Moonlight 21. fejezet - A rossz elnyeri méltó büntetését..

Miután megtörtént a bevésődés, rosszullétre hivatkozva vissza akartam menni a szobámba és persze és Ewan volt aki visszakísért..Még szerencse, hogy senki sem gyanított semmit. Menet közben azonnal belekezdtem halk magyarázkodásba, mert tudtam nincs sok időm, hogy kieszközöljem kisza-
badításomat, és most úgy gondoltam, hogy a romantikus felhangja még várathat magára a bevésődés-
nek. Szerencsére Ewan nem szólt közbe és ő is minél előbb szabadulni vágyott jelenlegi lakhelyéről.
Elárulta, hogy az apját a Romániában élő vámpírok pénzelik és látják el, többek között testőrökkel is.
Mert az az a céljuk, hogy akár egy sereg vérfarkassal, igazi vérfarkassal leigázzák a Volturit. Ennek a hadműveletnek lettem volna én a megkoronázása.
- Szóval szerintem, olyan hamar értesíteni kéne a családodat amilyen hamar csak lehet. Én segítek..
Idegesen toporogtam és rágtam a szám szélét, hogy mégis hogyan, de aztán eszembe jutott. Most nem voltak velem őrök, csak Ewan és így mostmár átváltozhattam farkassá.
- Nem zavarna ha..?
- Csak csináld…-sürgetett és ő kiment az ajtó elé, hogy őrt álljon. Még soha nem ment ilyen könnyen, hogy egyik formámból a másikba alakuljak. Szinte azonnal zűrzavar támadt a fejemben.
- Fiúk!! Hallotok? Én vagyok az Lili..- mintha 20-an kezdtek volna kiabálni.
- Csend- dörrent rájuk Aaron.
- Itt vagyok…
- Skóciában, tudjuk…itt már mindenki itt van, holnap indulunk..- kis szünet következett.- És mennek az olaszok is.- Puff. Mintha fejbe vágtak volna egy kővel. Nem tudtam, hogy sírjak vagy örüljek-e a
hírnek, hogy közbe lép a Volturi, de erre most nem volt idő.
- És mégis honnan?
- Néhány perccel azután, hogy elvittek, befutott Cullenékhoz a társuk, a szőke vérszívó aki lát minket és a társa. Ő mondta meg hová visznek, csak azt nem tudta pontosan miért.
- Mennyien vagytok?- szakítottam félbe, mert most nem volt idő a részletek ecsetelésére.
- A vámpírok majdnem 30-an, de mivel az olasz klán is érintett az ügyben a doki szólt nekik és jönnek. Vagyis csak a seregük.
- És ti is?
- Ez csak természetes.
- Azonnal szólj apáéknak, hogy nem ér rá a dolog most azonnal induljatok!!!
- Meg lesz. Vigyázz magadra.
- Te is.- és a kapcsolat megszakadt, visszaváltoztam. Biztos megérezte Ewan, mert azonnal bejött a szobába. Azonnal beszámoltam neki a történtekről, és közben pedig magamban számoltam. Majdnem harminc vámpír, plusz két falkánnyi vérfarkas, és még a Volturi serege. Ez egyrészről megnyugtatha-
tott volna, másrészről viszont nagyon is ideges lettem, hogy ennyi nomád vámpír plusz a mieink hogyan tudnak együtt működni. Bár bíztam a minket övező állítólagos bűzben, hogy az elég visszataszító erő lesz a Volturinál is , hogy bárkit megtámadjon közülünk. Úgy tűnt, hogy a 21. század legnagyobb természetfeletti harcát készültünk megvívni. És mindezt miattam, még a hideg is kirázott.
- Megoldjuk valahogy.- simogatta meg a kezemet Ewan. Ránéztem és valahogy nem tudtam kételked-
ni abban amit mondott.
- És te nem aggódsz a testvéredért, vagy az apádért? Nem fogod sajnálni őket?- kérdeztem reszkető hangon. Ő csak megrázta a fejét.
- Te nem tudod, hogyan éltünk itt. Ők nem is emberek, legalábbis emberségnek egy kis szikrája sem mutatkozik meg bennük. Majd egyszer mindent elmesélek.- nem is akartam tovább firtatni a dolgot, úgy voltam vele, hogy jobb ha most békén hagyom. Némán mellé bújtam és átölelt. Annyira természetes és magától értetődő volt az egész, mintha már évezredek óta ismertük volna egymást.
Abban a néhány órában amíg nem jött a reggel, boldog voltam..csak arra koncentráltam, hogy végre én is megtaláltam a másik felem, és igyekeztem kirekeszteni a rám leselkedő pánikot, nehogy elkapjon és
leteperjen. Mikor már hajnalodni kezdett, izgatottan felpattantam..de fogalmam sem volt, hogy mit is akarok valójában…Azt pedig végképp nem tudtam, hogy a családom mikor ér ide.
- Hidd el, meghalljuk ha elkezdődik.- szólalt meg a hátam mögött Ewan, és én már kezdtem azt hinni, hogy nemcsak Edward, hanem ő is képes olvasni a gondolataimban. Kopogtak az ajtón. A magas macska szerű nő lépett be rajta.
- Ewan, kérlek távozz, fel kell öltöztetnem a lányt.- mondta szigorúan, de miközbe kiment, a háta mögül jelezte nekem Ewan, hogy nem lesz messze. Miután becsukódott mögötte az ajtó, akkor vettem szemügyre a nő kezében lévő fehér ruhát. Meg kell hagyni szép volt, de undorodtam tőle, hogy felve-
gyem. Némán öltözni kezdtem, miközben a nő kifelé bámult az ablakon. Éppen készen lettem mikor ő megmerevedett, és szimatolni kezdett. Tudtam, hogy elérkezett az idő…már reccsent is millió apró darabra a menyasszonyi ruha és csoki barna farkas állt szemben egy olyan teremtménnyel, amilyet még életemben nem láttam. Magas volt, görnyedt, egész testét dús piszkos szürke szőr borította, feje nagy volt és torz, füleit hátracsapta...aranyszínű szemei szinte világítottak. De nem négy lábon állt, mint én, hanem két lábon, akárcsak az emberek..Ami , jutott eszembe igencsak meg fogja nehezíteni a dolgomat. Amikor morogva egymásnak rontottunk, odalent is felharsantak az első üvöltések…tehát megérkeztek a vámpírok és a farkasok..Már nem volt más dolgom csak életben maradni, megölni mindet amelyik az utamba kerül..
Próbált rajtam fogást keresni az ellenfelem, de sehogy sem tudott, mivel túl fürge voltam hozzá képest. Az ajtó tokostól kiszakadt, és ott volt Ewan is…tudtam, hogy ő az, láttam a tekintetén. Hátulról elkapta a nőt, vagyis a farkast, így már gyerekjáték volt darabokra szaggatnom. Kirohantam, a szobából, végig a folyosón, hogy megtaláljam a családomat. Ewan jött mellettem, közben erősen koncentráltam, hogy lássák a fiúk a fejemben a képét, őt nem bánthatják, őt semmiképpen sem.
De nem kellett keresni őket sokáig, hamar rájuk találtunk. Bármennyire is gyorsak voltunk, ők még gyorsabbak. Mindenfelé vad morgást, hörgést, majd reccsenéseket lehetett hallani. A vámpírok, quileut farkasok mind keveredtek ezekkel a furcsa szerzetekkel. Én is igyekeztem annyival végezni amennyivel lehetett…
Csalódnom kellett…Úgy tűnt, hogy a nagy küzdelem, amit történelmi jelentőségűnek hittem, igen rövid idő alatt bevégeztett. Hiszen a hatalmas túlerővel szemben, fogva tartóimnak semmi de semmi esélye sem volt. Örömmel láttam, hogy mind vámpír, mind emberi családom eddig teljes mértékben
ép bőrrel megúszta..Szépen lassan fogyni kezdett a harcoló tömeg és egyre inkább szaporodni a holttestek száma. Az udvarról csípős szag kúszott befelé ami jelezte, hogy a vámpírok elvégezték a dolgukat az árulókkal és most kint égetik el a darabjaikat. Én körbe fordultam, hogy megkeressem merre van Ewan, mikor dühös ordítás tört fel a torkomból. Ewan volt az utolsók között aki leteríteni készült egy magafajtát, ekkor a semmiből ott termett néhány vámpír a Volturiból, előbb Ewan ellenfelét tép-
ték miszlikbe, majd lefogták őt is. Oda akartam rohanni, mikor a vámpírok közül az egyik rám nézett és úgy éreztem, mintha a tulajdon képességemet alkalmazták volna rajtam. Csak a szememet bírtam mozgatni, de semmi mást nem.
- Segítsetek, Aaron..hallotok? Kérlek….- ennyi volt még amit meg bírtam tenni…