2009. december 1., kedd

Északi fény-27. fejezet Minden út a Volturihoz vezet

Mostmár értettem, hogy miért volt kint a napsütés ellenére is. Valami hírt hozott, valami nagyon fontosat ami nem tűrt halasztást és nem lehetett telefonon átadni. Csak erre tudtam gondolni. Cloe és én is elképedve kiáltottunk föl. Kathy borzalmasan nézett ki… kusza kóc volt a szép szőke haja..csapzott volt és ruhái már szinte cafatokban lógtak. Szeme fekete volt és mélylila karikák arról árulkodtak, hogy nagyon régóta lehet szomjas. Mikor közelebb mentem felé, akkor láttam meg, hogy testén itt ott, harapás nyomok voltak..nem állati harapás nyomok. Cloe és én is egyből elérohantunk..ő először csak intett a kezével, hogy még nem tud beszélni. Tanya a homlokára csapott, majd eltűnt a pincében..Látta Kathyn, hogy mire van szüksége, és most, hogy Cloeval igy reagáltunk, már nem volt rá oka, hogy aggódjon a lány kiléte felől. Hamar vissza is tért. Kathyt addigra leültettük a konyhába. Mohón kapott a pohár után és egymás után itta ki, míg Tanya újra töltötte neki. Mostmár összeszedettebbnek tűnt, és egyből engem keresett a tekintete.
- Forksból jövök. Azonnal jönnöd kell.- erősen megmarkoltam a márvány reggeliző asztal szélét, ami halkan recsegni kezdett.
- Mi történt?- kérdezte Cloe helyettem.
- Bella híreket kapott. Megtalálták a többiek Edwardot és Alicet. Még nem tudják, hogy hogyan lehetne őket kiszabadítani, de mondták Bellának, hogy szóljon neked, és szerezzetek még embereket, izé vagyis vámpírokat. De azt mondták, hogy nem reménytelen az ügy.- táncolni kezdett velem a szoba. Az idegesség és a megkönnyebülés munkált bennem egyszerre.Mostmár végre én is megszólaltam.
- Azt nem mondták, hogy hol vannak? – kérdeztem izgatottan. Kathy csak megrázta a fejét, majd félszegen Tanyára pillantott. Tanya értette, hogy mit szeretne és már vissza is tért, egy újabb adag vérrel.
- Csak ennyit tudok én is, Bella személyesen akar veled beszélni. – majd a pohár után nyúlt és ezt is kiürítette. Most Cloe kíváncsiskodott.
- De hogyhogy …már bocs, de ilyen állapotban érkeztél meg..Tudtommal egész gyorsan ide lehet érni Forksból még a mi tempókban is. – Kathy csak vetett rá egy sötét pillantást, de azért megadta a választ.
- Nomádok..itt ott azért vannak akiket sikerült rávenniük, hogy keressék Nessiet. Ezért kerülő úton jöttem. De amint láthatjátok, még így sem úsztam meg teljesen karcolások nélkül.- kiszáradt a szám, de nem a szomjúságtól. Tehát mégiscsak sikerrel jártak…ettől az információtól már még jobban sietni akartam és cselekedni.
- Mégis mennyien voltak, úgy körülbelül?- folytatta a kérdezősködést Cloe, nyilván látta rajtam, hogy nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy most én faggassam Kathyt.
- Itt ott futottam össze velük, kisebb városokba. Nem is tudom, talán olyan 20 ….itt északon, de szerintem délen nemigen találtak vámpírt se, nemhogy szövetségeseket.- egy régi emlékkép villant a fejembe. Watsonék és a Kennedy lányok. Igen vannak délen vámpírok, ha kevesen is de vannak. Kathy hirtelen a nadrágzsebéhez kapott, majd előrántott belőle egy mobil telefont.
- Igen Bella itt vagyok, megyünk..- majd letette. Kicsit rámtört a bűntudat, mert mióta megérkeztem Denaliba, csak egy üzenetet hagytam anyának, hogy hol vagyok és ne aggódjon. De az a rengeteg minden amit azóta megtudtam….azt se tudtam, hogy hol áll a fejem. Kathy felállt és felém nyújtotta a kezét.
- Akkor megyünk?
- De hiszen süt a nap.- mondta a konyhába lépő Kate.
- Ez nem várhat.- dörmögte Kathy.
- Biztos, hogy nem várjátok meg a holnapot?- próbálkozott Tanya, de Kathy csak a fejét rázta. Én is tudtam, hogy most azonnal indulni kell. A Denali lányok felé fordultam.
- Ha nem bánjátok.- suttogtam.- De ugye utánunk jöttök?
- Persze Renesmee.- felelte Carmen.
- Én is megyek.- pattant fel a székről Cloe. Mindannyian úgy néztünk rá, mint aki megháborodott.
- Megyek, ne nézzetek így rám, és különösen ne gondoljatok ilyeneket.- mondta dacosan.- Renesmee barátnője vagyok és mellette szeretnék lenni. Szóval, indulhatunk?- kérdezte Kathytől aki pont ugyanolyan elképedt arcot vágott, mint mi. Aztán csak bólintott és már indult is volna az ajtó felé. Most Cloen volt a sor meglepődésben.
- Csak nem gondolod, hogy ruhák nélkül és futva megyünk Forksba?- fél perc múlva már bőröndökkel megpakolva siklott le a lépcsőn,hosszú pulóver,kendő,napszemüveg és bőrkesztyű takarta, hiszen kint mégiscsak sütött a nap
- Majd te is átöltözhetnél.- szólt oda Kathynek, majd az ajtóban hagyott minket, és a ház mögötti garázsból előgördült egy masszív, tűz piros Range rover. Nem várakoztunk, már bent is voltunk a kocsiban és már kint is értünk a fák közül. Cloe elképesztő sebességgel hajtott, szerintem még aput is lepipálta volna. Én mellette ültem, míg Kathy hátul kuporgott. Nagyon sokáig egyikünk sem szólalt meg. Már a fás,erdős területeket felváltották a városok.
- Ha továbbra is így fogsz vezetni Cloe, lekapcsolnak minket a rendőrök.- ő csak mérgesen fújt egyet mellettem.
- Nem érdekel..Most minél előbb Forksba akarunk jutni vagy nem?- morgott Cloe…Egyszerűen nem értettem, hogy miért ilyen dühös, de mikor meghallottam Kathy gondolatait már egyből világos volt.
- Mit fontoskodik itt..mert egyszer látta a Nessie szüleit és két napja jóban vele..azt hiszi, hogy ő a mindenható..pfhh hülye liba..Én voltam Bella mellett mikor eltűnt a férje, és én voltam Nessievel mikor Jacobbal és a családjával is összeveszett..
- Na mostmár elég- csattantam fel, Cloe és Kathy is ugrott egy nagyot ijedtében. Dühös tekintettel hátra fordultam Kathyhez.
- Ide figyelj..az elején mind félreismertük Cloet, segíteni akar. Rendes lány, és kérlek hagyd abba a mentális gyötrését, igy is eléggé aggódik ő is. Most tedd félre kérlek a sértett hiúságodat, az az első hogy apát élve elhozzuk a Volturitól..Világos?- majd olyan szúrósan néztem rá, mint mikor a tanárok dorgálják a neveletlen diákot. De látta is rajtam, hogy komolyan mérges vagyok, így egy alig hallható bocsánatot elmotyogott, majd ismét csendben maradt. Most egyikünknek sem ment a beszélgetés. Mind csendben voltunk ahogy a táj suhant el mellettünk. Néha néha reagáltam Cloe egy egy gondolatára, de más tényleg nem történt. Már este volt mire megérkeztünk Forksba. Még mindig úgy hajtott Cloe mint egy őrült, reméltem nagyapám most nincs szolgálatban. Egy szempillantásnyi idő alatt már a Range rover csikorogva fékezett a Cullen ház előtti kavicsokon. A ház teljesen ki volt világítva, és majdnem teljesen üres volt. Anya már a teraszon várt minket. Láttam rajta, ha tudna sírni, most sírna…Mikor kiszáltunk, egyből a karjaimba vetette magát, és én is megszorítottam. Jó volt újra anya mellett lennem. Hallottam a gondolatait, hogy a remény és a kétségbeesés váltogatja egymást a fejében. Meg kellett tudnom végre, hogy mik a részletek. Bementünk a házba és leültünk a kanapéra. Fura volt így négyen, mikor ez a ház mindig hemzsegett a vámpíroktól és a vérfarkasoktól.
- Anya..elárulnád végre, hogy mi történt?- anya felállt és elkezdett le föl járkálni a szobában.
- Carlisle telefonált ide.Mivel már mindannyian átfésülték szinte az összes államot. Arra gondoltak talán Olaszországba vitték őket, de Jasper New Yorkban talált rájuk. Megérezte egy csapat vérszomjas nomád dühét lent a csatornákban. Utánuk ment és kiderült, hogy oda vitték őket. Mindannyian ott vannak. Jasper elmondása szerint ott is hasonlóan jól kiépített rendszerük van, mint Volterrában.
- New Yorkban?Kiépített rendszer? De minek nekik? Hiszen Aroék nem szivesen hagyják el Volterrát, csak ha nagyon muszáj.- különös volt, hogy ott is alagút rendszerük van, pedig Carlisle elmondása szerint még vadászni sem járnak, hanem hozatják maguknak a zsákmányt.
- Óó nem nekik- magyarázta anya.- Vagyis nem ezeknek a Volturi tagoknak. Rajtuk kívül a többiek általában szabadon közlekedhetnek. Jane és Alec kedvelt vadász területe az a város. Tízmillió ember, ugyan kinek tűnik fel, ha eltűnik néhány?- mondta undorral a hangjában, amivel teljes mértékben egyet értettem.
- És nekünk akkor onnan kéne kihozni őket?- kérdezte elhűlve Cloe. Hallottam a gondolatait, és sajnos igazat adtam neki, reménytelen vállalkozásnak tűnt, de meg kellett próbálnunk. Valahogy meg kellettoldanunk a dolgot.
- Holnap Tanyáék mind ide jönnek és segítenek. Együtt akkor elmehetünk New Yorkba. – mondta csendesen Kathy. Anya hálásan rámosolygott, majd egy pillanatra felderült az arca.
- Egy jövőbe látóval és két gondolatolvasóval már van rá esélyünk, hogy legyőzzük őket, nem igaz?- mi mind csak bólogattunk. Ekkor vette észre anya annak a hiányát, akire még gondolni sem mertem, mert attól féltem, hogy akkor leterít a félelem és a fájdalom és képtelen leszek bármiféle gondolkodásra és cselekvésre.
- Nessie, hol van Jacob? Azt hittem veled van.- nézett rám anya meglepetten.
- Jajj anya.- nyögtem fel fájdalmasan. Nem akartam magyarázkodni, így megint a képességemet hívtam segítségül. Eléléptem és lágyan megfogtam a kezeit. Ekkor elkezdtek előttünk pörögni az emlékeim. Denver, ahogy én találkozom a Kennedy vámpírokkal, majd rohanok az erdőben és Aidenékkel belépek a házba. Ezután jöttek azok az emlékek mikor kitört a harc, megjelentek Janek a testőrökkel, később Kennedyék felbukkanása, majd Aidennel végzünk Aleccel, és végül a harapás…itt éreztem, hogy anya idegesen megrándul, de nem szakadt meg a kontaktus, mutattam neki az emlékeket tovább. Addig mutattam csak amíg Kennedyéknél magamhoz nem tértem és el nem mesélte Emelin, hogy mi történt Jacobbal. Kivettem a kezem anyáéból és könnyes szemmel néztem rá. Anya csak magához ölelt, és így ácsorogtunk..
- Nem tudom hol van..kerestem,de már nem volt a városban…-zokogtam.
- Tshh Nessie, megtaláljuk..- próbált nyugtatni anya.
- Biztos? De ugye..de ugye nem..nem..- majd zokogtam tovább, a halál szót semmilyen körülmények között nem akartam kimondani, mert akkor azzal elismerném a lehetőségét, hogy Jacob talán nem él. És ezt nem akartam. De megállíthatatlanul zokogtam, most előjött mindaz, ami már hetek óta nyomasztott. Leültetett anya a kanapéra, fejemet a vállára hajtottam és ott sírtam ki magam..mire elapadtak a könnyeim, már a szemeim is kezdtek elnehezülni.
- Nem kéne aludnia?- suttogta Kathy.- Nagyon kimerültnek látszik.
- Mindjárt jövök, felviszem a szobájába…-hallottam anya hangját, de már ezt is csak távoli suttogásként.Majd megéreztem erős karjait ahogy alám csúsznak és már suhantunk is felfelé az emeletre. Már majdnem aludtam mikor anya betett az ágyamba és nyomott egy hűvös puszit a homlokomra. Aztán magával ragadott az álom. Reggel mikor felébredtem, már hallottam ahogy Tanyáék régen lent beszélgetnek, bosszús voltam amiért nem keltettek fel. Kinéztem, de az idő végre helyre állt, be volt borulva, és szemerkélt az eső. Gyorsan felöltöztem és már lent is voltam. Tanya, Kate, Eleazar, Carmen, Cloe, Kathy és anya a nappaliban voltak…és volt lent még valaki..akire egyáltalán nem számítottam. Sam. Mint akit jól fejbevágtak úgy szédelegtem le közéjük. Anya halványan rámmosolygott ,de rögtön láttam, hogy Sam miatt eléggé feszült a hangulat.
- Sziasztok!- köszöntem bátortalanul. Tanyáék melegen rámmosolyogtak, majd tovább nézték fürkésző aranyszínű szemeikkel Samet, akit úgy látszott ez egy csöppet sem érdekelt. Döngő léptekkel indult el felém, majd komolyan rámnézett..Már tudtam, Jacobról és Leahról lesz szó..akkor hát most mindennel ki kell tálalnom, joga van tudni, hiszen ő a falka vezér.
- Édesanyád ma reggel szólt ide,hogy visszajöttél és Jacobbal külön váltatok. Szeretném, ha megmutatnád, hogy mi történt. – majd várta, hogy megérintsem. Először meg voltam lepve, hiszen Sam sosem járt a házunkban és habár jóban voltunk, de eddig nem használtam az erőmet a jelenlétében. Ám legyen. Megfogtam hatalmas kezét, és megmutattam neki amit tegnap anyának. Miután véget ért az egész, Samarcán megláttam az aggodalmat…annyira fölösleges volt szólni neki..úgy szereti Jaket mint az öccsét, csak még idegesebb lesz..
- Értem..köszönöm..azt hiszem akkor mi a fiúkkal elindulunk megkeresni őt.- én csak bólintottam, de tudtam, hogy szólnom kell Leahról is.Nem hallgathatom el, hogy mit tett. Sam már indult volna, mikor utána szóltam.
- Maradnál még egy pillanatot kérlek?.- Sam szó nélkül visszafordult és leült az egyik székre.
- Cloe kijönnél velem egy percre?- fordultam felé. Meg kellett ismernem a történetet az ő szemszőgéből is. Láttam Tanya fejében, mikor mindent elmondott, hogy nem hazudik, de ahhoz, hogy Sam higgyen nekem, ismernem kell a pontos történetet is. Kint a verandán gyorsan magammal szembe fordítottam és elhadartam neki mit akarok.
- Mutasd meg mi volt mikor Leahval beszéltél..Samnek is tudnia kell, ő a falka vezér..És csak így
tudom.- Cloe nem tiltakozott, hűvös kezei egyből az enyémekre kulcsolódtak.
Cloe egyedül volt egy számomra ismeretlen erdőben. Valahol fent, északon lehetett. Olyan sűrű volta fák lombkoronája, hogy fény alig hatolt át rajta. Cloe egyedül állt, hátát egy fának vetve. Majd hirtelen megpördült a tengelye körül és az egyik bokorra nézett. A bokrok közül kilépett Leah. De ez már nem az a Leah volt akivel hónapokkal ezelőtt Saméknél találkoztam. Ruhái szakadtak voltak és mocskosak, úgy ahogy ő is. Kinézetéből ítélve már hosszú ideje kószálhatott farkasként. De a tekintete, most valahogy más volt..ködös és tébolyult..Kirázott tőle a hideg. Hogyan juthatott egyáltalán ide Leah? A gyűlölet tette ilyenné…Cloe és Leah több lépésnyi távolságra álltak egymástól, és mindketten dühös tekintettel nézték a másikat.
- Megmondtam, hogy ne hívj a mobilomon. Edwardéknál voltam!- morgott dühösen Cloe. Leah csak megrántotta a vállát, és tovább nézte Cloet.
- Nem mindegy? Mostmár itt vagy…-mondta közönyösen.Cloe arca a fehérnél is fehérebb lett, valószínűleg akkor hallotta meg Leah gondolatait.
- Hogy gondolod? Elment az eszed?- hebegte Cloe..Leah csak felnevetett..
- Látom akkor már nagyon fel sem kell vezetnem mit akarok…Szóval?Segítesz eltenni láb alól őket? Cloe vadul felmordult, és ha nincs elég önuralma neki ugrott volna Leahnak. De dühödt remegését fegyelmezte, és szikrázó szemekkel nézett vissza rá.
- Nem, nem segítek. Tudom, hogy régen meg volt a véleményem Renesmee és Jacob kapcsolatáról,de már ismerem őket, találkoztam velük. Igazán szeretik egymást, és egy teremtett léleknek nem akaregyikőjük sem ártani.- most Leah morgott, de félő volt, hogy akár farkassá is átváltozhat..Még beszélni akart Cloeval, ezért fegyelmezte magát.
- Látom téged is elkábított az a vérszopó..Csak én gondolkodom itt egyedül normálisan? Annak a csajnak nem lett volna szabad megszületnie sem..Soha..egy vámpír ha már vannak, háljon vámpírral és ne emberrel. Az anyja miatt szakadt szét a falkánk, és már Jacob se a régi mióta bevésődött a lányba. Nem akarom, hogy a többieknek bántódása essen, de ez nem maradhat tovább így..
- És mégis mit akarsz tenni? Majd akkor te mész a Volturi elé?- kacagott fel hisztérikusan Cloe. De Leah tekintétől vagy gondolatától a torkára fagyott még ez a fajta kacaj is..
- Neem, nem megölnek..meg fognak ölni..
- Nekem már mindegy..de legalább majd a hírt elvihetem, hogy mi készül Forksban..Ha már a farkasok nem voltak képesek elvégezni a feladatot.- mondta egykedvűen..neki ez az egész olyan volt, mint másnak
egy szimpla megvegyünk-e valamit vagy ne dilemma..Olyan volt látni és hallani ezt az egészet, mintha egy rossz rémálomban lennék.
- Milyen far..?- de már nem is fejezte be a kérdést Cloe, megkapta rá a választ.
- Nem mondod komolyan, hogy képes voltál egy falka veszett dögöt Renesmeere uszítani?- a madarak ijedten rebbentek fel a fákról, mikor Cloe üvölteni kezdett. De hihetetlen módon Leah most sem jött ki a sodrából, de még meg sem ijedt, csak állt továbbra is szenvtelen arccal és Cloet méregette.
- Igen, mondom..ők, egyet értettek velem..De aztán ők is csődöt mondtak..
- Na én ezt nem hallgatom tovább..te megháborodtál..az nem jutott az eszedbe ha ennyien szeretikNessiet és nem gondolják róla, hogy veszélyes akkor igazuk is van?- Cloe mostmár tajtékzott a dühtől.Leah nem felelt neki, de mostmár az ő tekintetén is látszódott, hogy kezd dühbe gurulni. Cloe sarkon fordult és kifelé futott az erdőből…az emléknek vége lett.
Cloe hűvös kezei még mindig az én kezeimet fogták, de szükség is volt rá. Még mindig nem tértem magamhoz attól amit láttam. Egy dolog volt Tanyatól hallani, de megint más volt úgy látni, mintha én is ott lettem volna.
- Jól vagy?- kérdezte Cloe, csak bólintottam, majd elindultam vele vissza a házba. Mindenki minket nézett, nagyon ramatyul festhettem. Sam felé fordultam.
- Mutathatnék neked még valamit?- kérdeztem tőle elhaló hangon. Sam nem felelt semmit, csak elém várva, hogy megérintsem..Annyira fog gyűlölni ezért- gondoltam. De nem tétovázhattam, megint hozzá kellett érnem. Amikor elkezdtem neki megmutatni az emléket, éreztem, hogy visszarántaná a kezét, de nem engedtem. Ez senkinek nem kellemes, de akkor is muszáj volt látnia. Mikor az emlékben Cloe eltűnt a fák között, én is elengedtem Sam kezét. Pont az a dühöt és gyűlöletet láttam a szemében amire számítottam, a gondolatait is hallottam…képtelen volt elfogadni egy ilyen árulást.
- Neem…ilyen nincs..ez egészen biztosan nem igaz..nem lehet igaz..-dadogta zavartan. Anya nem igazán értette, hogy mi történik, ő értetlenül állt Sam viselkedése előtt.
- Tanya, beszélnél anyával?- fordultam Tanyához aki halkan beszélgetett Eleazarral. Ő csak bólintott, tudta miről van szó, kézen fogta anyát és felmentek az emeletre. Sam nem rohant el mint ahogy vártam, csak szótlanul nézett maga elé, és szoborrá merevedett. Már anya és Tanya is visszatértek, mire megint ”magához tért”.
- Leah nem tenne ilyet. Nem vagy neki szimpatikus, és igaz dühös Jakere, de hát a bevésődésről nem tehet az ember. Ha majd visszajön megbeszéljük vele. Ilyen nem létezik- próbálta volna magával elhitetni a lehetetlent, de már majdnem hajlott is rá, mikor anya idegesen felmordult, felpattant és Sam előtt termett.
- Szerinted a lányom hazudik? Hogy merészelsz…mégis..hogyan- dühösen fújtatott, és kereste a további szavakat amiket még Samhez vághatna.
- Szerinted én örülök neki, hogy a legjobb barátom rokona ilyet tett? Nem, borzalmas..de Sam az Isten Áldjon meg, Leah már nem az akit régen ismertetek. Megőrült. Ha bebeszéled magadnak a hazugságot kinek lesz jobb?- majd elhallgatott és várta mit szól végre Sam. Én és Cloe hallottuk minden gondolatát Samnek, aki rettentően összetört ettől a hírtől, de már gondolatban a falka érdekeit sorolta magában ésazt, hogy mik a tenni valók , igen Leah megsemmisítését is ide sorolta. De ekkor Cloe pattant fel hirtelen.
- Várj!Azt mondtad, hogy ha majd hazajön?- Sam értetlenül nézett rá, de csak bólintott.
- Mikor ment el?- kérdezte újra Cloe.
- Úgy néhány hete..azt hiszem úgy két három hete…Hagyott egy levelet, hogy az egyik ismerősének szüksége van rá és el kell utaznia..- Mindannyian összenéztünk…e mögött más van..Leah nem egy ismeretlen barát segítségére sietett.
- Elhoznád a levelet?Öhm de még most kellene- szólalt meg Kathy. Értetlenül néztem rá..Mit akarhat a levéllel Kathy? Hiszen ő nem látja a farkasok jövőjét, csak a vámpírokét és az emberekét.
- Persze, akkor mindjárt jövök.- Sam kint is volt a teraszon, majd elnyelte őt az erdő, biztosan farkasként megy La Pushba. Kathy pedig zavartan mosolygott ránk.
- Kathy mi van?- csattant fel anya. Már elfogyott a türelme.
- Ne kapjátok fel a vizet, hogy eddig nem szóltam, de azt hiszem az én erőm is olyan, mint Aidené.- döbbent csend hullott a szobára.
- És ezt mióta tudod?- követeltem türelmetlenül Kathy válaszát.
- Hmm, hát nem régóta..tényleg..csak tudod mielőtt szóltál volna Bellának, hogy Tanyáéknál vagy Denaliban, volt egy látomásom rólad, hogy velük beszélsz, de nem tudtam pontosan miért láthatom mindezt. Először arra fogtam, hogy biztos Tanya miatt látom, hiszen őt már ismertem…de aztán mielőtt Tanyáék megérkeztek volna, megint volt egy látomásom rólad és Samről..szóval ha úgy vesszük akkor fél órája tudom, hogy titeket is látlak.- magyarázta csendesen. Még mindenki csak döbbenten pislog, ennyi információ egyszerre. De mi már Cloval össze mosolyogtunk,mert tudtuk, hogy ez mit jelent. Még néhány nap és Kathy Jacob nyomára bukkanhat. Rólam nem is beszélve. Alig fejeztük be ezt a beszélgetést, Sam már be is állított a nappaliba, kezében egy összegyűrt papír darabbal. Kathy átvette tőle és elolvasta, majd az orrához emelte és megszagolta, tüsszentett egy nagyot, de megint megszagolta, majd újra olvasta..percekig forgatta kezében a papírt. Mindenki csak őt nézte. Én már kezdtem azt hinni, hogy talán tévedett, és talán mégsem láthat mindent. Hiszen Leahval is ha jól tudom, csak futólag találkozott. De aztán elhomályosult a tekintete. Látott valamit.. A többiek arcára is kiült a feszült várakozás…Mikor Kat ismét a régi volt, már egyből közölte is velünk a látottakat.
- New Yorkba ment, érte üzent a Volturi..hogy mi történt vele ott azt már nem látom..De akkor
ott kell lennie ahol Edwardnak és Alicenek.- összenéztünk, a Volturi Leahért üzent? Mit akarhatnak?
- Értem, tehát a hol létét már tudjuk- mondta Sam, hallottam a gondolatait, hogy most nem épp kellemes feladatra készül, Sethhez igyekszik, elmondja neki.
- Én most akkor megyek, gyűlést hívok össze..Meg kell találnunk Jaket.- majd köszönés nélkül már el is tűnt ismét a fák között…
- Akkor most mi legyen? – csapta össze a kezét Eleazar.- Indulunk végre New Yorkba? Már mindenki ott van.- mintha csak Emmettet hallanám jutott eszembe. Anya intett Katenek, és már le is hozták azt a néhány csomagot ami nekünk volt. Mindannyian kocsiba ültünk és kimentünk a Port Angelesi reptérre. Éppenhogy elértük a New Yorki gépet, de már úton voltunk…A gépen még anya telefonált Carlisléknak, hogy reggelre ott vagyunk. Tisztában voltam vele, hogy aludnom kellett volna, de nem bírtam. Nem hagyott az adrenalin. Kathy és Cloe között ültem..folyton apán vagy Jacobon járt az eszem. Nem bírtam tovább, kibukott belőlem a kérdés..
- Kathy..te, akkor még..szóval Jacobot nem látod?- néztem rá szomorúan. De annyira tudtam már a válaszát.
- Sajnálom. Szerinted én nem próbáltam? De eddig semmi..de ugyanmár Nessie, még egy napja, hogy rájöttem erre is képes vagyok..nyugi..előbb hozzuk ki Alicéket és aztán jöhet Jacob..- hálásan rámosolyogtam, majd megint visszasüppedtem az aggoddalomba..tudtam mi a szándéka a Volturinak azzal, hogy fogva tartották apát és Alicet..De legalább mostmár egy halvány kis esély megvolt rá, hogy ki tudjuk őket hozni. Ezen gondolkoztam, miközben lassan már kezdett ereszkedni a gép le a reptérre. Úgy néz ki elaludhattam, mert mikor a gép kerekei csikorogva talajt fogtak, már kint világos volt..Mindannyian kiléptünk a zsúfolt reptérre..De egyből kiszúrtuk a többieket a tömegben. Az egyik sarokban vártak ránk, Carlisle, Esme, Emmett,Rosalie és Jasper..A járókelők sűrűn pillogtak feléjük..nemhiába, ritkán látnak halandók ilyen gyönyörű emberekből álló csoportosulást. Mindegyikük integetni kezdett..Esme mosolyát már messziről kiszúrtam. Mikor végre elértük őket mindannyian egymás nyakába borultunk.
- Gyerekek végre ide értetek, már mindannyian halálra váltunk..az aggódástól.- mondta Esme..Anya és Emmett elkuncogták magukat, mikor rájött Esme, hogy mit mondott..
- Értitek, hogyértem na..de menjünk és beszéljük ezt meg, jobb körülmények között.- majd mint a tyúkanyó a csibéit, úgy kezdett minket kiterelni a reptérről..Természetesen ott várt minket Emmett, Rosalie, és Carlisle kocsija..Mi Carlisle Mercedesébe szálltunk be.Még mielőtt bármit is kérdezhettem volna, már meg is adta rá a választ Esme.
- Kibéreltünk az egyik hotelben egy lakosztályt, tekintve, hogy nincs itt állandó szállásunk. Most
oda megyünk.- így vártam, hogy mikor érkezünk meg. Elképesztő volt…én egy közepes motelra gondoltam, de hát..ugye Cullenek vagyunk. Kicsit összeszorult a szivem, hogy Alice mennyire dicsérné a többieket, hogy egyenesen a Waldorf Astoriába megyünk. Mindannyian bepréselődtünk a liftekbe, közben nem tudtam megállni egy kuncogást, mivel a portás és a biztonsági őr arca ennyit megért. A hatalmas lakosztály szinte teljesen érintetlen volt, mintha senki nem lakna benne. A kis csoport helyet keresett magának ahol tudott, majd mindenki Carlisle függesztette a szemét. Carlisle körbe pillantott, mikor látta, hogy mindenki ott van, megköszörülte a torkát.
- Akkor elmondom amit kiderítettünk..A Volturinak itt is van egy szálláshelye..a föld alatt…Jasper a pontos helyet is feltérképezte. Aroék nincsenek itt, úgy sejtjük, hogy ők mindannyian Olaszországban vannak, csak távolról irányítják a dolgokat…Itt pedig a főnökök Jane és Alec lehet.
- Alec nem, őt megöltük.- szóltam közbe csendesen.Ha tudtam volna, most elpirultam volna Tanyáék és Emmett elismerő pillantásaitól.
- Szóval akkor csak Jane, esetleg Heidi..Holnap megyünk le..persze, csak ha előtte a jövendő mondónk meg tudná határozni, hogy hol van Edward és Alice..- Kathy csak bólintott, majd behunyta a szemét.. reméltem, hogy kiderít valamit, mivel eddig bárhogy is próbálkozott, nem tudott meg semmit apáról. Mindannyian őt néztük..már másodjára függött tőle mindenünk..
- Őrcsere lesz néhány óra múlva..Őrök örzik őket..de messze a teremtől ahol a nomádok vannak.
Hallottam a beszélgetésüket is, mármint az őröknek..a Természeti Múzeum közelében kell keresnünk egy csatornát, és az egyenesen arra a folyosóra visz minket ahol őket tartják.- fejezte be a beszámolóját Kathy.A többiek homlokráncolva hallgatták őt.
- Nem tűnik ez egy kicsit túl könnyűnek?- kérdezte Emmett, jogosan..- Két őr? Két Cullenre, az ember azt hinné, hogy közönséges nomádokhoz rendelnek ilyen őrséget nem Cullenekhez.
- Óhh..azt nem mondtam, hogy a folyosó mindkét végén van még két őr, és a fenti lejáratot is őrzik? Számítanak rá, hogy megyünk.- Rosalie csak mérgesen felfújta magát, és dühösen meredt Katre..
- Nem, nem mondtad, de jobb később mint soha.- szólt közbe Carlisle mielőtt még Rosalieból kibukott volna valami otrombaság.
- De az még mindig csak 8..- erősködött Emmett..Én személy szerint egyáltalán nem bántam, sőt még sokallottam is a 8 vámpírt.
- Akkor mi legyen?- kérdezte izgatottan Eleazar.
- Ma este támadunk.- jelentette ki Carlisle.- Muszáj, nem halogathatjuk tovább, különben még ki tudja mit tesznek velük.- mindenki egyetértett vele.A következő hosszú órák már a támadás és a szabadítás megtervezésével teltek.Végülis abban egyeztünk meg, hogy Tanyáék vállalták a külső őröket, Emmett és Rosalie és Carlisle a belsőket, Esme lett kijelölve, hogyha bejutottunk, figyelje, jönnek-e még, anya Jasper és Kathy pedig kihozzák őket..
- És velem mi lesz?- szólaltam meg dacosan, mikor már kezdett volna a társaság szétoszlani. Anya arca gondterhelt volt.
- Téged akar a Volturi így jobb lenne ha itt maradnál..Mi van ha harc közben netán elkap valamelyik testőr?
- De nem fognak. Vigyázok magamra..És ahogy a farkasoknál, most sem fogok ölbetett kézzel ülni, és várni, hogy sikerül-e kihoznotok őket vagy nem? Segíteni akarok kihozni apát és Alicet, végülis miattam kerültek oda.- már potyogtak a könnyeim. Miért kezel úgy mindenki mint egy óvódást? Gondoltam. Esme is pont ugyanolyan aggódó arcot vágott mint anya…de mégiscsak ő sietett a segítségemre. Megsimogatta anya vállát és halkan duruzsolta neki.
- Nézd Bella, tudom, hogy nagyon aggódsz Nessiért és Edwardért is, de enged meg neki. Felnőtt. Tud magára vigyázni, és te nem láttad amit mi, hogy annyi farkassal szemben is milyen ügyesen helyt állt. Most pedig csak nyolc vámpírról beszélünk.
- Jó, rendben..De mindig mellettem legyél.Értetted?- mondta komolyan anya. Én csak rámosolyogtam, de nem jöttem el az ablaktól. New Yorkot figyeltem..annyira gyönyörű volt, még sosem jártam itt, csak most először.Vajon még láthatom? Még azután is jöhetek ide ha ezt túlélem? Hirtelen egy ököl boxolt a felkaromba..
- Auu.- Cloe volt- Ezt most miért? Nem mondod hogy..?
- Igen, hallottam és unom, érted, unom? Hagyd abba..Na nem is ezért jöttem, Carlisle kért meg hogy szóljak neked, hogy gyere mert kezdődik. – Cloeval a nyomomban kivágtattam a lakosztályból.. Gyalog mentünk. És emberi tempóban, engem pedig már az őrület környékezett, hogy így kellett haladnunk..De nem tehettünk mást. Mikor éveknek tűnő percek után egy hatalmas régi épület sziluettje bontakozott ki a betondzsungelből, már nem tudtam, hogy örüljek-e vagy féljek..A múzeum és a mellette lévő lakóház között valóban ott volt egy sikátor, és két marcona alak álldogált a sikátor elejénél, hátukat a falnak vetve. Beszélgettek, egy normál embernek fel sem tűntek volna, de sápadt bőrük és egyenötlözékük elárulta őket. Jól jött, hogy nagy forgalom volt az utcán, így Tanya és nővéreinek illata most nehezebben volt felismerhető a sok ember között. Mi messziről figyeltük ahogy Tanya és Kate és odamegy a két férfihoz, mosolyognak rájuk, forgolódnak..persze ezeknek sem kellett többször mondani, pár pillanat múlva már eltűnt a négyes a sikátorban majd megint fél pillanat és Kate feje bukkant ki, majd intett nekünk, hogy menjünk. A sikátorban a csatorna fedele le volt véve, Tanya és Kate pedig módszeresen feldarabolták a két testőrt, hogy biztosra menjünk. Emmett és Carlisle csússzantak le először, már rögtön meg is hallottuk a dulakodás hangjait, őt követte Esme és Rosallie és Cloe…ezután jött Kate, Tanya, Kathy, anya és én..Eleazar és Carmen kint maradtak őrnek. Nagyban dúlt lent a harc, de már szinte eldöntött volt, mire megérkeztünk. Négy vámpír darabokra szaggatva feküdt a földön, mi pedig rohanni kezdtünk. Nem volt sehol sem ablak, mindent csak fáklyák világítottak meg. A nyirkos folyosón eszelős sebességgel rohantunk végig, érezni lehetett a fölöttünk elfolyó szennyvíz szagát is..Nem volt nehéz megtalálni őket, egyetlen ajtó nyílt a folyosón. Anya és Jasper összenéztek, és egyszerre rúgták be az ajtót.Tudtuk, hogy nincs sok időnk, ha mást nem, ezt biztosan meghallották és még többen csődülnek ide. Hiszen a tömör vas ajtó, pántostól és tokostól hatalmas robaj és porfelhő kíséretében bedőlt. Bent két alak ült, apa és Alice. Anya és Jasper is megölelték szerelmüket, majd kiléptünk innen, de már nem volt rá szükség, hogy Esme figyelmeztessen minket, tudtuk, hogy jönnek. Rengeteg talp ütemes dobogása, és nomád vámpírok szaga..Anya,apa, Alice másztak ki először..Azt akartam, hogy ők menjenek fel először, biztonságban akartam tudni őket. Először ellenkezni akartak, de érezték, hogy már csak másodpercek vannak hátra, így felmásztak. Éppen én jöttem volna, mikor a kisebb csapat befordult a folyosóra.
- Nessie, add a kezed, gyerünk.- kiáltott le Emmett, de már késő volt. A vámpírok futva közeledtek felém, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy közben az egyik téglára erőteljesen rácsapott a vezető. Talán ezzel üzen a többieknek? Nem érdekelt és nem is nagyon akartam megvárni.Fordultam volna vissza, hogy Emmett felkapjon, de a csatorna nyílása fölé már egy tömör beton és acél ötvözet zár gördült. Ezt még egy vámpírnak is több órába telt volna áttörnie. Nem volt mit tennem, szembe kellett fordulnom a testőrökkel. A farkasoknál egyetlen alkalommal sem éreztem ezt, még akkor sem mikor Jane elkapott, de most igen. Pokolian féltem. Minden csontomat átjárta a félelem, mert tudatosult bennem, hogy tényleg egyedül vagyok. Teljesen..se vámpír ismerősök, se rokonok, se Jacob..senki az ég világon. Ám legyen, ha így kell meghalnom, akkor így halok meg.- gondoltam. Mostmár arra is gondolhattam, hogy Jacobot valószínűleg örökre elvesztettem, tehát nincs veszteni valóm…még pár perc és halott leszek. De azért olyan könnyen nem adom magam. Annyit rántok magammal a halálba amennyit csak tudok. Még egy pillanatig farkasszemet néztünk, majd egymásnak rontottunk…Szinte láttam magam előtt a dühtől és tehetetlenségtől toporzékoló családomat odafönt..de innentől csak magamra számíthattam.

4 megjegyzés:

  1. áááá még még még!!!!
    ez anyira jó volt !!!!
    már nagyon várom a kövi fejezetett!!! :D

    VálaszTörlés
  2. áááááááááááá
    még még még:)
    nagyon várom a következő részt:)
    puszi,Rosalie

    VálaszTörlés
  3. ez nagyon jó,és esemény dús rész :)))
    várom a a kövit.

    VálaszTörlés
  4. Szia! Készítettem egy blogot, ami a karácsonnyal foglalkozik. A terv az, hogy karácsonnyal foglalkozó fanfictionöket teszek majd fel. :)

    Ha érdekel, írj nekem! mihoczym@freemail.hu A blog címe: http://www.karacsonyvarazsa.blogspot.com

    Örülnék, ha te is írnál valamit. Puszi: Deszy

    VálaszTörlés