Moonlight 7. fejezet- Az újdonság varázsa

La Push határában megálltunk, innen mindenki hazafelé vette az irányt. Még utoljára Alphánk szólt hozzánk.
- Holnapután nálunk gyűlés lesz. Megtárgyaljuk a mait, meg ,hogy mi lehet Lil-el. – újabb gombóc nőtt a gyomromba. Hát még ez is. Erről teljesen el is felejtkeztem. A rejtélyes eset, az első a quileutok történetében, hogy a farkasok nem tudtak minden taggal kommunikálni. Hurrá. Másnap csak a déli napsütés ébresztett fel. Mikor lementem a nappaliba, még mindig nem tértem teljesen magamhoz. Aztán megrohantak a tegnap este emlékei és szédülni kezdtem. Vajon mi lehet a lánnyal? Majd meg kell kérdeznem a fiúkat.
- Drágám jól vagy?
- Ühüm.- motyogtam, majd erőtlenül elterültem az egyik fotelben.- Hol van Luke?- néztem körbe laposakat pislogva.
- Elment Tomékkal motorozni.- felelt apa az e havi autósmagazinja mögül.
- Hmm, mesélte, hogy mi történt tegnap.- kezdte óvatosan anya. Én csak fáradtan nyögtem egyet.
- Azt hiszem én tudom mi történhetett veled. Miért nem tudtál szólni a többieknek.- folytatta. Erre már érdeklődőbb lettem.
- Igen? Micsoda?
- Azt hiszem örökölted anyám képességét.- apa letette az újságot, és rámnézett én meg ő rájuk. Lassan fogott ma reggel az agyam.
- De az meg hogy lehet? Hiszen én ember vagyok. És annak is születtem.
- Igen, de mikor terhes lettem veled, még nem voltam ember. És miután te úton voltál elvesztettem a képességemet. Nem tudtam olvasni mások gondolataiban, sem megmutatni nekik az enyémeket. Ergo szerintem, már akkor is te blokkoltál.- magyarázta sugárzó arccal anya. Én még mindig úgy tátogtam mint egy partra vetett hal.De nemcsak én, hanem apa is.
- Akkor ez azt jelenti, hogy ezentúl nem hallanak majd a fiúk?- örültem meg az új lehetőségnek.
- De igen, persze csak ha te is akarod.
- Hát ez oltári!- újult erővel felpattantam és már indultam is.
- Hová mész?- fordultak felém szüleim.
- Gondolom Kathyékhez. Végül is csak vámpírokon tudom tesztelni, hogy igaz-e a dolog nem?- jött ki a számon gondolkodás nélkül a logikus válasz. Mind a ketten elképedtek meglepetésükben.
- Biztos vagy benne, hogy ez egészen jó ötlet?- kérdezte apa, érthető aggodalommal a hangjában.
Én csak megrántottam a vállamat. Bíztam magamban, hogy farkasként is ura leszek magamnak és nem bántom a szeretteimet. Nekem ennyi elég volt.
- Minden rendben lesz. Ne aggódj.- mondta anya. Most rajtam volt a sor meglepődésben, de rettenetesen hálás voltam neki ezért. Lelkesen pattantam be a kocsiban, és száguldottam Forks felé. Közben pedig letekertem az ablakokat és élveztem a kellemes meleg időt és napsütést. Ami ritkaság volt, de szép volt így nyár végén. Minden aranybarna volt, ami ugyan nem szokásos augusztusban de most úgy nézett ki, hogy hamarabb köszöntött be az ősz. Azért is örültem még a napsütésnek, mert így egészen biztos voltam benne, hogy Kathyék otthon lesznek. Nem is tévedtem. A Cullen ház üvegfalai már mesterséges sötétségbe borultak. Hallottam hogy mind a ketten otthon vannak, a tv is halkan szólt. Kicsit reszkető kézzel bekopogtattam. 
- Gyere be.- Kathy éppen gőzerővel takarított. Szóval csak egy elmosódott csíkot és egy porongyot láttam röpülni ide oda, míg Gerald a tv előtt ült és filozofikus nyugalommal nézte a híreket. Kedvesen elmosolyodott mikor meglátott, de nem jött közelebb. Nyilván a szagom zavarta. Hülye vámpírok. Nekik persze semmit nem jelent, hogy mindennap fürdök. Miután becsuktam magam mögött az ajtót, Kathy végre lelassult, vagyis pontosabban lefékezett előttem és adott két puszit, amit sajnos én egy hatalmas tüsszentéssel háláltam meg. Nem tehettem róla. Még mindig nem szoktam meg az ő szagukat. Bár a Cullenek illata nem irritált annyira mint a többi vámpíré.
- Miben segíthetek?- kérdezte mosolyogva.
- Mintha nem tudnád.- igazán fölösleges ez, hiszen már úgyis tudja miért vagyok itt, mióta eldöntöttem.
- Persze, csak gondoltam hátha meggondoltad magad.- aggódva pislogtam rá. Eddig teljesen biztos voltam benne, hogy segíteni fognak, de mostmár korántsem. Végül is érthető lenne, ha nem akarja magát kitenni ennek.
- Nyugii. Fogok segíteni, és Gerald is. Ne vágj már ijedt fejet.- nevetett csillingelően. Én egy kicsit megkönnyebbültem. – Akkor, hogy gondoltad? Mert nekem ötletem sincs.- mondta Kathy. Na ettől tartottam én is.
- Hmm, talán én eldöntöm, hogy véghez viszek valamit, közben pedig koncentrálok rá, hogy csak én tudjam?- vetettem fel az ötletemet. Kathy egy pillanatig elgondolkozott, majd felragyogott az arca.
- Fogalmam sincs mi fog kisülni belőle, szóval lássuk.- ezt biztató jelnek vettem, és pár percig eltöprengtem rajta, hogy mit lehetne csinálni. Végül is a tekintetem megállapodott a hatalmas lépcsőn és a széles korláton. Príma! Egy elegáns lecsusszanás és egy tökéletes landolás. Erősen koncentráltam, próbáltam odaképzelni valamiféle pajzsot magam köré, ami csak engem vesz körül és senki mást. Úgy láttam működik a dolog, mivel Kathy engem figyelt igen komor arccal és a homlokán apró ráncok jelentek meg koncentrálás közben. Én nem teketóriáztam, felpattantam felszaladtam az emeletre. Majd féloldalasan felültem a fa korlátra és meglöktem magam. Iszonyatos sebességgel száguldottam lefelé, és az érkezésem nem pont olyanra sikeredett amilyenre elterveztem. Próbáltam valahogy lassítani a tempót, de fékezhetetlenül száguldottam lefelé. Nem tudtam mást tenni, behunytam a szemem, és teljes erőből neki csapódtam az üvegfalnak ami hangos recsegés közepette szét repedt és pici szilánkok záporát éreztem magamon. Próbáltam volna felnyomni magam, de szúró fájdalmat éreztem a bordámban. Biztosan eltört. Ez nem is aggasztott, de a számban érzett sós íz annál inkább.Nem tudtam odanyúlni, hogy megnézzem kívül is véres-e a szám. Két hűvös kéz gyengéden a hónom alá nyúlt és a hátamra fordított. Kathy aggódva nézett. 
- Azt hiszem sikerült amit akartál mert ha tudom, hogy ilyen hülyeségre készülsz azonnal elkaplak- mormogta. Én éppen bocsánatot akartam volna kérni, mikor eltűnt, majd egy vizes ronggyal a kezében tért vissza. Még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy hol vérzek, azonnal választ kaptam rá. Ugyanis éreztem ahogy a meleg vér lassan végig folyik a halántékomon. Ezt törölte le Kathy. Körbenéztem, hogy hol lehet Gerald, de nem volt a tv előtt. A szemem sarkából láttam, hogy már a másik oldalamon áll, az ajtóhoz közel. És nem vett levegőt. Hirtelen elfogott a bűntudat, hogy mit tettem. Láttam ahogy Gerald lassan becsukja a szemét, de nem értettem miért teszi. Úgy nézett ki mint aki erősen koncentrál valamire. Végig őt figyeltem miközben Kathy letörölte rólam a vért. Csak akkor vettem le róla a szemem amikor óvatosan megtapogattam a homlokomat meg az oldalamat. Vettem egy mély levegőt és már jobban is éreztem magam leszámítva azt az eszeveszett csípős vámpír szagot de már ügyet sem vetettem rá. Kathy segítségével lassan felálltam, lesöpörtem magamról az üvegszilánkokat, majd mind a ketten Geraldra néztünk aki még mindig az ajtónál állt, és elkáromkodta magát.
- Mi történt?- kérdezte Kathy.
- Ki akartam osonni- szűrte a szavakat a fogai között. A szeme sötétbarna volt, nem fekete, de így is tükröződött benne a kín amit néhány másodperces vérzésem okozott neki.
- De azt hiszem valaki megakadályozta az átalakulásomat.- bökött felém a fejével.- Úgy éreztem mintha a két lábamat leszegezték volna ide és moccani sem bírtam, nemhogy láthatatlanná válni.- nekem tátva maradt a szám.
- Igen, Gerald láthatatlanná tud válni, de nem szereti reklámozni a képességeit. Felelt nekem Kathy.
Ez eddig rendben is volt, de a többi? Eddig arról volt szó, hogy csak képes vagyok valami féle védő burkot vonni magam köré. Arról nem volt szó, hogy másokat le tudok fagyasztani, vagy bármi is az amit csináltam.
- Ha nem bánjátok…én most..- kezdte Gerald, de Kathy csak intett a fejével, hogy menjen nyugodtan.
- Na most mit csináljak veled te lány?- fordult felém mosolyogva, pedig szent meggyőződésem volt, hogy eléggé mérges lesz.
- Hát, először is bocsi az ablakért.- feleltem sután, majd a cipőmre szegeztem a tekintetemet, mert túlságosan ordító volt az a hatalmas lyuk az üvegfalon amit én ütöttem.
- Ugyan. Az legyen a legkisebb bajunk.- rántotta meg a vállát.- Viszont úgy néz ki, hogy te tehetségesebb vagy,mint gondoltuk. Ez az új képesség nem tudom honnan lehet, de úgy néz ki, hogy elég hasznos lesz majd neked a későbbiekben.- magyarázta mosolyogva, amit csodáltam is, mert tulajdonképpen arról csevegett velem könnyed hangnemben, hogy milyen hasznos lesz ez az új képességem ha majd az ő fajtáját ölöm. Én még mindig nem tértem magamhoz a kábult állapotból. Még mindig csak azt dolgoztam fel, hogy különleges képességekkel bírok. Aztán megszületett az első kérdés.
- És mégis hogyan fogom ezt uralni? Vagy gyakorolni? Vagy bármi?- hoppá ez több volt mint egy.Kathy ezen is csak mosolygott.
- Természetesen sok, sok gyakorlással. A pajzs használatában legjobban a társaid tudnak segíteni, hogy a második képességeddel mi a helyzet az már megint egy másik kérdés. Nem tudom, hogy ez most csak vámpírokra vonatkozik-e vagy halandókra is.- ekkor nekem beugrott egy kép. Az erdőben a vörös szemű vámpír, aki egy pillanatra lefagyott és ijedt tekintettel nézett rám. Tehát már akkor is.
- Nem, csak vámpírokon működik.- feleltem Kathynek.
Ezután még hosszas beszélgetést folytattunk a természetfeletti erőkről és esetleges teóriákat tárgyaltunk. Mostmár nagyobb odafigyeléssel hallgattam a különleges erővel bíró vámpírok történeteit. Elképedve hallgattam, hogy hányan vannak akiknek a legkülönfélébb képességei vannak. És közben nagyon reméltem, hogy egyikükkel sem kell harcba keverednem a jövőben. Olyan erőkkel szemben, mint Kate-é a Denali klánból, vagy Benjaminé aki egyiptomban lakik…hát őszintén szólva ezekhez képest az én fagyasztási képességem, és a mentális védőpajzsom semminek tűnt. De azért igyekeztem odafigyelni és minden lényegeset megjegyezni amit később még felhasználhatunk más vámpírok ellen. Nagyon belemelegedtünk a beszélgetésbe, csak apa telefonja húzott vissza a földre, hogy már ideje lenne otthon lennem. Sietve elköszöntem Kathytől, jó utat kívántam nekik. Ugyanis másnap készültek továbbutazni Forksból. Ők még készültek ellátogatni hozzánk, de engem másnap elszólított a kötelesség, ugyanis be kellett iratkoznom az egyetemre. Zúgott a fejem mikor hazaértem, nem is igen volt kedvem beszélgetni senkivel. Annyi mindent kellett még átgondolnom. De tudtam másnap tartalmas és hosszú beszámolóval kell szolgálnom.
Igyekeztem hamar elaludni mert tudtam, hosszú nap vár rám holnap. Korán reggel Seattlebe kellett mennem, beiratkozni. Aztán délelőtt tantárgyfelvétel, tájékoztatók sora várt rám. Este pedig a falka tartott a First Beachen gyűlést, ami gyakorlatilag tengerparti bulinak lesz álcázva. Magamban még jót mosolyogtam a gondolaton, hogy vajon hogy teremt majd Aaron rendet a srácok között. Hiszen most mindenki meg lesz bolondulva, ugyanis többen jönnek, nemcsak falka tagok. A farkas léttel megkezdődött a rejtélyek és mítoszok sora amiről már korábban hallottam, de valahogy még is annyira elképzelhetetlennek tűnt. Igen, a bevésődésre gondolok. Tisztában voltam vele, hogy a saját szüleim és a barátaim szülei mind így találtak egymásra. De magát a misztikus részét és sosem tapasztaltam meg, sőt senki a többiek közül sem. Mi csak azt a mérhetetlen szeretet láttuk amivel a szüleink egymás iránt és irántunk viseltettek. De most úgy tűnt habár az utolsó vámpírok is elmennek, a dolgok teljesen megváltoztak. Aaron magával hozza Ivy Clearwatert, és Tom pedig az egyik osztálytársát. De ezzel még nem ért véget a dolog. Daniel is bevésődött nemcsak a bátyja, csak ő Embry bácsiék kislányába. Csakhogy Emma Callal egy baj volt..idén júliusban született. Ez volt a legfurcsább része az egésznek. Kívülálló voltam és nem tudtam átérezni a dolog varázsát és fontosságát. Így úgy határoztam, hogy nem is foglalkozom vele. Az lesz a legjobb. Csakhogy ezt most nem tudtam kikerülni a gyűléssel.
De hát annyi baj legyen.