Moonlight 15.fejezet - Teljes holdfogyatkozás

Lélekszakadva rohantunk, úgy hogy a lábunk nem érte a földet. A tüdőm már majd kiszakadt a helyéből. És minnél közelebb értünk La Pushoz, annál erősebb lett a füst szag. Akkor megláttuk..Ahol a házunkat lehetett sejteni, magasan és vastag oszlopban gomolygott fel a füst. Mégjobbangyorsítottunk és mire odaértünk a teljes pusztulás fogadott minket. A házunk, az a gyönyörű fa házunk helyén már csak egy halom égő roncs volt. A ház körül pedig maga a káosz. Cullenék azonnal eltűntek, gondolom megkeresni anyáékat és mi is kétségbeesetten szimatoltunk, hogy hátha megérezzük őket, de a füst szinte teljesen eltompította a szaglásunkat. A fiúkat már nem kellett hívni, mert egy részük ott volt a ház körül farkas alakban, hallottam a gondolataikat, Aaronék pedig irányították az oltást. Futni kezdtem én is arra amerre Edwardékat láttam eltűnni. Még nem értem be az erdő legmélyébe mikor olyannal találkoztam, hogy a szavam is elállt. Nem mindennap lát az ember ilyet. Egy nálam jóval nagyobb és gigászibb farkas bicegett elő, kicsit húzta a hátsó lábát, a bundája

Meg volt tépázva, itt ott megsebesült. De ezt leszámítva komolyabb sérülés nem volt rajta. És a hátán

Ott ült a bundájába csimpaszkodva a hugom, Daisy. A szám is leesett meglepetesémben.

- Apa?- mondtam ki magamban hangosan. A hatalmas farkas bólintott egyet.

- Hol van anya?

- Sam elvitte Emilyhez.  A többiek a ház körül járőröznek.- felelt azonnal. Hatalmasat sóhajtottam, hogy nekik nem lett semmi bajuk, és csak utána gondoltam bele, hogy mit is mondott apa pontosan.

Többiek…hiszen a fiúk mind itt vannak.

- Akkor Embry bácsiék is?- mostmár teljes volt a meglepetésem.

- Igen. Sam, Embry, Quil, Jared, Colin és még páran.

- Apa mennyien voltak?

- Majd később.- azzal felfelé nézett a sírástól maszatos arcú hugomra aki már majdnem teljesen elaludt. Egyetértettem vele. Most az volt az első, hogy eloltsuk a tüzet, aztán mindenkit biztonságba helyezzünk és beszéljünk Edwardékkal. Visszasiettünk a házhoz, ahol már csak parázslott a ház romja. Nem maradt semmink. Mindenünk odaveszett. Aki ezt tette az ölni akart, és nemcsak rám korlátozó-
dott a dühe, hanem az egész családomat ki akarta írtani. Fortyogtam a dühtől. Saját magam akartam miszlikbe szaggatni őket. Már mindenki ott volt. Edwardék, és annyi farkas, amennyit még életemben nem láttam egy helyen. Már Aaronék is átváltoztak, így közel 20 nagyranőtt farkas cirkált a romok között, mindenki idegesen és az izgalomtól megfeszült végtagokkal, hátha védekezni kell. Daisyt átvette Bella, most az ő karjában bóbiskolt álmosan. Apa, Sam, Aaron és én mind kérdőn fordultunk Edward felé, hátha ő valami olyan hírrel tud szolgálni amit mi még nem tudunk vagy fedeztünk fel.

- Még itt vannak. Már a quileut határon kívül a mi részünkön, de itt vannak és nem nagyon akarnak elmenni.- a falkám dühös morgásba és vonyításba kezdett, csak Aaron tudta lecsendesíteni őket. Ezzel szemben a régi falka némán állt és várták, hogy folytassa Edward.

- A házat az egyik újszülött gyújtotta fel. A vezetők nem akarták, hogy más is megsérüljön.- itt lopva Bellára nézett, aki csak egy fintort vágott. Én pedig már értettem a lényeget.

- Tehát rajtam kívül ugye?- nem kellett Edwardnak válaszolnia, úgyis tudtam, hogy rám vonatkozik.

Edward csak gyorsan bólintott.

- Akkor most mit tegyünk? Hányan vannak? Megtámadjuk őket?- sorjáztak a kérdések Aaron fejében.

- Nem. Még ne. Megpróbálunk átjutni a határon és utána szólunk, hogy hányan vannak. Ha szükséges akkor persze mi is hozunk  segítséget. –azzal elköszöntek tőlünk és már ott sem voltak. Naggyűlést  tartottunk ahol eldöntöttük, hogy a ház körül marad mindenki amíg hírt nem adnak az ellenségről. De addig nem mozdul senki. A percek pedig csak fájdalmas lassúsággal teltek. Én kicsit hátrébb húzódtam a többiektől, az erdő fái között kerestem menedéket. Nem bírtam hallani a gondolataikat.

Nem mind volt barátságos. Többen közülük dühösek voltak rám, úgy gondolták, hogy én tehetek arról, hogy most egy csapat vámpír La Pushban garázdálkodik. És én igazat adtam nekik. Gyorsan felvontam magam köré a pajzsomat, nehogy meghallják amin gondolkoztam. Illetve az ő gondolataikat is ki akartam zárni. Idegesített és bosszantott, hogy nem történik semmi. Cselekedni akartam és azonnal. De fáradt voltam és kimerült. Így letettem a fejem a mellső mancsaimra és szépen lassan elnyomott az álom. Egy hatalmas robajra ébredtem fel. Olyan hangos volt, hogy az erdő fái is bele remegtek. Felkaptam a fejem, éreztem ahogy a mentális pajzsom kifeszített majd elengedett gumihoz hasonlóan visszapattan. A fejemben is óriási zűrzavar támadt.

- Mi az? Mi volt ez?- kérdeztem Luketól.

- Nem tudjuk. Lehet összecsaptak a vámpírok.

- Edwardék még nem jelentkeztek?- ő csak a fejét ingatta. Újabb robaj rázta meg az erdőt. Gyorsan oldalra pillantottam. Láttam, hogy Aaron éppen az édesapjával beszél. Csak másodperceim voltak acselekvésre. Azonnal rohanni kezdtem, mint akit puskából lőttek ki. Hallottam a fejemben a többieket, mind utánam kiabáltak, de én ügyet sem vetettem rájuk. Pláne mivel ismét kiterjesztettem a pajzsomat.Tudtam, hogy így lehetetlen, hogy Aaron parancsa megállítson. Ha rövid időre is, de a magam ura lettem. A hangokra és a szagokra hagyatkoztam. Az összecsapás hangjai egyre erősebbek lettek, és én tudtam, hogy velük küzdenek. Ott akartam lenni. Nem akartam öngyilkos akciót, nagyon is élni akartam, de meg akartam bosszulni ezt az egész. A saját fogaimmal akartam darabokra szaggatni Markot, bármibe is kerüljön. Mikor odaértem, majdnem földbegyökerezett a lábam. Az erőviszonyok nem voltak éppen kiegyenlítettek és nem kellett, találgatnom, hogy ki támadt kire. Edwardékkal nem voltak az alaszkai rokonok. Csak Alice és Jasper voltak még velük. Nem is gondolkoztam tovább, én is sűrűjébe vetettem magam. A másik csapatban voltak vagy 20-an ami enyhén szólva is túlerőnek mi-nősült. Azonnal kiszúrtam Markot, éppen Edwardal harcolt és eddig az erőviszonyok döntetlennek tűntek. Vele szerettem volna harcolni, de annyian voltak, hogy semmi esélyem se volt rá. Én egy nyurga kis kamasszal találtam szemben magam. A szemei dühösen parázslottak és nekem sem jutott eszembe, hogy azon keseregjek, milyen szörnyűség ezt tenni egy kisfiúval. Ezek már nem emberek, azonnal meg kell őket ölni. Gyakorlatlan volt a fiú, és nem tudta , hogy hogyan támadjon így viszony-lag könnyű célpontnak tűnt. Velem szemben helyezkedett el, és mindig szemből vagy oldalról támadt volna. Néhány perc kellett csak és előbb az egyik karjától, majd a lábától fosztottam meg, amiket el is rúgtam olyan messzire amilyenre csak tudtam. Fájdalmában csak üvöltve fetrengett a földön, így hamar be is végeztem a dolgot rajta. Csináltam egy gyors helyzet felmérést, és mivel láttam, hogy még mindig bőven vannak, csak a hallásomra hagyatkozva állapítottam meg, hogy családom vámpír tagjai még mindig életben vannak és jól. 

  Újabb áldozatot akartam keresni magamnak és sikerült is. A harc tovább folytatódott..egyre elkeseredettebb küzdelmet vívtunk, és nem akart vége lenni. Fogalmam sem volt, hogy hol késleked-hetnek apáék, hiszen nekik is hallaniuk kell ezt a zajt és ezt a rengeteg üvöltést. De nem volt rá elég időm, hogy velük foglalkozzam, segítenem kellett a többieknek, Emmett medve módjára felüvöltött, mikor az egyik vámpír megharapta, Rosalie és én azonnal ott termettünk és miszlikbe szaggatuk a bűnöst, de még így is többen voltak, mint elegen. A Cullenek töretlenül harcoltak és eddig még egyiküknek sem esett komolyabb baja. Annál inkább az ellenfélnek. Még mindig sokan voltak, de mostmár nem reménytelenül sokan. Én viszont kezdtem fáradni. Tulajdonképpen ez volt életem első komolyabb harca és csúcs erő ide vagy oda, még a fagyasztással is lassan haladtam, hogy végre eléjek Markhoz. De mintha csak meghallgatásra talált volna a kívánságom, Edwardot új vámpír támad-ta meg, és Bella is segített neki így én végre szabadon megtámadhattam Markot. 

- Hello- köszönt udvariasan, mikor vicsorogva szembe fordultam vele. Mikor belenéztem a szemébe, láttam rajta, hogy komolyan megijed. A tekintetünk összekapcsolódott, és ő megmerevedett akár egy kőszobor. Elégedetten mordultam fel, készültem a támadásra, mikor egy éles szúrást éreztem a hátam-

ban és minden elsötétült. Az utolsó amit magam előtt láttam, az Mark köszoborrá fagyott teste volt.