Északi fény-26. fejezet A váratlan vendég

Még mindig megpróbálta visszanyomni az ajtót, de nyilvánvaló volt hogy egy vámpírnál én már
jóval erősebb vagyok. Belöktem az ajtót és már bent is álltam az előtérben. Ő megmerevedett és
nem mozdult, csak csendben bámult rám. De láttam a tekintetén és a gondolatain is, hogy halálra
van rémülve. Kicsit legyezgette a hiúságomat, hogy először azt hitte a Volturitól jöttem.
- Hol van Cloe?- nem kaptam választ, szőke tincseit kirázta az arcából Tanya, de nem akart megszólalni.
- Tanya én Renesmee Cullen vagyok.- nem tudtam, hogy az a jobb ha azért fél, mert tudja, hogy
tényleg ki vagyok és mit akarok, vagy mert Volturi tagnak hisz. A reakciójára viszont egyáltalán
nem számítottam. Mikor bemutatkoztam neki, fel voltam rá készülve, hogy bizonyítanom kell,
hogy az vagyok akinek mondom magam, vagy netán még harc árán kell őt itt tartanom, de
amit ő reagált a nevem hallattára, na arra számítottam a legkevésbé. Mivel láttam a gondolatait,
azt is tudtam, hogy komolyan is gondolja. Nos, Tanya megkönnyebbültem sóhajtott, és rámmosolygott.
- Renesmee! Végre..- sóhajtott egy újabbat.- Tudtuk, hogy eljössz. Most végre elmondhatjuk, hogy milyen hatalmas félreértés történt. – reszkető hangon felkacagtam. Ez a hozzáállás kicsit elbizonytalanított.
- Félreértés? Mégis, hogy nevezheted te félreértésnek azt, hogy a tulajdon nővéretek ismét a Cullenek ellen fordult? Mi? Ez neked félreértés.- kiabáltam egy oktávval feljebb. Majd szétvetett a düh, és Tanya ráadásul még nem is próbált közbe vágni, csendben tűrte amíg én vele ordibáltam és mindent a fejére olvastam. Többek között azt is, hogy apa és Alice Jacobbal együtt eltűnt. Erre már ő is izgatottabb lett, felkapta a fejét apa említésére. Mire a mondandóm végére értem, már Tanya sem tűnt olyan félszegnek, mint az előbb. Idegesen toporgott, és zavartan pislogott rám, hogy befejeztem-e vagy van-e még újabb düh kitörésem. Ezt láttam a fejében. Mérgesen felmordultam.
- Mond.- szóltam rá. Nem voltam rá kíváncsi, hogy milyen kifogással fog előhozakodni, de úgy döntöttem, hogy meghallgatom.
- Nessie nagyon sajnálom a vőlegényedet és Edwardot és Alicet is. De ismerjük a Volturit, és amíg téged kézre nem kerítenek, addig nekik nem lesz bántódásuk. De most végre szeretném elmondani, hogy mi történt valójában.- láttam a tekintetén, hogy tényleg őszinte és azt is hogy sajnál. Ez valahogy nem fért meg a fejemben a bosszúállás gondolatával, igaz 18 évvel ezelőtt sem ő volt a baj okozója, hanem akkor is egy másik nővére. Figyelmesen hallgattam, hátha attól felbátorodik.
- Jasper nem akart hinni nekünk, így nem tehettünk mást, elmentünk Denaliból egy időre. Csak
nemrégiben tértünk vissza. Renesmee! Nem Cloe volt aki szólt a Volturinak. Tudom, hogy hihetetlen lesz hallani, de egy farkas árult el benneteket. Egy quileut. – csend borult a szobára. Tanya nyilván azért nem szólalt meg, mert hagyta hadd emésszem a hallottakat, én pedig azért nem szóltam, mert nem bírtam. Az egész egy nagy maszlagnak, hülyeségnek tűnt előttem. Lehet, hogy csak ezzel próbálják Cloet menteni? Nem, nem hiszem. Ahogy Tanya beszélt teljesen őszintének tűnt, és nem hazudott. E felől szemernyi kétségem se volt. Tehát akkor egy farkas, Jacobot és engem egy saját családtagja adta ki, lehet hogy azóta ezzel a halálát is okozva. Tudtam, hogy nehéz lesz hallanom, hogy ki volt az aki ezt művelte, de kértem Tanyát, hogy akkor meséljen el mindent részletesen, hogy mostmár végre minden a helyére kerüljön.
- Néhány hónapja, még a télen járt erre egy fiatal indián nő. Olyan húsz évesnek nézett ki, de nekem többnek tűnt, Cloet kereste.Nem tudom tudsz-e róla, de amig Rosaliékkal utazgattál, addig egy pár napig meglátogattuk Carlislékat.- Igen, emlékeztem erre, mesélte anya, csak bólintottam jelezve, hogy folytassa- Gondolom ekkor ismerkedett meg a nővel.Mikor Cloet kereste a nő mindannyian itthon voltunk, de Cloe még Edwardéknál volt. Megadtuk neki a telefonszámát, nem tudtuk még, hogy miről lehet szó. Aztán pár nap múlva feldúltan érkezett haza a nővérünk. A beszélgetés tartalmáról, csak Cloe által értesültünk.. Azt mesélte, hogy a nő Forksból jött, és arra akarta őt rávenni, hogy segítsen téged és azt az indián fiút beárulni a Volturinál, mivel már próbálkozott ezelőtt más farkasoknál is, hogy téged eltegyen láb alól, de az nem volt sikeres.Azért nála próbálkozik, mivel Forksbeli megismerkedésükkor még Cloe
is ellenezte ezt a dolgot,mikor meséltünk rólad és barátodról, és még a te létezésednek a jogosultságát is megkérdőjelezte. És ezért akart a Volturinál próbálkozni.,általa. De miután beszélt Carlislékkal is, már nem volt szükség győzködésre, ő maga is szeretett volna találkozni veled. Edwardéknál pedig végleg megváltozott a véleménye, rájött, hogy nagy hiba volt mégcsak gondolnia is arra hogy el kéne téged pusztítani. Nagyon megkedvelt. Mivel Cloe ezután határozottan megmondta erről a véleményét, a nő dühbe gurult és majdnem át is változott, de aztán annyival távozott, hogy ha Cloe nem segít neki akkor majd ő maga megy és beszél a Volturival. Ezt persze mi teljes képtelenségnek tartottuk, de amikor Jasper dühtől tajtékzóan beállított hozzánk és mindenáron Cloéval akart beszélni, akkor már tudtuk, hogy megtette. És a Volturi belement, hogy Cloéra, egy újszülöttre fogják a dolgok. Nyilván ők semmit nem akartak kezdeni velünk, de nem is érdekelte őket a te nyilvánvalóan rettentően mérges rokonságod, ha megtudják, hogy ki volt az áruló. Azonnal elutaztunk, és habár hiába, de Jaspernek is elmondtuk, hogy nem mi vagyunk most a hunyók, Cloe legfőképp. Tehát akkor még mindig nincs vége. – szögezte le.-Sajnálom, hogy eddig eljöttél és hiába.- mentegetőzött, de én csak megráztam a fejem. Egyáltalán nem volt ez az út hiábavaló, ha már tudtam a tényleges igazságot. Akkor Aident is végig megtévesztették. Cloe soha nem is ment a Volturi közelébe, és nem ő árulta el Aroéknak, hogy Jacobbal össze akarunk házasodni. Mikor mégcsak belekezdett Tanya a történet ismertetésébe, már akkor tudtam, hogy kiről van szó. Csak egyetlen nőnemű quileut farkast ismertem, és az Leah Clearwater volt. Nem tudtam elhinni, hogy az irántam, és mostmár Jacob iránt is érzett gyűlölete már eddig fajult volna. De muszáj volt elfogadnom, mivel megtette. Hogy a Volturi miért kímélte meg az életét, az rejtély volt számomra, de most nem is igazán érdekelt. Nem tetszett a gondolat, de már éreztem, hogy a gyilkolási vágyam, amit Cloe megölésével akartam kielégíteni, az mostmár átszállt Leahra. De mindezt már jóval erőteljesebben éreztem, mint eddig bármikor, hiszen a gyűlöletemet megtöbbszörözték azok a tények, hogy Leah nemcsak a testvérét, falkatársát, hanem a népét is elárulta azzal, hogy Jacob ellen ilyen alattomos és kicsinyes bosszúval készült. Továbbra is csak némán bámultam magam elé, és a hallottakon gondolkoztam. Csak most kerültek helyükre a kirakós darabjai a fejemben.És még nem voltam képes befogadni a hallottakat. Mostmár értettem, hogy miért volt mindig olyan ideges Cloe mikor telefonáláson kaptuk rajta. Több mint valószínű, hogy Leah kereste. És Kathy látomása!Hát persze! Cloe egy erdőben bolyong és vár valakire. Leahval találkozott. Elöntött a hála, hogy ilyen rövid ismeretség után is így kiállt értem. De akkor még ott voltak a fejemben a sokkal súlyosabb kérdések is. Hogyan lehetett erre képes pont egy quileut? Egy ekkora árulásra? A következő gondolatom az volt, hogy mi lesz ha ezt Jacob megtudja? És mi lesz ha a többiek is? Sam nem épp a könyörületességéről volt híres, igaz Leah az egykori szerelme de akkor is. Vajon képesek lennének végezni Leahval? Ha nem is értem, de Jacobért? Már ha él még.- szólalt meg egy alattomos kis hang a fejemben.De csak hevesen megráztam a fejem. Most nem volt szabad ezekkel a kérdésekkel foglalkoznom, és a félelmemmel sem, megint vagyis még mindig a tiszta gondolkodásomra volt szükségem. Olyan hirtelen pattantam fel, hogy Tanya összerezzent, de hogy már látta, hogy nyugodt vagyok, ő is barátságosabb arckifejezést öltött.
- Tanya. A testvéreid mikor jönnek haza?- meg akartam tudni, hogy számíthatok-e a segítségükre.
- Szerintem nemsokára haza térnek. Vadászni voltak.- elkerekedett szemekkel bámultam Tanyara.
- Vadászni? Nappal? Nem félnek, hogy valaki meglátja őket?- ő erre csak hangosan felkacagott.
- Ismerjük a módját, hogy ne kapjanak rajta minket. És vannak egészen elvadult helyek amerre
nem járnak emberek csak mi. De azért rendes tőled Renesmee, hogy aggódsz értünk.- kacsintott rám. Csak köhintettem egyet, hogy elnyomjam a gúnyos kacajt, az aggódás kicsit túlzó kifejezés volt. De igaza volt Tanyanak, nemsokára egymás után belépett a házba a családja. Kate, Carmen, Eleazar és Cloe. Mindegyiküknek kicsit zilált volt a külseje, de áradt belőlük a nyugalom, és mindegyikük szeme aranyfényű volt. És nem utolsó sorban mindegyiküknek kiült a meglepetés az arcukra mikor megláttak. Tanyával ellentétben három testvére azonnal megismert.
- Renesmee??- kérdezte hitetlenkedve Carmen.
- Igen, én vagyok, és a segítségeteket szeretném kérni.- majd egyből Cloet kerestem, aki viszont nem nézett rám.Hallottam a fejében a gondolatokat, hogy bántja a dolog, hogy kezdetben még ő is képes lett volna ártani nekem. És az is dühítette, hogy egyáltalán szóba állt Leahval. Odaléptem elé és megfogtam gránit kemény kezeit. Szemem sarkából láttam, hogy közben int Tanya a fejével a többieknek és magunkra hagynak minket. Cloe rám emelte hatalmas szemeit.
- Mindent elmondott Tanya. Ne legyen bűntudatod. Hiszen utána helyesen cselekedtél.- megszorítottam a kezeit, és próbáltam bátorítóan rámosolyogni. Ő elképedve meredt rám.
- Te tényleg nem haragszol rám.- én a helyzet komolyságáról megfeledkezve felnevettem.
- Nem ezt magyarázom? Amúgy elég érdekes hogy mind a kettőnknek ugyanaz a képessége. Beszélnünk sem kéne.- jutott eszembe. Végre Cloe is elkuncugta magát egy kicsit. Megfogtam a kezét és bementem vele a nappaliba Tanyáék után. A nappali egészen zsúfoltnak hatott hogy már hatan voltunk bent. A halk beszélgetésüknek egyből végeszakadt mikor beléptem. Akkor hát mégiscsak volt értelme ide eljönnöm. Ha nem is kaptam el a bűnöst, de sikerült új szövetségesekre szert tennem. Legalábbis bíztam benne. Öt aranybarna szempár nézett rám érdeklődve. Így belekezdtem hát:
- Gondolom Tanya már elmondta nektek, hogy miért jöttem, és hogy félrevezettek. Mindannyiunkat.
Azt szeretném kérni tőletek, hogy segítsetek nekem megtalálni Alicet és apát.
- De mit akarsz tenni a Volturival?- kérdezte meg Eleazar.
- Az legyen az én dolgom. Már igy is többen keveredtek ebbe bele, mint szerettem volna. Ti épp eleget tesztek, ha segítetek felkutatni Alicéket.- nem szóltak egy szót sem,de gondolatban mind közölték hogy nem faggatóznak tovább. Viszont elkaptam Cloe ijedt tekintetét, ő meglátta a gondolataimban amit a többiek nem.
- Van valami nyom esetleg?- tudakolta Carmen. Én csak lemondóan megcsóváltam a fejemet.
- Nem, nincs. Anya maradt a házban, meg mostmár Kathy is ott lehet. A többiek őket keresik. Arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnénk együtt Forksba. Hátha ők már többet tudnak mondani. És hát kéne anyának a támogatás is.- vártam a reakciójukat, hogy mi a véleményük erről. Tanya adta meg a választ, mint a klán vezetője.
- Megyünk Nessie. Ha Carlisleéknak szüksége van ránk, akkor mi ott vagyunk.- majd a többiekre nézett akik helyeslően bólogattak. Nagyon örültem neki, hogy ilyen fordulatot vett a dolog, bár az már más kérdés volt, hogy mit csinálunk Forksban ha megérkezünk. Hiszen előbb még apáékat kell megtalálnunk és nekem pedig Jacobot. Már nem tartottam annyira fontosnak Leah megölését, a dühöm is csillapodott. Valahogy menet közben , vagyis mióta megtudtam az igazságot, már megszületett a fejemben a megoldás. Olyan pofonegyszerűnek tűnt, nem is értettem, hogy miért nem maradtam eredetileg ennél a megoldásnál. Tanyák szét oszlottak, mindenki elment, hogy elintézze a maga ügyes bajos dolgait. Én ott maradtam Cloeéval a nappaliban. Leültem az egyik hatalmas ódivatú kanapéba, és fejemet a két kezembe temettem. Éreztem a Cloéból áradó édes illatott, és hűvös bőrét az enyém mellett, mellém kucorodott és átölelt.
- Megtaláljuk őket!Ne félj.- ránéztem, és annyira nem értettem, hogy hónapokkal
ezelőtt, hogy tudtam én ezt a kedves lányt ennyire utálni. Visszabújtam a kezeim mögé, olyan ha én nem látok semmit akkor más sem lát engem alapon, beleértve a problémákat is. Elfelejtettem, hogy ki ül mellettem és azon kezdtem gondolkodni, hogyan is hajthatom végre a kicsit sem kockázatmentes tervemet, mikor Cloe kőkemény ökle vágott oldalba.
- Auu..Ezt most miért?- áltam fel értetlenül.
- Legalább amig együtt vagy velünk ne gondolj ilyeneket rendben?- csattant fel dühösen.
- Cloe, bocsi, de nem megy! Ne haragudj…de másnak ne mond el jó?- halkítottam le a hangomat.
Nem akartam, hogy erre mindenki összeszaladjon, mert akkor egészen biztosan,azon lettek volna, hogy megakadályozzanak benne. Cloe csak dühösen nézett rám, majd végül megadta magát.
- Ám legyen. De akkor is hülyeség szerintem.- morogta bosszúsan.
- Igen, tudom de ha van jobb ötleted csak szólj.- szúrtam vissza mérgesen.
- Tudod, hogy nem úgy értettem…- motyogta Cloe elszontyolodva- Alszol az én szobámban? Eléggé elnyűtnek látszol.- csak fintorogtam egyet, de ő mosolyogva felterelt a lépcsőn. Nagyon kimerült voltam, de még azért néhány elméletet lefutattunk, hogy hogyan kéne neki kezdeni a keresésnek. Amikor pedig akaratlanul is a magán tervem jutott eszembe, Cloe mindig megjutalmazott egy hatalmas oldalba vágással. De a kimerültség végül csak utolért. Bőven volt helyünk, mivel Cloe szobája hatalmas volt, közepén egy széles baldachinos ággyal. Az antik bútorokkal és Cloe kiegészítőivel, pont úgy nézett ki a szoba, mint valamilyen régi hercegnő lakna itt. Kényelmesen elhelyezkedtem a puha ágyban, Cloe csak megigazgatta a takarómat,mintha a gondos nővérem lenne, és egy könyvvel a kezében terült el
mellettem. Mélyen aludtam, és reggel már ruganyos pattantam ki az ágyból. Cloe a fésülködő asztalánál tett vett.
- Mikor indulunk?- kérdeztem izgatottan.Cloe rámnézett és elnevette magát.
- Azt hiszem előbb fésülködj meg.- majd átadta a hejét. A hajam már tényleg olyan volt mint egy
szénaboglya. Így neki láttam, hogy megküzdjek vele.
- Beszéltünk a többiekkel és azt mondta Tanya, hogy holnap indulunk, tekintve, hogy milyen idő lesz ma, nem igazán mehetünk ki a házból.- én csak most néztem ki az ablakon. Még nem sütött a nap, de a sugarai már itt ott áttörték a felhőket. Határozottan napos idő ígérkezett. Csalódottan fordultam vissza a tükörhöz, mivel én már rögtön indulni akartam. Nem számoltam ezzel a kis aprósággal, ami közbe jöhet. Miután már elfogadható állapotban voltam, lementünk a földszinte. Kate és Tanya épp az időjárást nézték a tv-ben, hiába ha valahol nincs jövőbelátó, mint Alice, ott kell az ilyesmi. Már éppen kérdezni akartam, hogy hol vannak a többiek, mikor a konyhában leesett az állam. Eleazar és Carmen, reggelit csináltak nekem.
- Szia Renesmee! Hallottuk, hogy felébredtél.- üdvözölt mosolyogva Carmen. Hosszú fekete haja most kontyba volt kötve,hogy ne zavarja a palacsinta sütésben. Én továbbra is csak néma csodálattal álltam a konyha ajtóban, míg Cloe le nem ültetett az egyik székre. Eleazar csak halkan kuncogott.
- Mi is voltunk valaha emberek, még emlékszünk rá, hogy kell palacsintát sütni.- felelte nevetve.
- Őőő köszönöm,- csak ennyit bírtam kinyögni, majd pedig már neki estem a palacsinta halomnak, mivel korgó gyomrom jelezte, hogy ideje ennem. Hallottam ahogy a másik szobában lecsukják Tanyáék a tv-t, majd ők is átjöttek a konyhába. Tanya arca komoly volt..de Katen nyoma sem volt bármiféle aggódásnak, az Emmett féle magabiztosság sugárzott belőle. Tanya kihúzta a mellettem lévő széket és leült .
- Nem tudom mondta-e Cloe, de átbeszéltük, hogy hogyan kellene neki látni ennek. Először elmegyünk veled Forksba, aztán majd onnan tovább megyünk néhány régi ismerősünkhöz, akik tudnak segíteni, mivel kapcsolatban vannak a Volturival. Ha minden igaz, holnap be fog borulni, tehát akkor indulunk, ha neked is megfelel.- én közben hallgattam a gondolataikat…Eleazar és Kate fel voltak villanyozva, hogy esetleg harcolhatnak is, de Tanya, Carmen és Cloe komolyan aggódtak. Mindannyiuknak megfordult a fejében, hogy lehet, hogy Alicékat sosem látom viszont. Gyorsan elbarikádoztam magam a gondolatok elől, és inkább Tanyával beszéltem.
- Persze..Tökéletes. Nagyon köszönöm mégegyszer, hogy segítetek.- mondtam elfúló hangon. Ők csak megsimogatták a vállamat, majd pedig Carmen felháborodottan megkérdezte, hogy ennyire szörnyű palacsintát csinál-e, mivel még fele ott van a tányéron. Összeszedtem magam, elnézést kértem, majd jóízűen folytattam tovább a reggelit. Mindenki jött ment, tett vett, pakolt. Kicsit azért örültek is, hogy megint Forksban lehetnek és találkozhatnak anyával. Azt el sem tudták képzelni, hogy én mennyire örültem ennek.
- Ő is örülni fog neked hidd el.- szólalt meg halkan Cloe.Épp a napsütötte erdőt néztem, mosolyogva fordultam felé…persze a gondolatolvasás előnyei.
- Tudom, csak félek, félek, hogy mi lesz ha megteszem…- nem fejeztem be a mondatot, mert féltem, hogy Cloe már megint rám sóz egy hatalmasat ha a terveimen gondolkodom, de most nem így lett. Keserűen elmosolyodott és csak ennyit gondolt:
- Ahogy akarod, már fölösleg is, hogy tartóztassalak….járj szerencsével..de tudod, hogy szerintem nem fogsz..- majd mosolya is eltűnt az arcáról…hirtelen a palacsinta is megkeseredett a számban. Most kezdtem csak felfogni, hogy mire is készülök…és mennyi mindenkit megbánthatok vele… Eleazar kiment egy kicsit a ház elé körülnézni, hogy vajon tényleg kisüt-e nap…mi pedig felfelé indultunk volna Cloeval a szobájába, mikor Eleazar szinte beesett az ajtón, úgy rohant. Mindannyian lesiettünk, hozzá, hogy megtudjuk mi történt.
- Van kint valaki.- csak ennyit mondott, de ebből mindannyian értettük, hogy ez azt jelenti,
másik vámpír van a környéken. Ismeretlen vámpír ráadásul.
- De hiszen süt a nap.- álmélkodott Kate. Egyikük sem tudta ki lehet az elszánt, vagy akár öngyilkos jelölt vámpír aki napsütésben kószál kint. De nem ez lett volna az első eset arra, hogy napfényben közlekedő vámpírral fussak össze. Összeszorult a gyomrom. Az nem lehet, hogy itt is megtaláljanak, ideáig nem érhet el a Volturi keze sem. De nem tudtam más magyarázatot találni, rá, hogy miért ólálkodhat egy idegen vámpír a környéken,mivel a Denali park csak Tanyáék területe. Talán idegen és eltévedt, vagy Tanyáékkal szeretne találkozni. – próbáltam keresni a magyarázatokat, de az első gondolatom változatlanul ott lüktetett a fejemben.- Volturi, Volturi, megtaláltak.- Belehallgattam Tanyáék gondolatába is és úgy tűnt az első gyanúm él bennük is. Egy meghurcoltatás bőven elég volt nekik. Nem kell, hogy még miattam is bántsák őket. Mielőtt még ezt tovább folytathattam volna meghallottam
Cloe hangját a fejemben.
- Nessie, eszedbe se jusson hogy megszöksz..amúgy is, hogy tudnál?Ha egyszer Tanya azt
mondta, hogy megvédünk, akkor az úgyis lesz. Kérlek ne játszd megint a hőst.- majd kérlelőn
nézett rám nagy őzike szemeivel.
- Rendben, megadom magam. Holnap úgyis indulunk Forksba. Ha akar valamit a másik
vámpír akkor majd megmutatja magát vagy legalább is bekopog, ha civilizált.- feleltem Cloe
gondolataira. Ő csak kuncogott, örült neki, hogy végre mostmár másra is hallgatok. Mire már
mi is odafigyeltünk, kiderült, hogy a többiek is azon a véleményen vannak, mint mi ketten.
- Igen, igazad van Kate, nem kell mindjárt a legrosszabbat meglátni..- mondta elgondolkodva
Tanya.
- Pontosan, lehet hogy csak utazó, vagy érzi a szagunkat és szeretne minket látni.- érvelt Carmen.
- Rendben. Akkor nem a Volturi.- emelte fel a kezeit Eleazar, aki ezek szerint szintén hajlamos
volt olyan sötétlátásra mint én.
- Ha ezt is megbeszéltük nem folytatjuk a csomagolást?- trillázta Cloe. Nővérei megütközve néz-
tek rá, hogy mi üthetett belé amitől ennyire felszabadult, majd megrántották a vállukat és a társaság feloszlott. Mi is felmentünk Cloe szobájába. Ő összecsomagolta a ruháit és néhány számára már felesleges, ám vadonatúj ruhát elrakott az én holmijaimhoz is, azon a címen, hogy szörnyen kevés ruhám van, és mégsem mászkálhatok úgy mint egy hajléktalan. Ezen mosolyognom kellett, mivel ez a viselkedés Alicet jutatta az eszembe. Biztosan megtalálták a közös hangot Aliceel. De Alice gondolatára már megint rámtört a gyomorgörcs és az elképesztő idegesség. Néztem a felhőket, ahogy lassan széthúzódnak az égen, hogy átengedjék a helyet a napnak. A nap szépen lassan minden sugarával kiragyogott, és az egész erdőre. Közben körhinta ként pörögtek a gondolatok a fejemben. Cloe morgására ijedten összerezzentem.
- Mi az?- fordultam vissza ablakból, míg ő dühödten rendezgette a ruháit.
- Örülnék neki, ha nem felejtkeznél meg folyton róla, hogy nem te vagy az egyetlen ebben a házban, aki hallja mások gondolatait. És őszintén szólva elég nyomasztó állandóan a depresszív gondolataitad hallgatnom.- ledobott a bőröndre egy adag ruhát és elém lépett.- Tudom, hogy aggódsz, azt is hogy nagyon félsz..de megtaláljuk őket..Psztt..Igen, élni fognak..mind.- megsimogatta az arcomat..kicsit kezdett az így is heves szívverésem lenyugodni.
- A másik pedig Nessie, hogy ne hibáztasd magad! Az egészről egy elmebeteg perszóna tehet, akit se perc alatt el fogunk intézni, ne aggódj!- majd fordult is vissza és folytatta a csomagolást.
- Igérem kontrollálni fogom a gondolataimat.- böktem oldalba Cloét, majd elterültem a hatalmas
ágyon.
A délelőtt hamar elröpült, rengeteget beszélgettem Cloeval, időm nem volt a másik vámpíron gondolkodni. Sok mindent megtudtunk egymásról, elmesélte a régi életét, hogy eredetileg Chicagoi, a szülei és a testvérei még most is ott élnek, de karácsonykor ide utaztak rokonokhoz és akkor támadta meg a vámpír akit azóta is szeretne felkutatni, mert homályos emlékei azért vannak róla, hogy hogy nézett ki. De eddig nővérei iránti szeretetből nem ment sehova, mert tudta, hogy mennyire megviselné őket ha még egy testvérük kerülne bajba. Én pedig meséltem neki mindenről amiről csak tudtam, a születésemtől kezdve volt mit, a quileut bevésődést mikor baba voltam, a Volturit, a külföldi vámpírokat. Különösen ez tetszett Cloenak, szeretne másokkal, más földrészen élőkkel is találkozni. Megigértem neki, hogyha egyszer talán ennek az egésznek vége lesz, akkor meglátogatjuk az ír klánt, Siohbanékat. Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan eltelt már a fél nap, csak az éhség hívta fel rá a figyelmemet, hogy megint enni kéne.
- Jajj de figyelmetlen vagyok, ne haragudj.- szabadkozott Cloe miközben lerobogtunk a konyhába, hogy egyek valamit ebédre. Alaposan bevásároltak, Cloe lenyomott a székre és ragaszkodott hozzá, hogy ő csináljon nekem ebédet. Csak szendvics lett belőle, de kiadósan beebédeltem. Miután elpakoltam a konyhában, Cloet kérdeztem, hogy mi lesz a délutáni program.
- Hmm, jó kérdés..mondanám, hogy menjünk sétálni, de hát…- mind a ketten elhallgattunk. Kopogtattak az ajtón. Kint állt a vámpír. Látszott Tanyán, hogy enyhén megremeg, mikor meghallotta a kopogtatást, de ő sietett ajtót nyitni. Óvatosan arrébb araszoltam a konyhapult széléhez ahonnan rá lehetett látni az ajtóra. Tanya kinyitotta az ajtót, és ….Kathy állt ott. A mi Kathynk.