Moonlight 13.fejezet- Első találkozás

Reggel már kipihenten korántsem tűnt olyan jó ötletnek ami hajnalban jutott az eszembe. Mégis mi a fenét gondoltam? Egy újszülöttel találkozni? Elment az eszem? Könnyen harc lehetne belőle bármilyen jó szándékkal is mennék oda. Így aztán hamar elszállt az éjszakai lelkesedésem és igyekeztem olyan dologra koncentrálni, mint a közelgő nagy esemény, ami nem volt más, mint Ivy Clearwater és Aaron Uley eljegyzési bulija.
A hírre egész La Push felbojdult és még Alice is kijelentette, hogy szivesen megszervezné az eseményt, ha jobban bírná a quileut farkasok szagát, de azért rajtam keresztül csak el akar jutattni egy ajándékot.
- Szia kicsim! Egyél valamit. Én rohanok még ki kell vasalnom a csajok ruháit.- köszöntött mosolyogva anya. És már viharzott is fel, hogy kellően ünnepi ruhákat válogasson. Csak tudnám minek tengerpartra. Tekintve, hogy a rezervátumban senkinek nem volt akkora kertje, hogy mindenki elférjen, így a tengerpartra szervezték Sam bácsiék a dolgot. És ahogy ismertem a húgaimat, nem maradnak sokáig tiszták.
- Apa merre van?
- Segít Samnek pakolni. Nem kis dolog ennyi meghívottal megtartani egy ünnepséget. Utoljára Alice által szervezett babapartidon voltak ennyien.
- Ohh tényleg.- jó hogy eszembe jutatta Alicet.- Miután végeztem átszaladok Cullenékhez kocsival. Alice azt mondta, hogy Belláéknál hagyta az ajándékokat..Pfhh bele se merek gondolni, hogy mennyi minden. De egyáltalán minek strapálja magát? Hiszen nem is kedveli túlzottan a farkasokat.
- Szerintem csak igyekszik kedves lenni- magyarázta anya- Meg amúgy is. Tudod milyen Alice. Neki mindegy, hogy milyen ünnepség, egyszerűen odáig van minden ilyenért.- közben lepakolta a vasaló mellé egy halom rózsaszín dolgot, ami sejtésem szerint húgaim délutáni ruhái voltak. Már épp nekikezdett volna, de megállt a kezében a vasaló.
- Várj!- szólt utánam. Én még az ajtóból fordultam vissza.
- Nem kéne oda menned tekintve, hogy ott van az új lány.
- Jah, hogy az . Tegnap este beszéltem Aliceel. Roseék délelőtt elviszik vadászni, szóval semmi gond nem lesz.- adta meg a megnyugtató választ. Úgy láttam ez tökéletesen meg is felel neki, így útnak indultam. De most az egyszer igyekeztem legyűrni a kíváncsiságomat és nem remélni, hogy megláthatom a Cullen klán legújabb tagját. Tudtam mennyire veszélyes lenne, éppen ezért úgy gondoltam, hogy éppencsak kiszállok a kocsiból, átveszem Bellától az ajándékokat és már ott sem vagyok.. Jobb ha nem kísértem a sorsom. Mert a végén még csúnya dolgok is történhetnek.
Már éppen Forksban haladtam a kocsimmal, mikor megcsörrent a telefonom. Bella volt az.
- Szia Lily. Ha nem gond a ház előtt várlak a csomagokkal amiket Alice itt hagyott. Jó? Tudod most a jelenlegi helyzetben…
- Semmi gond Bella- vágtam közbe, mert hallatszódott a hangján, hogy mentegetőzik.- Én is pont erre gondoltam. Akkor minden rendben, nemsokára ott leszek.- azzal leraktam a telefont és gyorsabb sebességre kapcsoltam. A zöld fal Forks után lassan ritkulni kezdett és én már láttam a napfényben ezernyi szikrát szóró Bellát, ahogy a ház előtt ácsorogva engem vár, kezében tömérdek csomag. Mosolyogva integettem neki, noha hunyorognom kellett, hogy rá tudjak nézni. De azért szép látvány volt.
- Hello. Igen tudom, kicsit túlzásba vitte Alice, de hát ő már csak ilyen.- válaszolt Bella az elborzadó arckifejezésemre.
- Add át Uleyéknak, hogy gratulálunk. Mennénk mi is, de hát tudod..Bár Seth annyira hívott minket.- éppen beültem a kocsiba, de ennek az információnak a hallattán tátva maradt a szám.
- Micsoda? Seth bácsi itt járt?- nem hittem a fülemnek. Tudtam róla, hogy ő és Edward mindig is jóban voltak és számtalan költözésük alatt is tartották a kapcsolatot, de azért meglepett a hír.
- Dehogyis. Most még egy vámpírnak is igen veszélyes a házunk. Edward volt nála egyik este és meglátogatta. Most pedig ne haragudj, de jobb ha mész. Bármelyik pillanatban befuthatnak.
- Hogyne. Már itt sem vagyok.- azzal gázt adtam és igyekeztem hamar kiérni a főútra. Annyira jó érzés volt arra gondolni, hogy most átmenetileg semmiféle zűrzavar nincs a környékünkön. Délutántól hajnalig bulizunk, gondtalanul és az életünk egészen rendben van. Otthon aztán felpakolt az egész család mintha legalábbis utazni készülnénk és kimentünk a tengerpartra. Én csak egy egyszerű szürke ruhát vettem föl és mezítláb voltam. Naten pedig csak egy short volt, hosszú haját pedig lófarokba kötötte. Mi tagadás, észbontóan jól nézett ki.
- Hűha.- mondta mikor összetalálkoztunk.
- Mi az?- néztem rá bambán
- Gyönyörű vagy.- majd megsimította az arcomat amitől éreztem, hogy azonnal elpirulok.
- Na gratulálunk nekik?- kérdezte, majd megfogta a kezem és a lampionok alatt odavezetett az asztalfőn ülő leendő ifjú párhoz, hogy gratuláljunk nekik. Utána elvegyültünk a tömegben és csak élveztük a partit.
A parton mindenhol asztalok voltak roskadásig étellel. Valaki megoldotta, hogy legyen zene is ami itt ott hangfalakból szűrödött. A fiatalok távolabb az asztaloktól tábortüzeket raktak. Az idősebbek pedig az asztalnál ücsörögtek és beszélgettek. Mi persze külön kis csoportot képeztünk a fiúkkal és hát néhány üveg ital is elő került, szóval a hangulat kezdett a tetőfokára hágni. Már javában benne jártunk az estében és a buliban is, az emberek lassan fogyatkoztak a tengerpartról, végül már csak ketten maradtunk Nateel és szokás szerint beszélgettünk, habár a tűz is kezdett pislákolni.
- Hová mész? – néztem rá riadtan, mert még a fejemben voltak azok a rémtörténetek amikkel korábban a fiúk szórakoztattak minket.
- Csak néhány lépést be az erdőbe. Semmi gond nyugi.- villantotta rám széles mosolyát és hatalmas léptekkel elindult a fák közé. Ott maradtam egyedül és bámultam a lassan csökkenő tüzet, a következő pillanatban azonban már talpon voltam. Onnan ahol Nate eltűnt az erdőben, hatalmas ordítást hallottam. Az ő ordítását.
Abban pillanatban hallottam ahogy recsegve megadja magát a ruhám, és most az sem nagyon érdekelt, hogy meglát-e valaki. Azonnal rohanni kezdtem. A szívem vadul dobogott, és közben magamban imádkoztam, hogy nehogy az legyen amitől a legjobban rettegek. Azt nem élném túl.
A fák között, közel a parti szakaszhoz Nate feküdt eszméletlenül, feje alatt vértócsa. Mellette pedig egy picike fekete hajú porcelán arcú lány állt. Pont úgy festett mint Hófehérke a Disney-s kiadásban, csak neki éppen sötétvörös volt a szeme.
- Teee…- akartam mondani, de csak dühös morgás tört fel a torkomból és készen álltam rá, hogy miszlikbe szaggassam. De a lány fürgébb volt mint én és mire már észre vettem, a velem szemben lévő fenyő tetején ült.
- Fél..félreérted..Én nem..én igazán..a vérszagra jöttem ide, és aztán itt voltak..és én megpróbáltam elküldeni őket..- most megálltam és hátrálni kezdtem, hogy jobban lássam a lányt. Ijedt volt az arca, és minden ízében reszketett. Még sosem láttam vámpírt aki ennyire félt volna. Még sosem láttam vámpírt aki félt. Pontosítottam magamban. Odafutottam Natehez. Megszaglásztam. Éreztem rajta a vámpírbűzt, de mérget nem. Akkor minden rendben.
- Gyere le. – A francba! Már megint elfelejtettem, hogy nem érti amit mondok. Így csak egy éles ugatás lett belőle. Tudtam, itt most nincs idő a szégyenkezésre, így azonnal visszaváltoztam.
- Gyere le. Nem eszlek meg. – mondtam nyugodtan, miközben alaposabban megvizsgáltam Natet. Úgy nézett ki, hogy a vérzés már magától elállt, csak jól beütötte a fejét és feltehetőleg eléggé megijedt mielőtt ez történt vele.
Ez azért nagy könnyebség volt, hogy tudtam nincs életveszélyben. A lány kecsesen lehuppant mellém a földre. Nem jött közel csak tisztes távolból szemlélt.
- Te akkor quileut vagy ugye?- kérdezte halkan. Még mindig ijedt volt.
- Igen. Lily Black.
- A francba. Légyszi ne árulj be. Azt hiszem rossz területre tévedtem. – harapdálta idegesen a szája szélét és akkor az én fejemben meggyulladt a villanykörte.
- Csak nem te vagy az új Cullen? – kérdeztem kíváncsian.
- De. Rosalie és Emmett fogadott gyereke. Jah amúgy Cassienek hívnak.
- Örülök, hogy megismerhettelek Cassie, de most azt hiszem jobb ha…- céloztam finoman a távozására, mert igazán nem akartam bántani, de tekintete nem volt teljesen tiszta és ha nem is vette észre, de egyre közelebb ara-
szolt hozzánk.
- Hmm? Jah, persze. Oké, hát akkor majd gondolom találkozunk.- azzal elfutott az ellenkező irányba, befelé az erdőbe. Nem volt túl sok kedvem próbára tenni egy újszülött türelmét, de tudtam, hogy ezek után muszáj lesz kihallgatnom, hogy kiket látott. Visszaváltoztam farkas alakba és próbáltam utolérni valakit. Szerencsém volt, mert még isten tudja miért farkas alakban volt.
- Dan, itt Lil! Merre vagy?
- Szia Lily. Itt vagyok nem messze tőletek. Baj van?
- Igen. Nate nincs eszméleténél, kórházba kéne vinni, vámpírok.- csak ennyit mondtam,illetve gondoltam.
- Bemegyek hozzátok, apukáddal értetek megyünk.
- Dan, valami ruhát is hozzatok és siessetek. – azzal megszakadt a kapcsolat.
Amíg nem érkeztek meg, én farkas alakban hűségesen őrködtem Nate eszméletlen teste mellett és számoltam a pulzusát, hogy lenyugtassam magam és biztos legyek benne, hogy minden rendben van.