Tűz és Jég 6. fejezet

A napok csigalassúsággal múltak el. Ha lett volna naptáram, egyesével x-eltem volna le a napokat. De sajnos fogalmam sem volt, hogy meddig kell még várnom. Dorah visszatérése jelentett egyedül egy kis derűt a hétköznapokban, igaz ő mostanában gyakrabban eltűnt és ő sem volt mindig olyan töretlenül vidám mint eddig.

De nem akartam a nyakára járni, hogy árulja el mi baja van. Úgy voltam vele, hogy majd elmondja, hogyha akarja.

- Juliet nem figyelsz már megint!- kaptam meg a soron következő dorgálást

- Bocsi, bocsi..- szabadkoztam, majd megint az előttem lévő könyvre próbáltam koncentrálni, de nehezen ment.

Mikor Christina látta, hogy nem igazán megy a dolog úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy szünetet tartsunk. Éppen leértünk a földszintre mikor valaki kopogott az ajtón.

- Megyek- kiáltotta Dorah. Legnagyobb meglepetésemre és bánatomra Patrick volt az. Vidáman jött be a házba, és rögtön helyet is foglalt a tűzhellyel szemben.

- Csak gondoltam beugrok. Meg üzenetet is hoztam. A fiúknak dolguk van, szóval azt üzenik, hogy bocsánat. De ne aggódjatok, nem lesztek védelem nélkül. – én mindig csak nagy szemeket meresztettem rá, miközben azon gondolkoztam, hogy mi a francnak van ő itt?

- Ez kedves tőled. És akkor te leszel itt, hogy megvédj minket? – csevegett kedvesen unokatestvérem. Én pedig erőteljesen oldalba böktem, hogyha lehet akkor ne hívja meg ottalvós bulira a farkast.

- Neem, sajnos ez bizalmas információ. De nekem is mennem kell.- azzal már fel is pattant mint aki rugóra ült. Hatalmas termete betöltötte az egész pici konyhánkat. Zavartan beletúrt szőke hajába és rám villantott egy olyan mosolyt amitől minden tisztességes nőnek elállt volna a szíve…akkor ezek szerint én nem vagyok az.

- Öhm, July beszélhetnénk pár szót odakint?- zavaromban majdnem hasra estem mikor elindultam kifelé. De nagyon idegesített ahogy a lányok a hátam mögött kuncogtak. Odakint szorosan összefogtam a kardigánomat mivel csípős északi szél volt, és az ég is úgy nézett ki mintha nemsokára havazna.

- Mit szeretnél?- érzésem szerint kicsit élesebben kérdeztem mint ahogy illett volna, így gyorsan helyesbítettem.

- Bocsi, kicsit ideges vagyok mostanában. – és megpróbálkoztam egy gyenge kis mosollyal.

- Semmi gond. Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy lenne-e kedved valamikor eljönni velem valahová. – szegényt nagyon megsajnáltam. Annyira elesettnek tűnt, és olyan bátortalannak. Mindazonáltal tetszett annak az ötlete is, hogy hónapok óta először kimozdulhatnék végre a világ végéről. De a másik énem szerint pedig ennek sem én sem Charlie nem örült volna. Na most mi legyen?

- Szerintem várjuk meg amíg rendeződnek a dolgok. És utána szívesen.- megint műmosoly. Ha pedig nem ért a testbeszédhez, nem szúrta ki hogy semmi jót nem jelent ha nem nézek a szemébe.

- Rendben. Az nagyon jó lenne. – elképesztő, hogy lelkesedést hallottam a hangjában.- Akkor én most megyek is. – és már el is nyelte az erdő. Mikor beléptem a házba már elkezdett havazni. Bent a lányok szinte macska ugrással vetették rám magukat.

- Mesélj, randira hívott?

- Igent mondtál? Ugye?

- Hagyjatok már békén!- csattantam fel idegesen. Nagyon elegem volt ebből az egész kerítősdiből. A két lány ijedten pislogott rám

- De hát ti nem…

- És nem is tetszik?

- Nem, nem tetszik. Igen randira hívott, de kitérő választ adtam. – ezzel lezártnak akartam tekinteni a témát de kiderült, hogy korántsem úgy van a dolog ahogy én képzeltem. Christina úgy kezdett el beszélni, hogy közben a feje búbjáig is elvörösödött .

- Csak tudod ez egy igen erős kötelék lenne. Mármint ha ti ketten. És ha kapcsolatod is lenne a McCoy klánnal akkor biztosan mi nyernénk..

- De én nem akarok hozzámenni. – nyomtam meg a középső szavakat. Nem tudtam felfogni, hogy jutottunk el egy randi meghívástól a házasságig.

- De ha a falkavezér kötelez rá akkor muszáj leszel.Ha ellenszegülsz akkor pedig nem fogsz védelmünk alatt állni. – úgy éreztem magam mint aki egy rossz filmben szerepel. Kötelezni? Házasságra? Engem? Hol élünk, a középkorban?

- Hol élünk? A középkorban?- nem sikerült olyan hatásosra ahogy szerettem volna mert a hangom a mondat végére elhalt.

- Ezek ősrégi szokások…Ha szükséghelyzet van és egy ilyen ’’üzlet’’ segítene akkor meg kell tenni.

- Nagyszerű. És ki a falkavezér?- már remegtem a dühtől.

- George…- nem kellett sok ész, hogy a folytatást kitaláljam.

- És te a buli után elmondtad neki, hogy Patrick McCoy érdeklődik utánam. Igaz?- a szemem szikrákat szórt.

- Ne haragudj..én azt hittem hogy te is..szóval hogy csak..- dadogott Chris, de engem nem tudott meghatni a

gyengeségével. Iszonyatosan dühös voltam rá is, Georgra is. Naná, hogy az arisztokrata kastéllyal rendelkező falkatag az alfahím és ő az aki utasítgathat mindenkit. Ebben a percben úgy szerettem volna vámpír lenni, vagy farkas vagy valami erős aki fizikailag is szembe tudna szállni vele. De csak az igézeteim voltak és az a pár képesség. Sokra mentem a láthatatlanná vállással, teleportálással vagy a tárgyak mozgatásával. Csak felszáguldottam a lépcsőn és becsaptam magam után az ajtót. Nem akartam senkivel sem beszélni, de erre azt hiszem a lenti jelenet után a többiek is rájöttek. Észre sem vettem hogy megint elaludtam, csak amikor Christina dörömbölt az ajtómon. Először úgy voltam vele, hogy elküldöm a csudába…De aztán eljutott a tudatomig, hogy mit kiabál.

- July gyere azonnal le..szükségem van rád. Dorah vámpírt fogott.- azonnal kipattant a szemem. Vámpírt? Fél perc sem kellett hozzá és az összes kínzó és vallató varázsigét felsorakoztatva a fejemben már lent voltam Chris és Dorah mellett. A vámpír jó helyen volt. Egy székhez kötözve, és közvetlenül a kandalló lobogó tüze mellett. Sejtettem, hogy a köteleket Chris erősíthette meg, mert hagyományos kötél meg sem kottyant volna a vérszívónak.

- Akkor vallasunk.- szólalt meg rekedt hangon Dorah. És olyan fényt láttam meg a szemében amitől még én is megijedtem.

- Ki küldött? Minek jöttél ide? – túl egyszerű lett volna ha azonnal válaszol. Így mi következtünk. Nagyon egyszerre dolgoztunk. Ugyanis én lángok érzetét varázsoltam a lábára, míg Chris elérte hogy azt lássa a vámpír, hogy kel fel a nap. Pedig még messze volt a hajnal. Úgy nézett ki fogjunk nem volt éppen egy jellem, mivel ez a két bűbáj, a farkaslány és az igazi tűz megtette a hatását.

- A, azért jöttem, hogy őt elraboljam..- mekegte szerencsétlenül a férfi.

- Felelj a másik kérdésre is! Ki küldött?- Dorah hangja keményen ütött..Óhh és nemcsak a hangja..

- Ch, Charles Fox..- puff. Én leestem a székről, Dorah kezéből pedig kiesett a piszkavas