Északi fény-24. fejezet Szövetségesek

A két nő még váltott egy jelentősség teljes pillantást mielőtt újból megszólaltak.
- Igen? Ugye tudod, hogy nem okos ötlet velünk társalogni?- ridegen csengett a szőke nő hangja. De a fekete hajú nő, aki az előbb dühösebbnek tűnt, most csak leintette a társát.
- Nem érzed Norah? Ez nem ember, de nem is vámpír. Mi vagy te?
- Félig ember vagyok, félig vámpír. Renesmee Cullenek hívnak, és ha jól sejtem már hallottatok rólam.- várakozóan pillantottam feléjük, ők pedig jelentőség teljesen összepillantottak. A fekete hajú nő már egyből nyájasabb hangot ütött meg.
- Bocsáss meg nekünk!De nem szoktunk csak úgy mindenkivel leállni beszélgetni. A nevem Emelin Kennedy, ő pedig itt Norah a társam. – mutatkozott be csengő hangján. A szőke lány Norah pedig még mindig engem figyelt.
- Igen, hallottunk rólad. Pár napja megkeresett minket is a Volturi. De ha beszélgetni akarsz akkor igazán eljöhetnél hozzánk.- duruzsolta lágyan. De engem sem ejtettek a fejem lágyára. Megérintettem a karját és a gondolataiba pillantottam. Ezután már tényleg hittem nekik, semmi hátsó szándékuk nem volt. Beszálltam velük a kocsiba, és csendben hallgattam amíg el nem értük a házukat. Ami tulajdonképpen egy kisebb palota volt kint a város határában a hegyoldalban. Valahogy az sem ért váratlanul, hogy egy inas nyitotta ki az ajtót. Miután bementünk a nappaliba, ami felért egy kisebb lakással, a kandallónál megpillantottam egy férfit. Ahhoz képest, hogy vámpír volt, nem volt kimondottan jóképű. Vaskos testalkatú volt, és tömzsi végtagjai, vörös szeme nem ütött el vörhenyes szakállától és hajától.
- Nézd csak Greg kit hoztunk!- trillázta Norah amint a nappaliba lépett. Azonnal felmértem az erőviszonyokat. Greg volt a legöregebb, és Norah afféle lánya lehetett, mint Carlisléknek Rosalie és Alice. Emelin hosszan megcsókolta, tehát ő a feleség. A férfi vörös szeme pedig egyből elárulta, hogy nem vegetáriánusokkal van dolgom. A férfi is olyan érdeklődve nézett rajtam végig mint Norah, majd hellyel kínált.
- A híres Renesmee, akit az egész Volturi kerestet. Nemdebár?- szegezte nekem egyből a kérdést. Nem volt szimpatikus. Magam sem tudtam, hogy miért ,de féltem tőle. Csak némán bólintottam.
- Ki vele mit szeretnél?- türelmetlenkedett Emelin. Megköszörültem a torkomat és bátortalanul neki kezdtem. Már korántsem tűnt olyan jó ötletnek, hogy egyedül menjek vámpírok közé.
- Azt szeretném megtudni, hogy mit akar pontosan a Vulturi, és hogy a közelben tudtok-e még kolóniákban élő vámpírokról. – vártam a válaszukat. Csak annyit láttam, hogy a két nő a szemükkel komunikál, Greg pedig gondolkozik. A kérdésemre Emelin adta meg a választ.
- Egy Jane nevű nő járt itt. Ő mesélt a hibridekről. Már mind elmúltunk kétszáz évesek, de még sosem hallottunk ilyenekről. Aztán ő mondta, hogy egy hibrid mire készül, és ezt készülnek megakadályozni. Ezért keresik fel a nagyobb vámpír klánokat és próbálnak maguknak segítséget szerezni, hogy könnyebben elfoghassanak. – végig tárgyilagos volt a hangja, szinte csak darálta a mondatokat. Nem tudtam, hogy ez most jót vagy rosszat jelent-e.
- És ti?- remegett a hangom ahogy ezt a két szót ki bírtam nyögni. Norah gyöngyöző kacagását csak úgy visszhangozták a falak.
- Mégsem vagy te olyan veszélyes mint gondolják. Gondolod aranyom, hogy akkor még élnél?- majd lekicsinylően végig mért. Greg felé fordultam, hogy tud-e még valamit mondani, de közben óvatosan felálltam, bízva abban, hogy lábaim nem hagynak cserben.
- Én ebből ki akarok maradni. Ezt annak a lánynak is megmondtam. Sőt azt is, hogy nagyon sokan nem fognak ebbe belemenni, de azért amit tudok azt elmondom.- nagy levegőt vett,majd folytatta. – Először is. A környéken több vámpírt már nemigen fogtok találni. Legközelebbi kolóniákat vagy Chicago, vagy Portland közelében találjátok. Viszont a városban van még egy család, ők Watsonék. Elég vérszomjasak,és nem egyszer meggyűlt már a bajuk a Vulturival is, jobbára mi tartjuk őket kordában. Egészen biztos, hogy náluk is jártak, szóval azt ajánlom, hogy siess és te találd meg előbb a Watson klánt, mint ők a te barátaidat, mert akkor már nem biztos, hogy egyben látod őket viszont.- a szavai hallatára a hideg futkározott a hátamon. Már csak két kérdésem volt, és már lélekben készültem rá, hogy rohanhatok Jacobék megállítására ahogy csak bírok.
- Hol találom őket, és hányan vannak?- mélyen a férfi szemébe néztem, ami fura módon, mintha melegséget sugárzott volna, egészen barátságosan tekintett rám.
- Pont a város másik végén, az ő házuk a hegy lábánál van. Négyen vannak. Két férfi és két nő. Elhiszem, hogy rettentő erős vagy, de ők sokkal tapasztaltabbak. Vigyázz magadra.- majd hideg mancsával megveregette a vállamat. A két nőnek csak biccentettem, továbbra sem lopták be magukat a szivembe, majd kimentem az ajtón. Körbe néztem a ház teraszán. Körös körül hegyláncok sötétlettek, míg alattam terült el az egész hatalmas,nyüzsgő város. Az erdőt választottam, mivel itt gyorsabban haladhattam, és közben fohászkodtam, hogy Jacobék a városon kívül ne menjenek sehova. Elképesztő sebességgel futottam. Minden csak elsuhanó színfoltnak tűnt, már szúrt az oldalam és kezdtem fáradni, de tovább rohantam. Azzal sem foglalkoztam, hogy közben az eső is kegyetlenül elkezdte püfölni az arcomat. Óráknak tűnt, mire végre ritkulni kezdtek a fák. Mikor messziről kiszúrtam a házat, lelassítottam. Több ember lépteit hallottam, és hangokat. Így füleltem.
- Igen, hogyne. Szívesen segítünk. Csak kövessetek.- az ismeretlen férfihang behízelgően csengett. Kilestem a fák közül. Jacob és Aiden akkor szálltak ki egy sportautóból. Hogy Aidennek, hogy nem tűnt fel semmi, arról fogalmam sem volt. De már nem lapulhattam ott amíg a férfi beviszi őket a házba. Előlépzem a fák közül.
- Nem gond ha én is csatlakozom?- Lopva Jacobra és Aidenre néztem. Aiden arcán rémület tükröződött, míg Jacobén csak meglepetés. A férfi aki velük volt, úgy festett mint aki éppen most érkezett meg egy díjátadóról. Lazán begombolt fehér inge alól jól látszódtak márványfehér izmai. Az arca olyan voltakár egy szoboré, szőke hajával és hatalmas mosolyával úgy nézett ki, mint egy színész a fogkrém reklámban. De a vörös szempár nyugtalanul cikázott köztem és a fiúk között, majd ismét mosolyra húzta
vékony ajkait. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a szeme nem mosolygott.
- Te lennél Renesmee? Megtisztelsz, kerülj beljebb.- intett a kezével a ház felé. Most láttam csak meg, hogy ez nem afféle régi kúria, mint az előző családé volt, hanem teljesen modern, több szintes üvegpalota volt. Jellemző a nagyzási mánia a vámpírokra, morfondíroztam közben besoroltam Aiden és Jacob mögé. Mihelyst becsukódott mögöttünk a hatalmas üvegajtó, azt súgták az ösztöneim, hogy csapdában vagyunk.
Bent egy hatalmas helyiségben találtuk magunkat. A bézs színű falaknak a tetejét nem is lehetettlátni, beleveszett a sötétségbe, ugyanúgy mint az a hatalmas kandalló, ami a szoba nyugati oldalába volt beépítve. Persze új ismerőseimtől ellentétben, itt ez is modern volt.. A világosságot mindenhol spotlámpák és a kandallóban gyéren lobogó tűz szolgáltatták. Bútorok alig voltak, csak néhány modern fotel és egy hatalmas üvegasztal. A férfi aki bekísért minket, eltűnt egy pillanatra, majd visszatért két másik nővel. Egyikük Rosaliehoz hasonló magas, szőke szépség volt, kerekded idomokkal, míg a másikuk inkább emlékeztetett egy hollywoodi vámpírra, mint egy nőre. Beesett szemei furán meredtek előre, míg hórihorgas orra papagájszerűvé tette az arcát. Fekete haja és ruhája tette fel a koronát különös külsejére.
- Ők itt Luis és Yvette, én pedig Brody vagyok.- lengette meg maga előtt a kezét. Túl mesterkélt, túl művi, gondolkoztam rajta. Aztán feltűnt, hogy Aiden úgy helyezkedik, hogy takarásban legyek.
- Gondolom tudjátok, hogy miért jöttünk.- Aiden hangja magabiztosan csengett, de az ő tekintete is éppoly ideges volt, mint a másik vámpíré. A Brody nevezetű férfi csak bólintott, majd óvatosan a másik két nőre nézett.
- Szeretnénk tudni az álláspontotokat, és hogy számíthatunk-e a segítségetekre?- végig jártatta a tekintetét a három másik vámpíron. A szőke nő, Luis halványan elmosolyodott. Ahogy beszélni kezdett,olyan érzésem volt, mintha egy csengő szólna.
- Ugyan, igazán. Miért vagytok ilyen feszültek? Üljetek le, és mindent megbeszélünk.- óvatosan
odaléptem az egyik fotelhez és szabályosan lerogytam rá. Jacob mögém állt, és megszorította a
vállamat. Aiden nem volt hajlandó mozdulni. Fekete szemei ide oda cikáztak a szobában. A nő
ügyet sem vetett mindhármunk szinte tapintható feszültségére, tovább folytatta.
- Igen, jól gondoljátok. Megkeresett minket a Volturi, és igen hízelgő dolgot ajánlottak fel számunkra.- forogni kezdett velem a szoba- Éspedig?- Aiden teljesen nyugodtnak tűnt. Luis hamiskásan mosolygott, majd félrebillentett fejjel szemlélte Aident. Ismerős volt ez a fajta viselkedés, de nem ugrott be, hogy honnan. Persze, a farkasok vezére, ő nézett így rám, mielőtt még rám vetette volna magát. Fel voltam készülve a lehető legrosszabbra, de a nő csak egy dallamos kacagást hallatott.
- Óóó, hát az a drága Heidi annyit mondott, hogy ha kézre adjuk a lányt és a farkast, akkor elnézik nekünk korábbi bűneinket, és hajlandóak lesznek csak nekünk külön vadászterületet biztosítani.-a közömbösség sugárzott a hangjából, és azt is elárulta, hogy őt mindenre rá lehet venni, csak a megfelelő árat találják el nála.- Itt ugyanis már túl zsúfoltan vagyunk.- jegyezte meg továbbra is kedves hangon, de tekintete a város másik végében elveszett. Aiden még mindig úgy állt, akár a cövek, talán már készült rá, hogy küzdenünk kell, de Jacobon már átfutott a jól ismert remegés. Most rajtam volt a sor, hogy megszorítsam a kezét, ne most, ne itt, még nincs itt az ideje. Hatalmas lélegzetvételéből éreztem, hogy megértette mit akarok.
- Szóval arra akar a mi Luisunk kilyukadni, hogy nagyon sajnáljuk, de innen nem engedünk titeket sehova.- csóválta a fejét a férfi. Jacob csak idegesen felhorkant. Eddig nem szólalt meg, de most ez a csupa üveg ház csak úgy zengett a hangjától.
- Azt gondoljátok, hogy minket képes megállítani három vámpír? Nevetséges.- de miközben beszélt,
már olyan erővel szorította meg a vállamat, hogy fájdalmamban felszisszentem.
- Három? Gondolod, hogy hárman majd belevágunk ebbe?- szólalt meg hisztérikusan csengő hangon Luis.
- Hányan jönnek?- Aiden csak ennyit kérdezett, de szerintem már tudta, hogy kik azok, még mielőtt elmondhatták volna. Luis csak negédesen elmosolyodott, és a vállafölött kinézett a hegyet beburkoló sötét ködfelhőbe.
- Mindenki jön.- Jacob még egyszer megszorította a vállamat, mostmár értettem végre, hogy ezzel jelzett. Amint elengedte a vállamat, felpattantam, és már Aiden is támadóállásba helyezkedett. Ha az egész Volturi idejön, teljesen esélytelenek voltunk, de legalább megpróbáltunk védekezni. Egy apró kis gondolat átcikázott az agyamon, amin keserűen elmosolyodtam. Jacobbal együtt akartam meghalni, lám megfog adatni, kedvencem mindig is a Rómeó és Júlia volt, most élő egyenesben azt is átélhetem. Mind a hárman egymás mellé rohantunk, Aidennel mind a ketten ,akárcsak az ellenfeleink vadul morogtunk, de már Jacob is átalakult. Tudták, hogy farkas, de vagy nem láttak még igazi vérfarkast, vagy nem számítottak ekkorára, mert mikor mellettem már a félméteres vörösesbarna bundás vicsorgott, mind a hárman ösztönösen hátráltak néhány lépést. Luis meglepő módon megszólalt, gondolom ezzel akart időt nyerni maguknak amíg meg nem érkezik a segítség.
- Azt hiszed majd ez a korcs fog megvédeni?- vicsorgott felém. De nem reagáltam. Tudtam nagyon jól, hogy csak provokálni akar. Mintha valamiféle jelet hallottunk volna meg mindannyian, mert egyszerre rontottunk egymásnak. Az erőviszonyok most még kiegyenlítettek voltak. Aiden küzdött a férfival, Jacob a szőkével, míg a fekete hajú rám maradt. Mindegyik ellenfelünk nagyon ügyes és képzett harcos volt, nehezen találtam én is fogást ezen a nőn, leginkább csak kerülgettük egymást. Miközben ellenfelemre koncentráltam, hallottam a bútorrecsegésből, és vad morgásokból, hogy Jacobék sem adják meg egykönnyen magukat. Amikor Jacobnak sikerült megsebeznie a szőke vámpírt, Yvett, az én ellenfelem, egy pillanatra oldalra kapta a fejét, hogy lássa mi történik a társával. Itt hibázta el, gyorsan mögé kerültem, és egy pillanat műve volt az egész, míg kitörtem a nyakát, és a testet belöktem a kandallóba. Tudtam, hogy nem ez a szabályos eljárás, de többre nem volt időm. Amint belöktem a nőt, a tűz hirtelen több méterre csapott fel, és akárcsak a papírt, ennek a nőnek a testét is olyan gyorsasággal kezdte falni. Megpördültem, mert meghallottam a férfi fájdalmas üvöltését. A szoba és társaim kinézetéből láttam, hogy ők nem voltak olyan kíméletesek ellenfelükkel, mint én. Aiden felsőtestét harapás nyomok tarkították, míg Jacobnak is átvérzett a bundája több helyen is. Igaz nem a vámpírtól sérült meg, hiszen akkor már nem élne, de akkor is elég szörnyen festett. A segítségükre akartam sietni, de ekkor olyan hangot hallottunk meg mindannyian, mintha több puska dördült volna el egyszerre. A háznak a hegy felé néző üveg fala darabokra hullott. A Volturi nem épp elegáns érkezési módot választott magának.
Aiden, Jacob és én elkezdtünk hátrálni. Igaz, hogy mögöttünk ott volt az ajtó, de ha futni próbáltunk volna, az rosszabb lett volna, mintha harcolunk. Így csak egymáshoz simultunk, és vártuk, hogy mi fog következni. A nő tévedett, korántsem volt itt mindenki. Sem Arot, Caiust, vagy Marcust nem láttam sehol. Nyilvánvaló, hogy a piszkos munkát másra bízzák. Jane, Heidi, Dimitrij és Alec viszont ott volt, megannyi őrrel együtt, akiknek fekete szeme arról árulkodott, hogy semmit és senkit nem fognak kímélni. Brody még mindig nekem akart volna jönni, de a Luis nevű visszafogta. Jane csak egy bájos vigyort vetett rám, és felém rohant. Újból egymásnak estünk. Ahogy a Jane és az én testem összeütközött, olyan volt, mint egy hatalmas mennydörgés. Nem válogatott harcmodorok terén, egyszerűen csak le akart gyűrni a padlóra, és belém akart marni. De nekem most jött először jól, hogy némi farkas tulajdonsággal és erővel is fel lettem vértezve. Jane fejét távol tartottam magamtól, miközben vadul vicsorgott, de egy nagyobb lökéssel ledobtam magamról, ő pedig az üvegszilánkok közt találta magát. Most hátulról próbált volna elkapni, de minden erőmet beleadva beleütöttem a könyökömet a hasába. Legnagyobb örömömre elengedett, és fájdalmasan felnyögött. De ennek túl sokáig nem örülhettem, mert a szemem sarkából láttam, hogy nem sok hiányzott hozzá, hogy Jacobot leterítse Heidi és Alec. Viszont Janere is ügyelnem kellett. Ördögi kör volt. Janenek pedig feltett szándéka volt, hogy csakis ő fog végezni velem. Nem sokáig tapogatta a gyomrát, megint támadni akart, de ekkor a szemből beugró testek letaszítottak mind kettőnket a földre. Éreztem ahogy újabb üvegcserepek záporoznak, és némelyik kis szilánk beleáll a karomba. Fogalmam sem volt, hogy mi lehetett ez, de ha a Volturi újabb emberei akkor már tényleg nincs más hátra, csak…Mikor már fel tudtunk állni, néhány pillanatra Janennel mind a ketten megfeledkeztünk a másikunkról. A szemből betörő erő nem volt más, mint a három másik vámpír, akikkel ma találkoztam. Emelin, Norah és Greg. Az esti kifinomultságuknak már nyoma sem volt, mind a hárman veszedelmesen gyorsan és ügyesen mozogtak, és mire kettőt pislogtam, már két őr követte Yvettet a tűzbe. Nekem pedig jobban oda kellett volna figyelnem, mivel már éreztem a hideg ujjakat a torkomon, és hallottam Jane ideges zihálását a fülemben. De a szerencse, vagyis inkább Aiden megint velem volt. Hátulról mérte az ütést Janere, aki ettől ugyan nem veszített szem elől, de legalább elengedett. Rákacsintottam Aidenre, majd Jane és én folytattuk az elkeseredett küzdelmet. Harc közben egyszercsak megéreztem, ahogy egy meleg bunda rövid ideig súrolja a lábamat. Jacob tehát rendben van. Most én támadtam Janere, sikerült is elkapnom és kicsavarnom az egyik kezét. Közben továbbra is hallottam a hátam mögött dúló viaskodások hangját, hátborzongató recsegések és ropogások, közben vad morgás mindenfelől. Fogaimat belemélyesztettem Jane krétafehér bőrébe, aki felordított, de nem tudott semmit tenni, mivel mostmár mindkét kezét bilincsként tartottam, közben pedig ott haraptam ahol értem. Jane fülsértően sikoltozott, de ez az én füleimnek zene volt. Nem akartam mást, csak azt, hogy pusztuljon. Nem gyötörhettem olyan soká, mint szerettem volna, mert hátulról olyan ütést mértek a tarkómra, hogy összerogytam. Oda kaptam, de már így is éreztem a vér szagát. Brody próbált volna segíteni Janen, de erre Jacob hatalmas harapása volt a válasz. Brody Janehez hasonlóan felordított, majd minden izma megfeszült, és hanyatt dőlt. Nem mozdult többet. Greg és Norah a szemem láttára szedték darabokra és vetették tűzre. Mikor már fel tudtam állni, akkor vettem észre, hogy Jane mostmár Jacobbal küzd. Közbe akartam avatkozni, de mind a ketten olyan gyorsan mozogtak, hogy lehetetlen volt őket követni. Hátra fordultam, hogy lássam kinek segíthetnék még. De gyakorlatilag már eldőlt a harc kimenetele. A mi javunkra. A Volturival érkezett őrökből már egy sem volt, viszont a kandallóban hatalmas tűz égett, aminek lángjai egyre nagyobbak voltak a benne égő testek miatt. Brody, Luis, Alec, Dimitrij és Heidi maradt még. Ők küzdöttek Aidennel és a három Kennedyvel. Tudtam, hogy értékes időt vesztegetek, miközben tétován ácsorgok, de Jacobot sem akartam szem elől téveszteni, és Aidenéknek is akartam segíteni. Aiden üvöltése térített magamhoz. Alec eléggé súlyos sebet ejtett rajta.
Odarontottam, egyenesen bele a tömeg közepébe, és mindenkit ott haraptam ahol értem. Már nem érdekelt semmi, sutba vágtam a Jasper féle harci technikákat, itt már az életben maradásért folyt a harc. Sikerült lefoglalnom Alecet, míg Aiden erőre nem kapott, és újult erővel nem szállt be a harcba. Kettőnknek sikerült csak leterítenünk, és végeznünk vele. Ekkor már a kicsi Janet, sem érdekelte Jacob, a halott Alec láttán zokogásban tört ki. Majd nekünk akart rontani. Az ütést, amit nekem szánt, Aiden kapta, aki elém ugrott. De csak az egyik vámpírtól tudott megvédeni. A vállamban, a régi vérfarkas harapásnyom hege mellett éreztem ahogy a hideg fogak belevágnak a húsomba, majd ernyedten csuklottam össze, és egyszerre több üvöltés harsant, de ezek egyre távolabbinak hallatszódtak, majd elhalkultak. És átadta helyüket a mindent elemésztő fájdalom. Olyan pokoli volt, hogy azt nem lehetett elmondani. Jane tekintetének többszörösét éreztem a csontjaimban. Éreztem ahogy a testem vonaglik a fájdalomtól, de látni nem láttam, csak hallottam a tulajdon dobhártyaszaggató sikolyaimat, és tehetetlenül tűrtem ahogy a fájdalom kezdett apró cafatokra tépni…