Északi fény-19. fejezet New Hampshire

Álmosan hunyorogtam a kocsiban, még mindig alig tudtam ébren maradni. Port Angelesből Bostonig mentünk repülővel és onnan kocsival Manchesterbe. De igyekeztem nyitva tartani a szememet, mert látni akartam a helyet, ahol jelenleg élnek anyuék. Bostonban jártak egyetemre, és Kathy is ide járt gimnáziumba. De lakni Manchesterben laktak, onnan jártak be kocsival, és apa vezetési stílusával nem is volt csoda, hogy sosem késtek. Jó helyet választottak, már előre tájékozódtam, és láttam, hogy sok az erdős terület erre felé, tehát könnyen tudnak vadászni menni. Nagyot ásítottam, majd Jacobra néztem, de neki eléggé fura volt az arca. Mintha egyszerre lett volna dühös és kerülgette volna a hányinger.
- Jake, minden rendben?- próbálkoztam halkan érdeklődni. Ő csak összepréselte a száját és bólintott.
- Itt van a cím, hogy hol laknak anyáék.- majd előhalásztam a farmerom zsebéből az összehajtogatott kis cetlit, amire az én macskakaparásommal volt felírva az utca és házszám. Jacob némán átvette tőlem, megnézte, majd visszaadta. Ez már komolyan nevetséges.
- Jacob Black!Elárulnád mi bajod?- sóhajtott egy nagyot
- Semmi,csak...jó de Nessie ne röhögj ki, rendben?- szörnyen éreztem magam, ugyanis türelmetlenségem miatt már belehallgattam Jacob gondolataiba, és a szám szélét harapdáltam, hogy elfolytsam a kitörni készülő nevetésemet. Jacob meghallotta a telefonban, mikor anya mondta, hogy már Rosalie és Emmett is ott van. Miután én pedig megkértem Jacobot, és ő beleegyezett, hogy kibékül Rosalieval, nem számított rá, hogy erre ilyen hamar alkalma is adódik. Jacob félt, mégpedig Rosalietól.
- Kicsit izgulok, hogy mi lesz ezzel a kibéküléssel, mármint, hogy hogy fogja fogadni Rosalie..-
rögtön elkapta rólam a tekintetét, és az utat nézte, így én is elengedtem egy halvány mosolyt,majd komoly hangnemben nyugtattam meg Jacobot.
- Ugyan, ne aggódj már. Biztos meg lesz lepve, de szerintem el fogja fogadni a békejobbodat.- válaszul csak egy halk mordulást kaptam, aztán a hátralévő úton csendben voltunk. A városnak a legelegánsabb negyedében állt a ház. Régi épület volt, egy sorház egyik tagja. Körülbelül a 20-as években épülhetett.Három szintes volt és teljesen fehérre meszelt. Ablakkeretein fekete lakk csilloggott, ez a ház is magán viselte Esme kezének a nyomait, amitől már első látásra határozottan tetszett. Jacob kopogtatott volna, de alig mentünk fel a lépcsőn, az ajtó azonnal kinyílt és sugárzó mosollyal fogadott minket anya.
- Végre itt vagytok! Annyira jó hogy ideértetek.- majd engem és Jacobot is megölelgetett és beterelt a házba. Meg sem tudtam szólalni a csodálkozástól. Egy kis folyosón voltunk amiből jobbra egy hatalmas és tágas nappali nyílt, balra pedig egy hatalmas és világos konyha ami a Forksi ház kiköpött mása volt A folyosóról indult felfelé a lépcső. A nappaliban volt apa, Kathy,Emmett és Rosalie. Apa arcán rögtön széles vigyor jelent meg és ő is elénk sietett. Kathyvel pedig idétlen kamaszok módjára visítva borultunk egymás nyakába. Kathy után apa köszöntött.
- Nessie, jó látni végre titeket!- majd kaptam két hatalmas puszit és Jacob következett. Látva, hogy apa milyen barátságosan közeledik felé, Jacob is felengedett egy kicsit és végre ő is mosolygott.
- Szia Jacob! Minden ok?- fordult apa Jacob felé.
- Persze, a legnagyobb rendben..Carlislék üdvözletüket küldik.- majd ezután következett a férfias kézrázás. Már Emmett is megropogtatta a csontjaimat, mikor végre Rosalien volt a sor, hogy Jacobot köszöntse. Jó méter is volt közöttük, és mind a ketten mogorva képpel meredtek a másikra. Majd Jacob rámnézett, és előrelépett egyet Rose felé.
- Nézd Rosalie, tudom, hogy kezdetben nem volt épp felhőtlen a viszonyunk, de nem boríthantánk rá fátylat?- apa és Emmett döbbent arca láttán majdnem felkacagtam. El is felejtettem, hogy a békülési tervrről egyedül csak anya tud. Rosalie szinte sóbálvánnyá dermedt, főleg mert Jacob kezet is nyújtott neki. Már már kezdtem aggódni, hogy mégsem kötnek fegyverszünetet, mikor végre Rosalie megmozdult és megszorította Jacob kezét.
- Rendben van. De a három lépés távolság marad.- jelentette ki hűvösen. Jacob csak bólintott, majd visszajött hozzám.
- Na ha már ezen is túl vagyunk, akkor megmutatom Nessiéknek a szobát. – szólalt meg anya, majd elindult felfelé a lépcsőn. Rögtön az első szinten volt a szobánk. Krém színű volt benne minden, az ágy, a függönyök, a bútorok pedig sötétbarnák voltak. Nagyon hangulatos volt. Miután kipakoltunk, ketten megebédeltünk a konyhában, majd anya tárlatvezetést tartott a házban. Még volt a miénken kívül hat szoba a házban és egy hatalmas könyvtárszoba is. Nagyon tetszett. De a könyvtárszobával szembeni szobánál Jacob és én is megtorpantunk.
- Anya ki van még itt?- határozottan éreztem, hogy egy másik vámpír is lakik még ebben a házban, habár éppen nem is volt bent. Anya a homlokára csapott.
- Cloeról el is felejtkeztem!
- Cloe?- Jacob hangjában bizalmatlanság csengett.
- Igen.Cloe Miller. Tanyával járt itt néhány napja. Ő az új nővérük. Vagyis annyira nem új, mivel tavaly már járt néhány napig Forksban velük. Kicsim te nem találkozhattál vele,mivel akkor voltatok külföldön- magyarázta anya. Igen, most hogy így mondta, mintha rémlett volna valami, valami új vámpírról, de elsikkadt az emlékeim között, nem tartottam lényegesnek.
- Itt maradt néhány napra a lány, mert szeretne veled megismerkedni. – mostmár én is bizalmatlan voltam.
- Mit is lehet róla tudni pontosan?- érdeklődtem udvariasan.
- Lassan egy éve hogy rátaláltak szegény lányra. Valaki meg akarta ölni, de nem végzett vele alapos munkát és magára hagyta. Tanyáék találtak rá. Ha nem veszik a gondjaikba akkor teljesen elvadul. És Tanyáék meséltek rólad, nagyon szeretne látni téged. Szerintem kedvelni fogod. Nagyon aranyos lány és nagyon okos. Nem is mondtam, olyan képessége van mint Edwardnak. Most oda van vadászni. Még valami, Jacob.- fordult anya hirtelen Jake felé- Kérlek, próbálj meg viselkedni. Tudom mennyire nem szereted az új vámpírokat, emlékszem amikor Tanyáék jöttek, utána hetekig felénk se néztél.Szóval kérlek. – Jacob morgott egyet, de megigérte hogy jól fog viselkedni. A tárlat vezetés után kifosztottuk a konyhát Jakekel, majd kipihentük az utazás fáradalmait. Az este istenien telt, örültem neki, hogy végre Rosalie és Jacob között is rendeződtek a dolgok.Én pedig Kathyvel beszélgettem. Szerettem volna ha beszámol róla, hogyan érzi itt magát, és azt is meg akartam tudni, hogy mi a véleménye a másik vendégről. Ismertem már a Culleneket annyira, hogy tudjam, ha a Denalikról van szó, elég elfogultak. Én pedig jobb szerettem az óvatosságot. Az ablakpárkányban kuporogtunk Kathyvel, itt beszélgettünk. Mostmár az ő szemei is aranybarnák voltak, megtette hatását a vegetáriánus élet.
- Tényleg jól érzem itt magam Nessie. A szüleid rettentő aranyosak, olyanok mintha a testvéreim és a szüleim is lennének egyszerre. A sulit is szeretem.És tudod meséltem a barátaimról is, a Stephenson ikerkről – én csak sugárzó arcát figyeltem. Örültem neki, hogy ennyire boldog.
- Meg mostmár tudok emberek között mozogni. Igaz nem mindig könnyű, de egyre jobban megy.- mesélte nekem csillingelő hangján. Majd én voltam a soros a beszámolóval, elmeséltem mi minden történt Forksban, vagyis inkább nem történt. Hiszen, hogy hogyan alakult az ügyem a farkasokkal, azt már tudta rég anyuéktól, új eseménnyel pedig nem tudtam szolgálni. Forksba vérszomjas vérfarkasok törnek be, vámpírok nappal vadásznak, vagy pedig állt az élet. Majd előhozakodtam azzal ami már nagyon is régóta fúrta az oldalamat.
- Kathy, te már találkoztál ezzel a Cloeval…milyen csaj?- Kathy vágott egy grimaszt majd közelebb hajolt hozzám, és folytott hangon szólalt meg.
- Pfh, nekem egyáltalán nem szimpatikus. Mindenkit úgy kezel, mintha a legjobb barátja lenne itt neki mindenki, meg a másik, hogy olyan szakértelemmel akarta nekem osztogatni a tanácsokat vadászattal kapcsolatban, mintha legalábbis vagy száz éve lenne vámpír. – Kathy csak úgy dúlt fúlt. Nem láttam okát, hogy ne higyjek neki, mivel évek óta a barátnőm volt, és megbíztam benne. Ha pedig ő nem találta szimpatikusnak a lányt, nem hiszem, hogy nekem is az lesz.
- Ja és van még valami.- kapta fel a fejét. - Szerintem ez a csaj sántikál valamiben.
- Hogy érted?- túl élénk volt a fantáziám és már megint valami összefüggést sejtettem.
- Nem tudom neked pontosan megmagyarázni. Hogy is mondjam. Volt, hogy akkor futottunk össze mikor valakivel beszélgetett telefonon, és olyankor mindig hirtelen lecsapta, mintha nem akarná, hogy halljam. Érdekesnek találtam a dolgot, de be kellett látnom, hogy annyira különös azért még sincs benne.
- Nem láttál vele kapcsolatban valamit?- Kathy csak szomorúan megrázta a fejét.
- Nem. Még nem olyan jó az erőm, mint Alicé. Csak azokkal műkődik biztosan akiket már régóta ismerek. De például, hogy Tanyáék megérkeznek, azt már csak akkor láttam meg, mikor elérték
Manchestert, tehát vele kapcsolatban nem tudok semmit mondani.- Némán bámultunk ki az ablakon mind a ketten, az esőt néztük. Még kérdezni akartam valamit Kathytől, de Jacob félbe szakított minket. Mást nem tudtam tenni, csak várni.Az új lakónak viszont se híre se hamva nem volt. Csak másnap este volt alkalmam találkozni vele. Éppen a lépcsőn jöttem lefelé, mikor a bejárati ajtón belibbent egy csurom vizes egyén. Ahogy lerázta hosszú fekete hajáról a vizet, úgy festett, mint egy fürdőruha modell, noha minden ruhájából csavarni lehetett volna a vizet. Magas, nyúlánk lány volt és ha a szemszínét nem néztem, pont úgy festett mint hófehérke. Másokra is nagy hatást gyakorolhatott, mivel még Rosalienak is oldalba kellett vágnia Emmettet, akik eltátotta a száját. Talán gondolatolvasó képességén kívül még valami plusz, különös vonzerővel is bírt. Megráztam magam, nem akartam olyan bárgyú képet vágni, mint Emmett, és a lány elé mentem, hogy átessünk a formaságokon.
- Szia!Gondolom, te vagy Cloe- üdvözöltem halkan. Mire ő szélesen elmosolyodott, amitől megint felfordult a gyomrom,mert most egy Maybelline reklámlánynak nézett ki. Majd egyből a nyakamba ugrott és megölelt.
- Sziia!Biztos te vagy a híres Renesmee! Én Cloe Miller vagyok.- nem tudom, talán az előre elhatározott ellenszenvem, vagy az a minimális farkasgén volt-e az oka de a szagától tüsszögő roham jött rám. Míg én arrébb álltam, hogy vizes dzsekijét levethesse és én kitüsszöggjem magam, olyat csinált Jacob, hogy leesett az állam. Fittyet hányva rá, hogy egy új és számára ismeretlen vámpírról van szó, ő is kába arccal Cloe elé sétált és bemutatkozott neki.
- Jacob Black vagyok. Bella sok szépet mesélt rólad.- majd idiótán elvihogta magát. Mint egy kamasz! Tudtam, hogy Jacob vonzalma irántam nem fog megszűnni, de azért szeme neki is volt, bár ebben a pillanatban jobban szerettem volna ha vak. Cloe is végigmérte Jacobot majd kedvesen mosolyogva vele is kezet rázott. Gyorsan odasiettem, átöleltem Jacobot, közben körmeimet mélyen a bőrébe mélyesztettem, és Cloe felé fordultam.
- Á látom megismerkedtél Jacobbal.
- Igen, Bella sokat mesélt róla. Különös, hogy vérfarkasokkal vagytok jóban, de mostmár látom, hogy miért.- majd megint olyan tekintettel nézett az ÉN Jakemre, hogy menten kikapartam volna a szemét.
- Igen,tudod ő a vőlegényem. Szeptemberben tartjuk az esküvőt.- az utolsó szavakat alaposan megnyomtam. De meg is tették a hatásukat. Jacob lesütötte a szemét, és gondolatban ismételgette a bocsánatkéréseit, míg most a mi kis vérszívó Hófehérkénken volt a sor, hogy leessen az álla. További ismerkedésre szerencsére nem volt lehetőség, mert anya és apa lefoglalta magának Cloet, egyetemekről folyt a beszélgetés, és érdekes módon már Emmett és Rosalie sem volt a nappaliban. Én a hálóban estem neki Jacobnak.
- Beléd meg mi ütött?- halkan sziszegtem,de tudtam, hogy így is fölösleges, hiszen úgyis hallják majd lent minden szavunkat.
- Boocsánat.- esdekelt Jacob, és nem is tudtam már haragudni rá, hiszen a csajnak a bűverejét még én is megéreztem, igaz máshogy mint a fiúk.- Én igazán, olyan fura volt…mintha elbűvöltek volna, nem is voltam igazán magamnál.- keserűen elmosolyodtam.
- Na mostmár tudod Jake, hogy az átlag ember pont így érzi magát egy vámpír közelében.- kibékülésünk után mind a ketten lefeküdtünk aludni. Hajnalban arra ébredtem, hogy szomjas vagyok, így csendben leosontam a konyhába, nem mintha Jacobon kívül bárkit is zavarhattam volna az alvásban. Hallottam anyáék csendes beszélgetését a fejem felől, Kathy a szobájában tanult, Emmették felől félreérhetetlen zajok szűrődtek ki, amin jót mosolyogtam, majd a lépcsőfordulóban megtorpantam. A konyhában égett a villany, Cloe lent volt, és ahogy Kathy mondta, valakivel beszélgetett telefonon.
- Igen, de nekem ez akkor is nagyon bizarr..Sőt szerintem egyáltalán nem egészséges..- csend lett.Én magamat átkozva lementem a lépcsőn, hát persze, hogy meghallotta hogy jövök lefelé. Nem is lepett meg amit láttam. Cloe idegesen babrált kezében a telefonnal és közben rámmosolygott. Nem tudtam megállni, hogy ne hallgatózzak.
- Hogy ennek is most kellett beállítania, mikor beszéltem. A barátnője is mindig akkor tud rámtalálni. A francba!. Amúgy meg nem is annyira nagy szám, mint ahogy Tanyáék mesélték. Bezzeg az a Jacob.- a kelletténél kicsit erősebben csaptam be a hűtő ajtaját.
- Bocsi, nem akartam zavarni, csak szomjas lettem,- szabadkoztam, én is tetetett kedvességgel.
- Ugyan, ugyan, semmi gond. Magadra is hagylak, én nekem még van néhány elintézni valóm.- azzal rámkacsintott, mintha legalábbis évszázadok óta barátnők lennénk, és már kint is volt. Nagyon nagy önuralomra volt szükségem, hogy a poharat ne zúzzam szét. Miután elmúlt az első dühöm, vagyis inkább féltékenységi rohamom, újra átgondoltam a hallottakat. Zavartam, én is, és Kathy is. Akkor ezek szerint mégis valami titkolni valója. Az nem lepett meg, hogy apa nem tudja, hiszen nyilván úgy érkezett ide, hogy tudta kinek milyen képessége van. Biztosan megválogatta a gondolatait apa előtt. Úgy gondoltam, hogy a gondolkodást elhalasztom reggelre, így kiittam a vizemet és visszamentem aludni. A másnapi kis tárgyalásom Jacobbal, nem úgy sikerült ahogy vártam. Kathy is próbálta volna meggyőzni az igazunkról, de vagy teljesen vak volt, vagy ennyire naiv.
- Ugyan lányok. Szerintem biztos csak félreértettek valamit.- próbálta meg védeni a lányt Jacob. Kathyvel
kezdtünk kijönni a béketűrésből.
- De Jacob! Az Isten áldjon meg! Hallottam a gondolatait. Megzavartuk valamiben!- erősködtem, de ő
továbbra is a fejét csóválta.
- Rendben. – emelte fel a kezeit Kathy.- Ha ezt akarod, ám legyen, de ha kiderül róla, hogy titokban mégis szereti az embereket,sőt akár a farkasokat is, mi szóltunk.- majd hatalmas ajtócsapódás közepette már kint is volt a szobából. Én pedig csak dühösen meredtem Jacobra. Aznap nem beszéltünk,a következő napokban is csak épphogy. Másnap viszont megint megismétlédödött, az éjszakai eset, csak éppen most a nappaliban magányos telefonálgató Cloéba futottam bele. Most csak egy zavart sziára futotta tőle, majd el is tűnt a szobájában.Harmad nap, épp Kathyvel voltunk vásárolni, és nagy nevetés közepette léptünk be a házba, mikor Cloe volt az aki hirtelen lendülettel csukat össze a mobilját, hogy azt hittük eltörik. Mi megálltunk az ajtóban és őt néztük. Arra számítottam, hogy most végre kifakad, rajta kapjuk valami kitörésen, de semmi. Egy perc alatt átváltozott az arca dühösről roppant aranyosra.
- Sziasztok!Már itthon?Azt hittem később jöttök.- érdeklődött behízelgő modorban.
- Aha, remélem nem zavartunk meg semmiben.- szólalt meg Kathy. Cloe arcán észrevehetően átsuhant egy árnyék, hogy de bizony megzavartuk, de ugyanolyan negédesen válaszolt, mint eddig.
- Ugyan, dehogy. Tanyáékkal beszéltem. Na pakoljatok ki, én megyek, vadásznom kell egy kicsit.- és becsukta mögöttünk az ajtót.
- Megeszem az új kalapomat, ha ő Tanyaékkal beszélt.- jegyezte meg sötéten Kathy. Csak osztani tudtam a nézeteit. Este viszont én, legalább is fellélegeztem. Mind a nappaliban voltunk, mikor megjelent Cloe csomagokkal megrakodva.
- Azt hiszem épp elég időtöket vettem igénybe, vissza megyek Tanyáékhoz őszig.- mondta mosolyogva Cloe. Mindenki nagy sajnálkozások közepette búcsúzott tőle, Kathy csak megszorította a kezét. Én maradtam utoljára.
- Örülök neki Renesmee, hogy találkoztunk.- mondta negédes mosollyal.
- Hát még én,- majd szúrós tekintettel néztem rá, az ő arcáról lefagyott a műmosoly, sietve felkapta a bőröndjét és már kint is volt a házból. Megkönnyebültem. Nem tudom, miért de valamiért engem és Kathyt is nyomasztotta ennek a lánynak az ittléte. És mind a ketten tudtuk, hogy több van itt puszta irigységről, de időnk nem volt bebizonyítani.Cloe valamit titkolt, csak azt nem tudtuk meg, hogy mit, magával kapcsolatban, vagy velünk. Irina árulása óta eléggé bizalmatlanul viseltettem a Denalik iránt.Azt hiszem így valamelyest érthető is volt, hogy miért feltételeztem a legrosszabbat. Igyekeztem magam túltenni a dolgon, és mostmár tényleg élvezni a szünetet, nem valami sötét árnyékot látni minden sarkon. Jacobbal is igyekeztem elfeledtettni, hogy olyan mogorva voltam vele.
- Figyelj Jake, ne haragudj jó? Igazad volt. Nem is olyan rossz lány ez a Cloe.- duruzsoltam a fülébe.
- Ugyan Nessie, sosem tudnék rád haragudni. – és ezzel meg is történt a nagy békekötés. Mostmár minden nap zavartalanul és esősen telt, szerencsére, mivel így tudtunk kirándulni, bejártuk az egész környéket, voltunk együtt vadászni is. Jacobnak is jól esett egy kicsit, most más formában. Mintha még a viszony közte és Rosalie között is javult volna. Néhány nap elteltével olyan volt már Cloe, mintha csak egy rossz szellem lett volna, semmi több. Mire eljött az utolsó nap, már tényleg úgy éreztem, hogy Jacob is teljes mértékben a családunk tagja lett, mivel már mindenki befogadta. Kathytől vettem épp búcsút a szobájában, mikor elhomályosodott a tekintete. Látomása volt, de nem lehetett kellemes, mivel összeráncolta a szemöldökét és a homlokán is apró ráncok jelentek meg. Jó pár percig ültem mellette, mire megint visszatért. Lassan megsimogattam a kezét.
- Mit láttál Kat?
- Cloe.- csak ennyit sóhajtott, majd felállt és le föl sétálgatott a szobában.- Cloe hazudott. Nem tudom, nem láttam, hogy miről, de hogy nem Tanyáéknál van, az biztos. Egy erdőben kóborol valahol, mintha keresne valakit.
- Valami konkrétat nem láttál esetleg?- a szívem a torkomban dobogott.
- Nem, sajnos nem. Elmosódott képeket láttam csak. Nem tudom merre van, és azt sem hogy mi
a pontos szándéka, csak annyit láttam, hogy vár valakit.- visszaült mellém az ágyra, és néhány percig csak némán néztünk magunk elé. Jacob felkiáltott lentről hogy megyek-e már. Felpattantam, és megszorítottam Kathy kezét.
- Ha bármikor megint felbukkanna itt, szólj azonnal.
- Persze. Én is tudom, hogy nem stimmel valami a csajjal.- majd megpusziltuk egymást és már mire észbe kaptam, Jacobbal ültem az autóba. Aggódva figyeltem a távolodó házat, és bíztam benne, hogy bármiben is sántikáljon Cloe, távol tartja magát a családomtól.De hamarosan már máson járt az eszem.
Miután hazatértünk, élveztem a kedvenc évszakomat és a kisvárosi élet minden szépségét.A tavasz kellemesen hűvös idővel érkezett meg Forksba, és természetesen sok sok esővel. A szünet után Lora nem győzte csodálni a gyűrűmet, és ismételgetni, hogy milyen mázlista vagyok, hogy ilyen családnak a tagja lehetek. És nem utolsó sorban, hogy ilyen férjem lesz mint Jacob. Csak úgy dagadt a mellem a büszkeségtől. Minden fantasztikusan alakult, farkas veszély elhárult. Olyannyira, hogy egyszer William még meg is hívott minket a rezervátumba, és meglátogattuk Jacobbal. Az életem kezdett a teljes happy end felé haladni, mivel Carlisle is kimozdult végre a laborjából és közölte, hogy már csak nagyon kevés hiányzik a teljes sikerhez, és ha úgy alakul a dolog ahogy gondolja, akkor már hónapokon belül ember lehetek. De aki vámpírok közé keveredik, sőt születik, az ne számítson normális életre sosem.
Minden a lehető legjobb volt. Mostanában a nap is ragyogott az én örömömre és Alice nagy bosszúságára. Már csak másfél hónap volt hátra az iskolából és Lorával tervezgettük, hogy hová megyünk a tervezett egy hetes csajos nyaralásunkra.
Egyik reggel éppen álmosan pislogva kászálódtam ki a kocsimból, mikor megláttam őt. Pont mellettem állt le a kocsijával. Egy nagyon is ismerős kocsival. Sárga porsche volt. Tudtam, hogy Alice és Jasper most hiányozni fog az iskolából egy ideig, mivel Jasper ismerőseinek egy kis segítségre volt szükségük,így oda utaztak. Alice természetesen követte a férjét. Ahogy a kocsit és eddig ismeretlen sofőrjét bámultam rájöttem, hogy a legnagyobb baj az volt, hogy nemcsak a porsche ragadta meg a figyelmemet, hanem a sofőrje is. Elképesztően magas volt, talán majdnem akkora mint Jacob. De amint közelebbről megláttam, egyből tudtam, hogy micsoda. Márvány
fehér bőr, kecses mozgás, karamella színű szemek