16. rész Moonlight- Minden rosszban van valami jó..vagy mégsem?

Azt hittem meghalok…Mintha minden csontomat egyesével összetörték volna. Annyira fájt mindenem. Nem tudom meddig lehettem öntudatlan állapotban, de egyszer csak szűnni kez-
dett a sötétség és már hallottam a körülöttem lévőket. Egy hűvös kéz megérintette a fejemet.

Aha..tehát vámpírok.

- Mióta nincs eszméleténél?- hallottam meg anya aggódó hangját.

- Úgy két, három órája…- meglepődve hallottam, hogy Carlisle is itt van.

- De nem lesz semmi baja. Nem bírtam ki és felhívtam Kathyt..ő mondta, hogy látta még a mai nap magához fog térni.- próbálta Bella nyugtatni anyát. Gondolom Alicenek ez nem esett valami jól. De
hát ha ő nem képes engem látni. Még mindig elég ramatyul éreztem magam, de próbáltam a fülemre és az orromra hagyatkozni, hogy felderítsem végül is mi lett a többiekkel. Először is azt éreztem meg, hogy bárhol is vagyok , a helyiség vámpírokkal van tele. Mégpedig…kilenccel. Nagyot sóhajtottam.

Akkor minden rendben van. Viszont szívverést csak kettőt hallottam az enyémen kívül, anyáét és Daisyét. Mi van apával? Hol vannak a többiek? Az emlékek szépen lassan kezdtek előtörni, és már eszembe jutott, hogy mikor Edwardékkal harcoltam, apáék nem voltak sehol..valamiért nem jöttek. De miért nem? Mocorogni kezdtem.

- Lil, Lily hallasz minket?- kérdezte alig hallhatóan Carlisle. Kinyitottam a szemem és fájdalmasan felnyögtem. Mindenkit láttam magam körül. Épek és egészségesek voltak…én meg farkas. A francba!

Hogyan lehetséges ez?

- Túl sok és túl súlyos sérüléseid vannak. Eltart egy darabig míg visszaváltozol.- adta meg a választ Edward. Most, hogy jobban körbe néztem, láttam , hogy a Cullen ház nappalijának padlóján fekszem egy hatalmas pokrócon. Nyilván nem fértem volna el a kanapén.

- Hol van apa? És a többiek?- néztem kérdőn Edwardra. A válasza mellé megkaptam a többi farkas emlékképeit is és kirázott a hideg.

- Őket egy másik csapat támadta meg. Elég felkészültek voltak. Megvárták míg eléggé le leszek foglalva ahhoz, hogy ne halljam meg őket és aztán rontottak rá a többiekre.- újabb borzongás futott végig rajtam, hiszen ahogy beszélt láttam párhuzamosan a fejében az eseményeket. A rengeteg farkas és legalább ugyanannyi vámpír. Őrület.

- Jól vannak?- Edward arca fájdalmasan megrándult mielőtt válaszolhatott volna nekem. A gyomrom akkorára ugrott össze, mint egy mogyoró.

- Igen. Mindannyian…ha úgy vesszük.

- Ha úgy vesszük?- akartam rá kiáltani, de csak morgás lett belőle.

- Nézd Lily..történt egy kis baleset- kezdte óvatosan Carlisle. Baleset? Milyen baleset?

- Nathaniel Ateara kómában van.- éreztem ahogy a hatalmas könnycseppek kibuggyannak a szememből és végig futnak a bundámon. Istenem Nate!

- Megharapta egy vámpír.- mondta Carlisle szemlesütve. Azonnal fel akartam pattanni és hozzá rohanni, de a lábaim túl gyengének bizonyultak és fél pillanat múlva hatalmas robaj kíséretében visszahanyatlottam. Egy pillanatra bevillant, hogy vajon hogyan hoztak be a házba egyáltalán?

- Él, hála Carlislenak.- felelt gyorsan Edward, hogy megnyugtasson.

- Beadtam neki egy szérumot, ami meggátolja, hogy hasson a vérére a vámpírméreg. Így nem halt meg, de átmenetileg kómában van. – a tekintetemből kiolvasta Carlisle a kérdésemet, nem volt szükség Edwardra, hogy tolmácsoljon.

- Magához fog térni. Erős fiú. De a kóma most szükséges is, mivel így gyorsabban fog regenerálódni. Hamarabb meggyógyult volna..de túl sok harapás érte.- behunytam a szemem, mintha ezzel ki tudnám védeni a hangokat. Nagyokat lélegeztem, hogy lenyugtassam magam. Végül is senki sem halt meg. Most egy meleg kéz túrt a bundámba, majd még kettő. Anya ült le és Daisy pedig elfészkelte magát a bundám mellett. Éreztem a légzésén, hogy ő sem nyugodt. Hogyan lenne? 1 éves de tudta, hogy mi zajlik körülötte.

- Apád jól van. Uleyéknál töltötte az éjszakát, és Luke is szólt, hogy Rachéléknél lesz míg kitaláljuk, hogy mi legyen.- jó volt hallgatni anya megnyugtató hangját. És nagyon örültem neki, hogy minden rendben van a többiekkel. Nate pedig…Nate pedig fel fog épülni. Kezdtem érezni ahogy a légzésem egyre egyenletesebb lesz és mintha nyugalom áradt volna szét bennem. Nem tudtam eldönteni, hogy Jasper hatása vagy csak nyugtatót kaptam, de engedtem neki és mély álomba szenderültem. Azonban az álom nem volt teljesen nyugodt, vámpírokkal álmodtam…ahogy egymásra támadnak és acsarog-
nak, és mindenfelé vér és pusztulás. Talán még kimerültebben ébredtem, mint ahogy elaludtam.

De örömmel konstatáltam, hogy legalább már ágyban vagyok és megszokott emberi testemet láthatom viszont. Ahogy ellenőrzést tartottam a paplan alatt, láttam, hogy egyik lábam gipszben van, kezeimen és derekamon kötés. Összességében elég jól éreztem magam, pláne, hogy nem voltam már hatalmas farkas. Próbáltam felállni, de abban a pillanatban Bella jelent meg a szobámban és hideg kezei vissza nyomtak az ágyban.

- Látom magadhoz tértél. Jól nézel ki.- felelte mosolyogva. Én még kicsit bambán vigyorogtam rá, lehet a gyógyszerek utóhatása ként.

- Viszont Carlisle szigorú utasítása, hogy maradj fekve. És pihenj. Nemsokára hozok föl neked ennivalót .

- Khmm Bella..

- Igen?- kérdezte szórakozottan miközben a takarómat igazgatta.

- Elmondanád végre, hogy mégis mi történt?- rámemelte aranyszínű szemeit és nagyot sóhajtott. Gondolom nem ő akarta elvállalni ezt a posztot.

- Jobban szerettem volna ha Edward..de hát jó.- Elsimította szoknyáját és leült mellém az ágyra.

Részletes beszámolót tartott, hogy ki hogyan és kivel küzdött meg. De végül is a végeredmény számított, hogy az ellenség közül egytől egyik mindenki meghalt. Még Mark is, akivel legnagyobb bánatomra Emmett végzett helyettem. Túlélő nem maradt egy szál se, Edward és Jasper úgy döntöttek, hogy nem érdemlik meg a kegyelmet, merthogy volt olyan aki fehérzászlót lengetett. Illetve a Volturival sem akartak ujjat húzni. Örültem neki, hogy minden rendben volt..vagyis lesz már ezután.

- És Nessie akarom mondani anyukád nemrég ment el Aliceel és Rosalieval új ruhákat és berendezési tárgyakat beszerezni az új házatokba.- csak nagyokat pislogtam..új házunk?

- Igen..A fiúk jelenleg azon dolgoznak. Minél előbb fel szeretnék építeni a házatokat. A quileutok is segítenek.- Nem is értem, hogy miért lepődök meg azon, hogy vámpírok és vérfarkasok minél előbb házat építenek, ami normál embereknek akár hónapokba is telne.

- Addig pedig itt fogtok lakni nálunk. Mi úgyis tovább állunk, hogy a veszély elhárult és biztonságban tudunk titeket.- fejezte be a mesélést Bella. Kicsit elszomorodtam, mert már úgy hozzájuk szoktam és már az orromat sem zavarta a vámpír szag.

- Mindannyian elmentek?- Bella arcán valami egészen érdekes és furcsa kifejezés jelent meg ami azután rögtön el is tűnt.

- Hmm hát Cassie úgy tűnik átmenetileg maradni fog.De a mi régi házunkban fog lakni,nem messze innen. – én csak bólintottam, bár furcsálltam, hogy Rosalie és Emmett első gyermeküket ilyen rövid idő után szélnek eresztik. De most nem volt időm a Culleneken gondolkodni, minél előbb gyógyulni akartam és meglátogatni Nateet. Nem mertem Bellától rákérdezni, hogy mi van vele. Előbb anyával akartam beszélni. Nem tudtam sokáig fentmaradni, mivel még elég gyenge voltam és sokat aludtam.

Már nem aludtam át napokat, mivel megtudtam Bellától, hogy mire ember lett belőlem addig három nap telt el és végig nem voltam magamnál. Egyik nap azonban váratlan látogatóm akadt. Már tudtam lassan sétálni, így épp az ablaknál ülve néztem a kilátást, mikor hallottam, hogy kinyílik mögöttem az ajtó. Megfordultam és mosolyogva vettem észre, hogy Rachel az. De ő már korántsem tűnt olyan bol-
dognak. Inkább ijedt volt.

- Szia Rach!- üdvözöltem ő pedig igyekezett egy mosolyt magára erőltetni.

- Szia Lily. Úgy örülök, hogy jól vagy.- azzal odarohant, és megölelt. Nyilván ezért volt olyan aggódó az arca.

- Luke is itt van?- kérdeztem, noha fölösleges volt hiszen hallottam, hogy rajtunk kívül éppen nincs halandó a házban.

- Nem nincs.- a szája szélét harapdálta és a tekintete idegesen röpködött ide oda.- Nem tudja, hogy itt vagyok.

- Rachel ne ijesztgess..baj van?- utáltam ha kerülgetik az emberek a mondanivalójukat.

- Hmm hát igen is meg nem is. Nézőpont kérdése, hogy kinek mi a baj…

- Rachel…- kezdtem kijönni a béketűrésből.

- Na jó…mivel rám nem vonatkoznak a quileut törvények..vagyis még nem, el kell mondanom valamit. Mert ha nem teszem akkor kipukkadok esküszöm. – mély levegőt vett.

- Először is…terhes vagyok. A másik mondanivalóm pedig Cassie Cullennel kapcsolatos…