meg a kis szeleburdi hugom, Magen. És a legkisebb testvérem akinek érkezését júliusra vártuk. Kislány, már mind tudtuk. Daisy Blacknek fogják hívni. Én bolond elkezdtem sírni mikor életem legfontosabb embere is eszembe jutott. Mark. Immár két éve együtt voltunk, minden a lehető legcsodásabb volt…ideáig. Végzősök voltunk mind a ketten a Forksi gimiben. Luke öcsém eggyel alattam járt. Úgy egy hónapja kezdődött minden. Anyáéknak nem mertem szólni, mert féltem, hogy Lukera nagyon berágtak volna. Így én próbáltam megzabolázni mostanában egyre fékezhetetlenebb testvéremet. Hiszen apát így is lekötötte most anya barátnőjének és férjének látogatása. Tudtam nagyon jól most nem hiányzik neki még hogy megtudja. Szíve csücske lett a maffia főnök a gimiben.
Luke elhíresült dühkitöréseiről, hatalmas bunyóiról, és hogy dühét rendszerint az alsóbbéveseken vezette le. És az új célpont Mark volt. Nem tudom min vesztek össze, de az utóbbi időben annyira megbolondult Luke, hogy Mark kijelentette, hogy szólnom kell a szüleimnek.Én persze nem akartam és védtem Lukeot, de ő azt mondta, hogy nem lesz spicli,de ha nem csinálok valamit akkor addig jobb ha nem találkozunk egy darabig. Azóta nem hallottam Mark felől. Töprengésemből anya rázott fel aki felkiabált lentről.
- Lily jössz már?
- Igen anya megyek.- gyorsan megnéztem magam a tükörben. A lesírt sminket letöröltem.Hajamat leeresztettem és leszáguldottam a lépcsőn. Anya sugárzóan mosolyogva és kigömbölyödve várt a lép-
cső aljában, apa hátát a kocsinak vetve várt ránk kint mogorva képpel.
- Csinos vagy. Kathy örülni fog neked.- mondta mosolyogva majd, kéz a kézben kisétáltunk.
- Jacob, igazán el tudok menni egyedül is Forksba.- apa csak dühösen fújt.
- Nem, én viszlek el. Nem érdekel az a fránya határ sem.
- Jacob már megint ezzel jössz?- zsörtölődött anya.
- Igen. Kathy is Cullen és mihelyst ide költözött a másik vérszívóval életbe lépett a szerződés.- anyám hisztérikusan felkacagott.
- Gyerekes vagy Jacob Black! Mintha még lennének farkasok. Hiszen már ti sem vagytok azok!
- Hagyjátok már abba!- kiabáltam rájuk. Ők csak meglepve összenéztek én meg csendben néztem tovább az esőt. Közben pedig azt kívántam, hogy a nyavaja vigye el a vámpírokat és a vérfarkasokat is. Mintha még nem lett volna elég, hogy ebben az örökös zöld nyálkás helyen kell élnem még ez is. Ugyanis bármilyen hihetetlenül hangzott, anyai ágon vámpírokkal, apai ágon vérfarkasokkal álltam rokonságban. Anya, Renesmee Black, korábban Renesmee Cullen félig vámpír volt születésem előtt.
A Cullenek immár igen kiterjedt klánja jelenleg Skóciában élt egy kastélyban. Legfiatalabb testvérük és anya gyerekkori barátnője Kathy Cullen nemrég ment férjhez. Én csak annyit tudtam, hogy Kathy egy szerencsétlen kimenetelű vámpírtámadásnak köszönhette új életét. Ismertük mindannyian nagy szüleinket Edwardot és Bellát. De tekintve, hogy kamaszoknak néztek ki, így soha nem hívtuk őket nagyinak vagy nagyapának. Egyszerűen ők voltak Bella és Edward Cullen. Kedveltem őket bár sosem annyira mint a szeleburdi 10 éves hugom akinek ez hatalmas csodával ért fel. Én amúgy anyával együtt kilógok a többiek mellől. A genetika valami fura tréfája során anyának és nekem világos bőrünk, barna hajunk volt. Míg Luke és Magen szakasztott apa volt. Rézvörös bőr, fekete szemek és fekete haj. Az indián vér. Apáék korábban egy vérfarkas falka tagjai voltak, de miután a Cullenek előbb elköltöztek a keleti partra, majd Európába, már nem volt rá szükség, hogy tovább farkasok maradjanak. Azóta mindannyian emberek, de még így is szoros kapcsolatban vannak. Gyakran rendezünk családi bulikat, találkoztunk Uleyékkal, Clearwaterékkel, Callékkal. A két idősebb Uley fiúval Aaronnal és Daniellel mostanában nagyon is jóban volt Luke ami nem tetszett, mert véleményem szerint ők változtatták ilyen bajkeverővé az öcsémet. Viszont Tom és Ivy Clearwateréket szerettem. Ivy Floridában jár főiskolára, az öccse Tom velem egyidős. Quil Atearának és Clairenek csak fiai voltak Nate, Hugo, Ben. Mindenkit szerettem és mindenkivel jóban voltam, a srácok olyanok voltak nekem mintha még nagyon sok fiú testvérem lenne. Bár gyakran cukkoltak Mark miatt, szerintük túl sznob volt hozzám. Amikor felpillantottam, már a jól ismert hatalmas Cullen kúria előtt állt meg apa, ami már alig látszódott ki a sok kúszó növény alól. Kint már nem esett csak a köd permetezett. Az ajtóban már várt minket Kathy Cullen, mostmár Stephenson és férje Gerarld. Kathynek hosszú szőke haja volt és az esőben szinte átlátszónak hatott. Férje méltóságteljes léptekkel indult meg felénk. Kezet nyújtott apának. Apa habozott egy pillanatig, majd kezet ráztak.
- Kathy- bicentett kimértem apám.- Két óra múlva értetek jövök.- majd nyomott egy puszit anya, majd az én arcomra is. Félszegen toporogtam, hiszen még egészen kicsi voltam mikor utoljára láttam Kathyt. Természetesen semmit sem változott azóta sem. Bekisértek minket a hatalmas nappaliba és ott kezdtünk beszélgetni. Anya persze szokás szerint fesztelenül. Én csak néha néha szóltam bele a társalgásba, hiszen ez most úgyis az ő találkozójuk volt. Én elmélázva bámultam ki a nagy üvegfalon, éppen Markon járt az eszem amikor észre vettem, hogy csend van. Körbe néztem, és csak azt láttam, hogy Kathy férje és anya Kathyt nézik, aki ködös tekintettel ült. Még életemben nem láttam ilyet, elképesztően furcsa volt. Az ilyen helyzetekben örültem neki nagyon, hogy egyszerű ember vagyok.
Vége volt, Kathy tekintetén megint látszódott, hogy ura önmagának. Aranybarna szemei egyből engem kerestek.
- Kathy mit láttál?- kérdezte anya reszkető hangon, mert ő is látta az aggodalmat Kathy tekintetében.
- Semmit, semmi különöset.- felelte mosolyogva.- De tényleg Nessie. Ne légy olyan ijedős.
- Nem? Akkor miért a lányomra néztél?
- Hát jó.- sóhajtott fel- Ha tudni akarod csak annyit, hogy a kisasszonynak meg fog gyűlni a baja a férfiakkal a közel jövőben és emiatt elég kusza a jövöje. Ennyi. Még valami..Gratulálok Lily úgy néz ki ősztől járhatsz a Harvardra. – bármi volt is a célja, elérte. Anyának leesett az álla, majd én is fogadtam Kathy férjének Geraldnak a gratulációját. Anya is alig várta, hogy elmondhassa apának a jó hírt. Este az egész család engem ünnepelt, noha semmi kedvem nem volt hozzá. Bár most viszonylag még Luke is egész jó kedvű volt és viselkedett. Lily Black a Harvardra megy! Első dolga volt szüleimnek, hogy értesítették az éppen tengerentúli rokonságot. Edward persze egyből kijelentette, hogy minden el van intézve, a tandíj és a lakhely is. Hogyne lenne, hiszen Cullenék állandó rezidenciával rendelkeztek Bostonban is. Legalább ennyi haszna is volt, ha az ember örökéletű és jövőbelátó vámpíroknak a rokona. Hiszen anya a tanítónői és apa az autószerelői fizetéséből bajosan tudták volna fizetni a tandíjamat. Pezsgő bontás után végre sikerült felslisszolnom a szobába, ahol első gondolatom az volt, hogy szólni kéne Marknak. De akkor bevillant, hogy nem is beszélünk, illetve érdekesen venné ki magát, ha elárulnám neki, hogy tudom a felvételi eredményemet, mikor az 1hónap múlva volt csak várható. Inkább hanyatt dőltem az ágyon és hallgattam, ahogy kopog az eső a tetőn.
Azt hiszem az ringatott álomba is. De egyszercsak felriadtam. Két dolog is felébresztett. Az egyik az volt, hogy hallottam ahogy alattam egy szinttel két láb csapódik a földnek. Tehát Luke már megint megszökött. A következő amire figyelmes lettem, az két férfi hang hangos morgása volt odalentről. Nem tudtam ki lehet a másik, az egyik egészen biztosan apa volt. Túl álmos voltam, hogy azon kezdjek gondolkodni, hogy ki jött hozzánk ilyenkor, inkább Lukeon gondolkodtam. Elhatároztam, hogy az lesz az első, hogy holnap beszélek anyával amint sikerül kettesben maradnunk. Kockáztatva persze a koraszülés eshetőségét is, de inkább ő mint apa. Ő először velem kiabálna egy sort, majd dühében még képes lenne és ellátná Luke baját is, amit nagyon nem akartam. De több töprengésre már nem futotta Hamarosan ismét olyan mélyen aludtam mint egy csecsemő.
Reggel kialvatlanul ébredtem, mert minden féle lehetetlen dolgot álmodtam. Mindenki csendben reggelizett, még most anya se beszélt, amit furcsálltam, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelen-tőséget.
- Na jó, Luke, Meg, irány a suli- pattantam fel könnyedén és már nyúltam is volna a kulcstartón lévő kocsikulcsom után, mikor megütközve vettem észre, hogy nincs a helyén.
- Ma én viszlek titeket iskolába- szólalt meg a hátam mögött apa. Én teljesen értetlenül meredtem rá.
Fogalmam sem volt mi üthetett bele, hiszen amióta megvolt a jogosítványom én fuvaroztam a tesóimat és apa mindig nyugodt szívvel engedett el, mondván, hogy nagyon felelősségteljesen közlekedek.
- Remélem nem gond.- mosolygott rám, de ez nem volt valami őszinte- Még a következő héten is én leszek a sofőr.
- De hát miért?- szaladt ki a számon.- Mármint nem baj. Ne érts félre..csak hát nem nagyon értem.
- Apád kocsijával volt valami probléma és most sokáig tart mire megjavítja. Nem szeretnénk ha a kocsi ott maradna a suliban, hiszen bármikor szükség lehet rá. Így addig apád használja a tiedet ha nem gond.- mondta anya. Én csak bólintottam. Végül is egészen logikus magyarázatnak hangzott.
Némán ültem végig a kocsiban, míg Luke és Meg szóval tartották apát. Nekem akkor sem fért egyszerűen a fejembe, hogy mi lehet-e mögött. Mert hogy volt valami amit titkoltak az biztos. A gyanúm akkor is erősödött, mikor a suli parkolójában, pont a szomszéd autóból kiszálltak az Uley ikrek igen mogorva képpel, és a volán mögül pedig előbukkant Sam. Olyan nincs, hogy mindenkinek egyszerre romoljon el a kocsija. Apára néztem. Komoly tekintettel összenéztek, biccentettek egymásnak, majd anélkül, hogy bármelyikük is gyermeikeikre pillantott volna, beszálltak a kocsiba és már ott sem voltak. Itt valami nincs rendben! Ebben egészen biztos voltam.

Beharangozó

2010-01-22T14:10:00.001-08:00

Szóval szeretnék szólni, hogy holnap este jön az új rész. Sajnos kicsit nehezen haladok a folytatással a vizsgaidőszak miatt, pedig ötletből nincs hiány:) De igyekszem. Négy fejezet már kész van:D Addig is szavazzatok, mi legyen a történetem címe:D Szégyen de nem tudok választani:D Isa

Északi fény- 31.fejezet Holtomiglan holtodiglan

2010-01-04T05:10:00.000-08:00

Nem emlékeztem semmire, azt sem tudtam, hogy mennyi ideig voltam eszméletlen. Amikor kinyitottam a szemem csak egy kis lyukon keresztül jutott el hozzám fény. Mikor jobban körül néztem akkor láttam, hogy miért. Mindenki engem állt körbe.
- Menjetek már arrébb, nem látjátok hogy levegőt sem kap?- dohogott anya, és kezdte arrébb lögdösni az embereket, akarom mondani vámpírokat mellőlem. Én csak értetlenül pislogtam Carlisleara aztán pedig Jacobra. Nem tudtam mi történik velem. Azt persze továbbra is éreztem, hogy a szivem még mindig nem jött helyre, olyan vadul és rendszertelenül vert. Apa homloka gondterhelt ráncokba szaladt össze hol engem, hol Jacobot nézte.
- Carlisle, nem lehet, hogy az átélt stressz miatt ájult el?- kérdezte apa folytott hangon Carlislet.
- Nem tudom Edward, meg kell vizsgálnom alaposabban. Eddig csak azt sikerült leszűrnöm, hogy sok folyadékot vesztett és rendetlenkedik a szive. Szerencsére elfogadja a szervezete a sóoldatot. Az lenne a legjobb ha most kimennétek mind.- Carlisle csöndes hangjára még ebben a zűrzavarban és zajban is mindenki hallgatott. Hamar kiürült a vizsgáló szoba. Carlisle kedvesen rámmosolygott, hiányzott már ez az arc.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen kalandos út után a belépőd is ilyen drámai lesz.- incselkedett velem, miközben felhúzta a gumikesztyűket a kezére.
- Hjajj de vicces,- nyögtem fáradtan, mivel még a szivem és újfent a gyomrom miatt már megint nem éreztem jól magam.
- Nos Nessie, Jacob csak annyit mondott, hogy hallotta a rendetlen szívverésedet, én pedig a folyadék veszteségről tudok, de milyen egyéb panaszaid vannak?
- A gyomrom..rengeteget hánytam, és még most is háborog, olyan furcsa érzés, szédülök is…és a szivem még most sincs rendben de ezt te is hallodd. – miközben soroltam a tüneteimet Carlislenak, próbáltam volna kilesni, illetve hallgatni a fejéből, hogy mire gyanakodhat, de nem történt semmi. Semmit nem hallottam. Utána próbáltam a többiekre koncentrálni, tudtam, hallottam, hogy mind lent vannak, de a gondolatát senkinek sem hallottam. Rámtört a pánik.Mi történik velem? Igaz mindig is emberi létre vágytam, de ezzel a rosszulléttel párosulva már korántsem nyerte el a tetszésemet.
- Nessie baj van?- fordult felém aggódó tekintettel Carlisle. Csak némán jeleztem a fejemmel, hogy igen.
- És, most vettem észre, hogy nem működik az erőm. Nem hallom senki gondolotatát.- riadtan néztem az arcát én pedig közben a számat harapdáltam. Kifordult hirtelen a szobából majd visszatért egy kis szerkezettel amiben rögtön felismertem, ultrahang gép volt.
- Meg kell hogy vizsgáljalak ezzel is, mivel nem tudhatom így, mi okozza a gyomorpanaszaidat.- én csak türelmesen vártam, hogy beüzemelje, majd bekenje a hasamat azzal a hideg géllel, ami az én bőrömön szinte semmi idő alatt már el is olvadt. Carlisle kezét normál ember nem is látta volna, olyan gyorsan cikázott a hasamon, majd itt ott megállt egy pillanatra, hátha lát valami rendelleneset. De nem látott semmit, még pár pillanatig folytatta a vizsgálatot. Mind a ketten feszülten figyeltük a monitort, Carlisle már majdnem kikapcsolta mikor észrevettem valamit.
- Carlisle nézd!- majd kezemmel a monitor felé mutattam, ahol egy babszemnyi kis sötét folt jelent meg. Carlisle a kiáltásomra oda fordította a fejét, majd az ultrahangos készülékre nézett ami még mindig a hasamon volt. De már nem a gyomromnál. Annál jóval lejjebb. Döbbenten néztem Carlislera bár ő nem tűnt meglepettnek. Mintha számított volna ilyesmire. Visszahanyatlottam az ágyra és figyeltem a monitoron azt az ütemesen lüktető kis pöttyöt. Carlisle felkuccongott, ő nem csinált problémát a dologból ahogy sejtéseim szerint édesapám fog.
- Azért, hogy már dédapa legyek..hmm, egész jó.- tovább kuncogott magában, majd erőtt vett magán és ismét orvos volt.
- De mégis körülbelül mennyi idős?- tudakolta Carlisle. A homlokom ráncokba szaladt mikor gondolkodtam. Aztán eszembe jutott, miután Jake kihozott a Volturitól, de hiszen az nem több mint….négy nap. Hatalmasra nyílt szemeimet Carlislera emeltem
- Azt hiszem, négy napos.- most Carlisleon volt a sor, hogy eltöprengjen. Le föl járkált a szobában és hümmögöt, majd megadóan széttárta a karjait.
- Fantasztikus. Egyszerűen hihetetlen.- gondoltam, hogy itt most Jacobra és énrám gondol, és úgy is leginkább orvosi szempontból.
- De Carlisle biztos, hogy az? Mármint hogy terhes vagyok? Hiszen én, nekem ugye szóval sosem menstruáltam.- mekegtem sután, de hát a tények tények, hiába is látott engem gyerekekkel Aiden.
- De növekedtél, ha gyorsabban is mint más gyerekek, ami viszont azt jelzi, hogy a tested képes
a változásra. Tehát megeshet.- magyarázta Carlisle, majd megint a hasamra vitte a ketyerét és megint megláttam az alhasamban az ütemes dobogást. Először elérzékenyültem, hogy tényleg valóra válik, amit kívántam, aztán elfogott a páni félelem, hogy mit fognak szólni a szüleim, habár itt most nem az anyagi akadályokról volt szó.
- Carlisle! És mi van a gyógyszeremmel? Akkor azt nem lehet beadni?- Carlisle ismét elgondolkozott. És én még mindig nem hallottam, hogy mit gondol.
- Nem hiszem, először leginkább meg kéne várnunk amíg megszületik a baba, mert utána lesz biztonságos. És akkor fog működni.
- De ugye biztos, hogy fog működni?- kérdeztem Carlislet mohón.Nyugodt mosolyából már tudtam a választ.
- Igen, fog működni. Garantálom. Azt hiszem szólok a többieknek, hogy minden rendben van veled.- de riadt tekintetemből meglátta, hogy mire gondolhatok.
- Persze elsőnek beküldöm hozzád Edwardot, Bellát és Jacobot.- nem épp így gondoltam, de hát jobb lesz egyszerre túlesni rajta. Amint Carlisle kiment, még meg sem szólalhatott ,de már apa dühtől tajtékzóan rontott be a szobába, nyomában a semmit sem sejtő és riadt anyámmal, majd a halálra vált Jacobbal .
- Renesmee!! Még csak 17 éves vagy!!- mennydörögte szigorúan atyám.- És tee..Jacob Black!!- fordult felé dühösen, de anya csípőre tett kézzel állt közéjük.
- Mi van?- szólalt meg egyszerre anya és Jacob, mivel ők semmit sem értettek az egészből.
- A lányod terhes egy farkastól.- morogta apa. Anya keze lehullott, először ő is ijedten nézett hol rám, hol Jacobra, majd Jacobot megölelgette és engem is. De Jacob reakciója volt a legfurcsább. Úgy állt, mint egy sóbálvány, csak maga elé bámult, és ingatta a fejét. Én felültem az ágyba, visszahúztam a pólómat és már előtte termettem. A kezem közé fogtam az arcát, azt akartam, hogy rám nézzen. Hát nem épp így képzeltem , a terhességem hírére a reakcióját.
- Jacob! Édesem, mi a baj?- suttogtam neki. Ő továbbra is csak ingatta fejét.- Jake, drágám, mond el. Jacob fájdalmasan felnyögött ,majd nem rám, hanem apára nézett kétségbeesett szemekkel.
- Sajnálom Edward. Mit tettem, mit tettem?- motyogta maga elé.
- Elárulnád mi a baj?- mostmár kezdtem kijönni a béketűrésből. Jacob szemében a melankólia helyett a düh csillant meg.
- Edward én nem tudom, mutasd meg neki te. Kérlek. Hátha attól észhez tér.- könyörgött apának valamiért, de fogalmam sem volt, hogy miért. Először még apa is csak gyanakodva pislogott Jacobra, majd lassan elindult felém. Én megálljt mutattam a kezemmel.
- Csak szólok, hogy nem működik az erőm.- jegyeztem meg halkan. Ha hármójuk döbbenetét lehetett fokozni, akkor megtörtént.
- Mi? Hogyhogy? Hogyan?- kérdezték egyszerre. Én csak széttártam a karjaimat.
- Nem tudom. Valószínűleg a babának is vannak bizonyos képességei.- suttogtam elhaló hangon és közben Jacobot néztem, hogy hátha megenyhült a tekintete, de nem. Egy cseppet sem változott. Ugyanolyan riadt volt, és dühös. Ekkor az én drága Kathy barátnőm penderült be a szobába, Aliceel karöltve és mind a ketten olyan vidámak voltak, hogy még én is elmosolyodtam egy futó pillanatra.
- Gyerekek minket meg kihagytok a buliból?Szégyeljétek el magatokat!- csacsogott Kathy. Apa és Jake csak úgy bámultak rájuk, mintha akkor látnák őket életükben először.
- Mindenki nyugodjon meg, Nessienek és a kicsik..szóval a kicsinek nem lesz semmi baja. Hát itt már mindenki elfelejtkezett róla, hogy én a farkasok és félvérek jövőjét is látom?- adta meg végre a magyarázatot. Apa becsukta a szemét és erőtlenül a falnak dőlt, míg anya lassan simogatta a karját. Jacob is megkönnyebbült, nekem meg könnyek szöktek a szemembe. Biztos a hormonok, gondoltam. Alice gyöngyöző kacagására mindenki felkapta a fejét.
- És van még egy jó hírünk.- trillázta vidáman. Mindannyian vártuk a folytatást.
- A gyerekeitek emberek lesznek…látom őket.- én elsírtam magam. Jacob odahúzott magához és úgy csitított.
- Tehát ők már nem fognak átváltozni? Nem lesznek farkasok?- hallottam meg Jacob csöndes, nyugodt hangját. Kinyitottam a szemem és Alice bólogatása után mind a ketten egy hatalmasat sóhajtottunk. Majd hirtelen további karokat éreztem magunk körül és pillanatok alatt már az egész család egymást ölelgette. Ennél szebb hazatérést nem is kívánhattam volna….

Északi fény-30.fejezet Újra Volterrában

2009-12-29T09:08:00.000-08:00

El is felejtkeztem, hogy a Jacob pártiaknak jó hírrél szolgálhatok, van még egy fejezet..remélem az is tetszeni fog:)

Kapkodva vettem el a nőtől a jegyemet, és minél előbb a gépen akartam lenni. Tudtam, hogy ennyi idő alatt nem tudnak utolérni, de akkor is idegesen lestem a hátam mögé. Végre átverekedtem magam a tömegen és feljutottam a gépre. Megkerestem a helyemet, leültem. Azonnal előkotortam a táskámból a zenelejátszómat, nem akartam senkihez se szólni, de a mellettem ülő idős hölgy gondolataiból kiindulva jól cselekedtem. A gép nem akart indulni. Idegesen doboltam a karfán a kezemmel. Egyre idegesebb lettem mire észrevettem, hogy lassan de biztosan elindult a gép. A zsebemben megrezzent a mobilom. Rá se néztem, hogy ki hív, csak egyszerűen kivettem az aksiját és beledobtam a táskámba. Mostmár úgyis mindegy. Kinéztem az ablakon. Már jócskán szeltük az eget és alattunk az óceán terült el. Aludni nem tudtam, túltengett bennem az adrenalin. Gondosan, akár egy videót játszottam vissza magamban apa emlékeit, hogy hogyan jutott el Volterrába és ott pedig, hogyan lelt rá a Volturira. Nekem nem lesz nehéz a bejutás, töprengtem rajta, nyilván tárt karokkal fognak várni. Rengeteg időm volt még leszállásig, így a gondolataim szabadon pöröghettek akár egy búgócsiga. Hol ide hol hoda, nem volt megállás, talán ki akartam használni még az utolsó pillanatokat amíg még
volt időm és energiám szépen mindent végig gondolni. Igazából egy leltárt csináltam. Egy utolsót.
Szerencsésnek mondhattam magam a családom miatt, tulajdonképpen nem is egy volt belőle hanem az utóbbi időben kettő. Ott voltak a szüleim, és Carlisleék, Rosaliék, Jasperék, úgy nőttem fel köztük, hogy sem anyagiakban és persze lelkiekben sosem szenvedtem hiányt. Mindig teljes szeretet és védelem övezett. És persze Jacob, aki a kezdetektől velem volt, és neki köszönhettem a második családot. Quiléket, akiket annyira közel éreztem magamhoz, mintha már a testvéreim lennének. Végül is, ha azt nem nézzük, hogy nemhogy vámpíroknak, de a magamfajtának se lenne szabad létezni, hálás lehetek ezért a majdnem tizennyolc évért, hogy megadatott. Igaz Jacobbal kevesebbet lehettem együtt, mint szerelme, de ne legyünk telhetetlenek. Amikor eszembe jutott, hirtelen szörnyen elszégyelltem
magam, hogy úgy ott hagytam Denverben. De legalább azt a levelet ott hagytam neki, az legalább megmagyaráz valamennyit abból amit tettem, vagyis amit készültem tenni. Tisztában voltam vele, hogy nem volt fair, azzal is ,hogy mindenkit nagyon megbántok vele, de nem volt jobb ötletem, nem tehettem mást. Próbálkoztam az alvással is, hiszen még mindig csak az út felét tettük meg, de nem sikerült. A szemem mindig úgy kipattant, mintha rugó lenne benne. A mellettem ülő idős hölgy gondolatai kezdtek bosszantani, most azt latolgatta, hogy vajon menekülök-e valaki elől, vagy szimplán vagyok ilyen goromba, esetleg újgazdag csemete vagyok aki meglépett a szülei elől. Halandók, mennyire nem tudnak ők semmit.
Nem tudtam nyugton maradni, majd szétvetett az izgalom, legszivesebben felpattantam volna a helyemről és rohangáltam volna körbe körbe mint a szerencsétlen mókusok a mókuskerékben. De még mindig borzalmasan hosszú ideig a székem fogságára voltam ítélve. A lejátszómat teljes hangerőre állítottam és dübörgős rockzenét kezdtem hallgatni, hátha az old valamit a feszültségemen, de nem segített az sem. Éppen másik számot kerestem volna, mikor kellemes hangon bejelentette több nyelven is a pilóta, hogy a vártnál jobb időjárási viszonyok miatt, fél órával előbb érkezünk meg Firenzébe. Már kikapcsoltam az övemet és leszálláskor a stewardes szúrós pillantásával sem foglalkoztam. Honnan tudná, hogy nekem meg se kottyan a légnyomás.
A reptéren tétován ácsorogtam a járókelők között. De csak néhány pillanatig. Nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek, hiszen mire normális közlekedési eszközökkel eljutnék Volterrába az rengeteg idő pazarlást jelentene, de nekem minél előbb oda kellett érnem. Ugyanazt tettem, amit 19 éve Alice néni is, gyorsan cselekedtem, ez a Cullen örökség is megvolt bennem ,hogy kíválóan értettem az autókhoz. Ahogy végigpásztáztam a parkólót, már meg is találtam a nekem való autót. Egy fekete Aston Martin volt. Pont ez kellett nekem, gondoltam miközben többször körbenéztem, hogy kik láthatnak. A tömeg hatalmas volt, több gép is most érkezett, így nem keltettem feltűnést miközben odamentem a kocsihoz és elbabráltam a zárjával. Amint kinyílt az ajtó, felvisított a riasztó, de egyetlen ökölcsapásommal elhallgattatam. Néhányan érdeklődve néztek felém, de egy csábos mosolyommal sikerült elaltatnom a gyanújúkat. Azt hitték, hogy csak véletlenül elfelejtettem kikapcsolni a riasztót mielőtt kinyitottam a kocsim
ajtaját. Príma. Bepattantam, és már 200-al száguldottam kifelé Firenzéből. Szerencsémre még a kocsi tankja is tele volt, így nem kellett azon aggódnom, hogy nem bírja ki az utat Volterráig. Ahogy egyre inkább tudatosult bennem, hogy közeledek a célomhoz valami csoda folytán kezdtem megnyugodni. Az idegesség kezdett alábhagyni, már nem voltam olyan hiperaktív, mint a repülőgépen. Magam előtt láttam a három arcot, azt a hármat akik döntenek a sorsomról, bár nem volt nehéz kitalálnom, hogy mi lesz az. Ha ők az uralkodók ám legyen, döntsenek belátásuk szerint. Engem már csak az éltetett, ha halott leszek a családomnak nem kell több atrocitást kiállnia és mindannyiukat békénhagyják. És Jacob,talán végre ő is megtalálja egyszer a neki megfelelő személyt, mert hogy nem én voltam neki az, azt már láttam. Ennél lehetetlenebb szerelem nem volt még a világegyetemen ,mint a miénk. Bár arról fogalmam sem volt, hogy a quileutoknál lehetséges-e kétszer is a bevésődés, de ha én már nem leszek akkor nem láttam akadályát, hiszen megszűnik a kötelék köztem és Jacob között, próbáltam magam ezzel vigasztalni, de egy részem nagyon is tudta, hogy ha mégsem maradnék életben akkor Jacob képtelen lenne tovább lépni.
Ahogy haladtam a kanyargós utakon a tájat figyeltem. Mennyire csodálatos napfényben
Olaszország. Alattam kis városkák terültek el és minden színesben pompázott. Hogyne, hiszen augusztus vége van, a nyár legszebb időszaka. De ha süt a nap akkor az azt jelenti, hogy Caiuséket egészen biztosan lent fogom találni. Egyre jobban tekergett az út és haladt felfelé. Mikor már kezdett kiegyenesedni egy szakasz, megláttam Volterrát. Szebb volt, mint azt az emlékekben láttam. Pici kis város volt, fallal körül véve, úgy nézett, ki mintha a középkori városok egyik élethű mása maradt volna vissza. A város közepén kimagaslott az óratorony. Nagyon szép volt. Összeszorult a gyomrom mikor áthajtottam a városka kapuján. Kerestem egy félreeső helyet és leparkoltam a kocsival. Innen már gyalog mentem, tudtam, hogy merre kell haladnom. A nap egyre magasabbra kúszott az égen, és már elég erősen tűzött. Hosszú hajamat lófarokba összekötöttem, majd a város főtere felé vettem az irányt. Valahol itt kell lennie, valahol itt kell lennie, mondogattam magamban miközben megszaporáztam a lépteimet. Mit sem sejtő hétköznapi emberek haladtak el mellettem az utcán. Mennyire helyet cseréltem volna velük. De már mindjárt vége. Egy hosszú keskeny kis utcán haladtam végig, aminek magas falai a napot is eltakarták előlem, de már láttam, hogy az utca végén ott van a főtér. Onnan már jobban tudni fogom, hogy merre kell indulnom. Még gyorsabb tempóra kapcsoltam, már majdnem futottam mire lihegve megérkeztem a térre. Körbefordultam és próbálkoztam emlékezni. Én pont a toronnyal szemben álltam. Hol állt régen apa? Behunytam a szemem és anya emlékeit pergettem le magam előtt. Láttam a hömpölygő vörös tömeget, a tér közepén lévő szökőkutat, és hogy anya a torony melletti sikátor felé rohan. Tehát az lesz az. Kinyitottam a szemem és rohanni kezdtem. Nekem szerencsém volt, már ha lehet annak nevezni, mivel nem volt ünnepség a városban, és nem volt semmi ami feltartóztathatott volna. Néhányan azért csak utánam fordultak. Tisztában voltam vele, hogy azért mert habár nem keltettem akkora feltűnést mintha vámpír lennék, de azért én is halványan és áttetszően vertem vissza a fényt, mintha vékony viasz réteg borított volna. De most nem értem rá ezzel foglalkozni. Lélekszakadva rohantam arra amerre a Volturikhoz vezető lejáratot sejtettem. Gondoltam, hogy biztos több módon is le lehet jutni oda, de ez volt az egyetlen egy amit biztosan ismertem. Amikor berontottam, azonnal le is fékeztem. Nem tudom mire számíthatott a Volturi, talán arra hogy a szüleim sereggel mennek ellenük? Mivel a sikátor végén lévő lejáratot őrizte egy testőr. Előrelépett egy nagyot mikor meglátott, nyilván azt hitte, hogy eltévedt Volterrai la-
kos vagy turista vagyok. Kihúztam magam elé léptem és hangosan megszólaltam.
- Renesmee Cullen vagyok. A Volturikkal akarok beszélni.- a számszélébe haraptam, majd vártam. A nagydarab tagbaszakadt kopasz férfi végig mért. Nyilván észrevette, hogy nincs ember illatom és a szívem is ver tehát nem hazudhatok. Azt már nem tudtam, hogy mennyire vannak a testőrök beavatva a dologba. A férfi előkapott egy adóvevő készüléket, tekergetett valamit, majd elsétált a sikátor végére, oda ahonnan jöttem és halkan beszélt valakivel. Biztosan azt tudakolta, hogy beengedhet-e vagy sem. Eltette a ketyeréjét, majd visszajött hozzám. Kinyitotta a lejáró tetejét és intett, hogy induljak. A testem viszont nem akart reagálni az akaratomra. Nehézkes léptekkel vonszoltam el magam oda, és beleugrottam. Fél pillanat alatt a talpam már keményen csapódott a kövön. A testőr nem követett, fent maradt és bezárta utánam az ajtót. Lent viszont már ketten vártak rám. Nem szóltak hozzám csak meg-
fogtak a karomnál fogva és vezetni kezdtek. A New Yorkihoz hasonlóan ez is ugyanolyan zegzugos volt, talán még tekervényesebb is. Éreztem a vámpírok illatát, egyre erősödött, minél lejjebb értünk. A sima köfalakat egyszeribe egy irodahelyiség váltotta fel padlószőnyeggel és recepciós pulttal. A lány aki ott ült kedvesen rámmosolygott. Én megpróbáltam volna viszonozni de semmi értelmét nem láttam. A két testőr kilépett a kapun ami ebbe a helyiségbe vezetett, majd magamrahagytak a lánnyal. Én tétován ácsorogtam.
- Szia, Gianna vagyok! Mindjárt bemehetsz.- törte meg a csendet a lány. Ránéztem, neki nem olyan vad vörös színben játszott az írisze, hanem majdnem rózsaszínben. A tekintete sajnálatot tükrözött. Nem értette, hogy miért jöttem ide önkét, hallgattam a gondolatait. Én az ajtót figyeltem ami a pultja mellett volt. Új lehetett, hatalmas faragott fa ajtó volt. Még a fán is látszódott, hogy nem viselte meg az idő. Vajon élnek-e még akik ezt az ajtót készítették?Futott át az agyamon. De ekkor bent kinyílt az ajtó. Remegő lábbak elindultam befelé, még távozóban hallottam Gianna gondolatait, ahogy azért szorít, hogy ne legyen nagyon fájdalmas a halálom. Bíztató volt, mindenesetre nagyokat léptem és nem néztem vissza mikor hatalmas robajjal becsukódott mögöttem az ajtó. Egy trónterembe kerültem. Három szék állt benne, magasabban mint a normál szint. Sejtettem mostmár, hogy honnan vették Janék az ötletet. És a három széken ott ültek mind a hárman. Aro, Marcus és Caius. Leginkább Aro tűnt meglepettnek, Marcus inkább bosszús volt. Amint eléjük léptem Aro hanyagul intett a kezével a testőröknek, hogy elmehetnek. Nekem kicsit összeszorult a gyomrom a gondolatra, hogy négyesben maradok a Volturival ,de hát végül is ezért jöttem.
- Minek köszönhetjük látogatásodat Renesmee?- kérdezte udvariasan Caius. Dühös pillantással
meredtem rájuk.
- Mintha ugyan nem tudnátok. Vagy Marcus nem avatott be titeket, hogy Janet a nyakamra küldte és meg akartak ölni?- szólaltam meg mérgesen. Kicsit megrettentem, mert a terem többszörösen visszaverte a hangomat. Marcus továbbra is dühösen méregetett, Caius közömbös volt, míg Aron csak a sajnálkozást vettem észre.
- Mi igazán nem akartuk, hogy ez legyen..-szabadkozott Aro, nem akartátok, nem a fenét..-
Én nem szerettem volna Carlisle barátomnak és legkevésbé Edwardnak fájdalmat okozni, de
aztán eljött az a lány aki elmondta hogy mire készültök és Aiden is megerősítette a félelmeinket..
Nem tehettünk mást..- Félelmeit? Ez nevetséges. Dühöngtem magamban.
- Nem igaz? Megölitek a Cullenek legfiatalabb tagját csak mert egy farkassal akartam házasodni?
Persze ez a legegyszerűbb megoldás. Hogyan gátoljuk meg a faj keveredést, öljük meg az érintett
feleket.
- Pontosan erről van szó.- dörrent rám Marcus.- A farkasok aljanép. Közönséges kutyák, az embereknél sem jobbak. Te még a vámpíroknál is magasabb rendű vagy, habár a létezédes nem épp normális dolog. De mi elfogadtuk ezt, és abban bíztunk, hogy egyszer talán részünk lehet abban a megtiszteltetésben, hogy a legifjabb és legkülönlegesebb Cullent vendégül láthatjuk egy időre itt nálunk. De te erre rácáfoltál. Igazán sajnáljuk Carlisleékat de bíztunk és bízunk benne, hogy az idő talán begyógyítja a sebeket. És ha mégsem, még mindig teremthetnek maguknak Belláék egy új gyermeket, természetesen felnőttet.- minden szava sugározta a felsőbbrendűséget, és a dühöt, hogy én meg mertem kérdőjelezni a döntésüket.
- Amennyiben hallgattál volna ránk, természetesen mindezt elkerülhettük volna. Találhattál volna magadnak méltó párt a mi fajtánk között. De hogy egy kutyával házasodj és ki tudja milyen utódaitok legyenek, az már egyenesen felháborító.- szónokolt tovább, én pedig egyre idegesebb lettem. Már nem érdekelt ha tiszteletlen leszek velük, csak el akartam mondani amiért ide jöttem, megpróbálni amit kigondoltam, és ha nem sikerül akkor méltósággal meghalni.
- Értem, tehát ez a véleményetek. És nem érdekel titeket, hogy kiket tiportok a porba amíg be nem bizonyítjátok az igazatokat. Rendben van. De nem csak azért jöttem ide, hogy a véleményeteket meghallgassam. – majd válaszra sem várva, már fel is léptem a trónra, egyenesen a döbbent a Marcus elé és megérintettem az arcát. Hallottam mellettem Caius és Aro döbbent nyögését. Marcus megpróbálta volna lerázni magáról a kezemet, de nem hagytam magam. Nemcsak emlékeket mutattam neki, hanem az egész életemet. Mindent egy lapra tettem fel. Most vagy soha alapon. Nem tudtam jobbat kitalálni, csak ebben bíztam, hogy ez esetleg meggyőzheti majd őket. Mert ha az én és Jacob emlékei nem járnak
sikerrel, akkor semmi a világon. Utolsónak azt a képet hagytam amire mind a ketten vágytunk Jacobbal és többször is gondoltam rá. Mi, idősen, szülőkként, a gyerekeinkkel körbevéve. A végére értem. A szívem minden eddiginél gyorsabban és hangosabban ostromolta a bordáimat, hátraléptem, hogy hagyjam Marcust levegőhöz jutni. És vártam a hatást. Még egy darabig csukott szemmel ült előttem. Nem hallgattam a gondolataiba, azt akartam hogy kimondja. Óvatosan felnézett rám. De nem tudtam értelmezni a tekintetét, egyszerre volt még valahogy mindig dühös és megrendült is. Végre megszólalt.
- Mutasd meg nekik is ,aztán beszélünk.- jegyezte meg hűvösen. Én Caius elé sétáltam aki tétován kinyújtotta elém fehér kezeit. Megfogtam és most neki is ugyanazokat a képeket, emlékeket mutattam meg mint előtte Marcusnak. Ő sem árult el többet mint testvére, ő is ugyanolyan titokzatos arckifejezést öltött, és intett, hogy folytassam a dolgot Aroval. Aro már nem vágott olyan szenvelgő arcot mint fivérei, kedvesen rámmosolygott és ő nyúlt az én kezeim után. Nála is mindent megmutattam amit tudtam, majd kinyitottam szemem. Vártam a sorsomra, és a döntésre. De Aro is hasonlóan viselkedett a másik kettőhöz
képest.
- Nos rendben Renesmee. Kérlek fáradj ki, és majd beszólítunk ha ítélkeztünk fölötted.- felelte nyugodtan Aro. Bólintottam és lassan kimentem a teremből, vissza az előtérbe. Még szerencse, hogy voltak kint székek, mert mentem összerogytam volna az izgalomtól. A legközelebbire leültem és a kezemet tördeltem. Giannának tátva maradt a szája mikor meglátott, hallottam a gondolataiban, hogy biztosra vette, hogy azonnal küldenek a vesztőhelyre. Nagyon meglepte, hogy még élve lát. Nem volt kedvem beszélgetni érthető okok miatt, de úgy nézett ki, hogy ő sem erőlteti a dolgot, elbújt a számítógépe monitora mögé. A percek pedig teltek, egyik a másik után. Gianna feje fölött volt egy óra, azon mértem le a szenvedésem hosszúságát. Vagy nem jutottak dűlőre, vagy pedig direkt csinálják ezt velem még a kivégzésem előtt. Már a harmadik óra telt el minden jel nélkül, mikor végre megjelent egy testőr a kétszárnyű faajtóban és szólított. Izgatottan pattantam fel, egy pillanatra meg kellett kapaszkodnom a pultban nehogy elessek
a saját lábamban, majd miután megpróbáltam egy csöppnyi nyugalmat erőltetni magamra, követtem a férfit. A testőrök visszatértek, mindannyian uraik körül voltak illetve az ajtóknál. A három vámpír arca továbbra sem árult el semmit, én pedig már ott tartottam, hogyha nem mondják ki végre, hogy mit döntöttek, akkor engem az izgalom fog a sírba vinni.
- Meghoztuk az ítéletet.- szólalt meg csengő hangján Caius.
- A látottak és hallottak alapján úgy döntöttünk, hogy felhagyunk az eddigi próbálkozásainkkal és békében élhettek.- folytatta Marcus, de minden szót úgy kellett kipréselnie az ajkán. A gyomrom és szivem egyszerre kezdett vad táncba a hallottak alapján, a terem forogni kezdett velem, de rákényszerítettem magam, hogy állva maradjak.
- Távozz hát békével, és kérlek borítsunk fátylat a múltra.- mondta kedvesen Aro. Voltak fentartásaim ezzel kapcsolatban, de az most nem sokat számított.
- Akkor egészen biztosan vége?- kérdeztem remegő hangon.- Nem fogtok rám és Jacobra vadászni? Békében élhetünk?- azt akartam, hogy még egyszer kimondják, még mindig túl hihetetlen volt a számom-ra ez az egész.
- Igen. Nem fogunk többet keresni benneteket, amennyiben továbbra is őrzitek a titkot, éljetek nyugalomban a farkassal.- mondta Marcus.
- Köszönöm. Bíztam a helyes ítéletetekben. Akkor hát, viszlát.- majd sután intettem feléjük és kitámolyogtam az előtérbe. Lerogytam ismét ugyanarra a székre. Az agyam vadul zakatolt. Vége van, örökre vége van, megértették és felfogták. Visítani tudtam volna örömömben. Gianna elképedése viszont már kezdett bosszantani. De elképedését szelíd mosoly váltotta fel.
- Nahát, felmentettek . Gratulálok, és sok boldogságot.- kacsintott rám.- Mindjárt szólok egy őrnek aki vissza kísére a feszínre.- én csak bólintottam, még abban is bizonytalan voltam, hogy tudok-e majd normálisan járni. Az őr a térre vezetett egy lépcsősoron keresztül, biccentett majd eltűnt. Én hirtelen nem láttam a szemembe tűző naptól, de utána egyből elárasztott a megkönnyebülés azonnal vissza akartam indulni
a reptérre. Tudtam, hogy még szólnom kell anyáéknak is és Jacobnak, hogy ne aggódjanak. Normál tempóban haladtam a kocsihoz, de én így is azt éreztem, hogy suhanok.
Futás közben még mindig azt hittem, hogy egy álomba csöppentem, és hosszú hónap óta nem egy rémálomba. Nem tudtam felfogni, hogy győztem. Én, én győztem meg a Volturit arról, hogy álljanak le, és én bizonyítottam be nekik, hogy nekünk van igazunk és nem nekik. Ezekután már azt hiszem, nem igazán akarnak majd vendégül látni, de bánja a fene. Az izgalomtól alig bírtam menni, de kicsit szédültem is. De a dolgot csak az izgalomnak tudtam be, és a hihetetlen örömnek. Bár mikor már a tűzőnapról beértem abba az utcácskába ahol a kocsit hagytam, erősen kerülgetett a hányinger. Biztosan csak most adja ki a testem a feszültséget, gondoltam. A kocsi még mindig ott állt ahol hagytam, benne a telefonommal. Kapkodva összeraktam, de nem ment könnyen, mert remegett a kezem az izgalomtól. Mikor bekapcsoltam, kiirta a telefon, hogy töröljek a nem fogadott hívásokból és a beérkezett üzenetekből mert megtelt a telefon memóriája. Hol Cullenek hívtak, aztán Jacob, aztán Tanyáék, Cloe, mindannyian megpróbáltak utolérni. Mostmár, hogy kezdtem lenyugodni, sajnáltam őket, hogy mennyire izgulhattak értem. Átvillant egy gondolat az agyamon, mi van ha utánam jöttek? Az is lehet, hogy már Olaszországban vannak. Azonnal tárcsáztam apa számát, és foházkodtam, hogy felvegye. Nem vette fel, a hangposta kapcsolt be. Utána próbáltam anyát, ő sem, aztán Jaket, de ő sem vette fel. Az örömöm amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant. De nem kellett sokat várnom, hogy sikerrel járjak, Carlisle felvette a telefonját.
- Carlilse, hál istennek, apáékkal mi van? Miért nem vette fel egyikük sem a telefont?- hadartam gyorsan.
- Nessie? Nessie tényleg te vagy?- kérdezte Carlisle elcsukló hangon. Sosem hallottam még így beszélni. Elöntött a bűntudat, pontosan azt csináltam, mikor egyedül mentem el a farkasok után nyomozni. Akkor is ennyire megijesztettem.
- Igen Carlisle, ne haragudj.- mondtam szomorúan, de bíztam benne, hogy idővel talán megbocsájtják amit tettem.- Jól vagyok, minden rendben van, az első géppel megyek haza és mindent elmesélek.- de Carlisle helyett már más válaszolt nekem a telefonban, egy nagyon is ismerős dühtől izzó hang.
- Van fogalmad róla, hogy mit álltunk ki?- üvöltött apám.- Renesmee Carlie Cullen!!!Nem hittem volna, hogy ilyen ostobaságra ragadtatod magad. Hát nem megmondtuk, hogy mindent elintézünk??? Te csak úgy szó nélkül eltűnsz a házból és egy levelet hagysz, amiben mindenkitől bocsánatot kérsz és közlöd, hogy elmész a Volturihoz??? – én csak csendben hallgattam a szóáradatot és közben mosolyogtam, mert örültem neki, hogy egyáltalán hallhatom. Apa hirtelen elhallgatott, gondolom meglátta vagyis hallotta, hogy mire gondolok.
- Te megmutattad nekik az emlékeidet?- teljesen le volt döbbenve. Én ha lehet, csak még szélesebben vigyorogtam.
- Ne most apa jó? Elkötöttem egy Aston Martint és szeretnék még azelőtt a New Yorki gépen lenni, mielőtt elkapnak az olasz rendőrök.- mondtam apának bujkáló nevetéssel a hangomban. A háttérben hallottam Alice gyöngyöző kacagását, és csiripelő kis hangját.
- Elkötött egy kocsit?Ráadásul egy Aston Martint? Hiába, az én unokahugom.- majd tovább kacagott. A hangokból ítélve valaki rásózott egy nagyot, de ez sem tudta Alice kedvét szegni.
- Edward add már ide hadd beszéljek vele!- hallottam meg anya türelmetlen hangját a háttérben. Én közben beindítottam a motort, tényleg nem akartam tovább egyhelyben maradni, mert a végén kiszúrtak volna a rendőrök.
- Kicsim, Renesmee hallasz?- anyának rekedt volt a hangja az izgalomtól.
- Persze anya. Minden rendben, nyugi. Apának és Carlislenak már elmondtam mi történt, majd
beszámolok róla otthon rendben?
- Oké, de ne csinálj ilyet többet rendben? Nem voltam se élő se holt az aggodalomtól.- én felnevettem, anya pedig bosszúsan fújt a vonal másik végén.
- Jajj tudod, hogy csak képletesen értettem. Szóval gyere azonnal haza, világos?
- De anya, ti még nem Denverben vagytok?- kérdeztem, mivel sejtettem, hogy nem tudtak napsütéses időben se utánam, se máshova elindulni.
- Már nem, nemsokkal az után, hogy Jacob megtalálta a leveledet, szóltak Tanyáék, hogy biztonságos a város, tehát mindannyian visszamentünk és Tanyaáékkal vitattuk meg a lehetőségeinket. Éppen indulni készültünk utánad, mikor telefonáltál. Annyira aggódtam.- ismételte meg elfúló hangon. Én sem vágytam már másra, csak hogy hazaérjek és megöleljem a szüleimet. De valakinek a hangját még hiányoltam. Addig nem akartam letenni a telefont amíg még nem beszéltem vele. Közben pedig már jóval a sebessségkorlátok felett száguldottam Firenzébe a szerpentines utakon.
- Igérem anya sietek. Holnap reggelre már Forksban leszek. Őőő anya, Jacob ott van? Azt mondtad mind visszamentetek.- szólaltam meg tétován. Nem értettem, hogy miért nem ő kapta ki apa kezéből elsőnek a telefont mikor már tudták, hogy én vagyok az. Meglepetésemre anya kuncogott mikor szóbahoztam Jacobot.
- Semmi baja Nessie nyugi, csak nem akar szóba állni veled.- ezen már én is nevettem. Ismertem Jaket, a haragja olyan hamar elmúlik amilyen hamar jött. Mire szemtől szemben találkozunk már megbékül.
- Oké, rendben, de azért mond meg neki, hogy puszilom.- majd letettem a telefont. Úgy éreztem, hogy hatalmasra dagad a szívem a boldogságtól. Az ideúttal ellentétben, a visszafele út már csak egyetlen elmósodott masszának tűnt. Az egyik percben még vidáman dudorásztam a Firenzéből New Yorkba tartó gépen, a következőben pedig már Seattleben vártam a Port Angelesi gépet. Igaz nem volt teljesen zökkenő mentes az utam, mivel mindkét gép felszállásakor távozott a gyomrom tartalma. A segítőkész stewardesek itattak és megnyugtattak, hogy gyakran megesik ez másokkal is akik nem bírják az utazást. Nem akartam mondani nekik, hogy az én esetemben igen is furcsa dolog, mert nekem ez nem jelent problémát. De ha hazaértem majd Carlisle megvizsgál, nyugtattam meg magam. Miután már nem tudott belőlem semmi távozni, sikerült néhány órát aludnom, de az sem hozta a várt enyhülést. Csak még rosszabbul éreztem magam. Nem álmodtam semmi konkrétat, kusza és zavaros képek halmaza volt az egész, csak Jacob és az én arcom bukkant fel benne néha, majd megint egymás után villodzó képek.
Felébredtem, jobbnak láttam ha nem alszom amíg meg nem érkezek Port Angelesbe. Noha a kimerítő repülő út miatt pocsékul éreztem magam, örömmel konstatáltam, hogy a jókedvemet még ez sem vette el.
Habár augusztus vége volt és máshol ilyenkor még javában sütött a nap és tikkasztó meleg volt, Forksi leszálláskor kora hajnalban, nem láttam mást, csak az esőfelhőket, amiken keresztül a nap csak egy halvány korongnak látszott. És az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna. De én töretlen jókedvvel néztem fel a mindig felhős égre. Hazaérkeztem, megint. Hasonló fogadtatásra számítottam, mint mikor az Európai útról tértem haza, persze a farkasokat leszámítva, hiszen ők valószínűleg gyászoltak. Mikor kiléptem a repülőgépből, megdöbbenésemre nem voltak kint a Cullenek, csak ő. Emmett hatalmas terepjárójának vetette a hátát, és dühös tekintettel meredt rám, de én nem tudtam nem rámosolyogni. A szakadó esőben bőrig áztam mire megtettem azt a néhány lépést felé.
- Jacob! Annyira sajnálom.- igyekeztem most tényleg bűnbánó arcot vágni, noha még mindig lehetetlenül boldog és vidám voltam.
- Azt el is hiszem. Sajnálhatod is! El tudod te képzelni mit éreztem mikor megtaláltam a búcsúleveledet a párnán? Majdnem megőrültem. Emmettnek és Edwardnak kellett visszafognia hogy ne rohanjak azonnal utánad. Azt mondták, hogy majd együtt megoldjuk, de én majd megőrültem a dühtől és félelemtől, hogy elveszíthetlek. Most a nyakadat kéne kitekernem amiért ilyen ostobaságot műveltél.- Jacobnál sem volt jobb módszer, megvártam míg teljesen kiadja a dühét.
- De azért nem nyírsz ki ugye?- kérdeztem tőle mosolyogva, végre ő is megenyhült és elmosolyodott.
- Dehogy is te kis bolond. Gyere menjünk haza, mert miután mindenki kidühögönte magát epedve várja hogy hallhassa, hogy Renesmee Cullen hogyan győzte meg a Volturit.- oda léptem és megcsókoltam. Ő is hevesen viszonozta, tudtuk hogy mostmár tényleg vége van, semmi nincs ami a boldogságunk útjába állhatna. Mikor eleresztettük egymást, Jacob nyomott még egy puszit a homlokomra.
- A dokinak pedig jó hírei vannak, de csak otthon akarja közölni veled.- kacsintott rám. Még a szivem is elállt a hirtelen izgalomtól. Vajon tényleg csak az izgalomtól? Tehát Carlisle be tudja fejezni a munkát és ember leszek. Ez volt az első ami az eszembe jutott, utána indultam volna hogy beszálljak a terepjáróba, de amint elfordultam Jacobtól, hallottam ahogy a szívem össze vissza ver, minden ritmus nélkül, és én úgyéreztem, mintha valaki elszívta volna előlem a levegőt. Még hallottam Jacob ijedt ordítását, majd minden elsötétült.